Úgy olvass, ahogy neked kényelmes!
Itt az év eleje, megint aktuálissá váltak az éves összegzések, és úgy látom, immáron elkerülhetetlen, hogy minden évben összecsapjon egymással két radikálisan különböző nézet... nem, nem a politikai pártokra és követőikre gondolok, hanem a statisztikázó és nem statisztikázó könyvmolyokra gondolok.
Most már egy-két hete nézegetem, ahogyan könyves csoportokban, oldalakon a legártatlanabb kérdésből is óóóóriási viták alakulnak ki.
Úgy tűnik ugyanis, egyik oldal sem tudja elviselni a másikat.
Adott a könyvmolyoknak az a csoportja, aki szereti számolgatni az olvasásait. Ők azok, akik minimum Molyon vagy Goodreadsen vezetik az olvasásaikat, durvább esetben külön naplójuk vagy Excel táblázatuk is van erre a célra, és év végén összeszámolják az elolvasott könyvek és oldalak számát, és statisztikákat készítenek arról, mit, mennyit, kitől, honnan olvastak.
Aztán ott a másik oldal. Aki ezeket az örömködő posztokat látva nem győzi hangsúlyozni, hogy ők nem így, nem ezért olvasnak, és elképzelni sem tudják, miért kell ebből versenyt csinálni. Hogy olvasni nem a számokért kell, hogy nem kell érte dicséretet várni, és egyébként is mit számít a mennyiség, ha nem Háború és békét olvas az ember!
Nem tagadom, én a kettő közül az első csoportot erősítem. Nem állítom, hogy precíz, listázós ember vagyok, jobbára elmaradok az ilyesmikkel, de arra már régen rászoktam, hogy Molyon vezessem az olvasásaimat, onnantól pedig már nem telik sok időbe összehozni egy minimális statisztikát.
Bevallom, én kifejezetten szeretem vezetni az olvasásokat. Igenis büszkeséggel tölt el minden befejezettnek jelölés, amikor pedig új könyvet kezdek, annak a jelölése, hogy elkezdtem. Szeretem nézegetni a polcomat, azt, hogy gyűlnek rajta a borítók. Örülök, ha változatosan sikerül olvasnom, a magam keretei között.
A mindenféle kihívásokról már régen leszoktam, mert azt is meg kellett állapítanom, hogy van a szint, amikor ezek már inkább terhet és extra stresszt jelentenek, mint motivációt.
De úgy vagyok vele, hogy mindenki azt és úgy olvas, ahogyan neki tetszik.
Ha valaki nem akarja nyilvántartani az olvasásait, az az ő dolga.
Ha valaki szereti online vezetni, vagy precíz naplókat szerkesztek - amíg élvezi, hajrá!
Megértem, hogy egyeseknek zavaró lehet, hogy mások mindenféle számokkal "villognak", frusztrálóan hathat, ha esetleg ők kevesebbet olvastak vagy nem is vezetnek listát.
De úgy érzem, pontosan az ilyen kommentek okozzák a legnagyobb balhét.
Ha valaki magával elégedett könyvmoly, aki nem akar statisztikázni, akkor senki sem kényszeríti ezt rá.
Ami pedig a versenyt illeti... tudok vele azonosulni én is. Nehéz nem hasonlítgatni a számokat a többiekével. Nekem is voltak jobb és rosszabb éveim. Volt, amikor büszkén húztam ki magam, mert nagyon elégedett voltam a számaimmal - és nem igazán érdekelt, hogy mások mit hoztak össze. És olyan is, amikor nem voltam magammal elégedett, például idén. De még utóbbi esetben is úgy érzem, több örömöm volt év közben a büszke, jelölős-polcátnézős pillanatokból, mint amennyi kellemetlenséggel az jár, ha látom, mások mennyivel többet olvastak, mint én.
Ki ilyen könyvmoly, ki olyan. Hadd virágozzon minden virág anélkül, hogy valaki kiosztaná a komment szekcióban amiatt, hogy nem jól csinálja a könyvmolyságot. Mert nincs jó és rossz megoldás. A lényeg, hogy olvassunk és jól érezzük magunkat közben! (És még ez utóbbi sem ugyanazt jelenti mindenkinek.)
Nincsenek megjegyzések