Félévzáró kérdőív - Kiértékelés

Majdnem egy hónappal ezelőtt megosztottam veletek egy kérdőívet, amiben mindenféle témában kérdeztem a véleményeket a blog kapcsán. 

És most eljött az idő, hogy kiértékeljem végre!

Első körben is szeretném megköszönni annak a 82 embernek, aki kitöltötte a kérdőívet. Nagyon nagy segítség nekem, és bár itt-ott persze voltak fájó pontok is és persze az ember sokkal könnyebben megjegyzni a negatív dolgokat, nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon jól esett a rengeteg kedves gondolat, amit írtatok nekem. 💓 (Kiemelt idézetként nem ezeket a dicsérő szavakat fogjátok látni - ezek nagyon jól esnek, amikor épp rosszul érzem magam, majd elolvasgatom őket, de nem szeretném, ha úgy tűnne, önfényezés miatt írtam meg a posztot.)

És akkor a másik fontos dolog, amit rögtön meg kell jegyeznem: az, hogy most jött el az idő, hogy kiértékeleljem a kérdőívet, nem egészen igaz. Valójában én végig követtem a válaszokat, főleg eleinte minden nap végigolvastam, milyen válaszok érkeztek aznap, most pedig "csak" újra átfutottam őket. 

A kiértékelés kapcsán természetesen szűrnöm kell a válaszokból. Nagyon hosszú, szakdogányi hosszúságú elemzést össze tudnék hozni ezekből a válaszokból, de nem szeretnélek untatni titeket ezzel. Úgyhogy csak ki fogok ragadni dolgokat a kérdőívből, nagyrészt olyasmiket, amik látványosak, tehát grafikusan meg tudom osztani veletek, másrészt néhány konkrét témát is, mert ezekre szeretnék reagálni, ilyen vagy olyan okból. 

Nem kell egyetérteni

Talán összességében a legmegmosolyogtatóbb dolog a válaszok olvasása közben az volt, hogy mennyire mások vagytok! 

Nagyon érdekes volt látni, hogy amit egyesek gyűlölnek, azt mások imádják. Amit egyesek beírtak legjobb dolognak az oldalban, mások azt gyengeségként értékelik.

A legtöbb dolog pedig ilyen.

Erre számítottam is, hiszen azért figyelem a reakcióitokat amúgy is, és látom a látogatottságokat - ezekből pedig azért le tudok szűrni dolgokat.

Ráadásul teljesen logikus: nem vagyunk egyformák.

A nagy kihívás megtalálni egy olyan utat, ami mindenkinek megfelel valamelyest.

Kvízek

A blogon ugyan már korábban is voltak kvízek, mégis mostanában szaporodtak meg igazán. Ennek leginkább az az oka, hogy több időm jutott a blogra és sikerült áthidalnom a korábban fennálló technikai nehézségeimet is. 

Nagyon megosztóak viszont - ez egyáltalán nem lep meg.

Egyesek óriási mennyiségben képesek lennének befogadni a kvízeket és abszolút kedvencként értékelték őket. Mások pedig erőltetettnek tartják, az olvasók üres kiszolgálásának, kattintásvadásznak és unalmasnak. 

Nagyjából ezt adja vissza az is, miket jelöltetek annál a kérdésnél, hogy hány kvíz lenne ideális szerintetek hetente a blogon. Nyert a heti 3, második a heti 2. De azért elég egységesen oszlik el a dolog, szóval sokan örülnének, ha kevés lenne, de annak is, ha akár minden nap lenne kvíz. (Ez lett egyébként a harmadik.)

"Azt, hogy sajnos egyre kevesebb a tényleg tartalmas cikk, ritka mostanában az újabb könyvértékelés, és egyre több a hír meg az ilyen "mivel kedveskedjünk a rajongóknak?" típusú kvíz, szókereső meg hasonló apróságok. Ezzel szerintem a blog kezdi elveszíteni a személyességét, pedig én jobban kedvelem azt az arculatát. :( A hírekkel pedig az a bajom, hogy sok az ismétlődés, pl. egy újabb kis részlet kiderül egy készülő filmről, az is kap egy külön hírt, ami alá be van másolva a vele kapcsolatos összes korábbi hír tartalma, és utólag is tele van a blogarchívum a már elavult hírek tömkelegével."

Ez a komment több témát is érint, úgyhogy ezeken most végigmegyünk...

