Breaking News

Tartalomkészítők felelőssége az illegális könyvletöltések kapcsán

Ez a bejegyzés régóta érik, most épp egy nagy, többezer tagot számláló könyves csoport volt az utolsó csepp, ami miatt végül megírom, de egy korábbi TikTok videó és számtalan másik alkalommal már majdnem megszületett.




Nem áltatom magam azzal, hogy egy ilyen témából jól fogok kijönni, mert számtalan illegális könyvletöltős vitának voltam már résztvevője és tanúja, és jellemzően azok jönnek ki az ilyenekből rosszul, akik próbálják felhívni a figyelmet a kalózfordítások, illegális pdf-ek törvénytelenségére, negatív hatásaira

Az oldalon is foglalkoztam már néhányszor a témával, de most kicsit más oldalról szeretném megközelíteni. Nem szerzői, nem kiadói, hanem tartalomgyártói oldalról. 


Az internet a mindennapjaink része lett, a rengetegféle közösségi oldal pedig lehetőséget ad arra, hogy néhány kattintással bárki tartalomgyártó - ha úgy tetszik, "influenszer" - lehessen. Nem kell hozzá diploma, szakmai ismeret, különösebb hozzáértés. Így kezdtem a blogolást én is, és nyilván pont ugyanígy van vele a könyves bloggerek, booktuberek, könyves Insta oldalt vezetők, booktokosok nagy része is. 

És ezzel szerintem nincs is semmi probléma. Egyrészt nem kell mindennek szakmai véleménynek lennie, főleg a szórakoztató irodalom területén akár hasznos is lehet, ha "földi halandók", átlagolvasók mondanak véleményt egy-egy könyvről. Könnyebb velük azonosulni, nem használnak annyira szakmai nyelvet, hasonlóak a szempontjaik mint az átlag olvasóknak. 

Van viszont ennek egy veszélye is. Annyira egyszerű mikroinflulenszerré válni, annyira szabadon, bármiféle előképzettség és tapasztalat nélkül vághat bele bárki, hogy könnyen érződik súlytalannak a dolog, rettentő egyszerű elfeledkezni arról, hogy mekkora is ilyenkor a tartalomgyártó felelőssége

Értelemszerűen mikroközösségeknél, néhány tíz vagy száz embernél nem biztos, hogy óriási hatása lesz az ember egy-egy bejegyzésének, videójának - viszont ha már többezer emberhez eljut, a hatása egyre nagyobb és nagyobb lesz. 


Túlságosan komolynak hangozhat példamutatásról írnom, esetleg rögtön megemlíteni a jogi és etikai felelősséget - de ezek bizony a legkisebb tartalommegosztók esetében is ott vannak. Minél fiatalabb az ember, annál könnyebb erről megfeledkezni, de talán pont ezért érdemes beszélni arról, mekkora is ez a hatalom. 


Az, hogy az illegális letöltői könyvpiac virágzik, nagy eséllyel senkit sem ér váratlanul. Megszámolni sem lehet, hány könyv kerül fel ncore-ra vagy más torrentoldalakra, hány pdf-eket, epub vagy mobi e-könyveket megosztó Facebook csoport létesült, hány olyan blog, Google Drive mappa vagy éppen vk közösség van, ahonnan számtalan könyv ingyen letölthető. Ezeket sokszor a keresők is feldobják, gyakorlatilag egy-két perc leforgása alatt könyvtárnyi mennyiségű e-könyvet lehet letölteni néhány kattintással

Amikor az illegális letöltések kerülnek terítékre, általában három oldal szokott szóba kerülni: a szerzői, a kiadói és az olvasói. 

A szerző és a kiadó azok, akik anyagi károkat szenvednek el ilyenkor, ez nem kérdés. De nem csak tisztán anyagi károkról van szó: az illegális letöltések kinyírhatnak komplett sorozatokat - és jöhet a panasz, miért nem érkezik a folytatás.

Ezen belül is egészen különleges eset a kalózfordításoké. Ilyenkor a fordítók nagy eséllyel kevésbé érzik a súlyát annak, amit csinálnak, könnyű védeni az álláspontjukat. A külföldi szerző nagy eséllyel nem veszi észre, hogy ilyen fordítás készült, "ha nem tudja, nem fáj", ráadásul jogi útra sem tudja terelni a dolgokat. Magyar kiadó (még) nincs, ergo ők sem tudnak mit tenni - egyébként is, vessen magára minden kiadó, ha azt a konkrét csodás könyvet (még) nem vette meg. Ráadásul nincs is semmiféle anyagi kár - végtére is aki kalózfordítást olvas, az úgyse vette volna meg - ugyehogyugye? 

