Mary Ann Shaffer - Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság - Deszy könyvajánlója

Mary Ann Shaffer - Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

A blogturnéról

A Blogturné Klub egy igazán izgalmas kalandra hív mindenkit: 5 állomásos turnénkon, augusztus 26-tól Guernsey-re csábítunk mindenkit, hogy mi is kicsit tagjai lehessünk az ottani könyvklubnak.
Rendhagyó módon érdemes lesz az állomások közötti napokon is figyelni a turné résztvevőinek oldalát, ugyanis több extra tartalommal, érdekességgel is készülünk a történet kapcsán.
Ismerd meg Julietet, Dawnsey-t és többieket - ne felejtsd el magaddal hozni a szíved és a lelked, ezen az utazáson szükséged lesz rá.
És ha ügyesen kalandozol, a Park Kiadó jóvoltából meg is nyerheted a könyvet!

Kiadó: Park Kiadó
Oldalszám: 376
Fordító: Szántó Judit
ISBN: 9789633554470
Sorozat: -
Nézőpont: levélregény
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,14)
Megrendelési link

A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság című regény először 2008-ban jelent meg
Amerikában, majd számos nyelvre lefordították, a magyar olvasókhoz 2010-ben jutott el. A zajos siker után időről időre hírek kaptak szárnyra a történet megfilmesítéséről, és végül a filmet idén áprilisban mutatták be a Dowton Abbey című sorozatból ismert Lily James főszereplésével. A magyarországi premier augusztus 10-én lesz a Netflix műsorán.

1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.

„Hadd mondjam el, hogyan esett, hogy a korábbi gazdámnak adtam ki magam. Lord Tobias azért vette meg Guernsey-n a La Fort kúriát, mert biztos helyen akarta kiböjtölni a háborút.
1940 tavaszán a holmija legjavával, benne Lady Tobiasszal, be is költözött a La Fortba. És éppen amikor az utolsó képet akasztottuk a falra, megjelentek fölöttünk a német gépek, és bombázták St. Peter Portot. Lord Tobias, akit halálra rémített a zenebona, magához rendelte a jachtja kapitányát, hogy helyezze azonnal készenlétbe a hajót. Nekünk kellett felrakodni az ezüstjét, a festményeit, a csecsebecséit, és ha marad hely számára, Lady Tobiast is, hogy haladéktalanul visszatérjünk Angliába.
Én voltam az utolsó a hajópallón, és Lord Tobias üvöltött: »Siessen, ember! Siessen már, jönnek a hunok!«
És ebben a pillanatban, kisasszony, belém nyilallt, mi az én életem igazi értelme. Még nálam volt a kulcs őlordsága borpincéjéhez. Eszembe jutott az a töméntelen üveg bor, pezsgő, brandy, konyak, amit már nem lehetett felrakodni a jachtra – és én magam, amint ott vagyok köztük egy szál magamban. Eszembe jutott, hogy nem szól többé a csengő, nem kell libériát hordanom, és Lord Tobias sem lesz többé. Sőt, többé szolgálatba se fogok állni!
Hátat fordítottam az uraságnak, gyorsan leszaladtam a pallón, és futva tértem vissza La Fortba; onnan néztem, ahogy útra kel a jacht, Lord Tobias pedig még egyre ordít. Aztán bementem, tüzet gyújtottam, és levonultam a borospincébe. Levettem egy palack bordeaux-it, és kihúztam az első dugót, hadd lélegezzen az a bor.”

Az első mondat:

""

Véleményem

Őszinte leszek: ha nincs a film, sohasem találkozom ezzel a könyvvel. Illetve... ez így nem igaz, egyszer régebben belebotlottam már. Két okból emlékszem rá halványan. Egyrészt nagyon tetszett a borítója, másrészt teljesen kiakasztott a címe. Nem tudtam felfogni, miért akarhat valaki ilyen címen könyvet megjelentetni.

Aztán a film miatt beszélgetni kezdtek Molyon a könyvről, a borító újra megragadta a figyelmem, és így, pár évvel idősebben és érettebben már elolvastam a fülszöveget és teljesen beleszerettem. Erre pedig csak hab volt a tortán a film előzetese. Egyrészt a sztori hangulatában kicsit emlékeztetett a Levelek Skye szigetéről című könyvre, másrészt kosztümös film, harmadrészt szeretem a főszereplőket.

A filmről majd később írok egy külön bejegyzésben, mindenesetre abban biztos voltam, hogy tetszetős előzetes ide vagy oda, nekem ezt előbb olvasnom kell, csak aztán megnézni. Hála a Park Kiadónak ez most meg is történt.

Röviden, tömören annyit tudok mondani: egészen konkrétan beleszerettem ebbe a történetbe.

Bájos és magával ragadó, kicsit romantikus, de nem nevezném konkrétan romantikusnak, mellette pedig szívszorító, mégis végtelenül optimista. Biztosan újra fogom még olvasni.

Formáját tekintve levélregényről beszélünk, és ez egész végig így is marad. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én a magam részéről kifejezetten szeretem a levélregényeket. A levélírásnak már önmagában is van valami romantikája és bája, és ez tökéletesen passzolt ehhez a történethez. Azt is szeretem, hogy egyszerre tud nagyon személyes és nagyon személytelen lenni. Hiszen nem vagyunk benne konkrétan senki fejében igazán, mégis mindenkiből kapunk egy kicsit, de csak annyit, amennyit ő maga nyújt magából a másik félnek. Valakiknek a levelezését olvasni egyébként kicsit olyan, mint a kukkolás, még akkor is, ha tudjuk, hogy kitalált alakokról van szó. Mindenesetre amilyen egyszerűnek tűnik a levélregény írása, olyan nagy kihívás szerintem, hogy ebben a formában az olvasó mindent lásson.