Értékelések

Az oldalon kevesebb az értékelés, mint korábban. Ezzel nem lehet vitatkozni, ez tény. 

Viszont ennek nagyrészt nem az az oka, hogy nem akarok már értékelést írni, ennek igazából abszolút legit okai vannak, leginkább két dolog:

1. Nincs értékelés, ha nincs olvasás

Könyves bloggerként furcsa leírni, de szerintem senkinek sem ciki felvállalni: az utóbbi időben nem nagyon tudok olvasni. Mármint... nem nagyon tudok igazán elmélyedni könyvben. 

Úgy is fogalmazhatnék, masszív olvasási válságom van. 

És az a nagy helyzet, hogy ha nem tudok annyit olvasni, akkor nem nagyon tudok mit értékelni. 

2. Az értékelésekhez idő kell

Részben kapcsolódik az előző ponthoz, de ettől még le kell írni: az értékeléshez idő kell.

Nem tartozom azok közé a bloggerek közé, akik órákig jegyzetelnek egy-egy értékeléshez, ezzel együtt egy értékelés átgondolása és megírása idő. Részemről ez a kisebbik probléma, sokkal több idő kell viszont magához az olvasáshoz. 

Így egy-egy értékelés megírása mögött 8-10 óra lazán ott figyel.

Én lennék a legboldogabb, ha főállásban tudnék foglalkozni a blogommal, rengeteg-rengeteg bejegyzésre lenne lehetőségem, mert higgyétek el nekem, ötleteim vannak dögivel. 

De két munka mellett a blogra időt szakítani egyáltalán nem könnyű. 

Itt megint két dolgot emelnék ki:

1. Rövidebb bejegyzéseket meg tudok írni az üresjárataimban - egy értékelés és egy elemző bejegyzés viszont nem az a volumen, amit meg tudnék írni ezekben a szünetekben, és ezeket nem is szeretem úgy megírni, ha sokszor kell megszakítanom, így darabokban sem szeretek nekikállni. 

2. Sokszor ha még van is kedvem olvasni, ott egy döntési helyzet: vagy nem lesz a blogon és a FB oldalon egy bejegyzés se vagy leülök olvasni. 

Ezen valószínűleg az tudna változtatni, ha legalább az egyik állásomat feladnám a blogért, és főállásban vagy legalább mellékállásban tudnék blogolni. Erre jelenleg sajnos nagyon kevés az esély, bármilyen boldog lennék is.

Érdekesség: a miért jártok az oldalra kérdésnél a második helyen végzett az Értékelés kategória. Ami már csak azért is érdekes, mert arányaiban jóval kevesebben nyitjátok meg az értékeléseket, mint akár egy érdekes hírt, akár egy-egy színes tartalmat.

Szintén az értékelésekhez kapcsolódik, hogy megkérdeztelek titeket, milyen gyakran kellene szerintetek értékeléseket írnom, és sokan akár heti több értékelést is szeretnétek.

Nos, sajnos ez tényleg csak akkor lehetne realitás, ha valamelyik állásomat feladnám a blogolásért.

Hírek

Abszolút értem a kommentelő problémáját, és az is igaz, hogy másnak is voltak gondjai a hírekkel - pl. valaki soknak tartja a filmes híreket és még lehetne sorolni.

A hírek beemelése a blogra számomra is nagy kérdés volt annak idején, nagyon sokáig nem is írtam meg ilyesmit a blogon, csak egy eredeti cikkel megosztottam Facebookon.

Itt viszont sokaknak az volt a problémája, hogy ha nem tudnak angolul, nincs elég infójuk róla stb.

Én meg végül arra jutottam, hogy ha már dolgozom a hírek gyűjtésével, fordításával, megírásával, miért is ne kapjanak helyet a blogon? 

Ez persze valóban problémát jelenthet, ha valaki az archívumból keres vissza bejegyzéseket, de remélem, ezt a címkék áthidalják.

Keresés a blogon

Sajnos a kereséssel valóban problémák vannak az oldalon. Ennek az egyik oka igazából olyan technikai probléma, amit bármennyire szeretnék, nem tudok orvosolni.