Hát nem. Egyrészt attól még, hogy az eredeti szerzői jog tulajdonosa nem tud róla, még anyagi kár érte. Imádsz egy könyvet, egy szerzőt, a rajongójának vallod magad - de tán bele se gondolsz, hogy ilyenkor pont te vagy, aki ártasz az általad oly' imádott szerzőnek. 
És igen, ártasz a hazai olvasóknak is. Egyrészt szeretnéd, hogy minél többen olvassák a könyvet, végtére is ha nem így lenne, nem próbálnád minél több emberhez eljuttatni. De abba már nem gondolsz bele, hogy kalózfordítás mennyire kontraproduktív - mert annak az esélyét viszont rontja, hogy egy kiadó megvegye a könyvet. Lehetetlenné nem teszi, de hogy sokkal kockázatosabbá teszi, hogy valaki vállalja a kiadását, az biztos. 
A hazai könyvpiacon, ahol az egy könyvre jutó fogyási számok a nemzetközi viszonylathoz képest nem túl combosak, néhányszáz letöltés jelentheti a különbséget a "még megéri anyagilag" és a "már nem éri meg anyagilag" között. Jót akarsz, de valójában a hivatalos magyar kiadás sírját ásod...

Nem hiszel nekem? Üres szavaknak tűnik, amiket írok? Beszéljenek helyettem a szerzők, könyves szakemberek, kiadók! Néhányuk véleményét összeszedem nektek ebbe a bejegyésbe. 


Az Animus Kiadó bejegyzése még 2020-ból:

"Több alkalommal kényszerültünk itt is abba a helyzetbe, hogy magyarázkodnunk kellett, amiért egy-egy sorozatot vagy egy szerző sokadik kötetének nem folytatjuk a kiadását. 
Ez több okból is előfordulhat. 
Az egyik ok, hogy egyszerűen nincs érdeklődés, nem veszik elegen, ezért sajnos veszteségbe fordul át a kiadás, és le kell vele állnunk, hacsak nem akarjuk pár éven belül bezárni a kiadót.
A másik, amikor egy szerző vagy sorozat annyira közkedvelt lesz, hogy rengeteg helyre kerül ki illegálisan, így megkezdődik a letöltögetés és a könyv valós fogyása megáll. Mi pedig csak azt látjuk, hogy nem veszik, nem fogy, ezért kénytelenek vagyunk fájó szívvel abbahagyni a kiadását.
Egy könyv megjelentetése rengeteg költséggel és kockázattal jár. Kezdve a jogok megvásárlásánál, ott van ugye a szerző, ki kell fizetni a fordítót, szerkesztőt, korrektort, nyomdát, marketinget. Óriási költség, és egy-egy kedvenc megjelentetésén nagyon sokan és sokat dolgoznak a kollégák.
Az illegális letöltésnél sem a kiadóhoz nem jut el a bevétel, amiből dolgozik, sem a szerzőhöz, aki magát a történetet megalkotta. "



Maggie Stiefvater egy egész, hosszú bejegyzést írt arról, az ő karrierjére milyen hatással volt a kalózkodás, ebből idézek, de évekkel ezelőtt a teljes bejegyzést lefordítottam, az idézet végén megtaláljátok a linkjét. 

"A Ronan trilógia majdnem nem létezett a kalózkodás miatt. És már most látom a tageket, hogy a Tumblr felhasználók már tervezik, hogyan jutnak majd hozzá kalózkodással az új trilógia köteteihez, mert szörnyű vagyok és mert "inkább meghalok, mint hogy fizessek egy könyvért". Szerzőként ezt nem tudom megállítani. De az első könyv kalózkodása azt jelentheti, hogy a kiadó mégsem jelenteti meg a másodikat. Ez már nem 2004. Egy illegálisan kikerült könyv nem "jó reklám" és nem "terjed nagyszerűen szájról szájra" és nem igaz, hogy "nem befolyásolja negatívan az eladást"."



