Amy Ewing: Az Ékkő {Értékelés + Nyereményjáték}

Amy Ewing: Az Ékkő

A blogturnéról

A 2016-os Könyvfesztiválra elhozza nekünk a Maxim Kiadó Amy Ewing debütáló könyvét az Ékkövet, mely egy újabb izgalmas disztópikus világba repít minket.

2016. április 16 és 26 között a Blogturné Klub segítségével megismerkedhettek Violet történetével, a bejegyzésekben sok érdekességet találtok még, illetve a nyereményjáték keretein belül 3 szerencsés meg is nyerheti a könyvet.

Eredeti cím: The Jewel
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 368
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
ISBN: 9789632617183
Sorozat: Az Ékkő 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: E/1
Függővég: van
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,84)
Megrendelési link

Az Ékkő egyenlő a gazdagsággal, a szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem jelent mást, csak a szolgaságot.
Violet a Lápon született és nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő hordja ki az Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción vette meg Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt rejtőző brutális igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell próbálnia életben maradni.

Az első mondat:

"A mai az utolsó napom Violet Lastingként."

Véleményem

Őszinte leszek, ez a könyv fájt. Nem is olyan régen olvastam az Örökké a tiédet, ami picit hasonló, és hasonló érzéseket váltott ki belőlem, igaz, ha a kettő közül meg kéne mondani, melyik a könnyedebb, talán még mindig erre szavaznék.

Nem vagyok anya. És nem is vagyok olyan, aki már nagyon-nagyon vágyna egy gyerekre, bár szeretem a gyerekeket. És kétségtelen, hogy mivel a családunkban mindig is én voltam a legkisebb (na jó, néhány évvel ezelőttig), igazából soha nem volt lehetőségem sem "anyáskodni". Mégis, egy jól megírt könyvnél félelmetes módon elő tud belőlem törni az érzés, a harc az anyaságra való jogomért.

Amikor nekiálltam Az emlékek őre sorozatnak, álmomban sem gondoltam, hogy meg fogom ezt tapasztalni, de a negyedik része ilyen hatással volt rám. Ebből a szempontból nagyon könnyen tudok párhuzamot vonni A fiú és Az Ékkő között. Más oldalról közelítjük meg a kérdést, az egyik az előtte, a másikat az utána állapotba repít, de félelmetes jövőképeket vetítenek elénk.

És talán pont attól lesznek ennyire húsbavágóak, hogy maga az elképzelés nem is annyira hihetetlen. A béranyaság rendszere ma is létezik, sztárok esetében hallani róla egyre gyakrabban - a különbség persze az, hogy jelenleg ez önkéntes, még ha sokszor nem is a szívjóság, hanem a pénz irányítja.

Na de nagyon belevágtam a lecsóba, és talán még az sem teljesen tiszta, milyen történettel állunk szemben. Úgyhogy nézzük a világot! A regény elején viszonylag keveset tudunk meg arról, hol járunk. Földrajzilag nehéz is belőni, felesleges is, lényegtelen információ. Ami lényeges, hogy egy vízzel körülhatárolt helyen vagyunk, ahol is a társadalom különböző rétegei gyűrűszerűen helyezkednek el. Ez azért fontos, mert a vizet egy fal tartja távol, és ha esetleg ebben a falban kár keletkezik, akkor nyilván a legszélső gyűrű lakói pusztulnak el először. Így hát kívül, a Lápon laknak a szegények. Azután következik a Farm, ahol az élelmiszert termesztik és tenyésztik. Ezután a Füst a gyárakkal és úgy alapvetően az iparral, aztán a Bank, az üzleti és pénzügyi negyed, végül pedig maga az Ékkő, ahol a királyi családok és a nemesek élnek.

A nagyon érdekes, hogy ennek inkább csak háttér szempontjából van jelentősége az első részben, az igazi konfliktus nem is ebből a társadalmi felépítésből fakad, vagy legalábbis csak részben. Épp ezért nincs különösebben kifejtve, nem tudunk róla, voltak-e már lázadások, hogy pontosan milyen kapcsolatban vannak egymással az egyes alsóbb rétegek... Mindenből kapunk egy kicsit, de nem túl sokat.

Ami viszont lényeges: a nemesek nem tudnak szaporodni. Illetve... örökíteni tudják a "vérüket", de csakis akkor, ha a gyermeket más hordja ki. Egészen konkrétan a lápi lányok közül néhányan rendelkeznek a képességgel. Konkrét magyarázatot nem kapunk rá, hogy miért és hogyan, mindenesetre ezek a lányok valamilyen kapcsolatban állnak az élettel, így képesek bizonyos kisebb... hm... nevezzük varázslatoknak... szóval varázslatokra. És mivel a nemesek állnak a társadalom élén, és az értékes vérük nem mehet veszendőbe, ezeket a lányokat begyűjtik, majd élő inkubátorként szolgáló rabszolgák lesznek belőlük. Erre mondaná az egyik ismerősöm röviden, tömören: Nice. De most tényleg, ennél kevés borzalmasabb dolgot tudok elképzelni.

