Amy Ewing: A ​fekete kulcs {Értékelés + Nyereményjáték}

Amy Ewing: A ​fekete kulcs

A blogturnéról




A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Amy Ewing trilógiájának utolsó kötete, A fekete kulcs. A fináléban  pedig végre elérkezik az idő, hogy Violet kezébe vegye saját és népe sorsát, és különleges hatalmával megtörje az Ékkő uralmát.
Tartsatok a Blogturné Klub öt bloggerével, izguljatok velünk együtt kedvenceik sikeréért, játsszatok, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.

Kapcsolódó bejegyzések:





Kiadó: Maxim
Oldalszám: 304
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
ISBN: 9789632618494
Sorozat: The Jewel-trilógia 3.
Kezelhető-e standalone-ként? nem
Nézőpont:
Függővég:
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,98)
Megrendelési link
Violet és a Magányos Város külső köreinek népe túl sokáig élt az Ékkő királyi családjainak szolgálatában. Most azonban a Fekete Kulcs nevű titkos társaság a hatalom átvételére készül. Bár Violet tisztában van vele, hogy a lázadás kulcsfigurája, magánemberként is sokat kockáztat: a Tó Hercegnője elrabolta a húgát, Hazelt. Violet, aki keményen küzdött, hogy elszökjön az Ékkőből, most mindent el kell, hogy kövessen, hogy visszatérjen, és nem csak azért, hogy kiszabadítsa Hazelt, hanem hogy megmentse a Magányos Város jövőjét.

Az első mondat:


"A Láp bűzlik eső idején."

Véleményem


Őszinte leszek, kissé csalódott vagyok.

Alapvetően kissé döcögősen álltam neki ennek a könyvnek, mert emlékeztem a nagyon erős alapötletre, a főszereplőkre, nagyjából az első rész sztorijára, de valahogy hosszú távon a második kevésbé hagyott bennem mély benyomást. Aztán persze visszajöttek az emlékek az új rész olvasása közben, de újfent arra jutottam: ennek a sorozatnak magasan az első része volt a legjobb. 

Az első részben kaptunk egy nagyon erős alapötletet, és egy olyan keményen disztópikus világot, ami különösen YA regény esetén nem semmi vállalás volt a szerző részéről. Azóta persze már olvastam A szolgálólány meséjét, aminek az alapötlete sokban hasonló, de mivel felnőtt nőről szól, felnőtt nőknek, fantasy szál nélkül, azért összességében mégis kicsit más a hangulata. Ám az élő inkubátorként szolgasorba döntött nők sorsa különösen fájdalmas, de nagyon kreatív ötlet, ezt pedig ebben a sorozatban még megspékeljük azzal is, hogy az ilyesféle szülésbe a szereplők bele is halnak.

Az első rész fájt. Nagyon. És ez így volt jó. 

Ehhez képest a második rész valahogy nem kínzott meg annyira, viszont olyan erős függővéggel zárult, hogy minden reményem megvolt egy jó és izgalmas lezárásra. Hiszen mi lehet keményebb annál, amikor a szeretteiddel is megteszik ugyanazt a borzalmat, amit veled? Amikor Hazelre gondoltam, nagy pocakkal, hát... az nem volt semmi.

Ebben a kötetben viszont szinte minden kicsit túl súlytalan volt. A tétek emelkedtek, már nem csupán egyetlen személy sorsa a tét, hanem egy egész társadalomé. De talán pont emiatt vált személytelenebbé a történet, mint az első kötet volt. Meg azért, mert annyira el voltunk foglalva, hogy lépésről lépésre végrehajtsunk terveket, hogy minden, ami igazán jó volt eddig, az most valahogy... takarékra lett téve.