Colleen Hoover is megszólalt az illegális letöltések kapcsán:

“Az a helyzet, hogy a kalózkodás szívás. Mondhatod a szerzőknek, hogy ne vinnyogjanak, de rémisztő dolog, ha a megélhetésedet az online lopás fenyegeti. Azért tudok ilyen sok könyvet írni, mert az, amit írok, fedezi a számláimat. Legalábbis most“



Részlet az Agave egy régi közleményéből, még 2013-ból:

"És van még egy dolog, ami nem könnyíti meg a sorozatok befejezését. Több szerzőnknél is látjuk, hogy könyveik messze népszerűbbek, mint az eladási adatok alapján lenniük kellene. Nem áltatjuk magunkat és hülyének sem nézünk senkit: nem a könyvtári kölcsönzések miatt van sok olvasója ezeknek a könyveknek, hanem az illegális letöltések miatt. Ha valaki hétfőn megvesz egy könyvet, kedden beszkenneli, szombatra korrektúrázza és vasárnap felrakja egy tárhelyre – két hét múlva mindenhol le lehet tölteni ingyen. Így nehéz. Van könyvünk, amit egyetlen tárhelyre több mint tíz felhasználó töltött fel, és az első helyen állót majdnem négyezren töltötték le.
Nem lehet a könyvet és olvasást szeretőket a kalózok miatt büntetni, mi sem ezt tesszük. Viszont nevetségesen kevés eszköz van a kezünkben. Azt sem mondjuk, hogy az illegális letöltők ölik meg a sorozatokat, mert ez túlzás lenne, de az biztos, hogy nem segítenek se a kiadónak, se a többi olvasónak.
Az lenne az igazi, ha ehhez is mondhatnék számot, de nem tudok. Minden kiadó tervez azzal, hogy pár könyve nem fog menni. Van, akinél ez évi kettő, van, akinek évi tíz is belefér. A mostani nehéz piaci helyzetben akár két bedőlt könyv is képes padlóra dönteni egy kiadót. Ez nálunk nemcsak azt jelenti, hogy a tulajdonosok elvesztik a befektetésüket, hanem azt, hogy körülbelül harminc ember megélhetése kerül veszélybe, akiknek a kiadó ad valamilyen formában munkát.
Szóval fáj a szívünk minden bedőlt könyvért, minden abbahagyott sorozatért, de egyik sem ér annyit, hogy emiatt munkatársaink az utcára kerüljenek . Mert – és nem akarjuk dramatizálni a helyzetet -most a kiadók különösen nehéz helyzetben vannak. Nem panaszképpen mondjuk, csak tárgyilagosan megjegyezzük. És közben fáj a szívünk. És közben keressük azt a könyvet, azt a sorozatot, amit az olvasók is szeretnek, és meg is veszik annyian, hogy folytatni és befejezni tudjuk. Mert hát az itt a helyzet, hogy egymásra vagyunk utalva. Kiadó olvasó nélkül nem lehet, és olvasó sem lehet kiadó nélkül.
Köszönjük a figyelmet."
(Sajnos az oldal változása miatt a teljes poszt már nem él, így csak a Facebook linket tudom hozni)



Az azóta már megszűnt Kelly Kiadó 2012-es közleménye az illegális letöltések kapcsán:

"Az elmúlt hónapokban sokan és sokszor kérdeztek a sorozatokról (Éjszaka Háza, Tündérkrónikák, Kékvérűek, Cassandra Palmer stb.). Sajnos több sorozat folytatását felfüggesztettük, (annak ellenére,hogy nyomdakész állapotban vannak) ennek oka nagyon prózai: az olvasók szeretik a könyveket, de megvenni nem hajlandók. Ha egy sorozat sokadik kötetéből is csak pár száz példány fogy el a boltokban, miközben 10 000-en letöltik illegális oldalakról (a számok nem, de az arányok sajnos pontosak), akkor az a kiadónak sokmilliós veszteséget okoz, és mivel semmi sem ígéri, hogy ez a trend megfordulna, fájó szívvel ugyan, de a sorozatok folytatását szüneteltetjük addig, amíg az eladási és letöltési számok aránya meg nem változik. Többször „beszéltünk” különböző fórumokon notórius letöltőkkel, végighallgattuk különböző, „az internet szabadságáról” szóló demagóg gondolataikat. Többször figyelmeztettük őket arra a veszélyre, ha ez így folytatódik, pár év múlva igen kevés magyarra lefordított könyvet fognak olvasni……
Lehet, hogy más kiadó még le tudja nyelni ezeket a veszteségetek, mi már nem. Nagyon sajnáljuk azokat a kisebbségben lévő olvasókat , akik megvették a sorozat részeit,és most bizonytalan ideig várniuk kell a következő részekre. Reméljük, megértik a Kiadó álláspontját, és nem minket fognak hibáztatni."