Az oldal keresője sajnos ekkora mennyiségű cikket - már 6000 fölött járunk - nem tud kezelni, ezért jobbára csak az újabb bejegyzéseket dobja fel. A probléma annyira súlyos, hogy egyébként a Blogger hátsó keresője se működik a szerkesztőben, úgyhogy a saját régebbi bejegyzéseimet is a Google-ből keresem vissza, ha kulcsszó alapján megyek. Sajnos ezzel nem tudok mit kezdeni, ez a Blogger adottsága.

Úgyhogy egyrészt ezt tudom ajánlani.

Másrészt ezt próbálom orvosolni amennyire lehetséges, a címkékkel.

Ezekre is érkezett panasz, szóval röviden összefoglalom, jelenleg hogy is működik a címkézés az oldalon.

Ami az értékeléseket illeti: minden értékelés megkapja az értékelés címkét, szóval ha csak az értékelések érdekelnek titeket, akkor erre kattintva csak azokat látjátok. 

Minden értékelést címkézek a szerző nevével és a sorozat címével. (Ha valamelyik esetleg hiányzik, akkor az kimaradt és az én hibám.) 

Emellett minden értékelés megkapja a zsáner és korcsoport címkéjét, azt, hogy melyik értékelési kategóriába soroltam és hogy külföldi-e vagy magyar. 

A címkék egy része alapján tudjátok keresni az értékeléseket a fenti menüből.

Sajnos a címkefelhőt el kellett tüntetnem, mert annyi címkém volt már, hogy rettentően visszalassították az oldal betöltését. Ezt helyettesíti valamelyest a fenti menüsor.

Mostantól, a kérdőív hatására egy Oldaltérképet is találtok a blog legtetején, a legfelső menüsorban - erre kattintva bejönnek a címkék és meg tudjátok nézni az egyes címkék legutóbbi bejegyzéseit. Viszont az oldal betöltése lehet, hogy kicsit lassabb, a rengeteg tartalom miatt.

Ezenkívül minden egyes bejegyzésnél megtaláljátok a címkéket a bejegyzés tetején, így ha pl. egy Árnyvadász hírben vagytok, akkor a bejegyzés tetején az Árnyvadász hírek címkére kattintva a többi ilyet is kidobja. 

Szintén segítség lehet az egyes bejegyzések alján a Hasonló bejegyzések posztajánló.

A szerzők és a címek listáját sajnos ezer éve nem frissítettem, jobbára időhiány miatt, erről tudok, tényleg nagy hibám. Igyekszem majd bepasszírozni valahová.

Régi, ismétlődő bejegyzések

Többen megjegyeztétek, hogy sokszor megosztom ugyanazokat a posztokat, és ezt soknak érzitek. 

Értem a problémátokat, és egyes bejegyzések megosztása időnként túl gyakorinak tűnhet, viszont ezeket nagyrészt az épp aktuális évfordulókhoz időzítem. Így viszont sajnos valóban úgy adódik időnként, hogy ismétlődnek posztok.

Azok számára, akik folyamatosan követik az oldalt, ez persze ismétlődés és lehet, hogy idegesítő. 

Viszont sokan vannak, akik újak az oldalon vagy esetleg csak véletlenül találnak rá az adott megosztásra, akár épp az évforduló apropóján. Sajnálnám, ha ezek a bejegyzések eltűnnének az idő süllyesztőjében, csak mert már megosztottam őket egyszer. 

Emellett az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy időnként olyankor is visszanyúlik "kortalan" bejegyzésekhez, amikor épp el vagyok havazva munkával és érzem, hogy egyszerűen nem fog beleférni még egy rövid poszt megírása is. Ilyenkor jobbnak látom, ha megosztok egy-egy régebbi, de még nem elavult bejegyzést újra, mint hogy teljesen üresen hagyjam a Facebook oldalt.

Igyekszem őket szűrni és nem túlerőltetni a dolgot, ezért is van az, hogy nem azzal telik minden délelőtt, hogy régi posztokat osztok meg - de azt sajnos nem tudom megígérni, hogy ilyen egyáltalán nem lesz a jövőben, a fenti két okból.

Ismétlődő témák

"nem tudom hànyadik bőrt szeretnéd még lehùzni a Harry Potterről, az Àrnyvadàsz sorozatról, a Twilightról, Disney hercegnőkről, most épp a Büszkeség és balìtéletről.... Értem hogy nagy a rajongó tàboruk, sok nézettséget hoz, de számomra ez nem tartalom készítés. Elhiszem amúgy, hogy így is sok energiát teszel bele, de kezdő bloggerek írnak ilyen tartalmakról, amikor egyszerűen már nem tudnak mit írni. Nem megújulást látok az oldalon, inkább a múlt biztos témàihoz nyúlsz, olyan az egész, mintha folyton ugyanaz a lemez szólna, csak néha leporolod."

