Amy Ewing: A ​fehér rózsa {Értékelés + Nyereményjáték}

Amy Ewing: A ​fehér rózsa

A blogturnéról




A Maxim kiadó jóvoltából nálunk is megjelent Amy Ewing Az Ékkő trilógiájának második része, A Fehér Rózsa. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Violet és Ash nem mindennapi kalandjának folytatását.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet, annak szereplőit, és vigyétek haza a regény egy példányát.

Kapcsolódó bejegyzések:


Eredeti cím: The White Rose
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 350
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
ISBN: 9789632617688
Sorozat: The Jewel-trilóga 2.
Kezelhető-e standalone-ként? nem
Nézőpont: E/1
Függővég: so-so
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,01)
Megrendelési link
Violet Lasting rabságban és elnyomásban él a Tó Hercegnőjének palotájában, míg fény
nem derül viszonyára Ashsel, a királyi hölgyek kísérőjével. A szerelmeseknek így menekülniük kell. Egy pillanatra sem érezhetik magukat biztonságba, hiszen nem tudhatják, ki barát, ki ellenség. Útjuk során azonban egyre világosabbá válik, hogy az Ékkő zsarnoksága egy felkelés felé sodorja a Magányos várost. Rá kell bízniuk magukat a Fekete Kulcsra, egy titkos társaságra, aminek eltökélt célja a királyi családok uralmának megdöntése. Ash, Violet és legjobb barátnője, Raven mindentől távol, egy erdei tanyán, a Fehér Rózsában találnak menedékre. Itt él Sil, aki régen maga is az Ékkő rabja volt. Ő veszi pártfogásába a fiatalokat, és nemcsak arra döbbenti rá Violetet, hogy hatalmas erő birtokában van, hanem arról is meggyőzi, hogy az ő feladata lesz, hogy vezesse a lázadókat.

Az első mondat:


"Az arkána néma."

Véleményem


ANNYIRA TUDTAM! De tényleg, annyira tudtam! És igen, ez most a könyv mocsok befejezésére vonatkozik, és bakker... azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a regény legizgibb része a lezárása volt, és igen, lélekben tessék felkészülni rá. 

Na de most, hogy ilyen szépen elkezdtem a végéről, térjünk vissza az elejére. Az Ékkő annak idején annyira megviselt, hogy a jelentkezésnél tulajdonképpen elkönyveltem magamban, hogy már az isten se mossa le rólam, hogy mazochista vagyok. Az a könyv teljesen taccsra vágott, én meg lazán jelentkeztem a folytatásra, hogy még egy kicsit tovább forgassam a tőrt a szívemben és más testrészeimben, amelyek változatos módokon borzadtak el az első rész olvasása közben. 

Nos, a jó hír, hogy a mazochista énem szerencsére viszonylag könnyen megúszta. Nem mondom, hogy ez a kötet móka és kacagás volt, mert nem, viszont nem viselt meg annyira, mint az első rész. Elég nehéz spoilerek nélkül írni arról, mi is történik ebben a kötetben, de amilyen szörnyűnek tűnt a helyzet az első rész végén, nos... ahhoz képest egész baráti volt az egész regény. A végéig. 

De nem, nem mászok bele megint a végébe. Szóval baráti, ami ennél a sorozatnál azt jelenti, hogy itt-ott hasbarúg meg egy-két szereplőt se fél kinyírni, csak a biztonság kedvéért, de azért... Don't worry, be happy! 

Izgalomban persze ezzel együtt nem volt hiány, de ez a menekülésből fakadt - hát, benne van a fülszövegben is, úgyhogy le merem írni -, a különböző meleg helyzetekből. Szerencsére ezek jól sikerültek, abszolút berántott a könyv, úgyhogy ehhez gratula. 

Ráadásul szerveződni kezd a föld alatti ellenállás, és kifejezetten tetszett ennek a kibontása. Talán most először éreztem igazán, hogy tervezés folyik és valóban egy láncot építenek ki, nem pedig csak úgy belecsöppennek a helyzetekbe. 