A Magyar Narancs egy egész cikket szentelt a témának, amiben több könyvpiaci szereplőt is megszólaltattak.

„Lopják a könyveket, igen. Kár a kiadót éri.”

„Nekem több fordításom is fent van online a kalózok »jóvoltából«, és még örülhetek, ha az impresszumot nem nyesik ki belőle. .. Nem mindegy, hogy hol van az a kiszolgáló, weboldal stb., ahol a mű jogsértő megosztása történik. Ha a megosztás nem a magyar tartományban (.hu) vagy nem belföldön fizikailag elhelyezett kiszolgálón található, akkor az elkövetés helye kívül esik a magyar jurisdikción, így a cselekmény ellen magyar hatósági úton közvetlenül nem is lehet fellépni, csak jogsegély keretében, az érintett ország joghatóságainak bevonásával. Ez megnehezíti a dolgot, és a legtöbb kalóz ezt jól tudja, azért is telepíti a tartalmait mindenféle isten háta mögötti helyeken üzemelő rendszerekre.”

„Ha a recenzor megoszt pár bekezdést vagy a kiadó kiteszi az első fejezetet a műből, az még belefér, de a fél könyv már nem.”

„Ez nehézkes ügy, és sajnos csak állandó Google-kereséssel lehet kiszúrni, hogy nem kerül-e megint és megint fel egy könyv. Örökös küzdelem. Én dolgoztam a Harry Potteréknél, és ott állandóan szoftverekkel pásztázzak a netet, nehogy felkerüljön kalózpéldány (vagy ami mostanában divatos, az a Youtube-videón felolvasott/végiglapozott könyv). De amit egyik nap levetetsz, az másik nap visszakerül...”

„Eddig kettőt loptak el. Nagyjából azt a kettőt, ami a kiadónak (és talán nekem is kis) hasznot hozott volna.”

„Azt nem értem, hogyan lehetséges, hogy nyomdai PDF-ek kerülnek fel a netre. A mi kiadónk nagyon vigyáz arra, hogy ilyent ne adjunk ki a kezünkből, a sajtó- és recenzensi elektronikus példányok is speciálisan jelölve vannak. Más kérdés, hogy a recenziónak is van határa. Sokszor olyan részletes tartalmi kivonatot készítenek, ami már szerzői jogot, kiadói érdekeket sért. Aki zanzásítva ingyen elolvassa, miről szól a könyv, már nem fogja megvenni.”

„Zenész kolléga mesélte, hogy Németországban »kottarendőrség«, a helyi szerzői jogvédő hivatal ellenőrizte egy koncertje előtt, hogy eredeti nyomtatott kottát használ-e. Mert fénymásoltért komoly büntetés jár. Itt meg a gyerekem iskolájában ellenőrzőbe írva kérdezte a tankérem, hogy a kötelező olvasmány mesekönyv fénymásolására dobják-e össze a pénzt, vagy inkább scanneljék. Egyébként nem drága a könyv, a fénymásolás sokkal drágább. A kiadó meg dögöljön éhen, nyilván.”

„Konkrét példát tudok mondani. Annak idején én fordítottam az X sorozatot az XY Kiadónak. Az első részek nagyon jól fogytak, kialakult egy stabil rajongókör, aztán úgy a 4-5. rész után erősen visszaestek az eladások, mert amint megjelent a kötet, másnap már fent volt beszkennelve valamilyen torrentoldalon. A kiadó elkövetett mindent, amit lehet, jogi úton letöröltette a szkennelt változatokat, de amint egyet töröltek, megjelent két másik helyen. A történet vége az lett, hogy a 9. rész után abbahagyta a sorozat kiadását (összesen 12 rész lett volna), mert az utolsó részeken már milliókat bukott. Nekem ebből nem származott anyagi károm, de abszolút megértettem azoknak az olvasóknak a frusztrációját, akik követtek egy sorozatot 9 részen át, az utolsó hármat meg csak akkor tudták elolvasni, ha megtanultak közben angolul.”


Még néhány link a témában:


A könyves véleményvezér szerepe ebben az egészben


És itt jön be a negyedik fél (a szerző, a kiadó és az olvasó mellé), akiről az illegális kiadások kapcsán nem szokott szó esni: a könyves tartalomgyártó, influenszer vagy nevezzük akárhogy. Akinek követői vannak. Akinek platformja van. Még az is lehet, hogy olyan platformja is, mint amilyen egy Discord szerver vagy egy Facebook csoport - egy zárt, nehezebben ellenőrizhető közösség, ahol ráadásul bárki posztolhat bármit. 

Mit kezd a könyves influenszer a letölthető pdf-ek és kalózfordítások jelenségével? Érzi-e, mekkora felelősség néhány ezer vagy tízezer olvasót befolyásolni akár rossz, akár jó irányba? Érzi-e a felelősségét és vállalja-e annak terhét, hogy a kiadókat, szerzőket sújtó problémára felhívja a figyelmet, vállalva, hogy ezzel akár negatív kommenteket és kikövetéseket gerjeszt? Engedi-e, hogy ezek a pdf-ek helyet kapjanak a közösségében? Vagy rá is tesz még egy lapáttal és maga is terjeszti a hírüket vagy a konkrét linkeket, fájlokat? 

A magam részéről azt gondolom, ebben is hatalmas felelőssége van ezeknek az adminoknak, bloggereknek, booktubereknek, bookstagrammereknek, booktokkereknek. Fontos felelősség ez, és igen, sokszor munkás. Munkás azzal, hogy az ember törölgeti az ilyen kéréseket, fájlokat. Munkás azzal, hogy válaszolgat a kérdésekre, megírja az olyan bejegyzéseket, mint ez is, felveszi a videókat és a többi. És igen, érzelmileg is megterhelő, hiszen ilyenkor rettentő könnyű a lincshangulat rossz oldalára kerülni, hiszen "ami ingyen van, az jó". 

Azt is megértem, hogy nagyon könnyű kis pontnak érezni magunkat a nagy egészben, és bemesélni magunknak, hogy nincs nekünk akkora befolyásunk. De higgyétek el, van! Főleg, ha végiggondoljátok, hogy milyen láncban tud terjedni egy-egy ilyen link vagy pdf - továbbkerül három emberhez, azok továbbadják még háromnak, ők még háromnak, és csak egy kell valahol, aki megint megosztja egy nagyobb közösséggel.

Nézzétek, nem áltatom magam azzal, hogy ez a probléma egyszerűen megoldható - sőt, nem hiszem, hogy eltörölhető, tiszta sor, hogy ez egy szélmalomharc. De a könyves tartalomgyártói példamutatás igenis fontos. Mert ha már a tartalomgyártóknak sincs annyi lelkiismerete, etikai értékmérője, vagy az nincs is, félelme a jogik következményektől, ami azt súgja, hogy ez nem oké - akkor már tényleg nagyon komoly a probléma. Mert akkor mégis ki mutatna helyes utat? 


Végül álljon itt egy videó, ami a Gabo TikTok oldalára került ki nem is olyan régen, pont hasonló témában:


@gabociceroakkordkiadok Ne ajánlj és ne használj illegális oldalakat, mert a további könyvek megjelenéset kockáztatod! #figyelem #közérdekű #könyvek #könyvkiadás #író #szerző #szeretemakönyveket #olvasnijó #könyvtok #magyaebooktok ♬ eredeti hang - GABO Kiadócsoport booktok

1 megjegyzés:

  1. Az lehet, hogy a tartalomgyártók is felelősek a kalózkodás erősödéséért. De a könyvekre és ebookokra ráhúzott feleslegesen magas mértékű áfa és a CSAK EXCLUSIV(bizonyos pesti könyvesboltokban csak, és vidék letojva, mintha vidéken senki nem olvasna könyvet)beszerezhetőség is beletesz a dologba, mert van egy határ amit ember már a mai anyagi helyzetben nem lép át se új se használt példány esetén sem kiadandó összeg, sem megteendő kilométer és benzin használat formájában(utóbbi a netes rendelésekre is igaz, mert a futárok nem busszal közlekednek.)

    VálaszTörlés