"Túl soknak találom a vörös pöttyös könyvekről szóló bejegyzéseket. Szívesen olvasnék más könyvekről is"

Érkeztek olyan kommentek, amik a témaválogatásokkal kapcsolatosak. Néhányan írtátok, hogy soknak találjátok a Harry Potter vagy épp az Árnyvadász tartalmakat.

Ugyanígy felmerült, hogy túl sok a YA könyv, túl sok az NA könyv, túl sok a Vörös Pöttyös stb. 

(Hozzá kell tennem, nagyjából ugyanezek megvoltak a másik oldalon is. Sokan akarnak több Harry Potter tartalmat, több YA posztot stb.) 

Mindenesetre a témaválogatás kapcsán igazából a fő vezető elvem nem a népszerűség, hanem az, hogy engem mi érdekel és hogy épp milyen hírekkel, érdekességekkel találkozom.

Nem mondhatom, hogy egyáltalán nem befolyásolja azt, miről osztok meg posztot, hogy valami mennyire van benne a levegőben és mennyire érzem, hogy titeket is érdekel. Ez nem lenne igaz, és nem is hiszem, hogy mindenképp kerülnöm kellene, hogy azokról a dolgokról (is) írjak, amikről úgy érzem, az olvasók nagy részét érdekli - vagy épp fordítva. Teletölthetném pl. történelmi romantikusokkal az oldalt, amiket én imádok, de látom, hogy titeket nem érdekel, így mértékkel csöpögtetem. 

Viszont ha valami engem nem érdekel, akkor nyilván csak egy határig tudok foglalkozni velük. Nem vagyok például nagy szépirodalom-rajongó, nem is nagyon várható, hogy gyökeresen változni fog ez a véleményem - így pedig hiteltelen és üres lenne, ha szépirodalmi témákról írnék folyamatosan.

Ideális esetben a kettő találkozik - azaz olyasmikről tudok írni, amiket én is szeretek és amik titeket is érdekelnek. 

Tehát nem azért van sok poszt a Harry Potterről, mert sokan olvassák - bár nyilván ez sem hátrány. Hanem azért, mert én szeretem és úgy látom, a többség is. 

Sosem tagadtam, hogy nagy Harry Potter rajongó vagyok, és mivel sok ilyen oldalt követek, újabb és újabb megközelítéseket olvasok, mémeket látok, témák jutnak eszembe... Harry Potter fanfictionöket olvastam és írtam, és most már évek óta töretlenül foglalkoztat ez a téma - így nem várható, hogy ez változni fog a jövőben, főleg, ha azt látom, hogy titeket is érdekelnek az ilyen tartalmak.

Az Árnyvadász téma ugyanez a kategória, megfejelve azzal, hogy éveken keresztül vittem az Árnyvadász rajongói oldalt. És bár azt az oldalt már nem vezetem aktívan, felelősségemnek érzem, hogy a fontosabb híreket, érdekességeket hozzam most is. 

És ez igazából az ismétlődő témákról általánosságban is elmondható, ez csak a két minősített eset. (Na jó, a Twilightot és a Hunger Gamest még lazán idecsaphatjuk, de ugye ezeknél nincs annyi aktív hír.)

Szóval lényeg a lényeg: vagy akkora rajongója ezeknek a dolgoknak, hogy maradni fognak. Ha ezek nem lennének, ma nem lennék blogger, és ha nem foglalkozhatnék azokkal a dolgokkal a blogon, amiket szeretek, akkor valószínűleg nem sokáig maradnék az. Lehet, hogy ez sokak szerint kattintásvadászat vagy lustaság, de ezt elviselem, és maradok boldog Potterhead. 😊

Reklámok

Nagyon sokan nem írtátok, azt hiszem, két megjegyzés érkezett erről, mégis úgy érzem, reagálni szeretnék az oldalon található reklámok témájára, mert bővebben nem foglalkoztunk még velük, és talán némi magyarázatot vártok, még ha nem is írtátok ki.