És valóban, ennyiből már azért azt hiszem, érezhető, hogy sok szempontból a világ felépítése elég homályos. Sok kérdés merülhet fel, miértek és hogyan. Nem tudjuk, pontosan hogy történt, hogy a nemeseknek nem lehetnek gyerekeik. Nem tudjuk, miért pont a lápiak. Nem tudjuk, pontosan mi is ez a képesség. Nem tudjuk, hol van ez a világ, mikor van, de mindez nem is számít. Persze, remélem, épül majd még tovább, és a folytatásokban kapunk válaszokat, de jelenleg számunkra ez az egy dolog a fontos: hogy lányokat tartanak arra, hogy akaratuk ellenére kihordják más gyerekét.

És te jó ég, milyen fájdalmas erről olvasni. A regény nagy részében persze csak Damoklész kardjaként lebeg a lehetőség a szereplők feje fölött, és sokkal inkább az elnyomás, a rabszolgaság kérdése a központi, de azoknál az alkalmaknál, amikor mégis bejön a terhesség kérdése - az hányingerkeltően felháborító. Olvasás közben minden sejtem tiltakozott ellene, és konkrétan fájt...

Violet csellózik - ezért járt a pirospont, a zenélős jeleneteket nagyon szerettem.

Ezzel szemben kifejezetten érdekes volt, hogy az élettel való kapcsolat mennyire máshogy jelenik meg, amikor a főszereplőnk, Violet növényeken használja is a képességét. Van egy-két elképesztően szép leírás erről, különösen a tölgyfás részeket szerettem, a kapcsolatot, és kíváncsian várom, hogy a folytatásban hogyan tovább ezzel a dologgal - remélem, sokszor lesz még róla szó, mert rengeteg kérdésem van.

Kifejezetten érdekes koncepció ezzel együtt, hogy a képesség használata fájdalommal jár. Ugyanis annyira természetes! Az ékkői mesterkélt világ ismeretében valahogy olyan természetes, hogy a lápiak képesek az élet továbbadására. És éppúgy természetes az is, hogy a teremtés fájdalommal jár - mint ahogy például a szülés is. Szóval nekem ez nagyon tetszett, sokat szeretnék még olvasni erről a képességről, de inkább botanikai oldalról, nem pedig szaporító jelleggel.

A főszereplőt, Violetet bár nem mindig értettem, az határozottan a javára írandó, hogy nem hajlandó feladni. Bár azért meg kell jegyeznem, sokszor nagyon felelőtlenül viselkedik.

És ebbe a felelőtlenségbe beletartozik a szerelmi szál is, amiről a spoilerek miatt nem írok részletesebben. mindenesetre tudjatok róla, hogy van. De igazából nem központi eleme a regénynek, szerintem kicsit elnagyolt is, nem igazán mélyedünk el - nem tudom, ez mennyire tudatos. Ha tényleg azért ilyen, mert nem ez a fókusz, akkor oké. Ha viszont komoly szerelmi szálnak szánta a szerző, akkor annak kicsit gyenge. Hajlok arra, hogy nem erre akart fókuszálni, a folytatás után kiderül.

A mellékszereplők között viszont jó pár érdekes akad. A Hercegnő persze roppant irritáló, de egy-egy emberi pillanatában megcsillogtatja, hogy tulajdonképpen neki is meglehetősen érdekes múltja és motivációi vannak, és pont ettől olyan zavarba ejtő a karaktere. Annyira könnyű lenne egyszerűen gonosznak elkönyvelni, viszont ha kicsit megpróbálja az ember az ő helyzetébe képzelni magát... Pedig még itt is lappanganak titkok bőven. Rajtuk kívül két szereplőt emelnék még ki, akiket nagyon megkedveltem. Az egyik Annabelle, a komorna, a másik pedig Garnet, aki még ebben a világban is képes volt mosolyt csalni az arcomra.

A történet egy kellemes kis függővéggel zárul, egyrészt kínzó, másrészt egy nagy csavart dob be a végére - kíváncsi vagyok, mi jön még a folytatásban.

Mindenesetre ha könnyed olvasmányra vágysz, vagy romantikus szál vezérelte disztópiára, akkor valószínűleg nem ez a könyved. Viszont elgondolkodtató és fájdalmas, de még elviselhető módon. Annyira tehát nem nyomasztó, hogy napokra a lelkedre telepedjen.

AJÁNLOM

U.i.: A másik borítót siratom.

Nyereményjáték

A mostani játékunkban az elit házak asszonyainak nevét keressük, akik megveszik a helyettes lányokat, hogy azok gyereket szüljenek nekik. Segítségül megadtunk egy képet és a bejegyzés szövegében kiemelt betűkkel is találtok.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelm

eteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.