Szóval én nagyon örültem a levélregényes formának, és a teljes történetet megismerve azt tudom mondani, tökéletes választás volt a sztorihoz.

A történet egyébként viszonylag egyszerű. Két idősík történeteit ismerjük meg egyszerre, és ezek természetesen összefutnak. Nem sokkal a második világháború után járunk, Angliában még nagyban zajlanak a renoválások és mindenki próbálja feldolgozni, ami történt, és valahogy újrakezdeni a traumák ellenére. Juliet, a főszereplőnk egy írónő, aki vicces írásaival próbálta tartani a lelket az emberekben, de már szeretne valami mást írni. Ekkor kap levelet egy Dawnsey nevű idegentől, aki megvette Juliet egy régi könyvét, és egy kötet felkutatásában kér segítséget - náluk ugyans, Guernsey szigetén nem kapható. Lassan kiderül, hogy a férfi tagja egy irodalmi társaságnak, ami véletlenül, illetve a német megszállásnak köszönhetően alakult, és Juliet levelezni kezd a tagokkal. Majd persze végül Guernsey szigetén köt ki ő maga is, hiszen végre meglelte az ihletet.

A történet szerintem önmagában is nagyon érdekes, de igazából az apró részletek és a szereplők személyes történetei töltik meg igazán élettel. Bevallom például, hogy én a könyv olvasása előtt még csak nem is hallottam a Csatorna-szigetekről, hát még arról, hogy megszállták a németek.

Kifejezetten tetszett az is, hogy bár kapunk romantikus szálat, a regény nem próbál erőltetten romantikus lenni - a film sokkal inkább ezt teszi -, hanem mindenféle személyes kapcsolatot bemutat. Persze, a romantikus kapcsolatot is, és annak ráadásul többféle fajtáját: azt, amikor minden logikusnak és egyszerűen tűnik, mégsem az. Azt, amikor minden a kapcsolat ellen szól, mégis csak a szerelem a fontos. Vagy épp azt, amikor minden... egyszerűen csak megtörténik. De mindezek mellett ott van a bajtársi összetartás, a barátság, a hűség, a kitartás - ezeket viszem magammal hosszú távon leginkább.

Az is nagyon érdekes, hogy magamtól nem biztos, hogy azt mondanám, szeretem a világháborús történeteket, mégis kifejezetten imádtam, ahogyan ez a kötet bemutatta a háborút. Egyrészt az tetszett, hogy nem a nagy háborúval foglalkozott, hanem azzal, hogyan befolyásolta az ember életét és mindennapjait a háború - az étkezést, a szórakozást, a kapcsolatokat. Másrészt nagyon tetszett, hogy bár a sziget lakói nyilvánvalóan a háború egyik oldalán álltak, mégsem degradálta le teljesen a szigetlakók vs. németek kérdést, hanem itt-ott bemutatott emberséget mindkét oldalon, és az ember legsötétebb oldalát mindkét oldalon.

A regény alapján az is óriási kérdés, vajon mi a család. Amibe beleszületünk vagy amit magunknak választunk? A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság olyan, mint egy szerető, elfogadó és befogadó család - rengeteg különböző korú, nemű, érdeklődésű emberrel, mégis összetartanak, mégis összetartja őket a társaság lelke és a közös élmények. Pont az ilyen csapatok azok, amik miatt visszakívánkozom a regényekbe. Lehet egy történet izgalmas és érdekes, de hosszú távon azok a történetek maradnak velem leginkább, amik érzelmileg megszólítanak - és az ilyen tartozni akarás számomra az egyik legnagyobb erő, amit könyvtől kaphatok. Akartam Roxfortba járni, most pedig a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság tagja lennék.

Minden oldal élvezet, ráadásul kicsit tapasztalatlanabb vagy fiatalabb felnőtt olvasóknak is tökéletes, a levélregényes tördelés miatt ugyanis rövidebb részegekre tagolva ismerjük meg a történetet, ez pedig segíti az olvasást, nagyon gördülékenyen lehet haladni a könyvvel. Meg egyébként is, olyan mintha maga az ember lenne benne a levelezésben, és ő maga kapná őket sorban, így természetesen kíváncsi - egyszerűen nem lehet letenni.

Azon gondolkoztam, miután letettem a könyvet, hogy fogom a rajongásom ez iránt a könyv iránt visszaadni írásban - azt hittem, oldalakat fogok teleírni. De most rájöttem, hogy nincs rá szükség, elég annyit mondanom: EZT OLVASNI KELL. Az én szívemet elrabolták a szereplők, elrabolta Guernsey szigete - és igen, Skye mellett most már ez is ott szerepel a bakancslistámon. És lett légyen bármilyen borzalmas, én bizony ennék abból a bizonyos Krumplihéjpitéből - ide vele!

KEDVENC LETT

U.i.: Sokat elmond a könyv iránti rajongásomról, hogy rögtön utánaolvastam a Csatorna-szigeteknek, ezt ajánlom mindenkinek, nagyon érdekes.

U.u.i.: A filmben csúnyán elhanyagolták, viszont én imádtam Sidney-t a könyvben, komolyan, figyeljetek oda rá, zseniális karakter.

Nyereményjáték

A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság egész egyszerűen elragadó levélregény, így arra gondoltunk, mostani játékunkat ennek a regényformának szenteljük.

Minden állomáson találtok egy kis leírást egy levélregényről. A feladat egyszerű: találjátok ki, mi a címük és írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Tininek lenni nehéz. Rájönni, hogy ki is vagy igazából és hol találod meg a helyedet a világban, még nehezebb.
Talán a megoldást a levelek jelentik - a senkinek és mindenkinek írt levelek. De mondjuk… legyen a címzett Charlie.

a Rafflecopter giveaway