A női művészek sorsa... avagy esti vitaindító

Szembejött velem Twitteren egy screenshot, amitől előtört belőlem az "amazon" - ahogy a főnököm hír igazságérzetes feminista pillanataimban.

A kérdéses eset a Slate nevű online magazin rovatából származik, ahol az olvasók névtelenül tehetnek fel chaten kérdéseket "Prudie"-nak, aki mindenféle témában ad tanácsot. Tudjátok, kismillió ilyen rovat van - mindenesetre akár szeretjük ezeket, akár nem, ezen a konkrét screenshoton a könyves vonatkozás miatt akadt meg a szemem. És egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne osszam meg veletek is. 

A kérdés, ami befutott Prudie-hoz:

Kérdés: A feleségem titokban könyvet írt.

A feleségem elismert író, aki közben teljes állásban dolgozik, olyan szakában, aminek nincs köze az íráshoz - tisztán anyagi okokból. Amikor tavaly megszületett az első gyermekünk, megegyeztünk, hogy szünetelteti az írói karrierjét - valaminek mennie kellett így, hogy egy baba is bekerült az életünkbe. 

Viszont kiderült, hogy mégsem szüneteltette. Eszébe jutott egy remek új regényötlet, amit titokban megírt a munkahelyén, az ebédszünetekben, és végül eladta 100.000 dollárért. Annyi mindent érzek most; nehéz haragudni valakire, amikor lazán odaveti neked, hogy megvan a pénz a fiatok egyetemi oktatására, és az ebédszünete gyakorlatilag az övé, azt csinál vele, amit akar. De akkor is szembement a megállapodásunkkal! Egy órával korábban otthon lehetett volna minden este az elmúlt évben, ha nem vágott volna bele ebben a projektbe, és amikor visszagondolok azokra az alkalmakra, amikor fáradt vagy morgós volt az elmúlt évben, nem tudom nem a könyvet hibáztatni (habár ez lehetett pusztán amiatt is, hogy egy újszülöttről kell gondoskodnia). Hogyan bízzak meg benne ezután, hogy tartja a szavát? Mit kéne éreznem most?

Lefordítom nektek Prudie válaszát is, de mielőtt hoznám...

Igen, jól értitek. 

A feleség először párhuzamosan fenntartott két karriert - dolgozott egy random állásban, közben pedig mellette íróként is. Majd amikor jött a gyerekvállalás, vállalta, hogy lemond álmai karrierjének építéséről, arról, hogy a szabadidejében az írói álmaival foglalkozzon, mert azt majd a gyerekkel tölti helyette. (Miközben ha jól értem, a férfinak mindeközben csak egy állása volt - legalábbis ezt feltételezhetjük a szöveg alapján.)

Aztán a nő megszült egy gyereket, ellátta őt, közben visszament dolgozni, és még mellette feleség is volt. Végül megtalálta a kiskaput, és az utolsó magára fordítható órácskába is betolt egy hasznos-alkotó tevékenységet, az írást - és random megírt egy 100.000 dollárt érő regényt. Abban az egy órácskában, amivel senkinek nem kötelessége elszámolnia - és amit nagy eséllyel a férje is magára áldoz minden áldott nap, csak mondjuk ő evéssel meg kollégákkal csevegéssel tölti.

Tehát még egyszer: a feleség megtalálta a kiskaput, hogy az egyetlen csak magára áldozható utolsó óráját is kitöltse valami "hasznossal", és most még ő érte a gonosz, aki megszegte a megállapodást.

A férjben még csak fel sem merül egyébként, hogy a feleség számára az írás menedéket jelentett, és esetleg pont hogy kevesebbet volt rosszkedvű-morgós amiatt, hogy az érzéseit ki tudta írni magából. 

Az meg aztán végképp nem, hogy milyen ünnepelendő, amit a feleség képes volt elérni! Hogy az utolsó utáni szabad percét is kiaknázta, és az összes hormonális változás, mentális teher, munkahelyi fáradtság dacára, egy újszülött és egy férj ellátásával a vállán még képes volt megírni egy nagy vagyonért elkelt regényt.