Egyrészt ott van a terhesség szála. Nos, míg nagyon fájdalmas végigkövetni egy ilyen folyamatot, ahogy az első részben át is éltük, ebben a kötetben ez már nincs. Hősnőnk maga már nincs ilyen szituációban, így pedig ha nincs is szőnyeg alá söpörve a dolog, inkább csak tényszerűen ismételgetik, mit csinálnak a vezetők a lányokkal. És mivel erre nem sikerül rápakolni, és nem látunk személyes sorsokat tönkremenni a rabszolgaanyaság igájában, a fájdalom kisebb. Emlékszünk rá persze az első részből, de ettől még az első rész lesz a fájdalmas, nem ez. Amikor pedig mégis érintjük a kérdést, akkor jön egy véletlen, ami olyan, mintha minden szenvedést semmissé tenne. Attól viszont, hogy a végeredményig nem jutunk el, nem lesz kevésbé gáz az oda vezető út, nem? Nem igazán értem, miért lett ilyen súlytalan annak a bizonyos szereplőnek a kálváriája, pusztán azért, mert nem sikerült...

Másrészt az első részben nagyon erős volt a tiltott szerelmesek szála. Nos, erre a részre már összejöttek, és bár időnként nem értenek egyet, túl nagy izgit produkálni nem tudnak a szereplőink. A páros a regény nagy részét még csak nem is tölti egy helyen, amikor pedig mégis hallunk a másikról, azt is inkább a szerelmi szál kötelező fenntartásának éreztem. Nem voltak cuki vallomások, epic jelenetek, egyszerűen csak úgy... voltak.

Mindezt nyilván a cselekmény kedvéért. Ami nem volt rossz, de úristen, mennyivel többet vártam. Annyi volt ebben a történetben, ehhez képest hiányérzet maradt bennem, amikor letettem a végénél a sorozatot. Persze, továbbra is olvasmányos volt a könyv, még mindig volt kikért szorítani, voltak fordulatok és meglepetések, de mégis... ahhoz képest, hogy óriási forradalmat kéne átélnünk, minden valahogy túl egyszerűen, túl gyorsan történik. Ami pedig nem egyszerű, annál érezhető volt a direkt sokkfaktor, vagy éppen annyira a főhősnő hibája volt, hogy szívem szerint jól be is olvastam volna neki. 

Persze még mindig volt izgi, és volt szereplő, akiért nagyon szorítottam. Muszáj kiemelnem Lucient, aki szerintem minden kétséget kizáróan a legizgalmasabb karakter az egész sorozatban. Most is hozza a formáját, bár nem bántam volna, ha kicsit többet szerepel. 

Szintén ki kell emelnem Garnetet, aki a végére egészen komplex karakter lett, azt kell mondanom, talán a legnagyobb fejlődést ő produkálta. Sokat áldozott, mégis képes volt megtalálni az életében a jó dolgokat, és eközben egy kényszerházasság közepette is képes volt megtalálni a feleségében a jót, hiába a mocsok rendszer és hiába volt érezhetően másba szerelmes. Apropó, ez a szerelmi szál nagyon tetszett, bár sajnálom, hogy nem lett ennél kerekebb. 

Amit még fontosnak tartok kiemelni, az az, hogy végre megtudjuk a Tó Hercegnője motivációit, erre nem számítottam, ez határozottan dicséretet érdemel. Nem csak az, hogy mi történt, hanem egyáltalán az, hogy kicsit összetettebb karaktert csinálunk a főgonoszokból úgy, hogy megtudjuk az okokat, amik mozgatják őket. Persze ettől még nem lesznek szimpatikusabbak, de azért örültem a próbálkozásnak. 

Összességében nem volt ez egy rossz sorozat, de kicsit úgy érzem, hogy nagyon magasról indítottunk, és sajnos ezt nem sikerült tartani. Ettől függetlenül persze, érdemes belefogni, már csak az első rész kedvéért is, a folytatást pedig persze nyilván mindenki tudni akarja.


Nyereményjáték


Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a trilógia kulcsfontosságú figuráit. Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami alapján nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik szereplőre gondoltunk, és ha ez megvan, beírni a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

17 éves, a Kő Grófnőjének helyettese (volt), Violet legjobb barátnője.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje 

 
12/12 MFKata gondolatai
12/14 Sorok között
12/16 Deszy könyvajánlója
12/18 Zakkant olvas
12/20 Dreamworld

Amy Ewing: A ​fekete kulcs {Értékelés + Nyereményjáték} Amy Ewing: A ​fekete kulcs {Értékelés + Nyereményjáték} Reviewed by Deszy on 12/17/2017 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.