7 cél az idei olvasásaim kapcsán
Ezzel a poszttal már nem kicsit vagyok elkésve, de bevallom, elkezdtem írni még az év elején és azóta nem jutottam a végére... mostanáig.
A szilveszteri-újévi fogalmakkal rendszerint az a probléma, hogy az ember az új év elején teljesen meg akar újulni maga is, és még a világot is meg akarja váltani, akkora a lelkesedése. Aztán jórészt ez a lelkesedés viszonylag hamar lanyhul, és néhány nap vagy hét elég ahhoz, hogy kiderüljön, nem jött össze a dolog.
Persze a fogadalmak és az épkézláb tervezés, célkitűzés között elég nagy a különbség, de én bizony általában túl sok mindent írok fel magamnak - jellemzően évkezdő posztban vagy fejben -, és amikor nem vagyok bennük rögtön sikeres, esélyes, hogy hosszú távon is elsikkad a dolog.
Így bár rengeteg tervem van idénre, nagyon-nagyon próbálom értelmes keretek közé szorítani a dolgot.
De azért összeszedtem nektek néhány dolgot az olvasást illetően.
És az sem véletlen, hogy ez a bejegyzés csak most születik meg, mert aktívan el is kezdtem teljesítgetni a pontokat, hogy lehetőleg minél kevésbé lanyhuljon a lelkesedésem.
Több könyv?
Nos, a legtöbben talán azt határozzák el év végén/elején, hogy többet fognak olvasni. Nem mondom, hogy nem szeretnék többet olvasni a 2019-es, magamhoz képest visszaesésnek számító 74 könyvhöz képest (aminek egy jó része ráadásul nem túl hosszú olvasmány volt), de azért nem fogok vért izzadni. Annyit szeretnék olvasni, amennyi kényelmes, hiszen pontosan tudom, hogy rengeteg munka vár rám ebben az évben. Ráadásul ha több tervemet szeretném megvalósítani, az bizony azt jelenti, hogy döntenem kell. Az olvasás elég időigényes dolog, egy könyv elolvasása alatt például meg tudok írni egy sor bejegyzést - de tényleg, ha átlagban nézzük, és sok hír akad a tarsolyomban, akár egy egész heti blogbejegyzés-mennyiség kijön egy átlagos könyv elolvasásának idejéből.
Ezzel együtt azt hiszem, a 100-at elérni még így is reális cél lehet, mert remélem, sikerül kilábalni az olvasási válságomból. Az év vége felé már jobb volt a helyzet, mert már kipihentem kissé a recenziós határidők okozta stresszt és szerencsére jó könyvek is jöttek szembe.
Régiek az új helyett (vagy legalábbis mellett)
Visszatérő probléma az olvasmányaimmal kapcsolatban, hogy vágyom egy-egy új könyvre, megveszem, aztán olvasatlanul "porosodik" a polcomon viszonylag sokáig - akár évekig is. Ez pedig nem egészséges, hiszen ezeket a könyveket tényleg olvasni vágytam - hiszen fizettem értük! Ráadásul nyilván itt is lehet "szavatossági idő", könnyen lehet, hogy valami, ami érdekel a jelenben, az 3 év múlva már nem fog. Ezért is érdemes őket előrébb venni.
Ebben persze sokszor benne van, hogy bloggerként igyekeznem kell up-to-date-nek maradni, foglalkoznom kell az új megjelenésekkel, így elkerülhetetlen, hogy "megkívánjak" dolgokat, a nap pedig sajnos nekem is csak 24 órából áll.
Nyilván az sem kedvez a helyzetnek, hogy ilyen esetekben elsőbbséget élveznek a recenziók - határidő!
Ezzel együtt újfent szeretnék több olyan könyvet olvasni, ami olvasatlan a polcomon, szenzációs könyvek várnak arra, hogy olvassam már végre őket. Például több John Green is, de említhetném Mary E. Pearsont, Julia Quinnt (aki ráadásul óriási kedvencem), Sarah J. Maast (bizony, lemaradtam az Üvegtrónnal), Rick Riordant (ja, itt is lemaradtam) meg egy sor remek szerzőt. Azt hiszem, ebből a listából már látszik, mekkora is a vétkem...
Már van is ötletem, hogy próbálom majd kicsit előtérbe helyezni őket az életemben - szó szerint. De szerintem erről egy külön posztban mesélek majd, ha megvalósítottam a dolgot.
Több olyan könyvet olvasni, ami nem YA és NA
Alapvetően semmi bajom nincs a YA meg az NA könyvekkel, félre nem értsetek. Viszont azt észrevettem magamon, hogy időnként nagyon kívánok valami mást. Az egysíkúság nem jó. Ráadásul mindegyiket jobban is élvezem, ha változatosan olvasok és nem mindig hasonlókat.
És persze arról sem szabad elfeledkezni, hogy tetszik, nem tetszik, öregszem. És bár abszolút úgy gondolom, hogy YA és NA könyveket bátran olvashatnak felnőttek is akár tucatjával, azért tény, hogy az évek múlásával az ember ízlése is változik. A YA és az NA könyvek valószínűleg mindig a szívem csücskei maradnak, de azért gyakrabban kívánok valami mást mostanság.
Életrajzok és "önsegítő" könyvek
Ez a pont kicsit kapcsolódik az előzőhöz, viszont szeretném külön is kiemelni.
