Breaking News

Penelope Bloom: His ​Banana – Bekapnám {Értékelés}

Penelope Bloom: His ​Banana – Bekapnám

Kiadó: Maxim
Oldalszám: 222
Fordító: Stier Ágnes
ISBN: 9789634991427
Sorozat: Bekapnám 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Igen
Nézőpont: váltott E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link
Goodreads link (3,81)
Olvass bele!
Megrendelési link
Az ​új főnököm szereti a szabályokat, és van egy, amit senki sem mer megszegni…
Senki sem érhet a banánjához.
Komolyan.
De én persze megérintettem.
Ha jobban bele akarunk menni, valójában a számba is vettem.
Megrágtam… és még le is nyeltem.
Tudom… Rossz, rossz lány vagyok.
Ezután vettem észre őt, és akár elhiszitek, akár nem, nem úgy lehet a legjobb első benyomást kelteni, ha épp a pasi banánjától fuldokolsz.
Egy kicsit visszamegyek az időben. Mielőtt még megérintettem egy billiomos banánját, végre megkaptam az első igazi kiküldetésemet üzleti riporterként. Ez nem a megszokott, béna munka volt, mint interjút készíteni egy kukással a kedvenc útvonaláról, vagy cikket írni arról, hogy milyen nagy dolog összeszedni a kutyaszart a kertekből.
Nem bizony. Az ilyenekből épp elég is volt.
Ez volt a nagy kitörési lehetőségem, hogy bebizonyítsam, több vagyok, mint egy két lábon járó katasztrófa. Be kellett épülnöm a Galleon Enterprise-ba, hogy bebizonyítsam a korrupciós gyanút.
Jöhet a James Bond-zene.
Csak annyit kellett tennem, hogy felvetetem magam gyakornoknak, és simán lenyomom az interjút Bruce Chambersonnal.
De fel kellett volna készülnöm rá, hogy a pasi úgy néz ki, mint akit direkt a női vágyak megtestesítésére faragtak. Viszont így is muszáj volt összehoznom. Semmi baki, semmi bénázás, semmi apró baleset. Csak kevesebb, mint egy óráig kellett összeszedettnek lennem.
Vissza a jelenbe, a konferenciaterembe, a banánjával a számban. A banánjával, amin még a neve is rajta volt nagy, fekete betűkkel. Pár perccel, miután ezt észrevettem, bejött, és rajtakapott. Pár perccel ezután már fel is vett.
Tudom… Nekem sem tűnt túl jó jelnek.

Az első mondat:


"Művészi szintre fejlesztettem a késést."

Véleményem


Először akkor hallottam erről a könyvről, amikor a kiadó maga leleplezte a hírt a könyvről és persze az új sorozatukról. Mivel szeretem a romantikus könyveket, gondoltam, hogy engem is érdekelni fog, de bevallom, a cím és borító engem is elbizonytalanított némileg - van olyan, ami talán már túl sok és nálam ez a banános dolog ilyen volt.

Aztán egy Moly beszélgetés után döntöttem el, hogy biztosan olvasni fogom, cím és borító ide vagy oda. Aki olvasta azt a kommentfolyamot, úgyis tudja, miről van szó. Aki meg nem, annak röviden annyi, hogy a cím, borító és maga a téma váltott ki heves vitát.

Kezdjük a történetnél, ami némileg persze klisésnek mondható, de engem ez romantikus könyveknél kevéssé szokott zavarni. Valószínűleg pont azért, mert én ezeknél a karaktereket és a köztük lévő kapcsolatot sokkal fontosabbnak tartom, mint hogy egyedi legyen az alapszitu - sőt, vannak klisék, amiket kifejezetten szeretek.



A sztori tehát: adott nekünk egy kevéssé sikeres újságírónő, aki nyilvánvalóan többre hivatott. És most végre lehetőséget kap! Be kell épülnie egy multihoz, és valamilyen titkot találni az egyik tulajdonos-vezetőről. Erre pedig egy gyakornoki pozíció ad lehetőséget.

Így tehát Natasha beépül a vállalathoz, ahol már régóta dolgozó nőként újra a legaljáról kell kezdenie mindent. Ráadásul még rosszabb helyzetből indul, ugyanis Bruce egészen vaskalapos, és Natasha okot is adott rá, hogy különösen pikkeljen rá.

Ők ketten furcsa táncot kezdenek. Látszólag fújnak egymásra, Natasha viszont mindent eltűr, csak ne rúgják ki - kell a jó sztori -, Bruce pedig játssza a szigorú főnököt, közben pedig egyértelműen tetszik neki Natasha.