Mindezekkel együtt lelkileg kevésbé volt nyomasztó - már magához képest, mert összességében így is az volt. Viszont pont ezért nagyon érdekes, hogy tulajdonképpen kevesebb romantika volt, mint az első kötetben, és ez engem nem kicsit meglepett. Persze, a lelki terror mellé kellett az elsőben valami, ami ellensúlyozta a dolgokat, meg ugye az indított, kellett a szerelem a sztori kibontakozása miatt rögtön, de meglepő módon most ez kicsit háttérbe szorult. Nem mondom, hogy nem volt jelen, de annyi minden fontos történt, hogy néha mintha kicsit meg is feledkeztünk volna róla. Olyanok voltak a főszereplőink, mint az öreg házasok, akik úgy... eléldegélnek egymás mellett. Ettől nem lett rossz a könyv, volt ezer dolog, amire koncentrálni lehetett, de azért remélem, valahol meglesz az arany középút. 

Kifejezetten üdítő, hogy a főszereplőt, Violetet tudom szeretni. Nem mondom, hogy ez nagyon ritka, de sokszor érzem úgy, hogy a főhősnők gyakran csinálnak olyasmit, amitől a falra mászom. Violetnél ezt most egyáltalán nem éreztem, pedig elég nehéz helyzeteket kell leküzdeni. 

Mellette pedig Ash-nél kifejezetten érdekes, hogy abszolút nem a "jópasisága" van kidomborítva, sokkal inkább a bonyolult története. Igen, kicsit többet tudunk meg a háttértörténetéről. Semmi olyasmi, amit nem lehetett amúgy is sejteni, de ettől még összetört érte a szívem.

Összességében viszont sok-sok mellékszereplő volt, akik kicsit átvették a buli érzelmi részét. Megismerhetjük pl. Lucien történetét, aztán van egy fontos új szereplő, aki feltűnik, és szintén nagyon érdekes a háttérsztorija, Ravenről is kicsit több derül ki, és bár az elején nem tudtam vele mit kezdeni, egyre jobban megkedveltem. Utóbbi mellett pedig muszáj kiemelnem rögtön az egyik olyan mellékszereplőt, aki nálam kiemelkedett: Garnet. Már az előző részben is nagyon bírtam a maga módján, de itt most még jobban. Odáig is hajlandó vagyok elmenni, hogy még talán jobban is szeretem, mint Ash-t. De szerencsére nincs döntési helyzet, mert hiába van ott Garnet, az írónő nem próbál egy szerelmi háromszöget beleerőltetni a könyvbe - ezt köszönöm! Ezzel együtt nagyon shippelem, remélem, összejön, amit szeretnék, igazán megérdemelnék. 

A másik mellékszereplő, akit kiemelnék, Rye, aki nem szerepelt túl sokat, de valahogy elkezdett érdekelni, úgyhogy nagyon remélem, hogy a jövőben olvashatok majd még róla. 

Összességében nem csalódtam ebben a kötetben sem, bár szerencsére nem gyötört meg annyira a karácsonyi időszakban, mint amennyire féltem. De azért a vége kifejezetten gonoszra sikeredett. 

AJÁNLOM


Nyereményjáték


Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Magányos Várost. 
Minden állomáson találtok egy leírást, mely alapján ki kell találnotok melyik körre gondoltunk, majd a magyar nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 

Ebben a körben találhatóak a különféle gyárak, melyeknek kéményei különféle füstöket okádnak, tompítva a napfényt. 

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


12/29 Zakkant olvas
12/30 Deszy könyvajánlója
01/02 Kelly & Lupi olvas
01/04 Sorok Között
01/06 Dreamworld
Amy Ewing: A ​fehér rózsa {Értékelés + Nyereményjáték} Amy Ewing: A ​fehér rózsa {Értékelés + Nyereményjáték} Reviewed by Deszy on 12/30/2016 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.