Bevallom, egészen felháborodtam, amikor elolvastam ezt... 

És eszembe jutott egy régi cikk, amit olvastam az alkotó, kreatív nőkről, akiknek egyszerűen nincs idejük magukra és az alkotásra, mert mindig elvonják őket a háztartási feladatok. A cikket korábban megosztottam már veletek Facebookon, de nem győzöm újra meg újra elővenni, mindenkit csak biztatni tudok, hogy elolvassa. Zseniálisan körüljárja a kérdést, sok példával, mégis lényegretörően.

A cikk eredetileg a Guardian-on jelent meg, a Pulitzer-díjas újságíró, Brigid Schulte tollából - a linkelt blogra Veres Nagy Tímea fordításában került fel. OLVASSÁTOK!

Egy nő legnagyobb ellensége? A saját magára fordított idő hiánya

Idézek belőle egy részletet, szerintem egyértelmű lesz, miért jutott eszembe a "panasz" kapcsán:

"A férfi művészektől eltérően, akik úgy haladtak át az életen, mintha a magukra fordított zavartalan idő születésüknél fogva megilletné őket, annak a maroknyi női művésznek, akit a könyv bemutat, a mindennapjait és életútját gyakran a háztartással és családdal kapcsolatos elvárások és teendők határozták meg. George Sand mindig éjjel dolgozott, ez a szokása még kamaszkorában alakult ki, amikor a nagyanyjára kellett vigyáznia. Francine Prose írással eltöltött napjai a gyermekeit szállító iskolabusz programjához igazodtak. Alice Munro a háztartás vezetése és a gyerekek nevelése között kiszakított „idődarabkákban” írt. És Maya Angelou úgy szabadult meg az otthon visszahúzó erejétől, hogy mindenestől hátrahagyta azt, és egy dísztelen, egyszerű hotelszobába menekült gondolkodni, olvasni és írni."

Pontosan ezt érzem ennek a szerencsétlen nőnek az esete kapcsán. Kalapot kellene emelni előtte, amiért egy kisgyerek, egy főállás, egy férj mellett képes volt még egy ilyen eredményre is. Ehelyett...

A Twitteren valaki úgy fogalmazta meg: "Legalább nem lehet vita arról, ki a gonosz a történetben"

Egyébként hozom Prudie válaszát is, a teljesség kedvéért - szerencsére elégedett voltam vele, még ha nem is olvasott be annyira a drága jó embernek, mint én, az amazon tettem volna... (Spoiler: De azért beolvasott.)

Válasz:

Az ebédszünete nem "gyakorlatilag" az övé, amit arra használhat, amire akar - az 100%-osan, teljesen az övé, és arra használhatja, amire akarja! És nem szegte meg a szavát, semmilyen olyan értelemben, ami számítana. Amikor azt mondta, szünetelteti az írói karrierjét, biztosan nem arra gondolt, hogy az a megállapodás, hogy tiltott számára az írás - az alku az volt, hogy az otthoni idejében a babával foglalkozik majd. Még ezzel az alkuval a képben is, nem tartozik neked és a babának minden energiájával és teljes elszámolással arra nézvést, mivel tölti a nap minden egyes percét. Emellett: biztos vagyok benne, hogy sok olyan dolog van, amit te is kihagyhattál volna annak érdekében, hogy hamarabb otthon legyél, kevésbé fáradtan. 

Nézz a lelkedbe, és gondolkozz el, valójában mi zaklatott fel ennyire. Féltékeny vagy? Zavarba hoz a teljesítménye? Kiégtél a szülőségben vagy csalódtál a saját produktivitásodban? Bármi legyen is, dolgozz rajta te magad - vagy kérj segítséget egy terapeutától, ha elérhető egy a számodra. Mielőtt még tönkreteszed számára ezt a pillanatot, vagy az egész kapcsolatotokat a panaszkodással, aminek semmi értelme.

Végül a kérdéses névtelen írónőnek annyit üzennék: minden tiszteletem. Ha tudnám, ki vagy, megvenném a könyved - már csak ezért is. 

A cikk fotóinak forrása a Pexels