Ez az alaphelyzet egyébként kifejezetten vicces, már csak azért is, mert Natasha bármilyen intelligens és talpraesett, valamilyen módon rengeteg "Bridget Jones-os" helyzetbe sodródik bele. Szóval aki szereti az ilyesfajta helyzetkomikumot, az találni fog igazi gyöngyszemeket ebben a könyvben.

Talán ez volt a legjobb a könyvben. És ha már humor, mindenkit megnyugtathatok, a banánnak van jelentősége, és bár a könyvben magában is többször használják kétértelműen, legalább nem oké nélkül került a borítóra. Sőt! Kifejezetten vicces szitukat hoz a banán.

Ezen felül igazán áradozni nem tudok a könyvről, de nagyon lehúzni se - egy dolog zavart nagyon, arra mindjárt visszatérünk. Összességében nekem igencsak közepes élményt nyújtott a könyv. Nem volt borzalmas, de annyira jó sem. És azért is bizton állíthatom ezt, mert már pár nap elteltével kezdek elfelejteni belőle dolgokat és érzem, nem hagyott olyan mély benyomást, hogy emlékezzek rá.



A szereplők elmentek, a sztori elment, a stílus... nos, talán kissé alulról ütötte a chick-litek stílusát, de nagyon borzalmas azért az sem volt. Olyan középszerű volt minden.

Egy dologban viszont határozottan borzalmas, ez pedig a fordítás. Nem tudom, mennyit rontott vagy nem rontott a könyv stílusán a fordítás, mert az eredetit nem olvastam, de a gyermeteg nyelvezet itt-ott tényleg nagyon rontott az olvasmányélményen. Különösen a regény első felében olyan érzésem volt helyenként, hogy egy alsós fogalmazást olvasok és a tanár néni elfelejtette kihúzni a sok voltot a szövegből. Bizony: a szöveg tele van volttal. Rengeteg volttal. Egészségtelenül sok szóismétlés, mind-mind a volt miatt. És persze, múlt idő, helyenként nem lehet kikerülni. Helyenként viszont nagyon is! Szinonimákkal. De olyan helyen is sokszor találtam voltot, ahol még csak szinonima sem kellett volna, a meglévő szavakkal, a szerkezet kis átalakításával simán kikerülhető lett volna a voltozás... Viszont mivel annyi volt a volt, már rögtön a könyv első oldalán is bántott a belső felolvasásom, ezért időről időre kirántott a szövegből, hogy ezen bosszankodtam.

Például:

Még mindig a banán héját szorongattam, ami inkább zöld volt, mint sárga. A testvérem volt az.
Felsóhajtottam. William volt az utolsó, akivel beszélni akartam, amikor ki voltam akadva. Még csak látni sem akartam őt. Képes volt állandóan kócos hajjal és pár napos borostával járni. Ritkán viselt nyakkendőt, inkább nyitva hagyott pár gombot, hogy könnyebben becserkéssze a nőket, akik elég kiéhezettek voltak ahhoz, hogy a következő egyéjszakás kalandjai legyenek.

vagy

A gyakornok első napja önkontrollgyakorlat volt számomra. A testem minden idegszála azt üvöltötte, hogy szabaduljak meg tőle. A lány egy két lábon járó katasztrófa volt. Kávét borított az ingemre, vagyis kénytelen voltam felvenni az egyik tartalék ruhámat. Őszintén szólva még abban sem voltam biztos, hogy egyetlen tartalék ruha elég lesz, ha ez a nő itt fog garázdálkodni az életemben.

vagy

A főfogás körül - ami homár volt a legegyszerűbb, de legmennyeibb vajmártásban, amit valaha ettem - már nem tudtam követni, mennyi bort ittam. Már jóval túl voltam a becsiccsentésen, és a részegség felé haladtam. Eredetileg ez volt a tervem, amikor Bruce elrángatott ebédelni.


És ez csak egy példa a sok közül. (Fent megosztottam a beleolvasót, már az első oldalon is látni fogjátok.)
És különösen gáz a helyzet, mert a lány szemszögében egy újságíró fejében vagyunk - tőle azért már csak elvárható lenne, hogy ne legyen tele minden gondolata folyamatosan ilyen nyelvi bakikkal.

Oké, azért az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, nem tisztán fordítói a hiba - a szerkesztő is észrevehette volna...

Szóval mindenféle szempontból közepes élmény volt ez a könyv. Nem volt borzalmas, de semmi extra. Ezzel együtt biztos, hogy folytatni fogom az új sorozatot.

EGYNEK ELMEGY

Nincsenek megjegyzések