Nehéz ez a téma, időnként azt érzem, valamiféle tabu is. Egyrészt bekerült a szókészletünkbe a kevéssé hízelgő influenszer kifejezés, másrészt a bloggerek kapcsán különösen azt érzem, sokak szerint már-már bűn, ha valaki esetleg pénzt szeretne keresni a blogjával. 

Kicsit olyan ez, mint a szegény költő mítosza, az a jó blogger, akinek ez csak hobbi és mindent is csak azért csinál, mert az valami magasabb értéket képvisel az életében - ami természetesen nem lehet a pénz.

Szerintem ez szomorú és sok szempontból ártalmas. 

Na de menjünk vissza a Start mezőre.

Mindig is úgy gondoltam, hogy egy könyves blog vezetéséhez a legfontosabb a lelkesedés. Ha egy blog mögött nincs szeretet, ha nem szívből jön, az érződik. És úgy tapasztaltam, azok, akik nem valódi lelkesedéssel blogolnak, azért, mert szeretik csinálni, előbb-utóbb ki is esnek ebből az egészből. 

Ezzel együtt önáltatás lenne, ha nem ismernénk el, hogy a pénz is lehet motiváló tényező.

És azt is kár lenne eltagadni, hogy egy jól működő blogban rengeteg, rengeteg munkaóra van. 

Az én életemben a blog jelenleg olyan, mintha lenne egy harmadik állásom. Szeretem csinálni? Persze. De ha tisztán a blogolásra és a hozzá kapcsolódó körítésekre (pl. közösségi oldalak) gondolok, az lazán kitesz egy mellékállást.

Minden nap órákat töltök közvetve vagy közvetlenül a bloggal. Keresem a könyves, könyvadaptációs híreket, fordítom/megírom őket, ötletelek, miről lehetne írni, kvízeket írok, képeket szerkesztek, kilövöm őket a közösségi oldalakon stb. 

Van egy harmadik "állásom", amivel igazából alig valamit keresek, azt is nagyrészt könyvekben. Önmagában ez valószínűleg még nem lenne frusztráló, hiszen szeretem csinálni - de ha megfejeljük azzal, hogy a kulturális szféra dolgozóit nem szeretik agyonfizetni, és hogy előbb-utóbb szeretném, ha én is össze tudnék spórolni egy saját ingatlanra, esetleg autóra... akkor igencsak frusztráló, amikor időnként arra gondol az ember, hogy ha ezeket a dolgokat szeretné magának előteremteni, valószínűleg jobban járna, ha a blogolásra fordított időben például teszem azt inkább a Mekiben dolgozna.

Semmiképp sem szeretném, ha ez bármilyen szinten rossz érzést hagyna bennetek vagy azt gondolnátok, nem szeretem ezt a blogot. Nagyon szeretem, másként nem csinálnám aktívan már 7 éve. Rengeteg szép pillanatot köszönhetek neki és eszem ágában sincs gyökeresen megváltoztatni ezt, szinte már el sem tudom képzelni az életem a blog nélkül.

De keresem a lehetőségeket. Mert a nap végén a blogom és annak a szerető közösségnek az érzése, ami a blog köré gyűlt, sajnos nem fizeti a számlákat, nem vesz nekem lakást és még sorolhatnám. Szomorú, de ez van. 

Én örülnék a legjobban, ha a korábbi trolljaimnak igaza lenne és a recenziós példányokból úgy dőlne a lé, hogy Balira járok nyaralni - de nem. A 20.000.000 látogatás nem jelenti 20 milliós vagyont, bármilyen szép lenne is. (Pedig milyen szép is arra gondolni, milyen jó lenne!)

És ez most jelenleg tényleg azt jelenti, hogy keresem a lehetőségeket. Amikből elég kevés van. 

Az egyik az, hogy a blogon futnak a hirdetések - és időnként csurran-cseppen belőle pár forint, amiből lakást venni még nem fogok, de mégis több a semminél és előbb-utóbb remélhetőleg tudni fogom realizálni is ezt a kis zsebpénzt.

Remélem, megértitek, és elviselitek ezt a kis kényelmetlenséget. 

Nem igazán szoktam ilyen témákról beszélni, és abban is biztos vagyok, hogy sokaknak nem lesz szimpatikus, de úgy érzem, ha már felmerült a téma, őszintének kell lennem és nem eltagadni, hogy vannak ilyen küzdelmeim az életben. 

Néhány érdekesség még a kérdőív kapcsán, pár diagram a válaszaitok alapján: