Maggie Stiefvater tanulságos története a kalózkodásról

A könyvek letöltése vissza-visszatérő téma a könyvmolyok között, és gyakorlatilag akármikor merül fel, megúszhatatlan egy kiadós adok-kapok.

Legutóbb alig néhány hete volt egy botrány, melynek során néhány magyar szerző próbált fellépni az internetes letöltések ellen, és ahogy az várható volt, ők jöttek ki belőle rosszul. Nem is csak veszett fejsze nyele, de a közvélemény még rájuk sütött bélyeget, amiért egyáltalán megpróbálták. 

Na de hagyjuk is ezt a konkrét esetet, és vegyünk egy másikat! Méghozzá egy olyat, amiről eddig nem hallhattunk, ugyanis nem volt "közkincs". Ám most az érintett szerző végre megszólalt, és elmesélte, mi történt vele. 

És hogy ki a szerző? Valószínűleg sokan ismeritek: Maggie Stiefvater, New York Times bestseller szerző. A sikeres Shiver és Hollófiúk sorozatok, valamint A Skorpió Vágta szerzője, akinek a könyvei nálunk a Könyvmolyképző Vörös Pöttyös sorozatában jelentek meg, és aki ugyanolyan sikeres nálunk, mint kint. 

Hogy mi az ő története az illegális letöltésekről? Megjegyzések nélkül, szó szerint fordítom, amit a minap megosztott a Tumblr oldalán. 

Tanulságos lesz. Remélem. (És nem csak a kalózkodás témájában, hanem abban is, hogy fordulhat elő, hogy sikeresnek látszó sorozatok folytatása nem érkezik, lassan érkezik és veszélybe kerül.)



"Úgy döntöttem, srácok, mesélek nektek a kalózkodásról. 

Nem gondoltam, hogy túl sokat hozzá kell adnom a kommentárjaimhoz, amiket tegnap tettem a kalózkodás kapcsán, de látva néhány választ rá, úgy döntöttem, ideje, hogy elmeséljem ezt a történetet. 

Íme néhány dolog, amit tisztáznunk kell, mielőtt tovább lépünk: 

1.) Ez egy USA központú beszélgetés. Nem azért, mert a nem amerikai olvasóimat kevésbé értékelem, hanem mert engem első körben amerikai kiadó ad ki, akik aztán később értékesítik a jogokat máshol. Ez azt jelenti, hogy a könyveim sorsa, legyen akár jó, akár rossz, nagyrészt az amerikai piacon dől el, az amerikai olvasók és könyvtárak eladásai alapján.

2.) Ez a beszélgetés nem arról szól, hogy a művészek megérdemlik-e, hogy fizessenek nekik a művészetükért, vagy hogy én személy szerint, egyszerű halandó, megérdemlem-e a pénzt. Pusztán arról szól, hogyan hat a kalózkodás egy könyv sorsára egy kiadónál. 

3.) A beszélgetés megint csak nem a könyvárakról szól, vagy a kiadói költségekről, esetleg a művészeti alkotások fair áráról, habár érdemes megemlíteni, hogy egy sikerkötet minden egyes eladott példányának bevétele lehetőséget biztosít a kiadó számára, hogy új és egyedi hangokat jelentessenek meg. A kiadók nem engedhetik meg, hogy új és középvonalba tartozó könyveket jelentessenek meg, ha nincsenek a James Pattersonok, akik jó fogyást produkálnak. 

Ez a bejegyzés két állításról szól, amiket láttam, méghozzá ezekről:

1.) a kalózkodás nem árt a kiadásnak

2) az, aki letölti a könyvet, úgysem vette volna meg, így ez nem kiesett eladás.

És akkor most ezeket az állításokat fejben tartva, következzen a történet. 

Egy A Hollókirály című regényről szól, egy négy részesre tervezett könyvsorozat negyedik kötetéről. Felmenői közül mindhárom a bestseller listákra került. Mégis, a harmadik könyv furcsa mód döcögni látszott. A nyomtatott kiadások pont olyan jól fogytak, mint előtte, ezért is kerülhetett a bestseller listákra, de az e-bookok eladása jelentősen csökkent. 

Na mármost: a sorozatok furcsa és veszélyes jószágok a könyvkiadásban. A csökkenő fogyás játékszerei, teljesen logikus okokból: a népek megveszik az első könyvet, szeretik, talán megveszik a másodikat is, aztán elveszítik az érdeklődést. Azoknak a száma, akik nekivágnak az első résznek, mindig is nagyobb lesz, amint azoké, akik eljutnak a harmadik vagy a negyedik részig. Néha ez a különbség számokban olyan magas, hogy a kiadó nem adja ki a sorozat többi részét, amit olvasóként talán már meg is tapasztaltatok - nekiálltok egy sorozatnak, hogy aztán a második rész megjelenését csúsztassák, csúsztassák, míg végül el nem pusztul egy sötét sarokban. 

Úgyhogy számítottam rá, hogy a harmadik kötet, a Kék liliom eladásai rosszabbak lesznek, de mivel az évek azt mutatták, hogy az olvasóim nagyjából egyformán oszlanak meg a kétféle formátum (a nyomtatott és az e-könyv) között, ezért arra számítottam, hogy nagyjából egyforma mértékben jelentkezik visszaesés mindkét formátumnál. De nem így lett. Hová tűntek vajon az e-olvasók? A neten keringő cikkek olyan címekkel jelentek meg, mint AZ EMBEREK MÁR NEM ÉLVEZIK AZ EBOOKOK OLVASÁSÁT. 

Komolyan?

Történt azonban még egy újdonság a Kék liliom esetén - olyan, ami még a megjelenés előtt esett meg. Mint sok regény esetében, itt is elérhetőek voltak korábban kiadott példányok kritikusok és könyvkereskedők számára. Ezek az úgynevezett ARC-ok, azaz előzetes olvasópéldányok hagyományosan olcsón nyomtatott puha kötéses könyvek. De az utóbbi időben az e-ARC-ok egyre divatosabbak lettek, ezeket a korai ebook példányokat pedig zárt oldalakon terjesztik is a kiadók. 

A Kék liliom e-ARC példányai kikerültek az internetre, és elkezdtek keringeni a rajongók körében jóval a könyv megjelenése előtt. A kalózkodással kapcsolatban mindig azt mondták a szerzőknek, hogy olyasmi, amivel együtt kell élniük, ami nem ártalmas, olyanok, mint az atkák a párnákban, úgyhogy nem is nagyon foglalkoztam vele egészen addig, amíg meg nem kaptam a royalty statisztikát, ami szerint a Kék liliom e-bookjából feleannyi fogyott, mint az előző kötetből. 

Furcsa - gondoltam. Leginkább azért, mert az internetes aktivitás és a könyves turném alapján a Hollófiúk népszerűsége nőtt, nem csökkent. Eközben aktív fórumozó és Tumblr alkotóként nem volt nehéz látnom, hogy a rajongók folyamatosan osztogatják a könyv pdf példányát. Egy ideig fizettem egy céget, akik a kalózoldalakat figyelték és eltávolíttatták az illegális pdf-eket, de teljesen értelmetlen volt. Túl sok volt belőlük. És amíg akár csak egy is fent marad, az pont elég volt a tovább osztáshoz. 

Megkértem a kiadómat, hogy a negyedik kötet, A Hollókirály esetében semmiképp ne adjanak ki e-ARC-okat, elmagyarázva nekik, hogy úgy érzem, a kalózkodás valódi probléma a sorozat esetében, sokkal inkább, mint a korábbi sorozataimnál. A szokásos kalózkodással kapcsolatos szöveggel válaszoltak, miszerint a kalózkodás nem ártalmas, de igen, biztosítottak róla, hogy nem adnak ki többet e-ARC-ot, így boldog lehettem. 

De eközben elárulták azt is, hogy A Hollókirály első nyomtatott kiadásának példányszámát kevesebb, mint a felére csökkentik, mint amennyi a Kék liliom esetében volt. Ne legyenek rossz érzéseim, értsem meg, mondták, hogy a Kék liliom eladásai egyszerűen nem indokolják, hogy ennél nagyobb számban jelenjen meg a kötet. A sorozat hanyatlik, és büszkék rám, amiért 19 csillagozást kapott profi újságíróktól és a legtöbbet csillagozott YA történet, amit valaha írtak, de ez még nem feltétlenül jelenti, hogy ez megmutatkozik a kiadásokban is. És persze még mindig imádnak. 

Ez pedig, barátaim, már valódi következmény volt.

Itt jönnek általában az emberek, és mondják, hogy ez nem a kalózkodás hibája. Hiszen épp az előbb mondtam, hogy a sorozatok természetüknél fogva hanyatlanak, és a rossz marketing áldozata lehetek, vagy a csúnya borítóké, amiket az olvasók nem szerettek annyira. 

Eltökéltem, hogy bizonyítom, a kalózkodás hatással volt a Hollófiúk sorozatra, úgyhogy elkezdtem dolgozni egy terven a testvéremmel. Természetesen lehetetlen volt leszedni minden illegális pdf-et, ezt már megtapasztaltam. Úgyhogy ennek az ellentétét csináltuk. Készítettünk A Hollókirályból egy pdf változatot. Ugyanolyan hosszú volt, mint a valódi könyv, de csak az első négy fejezetet tartalmazta, újra meg újra meg újra. A végére a testvérem írt egy rövid szöveget arról, hogyan árt a kalózkodás a kedvenc könyveiteknek. Tudtam, hogy ezzel nem sokáig tarthatjuk vissza az elkerülhetetlent - a valódi verziók hamar felkerülnek majd, és kézről kézre terjednek fórumokon. De azt mondtam a testvéremnek: csak azt akarom, hogy egy hétig kitartson. Annyi időre, hogy bizonyíthassam az igazamat. Elég időre, hogy mindenki lássa, már nem 2004-ben élünk. Ez az okostelefon generáció, és egy kalózkodásnak áldozatul esett könyv néha csökkenti az eladást.

Aztán a könyvem megjelenésének éjszakáján éjfélkor a testvérem feltette ezt a példányt minden létező kalózoldalra. Több tucatnyi ilyen pdf-et töltött fel A Hollókirályból. Nem dughattad ki úgy a fejed az interneten, hogy ne botoltál volna bele egy ilyen pdf-be. Végighajóztunk az epub tengereken, a saját lobogónkat lengetve az égen. 

A hatás azonnali volt. A fórumokon és az oldalakon megnőtt az aktivitás. A rajongók egymástól kéregették a linket a valódi pdf-hez. Több tucat poszt tűnt fel arról, hogy nem találják az igazi pdf-et, kénytelenek lesznek felmenni Amazonra és megvenni a könyvet.

És két nap alatt eladtuk az első kiadást. 

Két nap. 

Épp a könyvvel turnéztam, és a boltokban, ahová mentem, nem volt elég példány, mert az emberek jöttek, mert az online rendelések kiürítették a raktárakat. A kiadóm igyekezett minél gyorsabban újabb és újabb adagot nyomtatni. A nyomtatott és ebook eladások pedig újra nagyjából egyformán alakultak. 

Aztán a valódi pdf-ek felkerültek a netre, és a e-book eladások zuhantak, ugyanaz történt, mint 
általában, de már nem számított: bizonyítottam. A kalózkodásnak következményei vannak. 

Ez a történet vége, de van epilógus. Épp most írok három újabb könyvet ebben a világban, olyan könyveket, amiknek a megírása elképesztő örömmel tölt el. Imádom őket. A kiadóm megvette a trilógiát, mert a számok bizonyították, hogy a sorozatot támogatják az olvasók és fognak még több könyvet vásárolni ebből a világból. De a számok majdnem cserben hagytak. Na igen. Mert bár én tudtam, hogy több olvasóm van, mint valaha, papíron a Hollófiúk sorozat csütörtököt mondott.

A Ronan trilógia majdnem nem létezett a kalózkodás miatt. És már most látom a tageket, hogy a Tumblr felhasználók már tervezik, hogyan jutnak majd hozzá kalózkodással az új trilógia köteteihez, mert szörnyű vagyok és mert "inkább meghalok, mint hogy fizessek egy könyvért". Szerzőként ezt nem tudom megállítani. De az első könyv kalózkodása azt jelentheti, hogy a kiadó mégsem jelenteti meg a másodikat. Ez már nem 2004. Egy illegálisan kikerült könyv nem "jó reklám" és nem "terjed nagyszerűen szájról szájra" és nem igaz, hogy "nem befolyásolja negatívan az eladást".

Ez az én hosszú kalózkodós történetem."


És akkor most gondoljunk bele, hogy itt egy Maggie Stiefvater-szintű, világszinten híres és rajongott, amerikai piacra dolgozó íróról van szó, aki mögött nagy kiadó és komoly marketinggépezet áll, és akinek ebből a sorozatából még tévésorozat is készül. Mi lehet a helyzet a sokkal kisebb magyar piacon, a kevésbé sikeres magyar szerzőkkel, a kisebb marketingbüdzsével?

Egyébként az emlegetett Ronan trilógiáról ITT és ITT olvashattok bővebben.


Maggie eredeti bejegyzése
Maggie Stiefvater tanulságos története a kalózkodásról Maggie Stiefvater tanulságos története a kalózkodásról Reviewed by Deszy on 11/01/2017 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.