Életrajzoknak már tavaly is nekiálltam, de aztán nem mindegyiket sikerült elolvasnom, pedig kifejezetten szerettem őket. Ezért ha nem is tömegével, idén szeretnék legalább néhány ilyet olvasni - annyi érdekes életút van! Ráadásul nagyon szeretem a történelmet, ami kicsit mostanában háttérbe szorult az életemben, így ez is meglenne. :)
Ami az önsegítő könyveket illeti... nem igazán szeretem ezt a kifejezést, de jobb híján ezt vagyok kénytelen használni. Mindenesetre nem spirituális blablákra gondolok, hanem valóban olyan könyvekre, amik segítenek abban, hogy minél pozitívabb életszemléletet tudjak kialakítani, hogy minél kiegyensúlyozottabb, rendezettebb legyek (erre baromi nagy szükségem lenne), hogy kevesebbet stresszeljek és ne rágjam magam mindenen (erre is), és hogy úgy általánosságban úgy érezzem, tettem a mentális egészségemért is. Nem hangzik nagy dolognak, de szerintem nagyon fontos és ezzel a legtöbben keveset foglalkozunk. Illetve ide nekem belefér időnként egy-egy szakmaibb jellegű könyv is, amit jó érzéssel teszek le, mert úgy érzem, több lettem általa, mert tanultam belőle valami fontosat.
Megkezdett sorozatok? Legalább párat lezárni!
Rengeteg, rengeteg olyan sorozat van, amibe belevágtam, viszont azóta se fejeztem be.
Legyünk őszinték! A sorozatok problémásak. Nagyon sokszor ugyanis mire jön a folytatás, újra kéne olvasni az előző részeket is. Kinek van erre ideje?
Sőt! Könnyen lehet, főleg sok-sok részes sorozatoknál, hogy mire jön a folytatás folytatásának a folytatása, addigra már nem is annyira érdekel a téma.
Nálam jó pár elkaszált sorozat van, de azért akadnak olyanok is, amiket azért szeretnék folytatni, csak még nem tudtam magam rávenni, hogy az újabb részeket olvassam - leginkább pont azért, mert már kevéssé emlékszem az előzmények történéseire, inkább már csak érzéseket tudok felidézni.
Jó lenne idén legalább egy-két ilyet lezárni végre. (Ráadásul ez kapcsolódik a polcon porosodó könyvek témájához is.)
Egy-két klasszikus
A klasszikusokkal elég bonyolult a viszonyom. Sajnos nagyon sok rossz tapasztalatom volt ugyanis ezekkel, köszönhetően az iskolai kötelező olvasmányoknak. Így pedig bevallom, viszonylag nehezen veszem rá magam, hogy leemeljek ilyen könyveket a polcról.
Eközben pedig vannak olyanok, amiket nagyon szerettem olvasni, például Szophoklész és Shakespeare drámáit, Az ember tragédiáját és nem sorolom tovább. Ráadásul azt is megfigyeltem, hogy sokkal nagyobb eséllyel szerettem bele olyan klasszikusokba, amiket nem akart leerőltetni a torkomon az iskolarendszer, hanem magamtól találtam rájuk. (Lásd Oscar Wilde vagy Jane Austen.)
Ezzel együtt azt sem tagadom, hogy ezeket nyilván nem lehet olyan tempóban falni, én pedig alapból nem szeretem, ha egy könyvet milliószor le kell tennem és újra elővenni. És mivel a hosszú leírások híve sem vagyok, nos igen... nem mondom, hogy nem jelentenek nagyobb kihívást.
De úgy érzem, van néhány olyan sokat emlegetett regény, amit szeretnék első kézből is megismerni. Nagyon magasra nem helyezem a lécet, ha egy-két ilyet el tudok olvasni idén, akkor már elégedett leszek.
Grecsó Krisztián
Na jó, ez a pont eredetileg kortárs szépirodalom lett volna, de aztán Grecsó Krisztián lett belőle. Annyit hallok róla, hogy most már tényleg nagyon cikinek érzem, hogy még nem olvastam tőle semmit, ráadásul az egyik barátnőm imádja, szóval... csak bele kéne kóstolni, nem?
POKET könyvek
Nem véletlenül került fel ez a pont a listámra. Ugyanis imádom a POKET könyvek ötletét, és akárhányszor Pesten járok, mindig átfutom az automatában lévő köteteket, és bizony jó pár POKET csusszant már be a táskámba. Az olvasási arányom viszont elég borzasztó.
Jó lenne ezen változtatni és a vásárlást olvasássá fordítani. (És igen, ez is kapcsolódik a polcon porosodós ponthoz.)
Új angol nyelvű kedvenceket felfedezni
Én nagyon szeretek angolul olvasni, és nem is csak azért, mert szeretek angolul olvasni meg ez tök hasznos, hogy ne felejtsek olyan gyorsan nyelvórák híján, hanem azért is, mert a Goodreads ad valami egészen elképesztő szabadságot.
Amikor a Goodreadsen böngészek ismeretlen könyvek között, sokkal inkább úgy érzem, hogy én magam fedezek fel rejtett gyöngyszemeket, nem a hazai kedvenc kiadóm nyújtják át nekem őket készen. Jó érzés a vadászat, az pedig csak extra, ha a végén az ajánlásomra meg is jelenik a könyv magyarul.
Nincsenek megjegyzések