Cover Crazy - Sarah J. Maas: Crescent City - House of Earth and Blood

Már régóta tervezgetem ezt a Cover Crazy rovatos bejegyzést, de annyi részlet van a borítón, hogy végül mindig csúszott a dolog.

De most, hogy megjelent, végre rávettem magam, hogy megírjam a posztot - mert ez a lélegzetelállító borító bizony megérdemli.

Igen, ahogy a címben olvashattátok, Sarah J. Maas új könyvének, a Crescent City első részének a borítója lesz a mostani borítóelemzés témája! 

Kezdjük a tényekkel!

A borító Carlos Quevedo munkája. Az ő neve bevallom, nekem még nem volt ismerős, de kis kutakodással nem nehéz rájönni, hogy már korábban is láthattuk a munkáit könyvborítókon. Az alkotásai egészen egyedi stílusban készülnek, nagyon könnyű felismerni a jellegzetességeit, ha néhányat megnézünk közülük - ezt megtehetitek itt. Ezt már csak azért is érdemes megtenni, mert várhatóan ez a stílus marad a borítókon az egész sorozat alatt. 

Szintén érdekesség, hogy a neten megtalálhatjuk a borító "eredetijét", azaz az alkotást eredeti formájában, még mielőtt könyvborító készült belőle. Ha valakinek van kedve, érdemes elmolyolgatni a változásokon a két változat között. Vannak egészen nyilvánvalóak, mint például a keret és a vörös alapszín, és vannak olyanok, amiket nehezebb észrevenni.

És akkor térjünk is át a tényleges borítóra és annak részleteire. 

A feliratok tekintetében elmondhatjuk, hogy látszik, Sarah J. Maas milyen sikeres és ismert író lett az elmúlt években. Ugyanis a neve nagyon hangsúlyos a borítón, még ha nem is nagyobb, mint a cím. 

A borítón használt betűtípus fehér, egyszerű, letisztult, ami abszolút indokolt, figyelembe véve, mennyire részletet láthatunk magán a grafikán. Azért egy érdekesség rögtön feltűnhet a borító kapcsán: a sorozatcím C betűi pontosan visszahozzák azt a Hold-formát, amit a grafikán olyan hangsúlyosan láthatunk. (Angolul nem tudóknak itt jegyezném meg, hogy a címben a crescent félholdat jelent.)

És ha már a Hold-formánál járunk! A könyv címét sokkal kisebb betűkkel olvashatjuk a borítón szavanként tördelve, ugyanazzal az arany színnel, amilyen a Hold-forma is. Ez eléggé indokolt, hiszen a cím hosszú és nyilvánvalóan a könnyebben megjegyezhető címre akarták a figyelmünket terelni. Ezzel együtt azért meglepő, hogy a cím kapta a legkisebb szerepet a borítón - viszont nagy összegben mernék fogadni, hogy a Hold-forma és a soroaztcím elrendezése hasonló lesz majd a folytatásoknál is. 

És ha már a színeknél tartunk... A borítón a vörös-bordó árnyalatok a leghangsúlyosabbak, az egész középső grafikai rész ezt a színt kapta. Ez már csak azért sem meglepő, mert a könyv címében szerepel a vér szó is, így a vörös szín nagy eséllyel erre utal.

A másik hangsúlyos szín az arany. Ez mindenképpen szép párosítás - azt hiszem, egy Harry Potter rajongónak sem kell magyaráznom arról, milyen menő a vörös-arany párosítás -, bár talán kissé meglepő lehet, hogy a Hold nem ezüst, hanem arany színnel párosul. Viszont ez engem határozottán kíváncsivá tesz. Az arany szín a Hold-formán kívül a kép keretében látható. Ez megint csak egy olyan eleme a borítónak, amiről az az érzésem, hogy állandó lesz a sorozatnál, és a következő kötetek is kapnak majd hasonló keretet. Azt érdemes megjegyezni, hogy a keret és a középső grafikai rész erős kontrasztban vannak egymással - középen minden sötétebb és élénkebb, a keretben pedig világosabb, egészen elhalványított minden. 

Plusz érdekesség, hogy bár éles a határ két szín között, ezt oldja kicsit, hogy a középső, vörös rétegből leválnak darabkák - én ezt úgy érzékelem elsősorban, mintha omlana le a pirosas réteg, de itt-ott akár a vércseppek is eszünkbe juthatnak róla.

A Hold mellett még egy érdekes szimbólumot láthatunk: egy sötét madarat, minden valószínűség szerint hollót. A holló a fantasy rajongóinak már nagyon ismerős elem lehet, hiszen a holló mindig is a mítoszok, legendák tárgyát képezte. jelenlétét sokáig baljós jelnek vélték, a halál madarának tartották. A régi kor emberei kapcsolatot láttak a hollók és a szellemek között.

És akkor el is érkeztünk a fő grafikáig, amiről elképesztően nehéz írni. Az művész stílusának jellemzője, hogy digitális technikával vegyíti az éteri környezetet és kelt életre szürreális karaktereket. A képei tele vannak szimbólumokkal, ami itt is így van.

Első pillantásra talán csak egy lányt látunk a borítón, viszont nagyon gyorsan felfedezzük, hogy egyáltalán nem "csak" egy lányt látunk. Egyrészt a lány alakjának hangsúlyos része egy kulcslyukkal kiegészülő szív - külön érdekesség, hogy ilyesmi motívumokat lehetett is látni Sarah J. Maas a sorozathoz kapcsolódó Pinterest tábláján. De nem csak itt furcsa a teste, gyakorlatilag a lány arcának egy része kivételével végig mindenféle mintázatok "helyettesítik" a bőrt. A montázatokban pedig több olyan motívumot is elrejtettek, amelyek Sarah saját elmondása szerint is fontosak. Ehhez készült is néhány szemléltető videó, ha esetleg valaki nem látná őket, először beágyazom a videókat:

Van tehát egy farkasunk, egy kígyónk és egy... na, erre még visszatérünk. Mindenesetre mind nagyon erős szimbólumok.

A farkas a hűség és a védelem szimbóluma, az egység és az egyén kettősségének megtestesítője.

A kígyó szimbólumba nem mennék itt bele bővebben, itt olvashattok róla.

És végül ott a harmadik, aminél írtam, hogy még visszatérünk rá. Ennek pedig az az oka, hogy igazából egy szányas unikornist látunk. Az unikornisnak van szarva, viszont nincs szárnya. A szárnyas lovaknak viszont van szárnya, de nincs szarva. Legalábbis a klasszikus ábrázolások szerint. Mindenesetre az egyszarvú a harmónia, az erő és a szabadság szimbóluma.


Összességében ez a borító egyszerűen gyönyörű, egyben és részleteiben is lélegzetelállító és izgalmas. Alig várom, hogy tudják ezt fokozni a folytatásokkal.