Breaking News

Claudia Gabel- Cheryl Klam: Káprázat


Virtuális világokban vándorolhatunk
Káprázat

A blogturnéról



A Maxim kiadó jóvoltából szeptemberben megjelenik Claudia Gabel és Cheryl Klam írónőpáros Káprázat című könyve.

Tarts te is velünk ezen a káprázatos utazáson! - Számos extra és értékelés mellett megnyerheted a három példány egyikét!


Nem volt káprázatos, de azért ötletes mindenképp. Kíváncsi vagyok, mit tudnak kihozni a folytatásból.

Eredeti cím: Elusion
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 352
ISBN: 9789632615080
Fordító: Béresi Csilla
Sorozat: Káprázat 1.
Függővég: so-so
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,57)
Megrendelési link

A Káprázat hamarosan megváltoztatja a világot, amelyben eddig éltél. A kötet egy futurista sorozat lenyűgöző első darabja, amely egy tökéletes virtuális világ ellenállhatatlan vonzásáról szól. A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket. Minden szürke és mocskos. Detroit lakói szinte robotként élik mindennapjaikat. Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet. Mikor azonban vádak érik a programot, hogy függővé tesz és veszélyes, Regan a védelmére kel. Mivel a programot édesapja tervezte, a lány úgy érzi, tartozik apja emlékének azzal, hogy nem hagyja bemocskolni fő művét. De miután a Káprázat magába szippantja, olyan igazságokra jön rá, amelyek választásra kényszerítik szerelem és lojalitás között… Ez az izgalmakkal, titokzatossággal, románccal és új technológiával fűszerezett thriller nem csupán a disztopikus sci-fik rajongóit ejti majd rabul.


Véleményem

A Káprázat volt az a könyv, aminek mindenféle elvárás nélkül álltam neki. És nem azért, mert nem olvastam el, miről szól. Még csak nem is azért, mert ezek alapján nem vártam sokat. Egyszerűen csak a disztópikus téma miatt úgy voltam vele, hogy majd meglátom. És megláttam. Nézzük, mit!

Aki olvasta a Végtelen ég alattot, az már kapott egy adaggal a virtuális világokból. De ott viszonylag keveset foglalkoztak vele, hiszen ott épp az volt a középpontban, hogy a főszereplőnk hogyan keveredik ki ebből a kábulatból, és hogyan ismeri fel, mennyire más a valódi élet. Nos, itt ennek pontosan az ellentéte történik. Képzeljetek el egy nagyon is tökéletlen világot, amit már tönkretett többek között a környezetszennyezés. Igen, igen, szép kis képet kapunk arról, merre tartunk. Meglehetősen nyomasztó ezt olvasni, pont azért, mert nagyon is könnyen el tudjuk képzelni, hogy előbb-utóbb ide jutunk. Nincsenek borzalmas viadalok, nincsen mesterségesen felszabdalva tulajdonságok alapján a világ, és nincsenek fantasztikus lények sem. Egyszerűen csak az emberi pusztítás. Ebben a tökéletlen világban csak maszkban lehet kilépni az utcára, savas eső esik és még sorolhatnám.

Ki ne akarna menekülni ebből a világból? Ki ne vágyna arra már a mi egészen jól élhető világunkban, csokisabb világba? Ezért álmodozunk: hacsak pillanatokra is, de jó érzés, hogy nem kell a saját szürke életünket élni, hanem lebeghetünk felhőkön, reptethetünk tárgyakat, megmászhatjuk a legmagasabb hegycsúcsokat. Tulajdonképpen az olvasás és a filmnézés közben is ezt csináljuk. Kis időre elszökünk a saját világunkból. ÉS annak az alapjai, amit a Káprázatban kapunk, bizony már meg is vannak: számítógépes játékok, videójátékok, Wii, virtuális valóságok...
hogy valami jobbat kapjon. Hogy elszökjön egy szebb, jobb, boldogabb, teljesebb, színesebb,

A történetben pontosan ezt emelik kicsit magasabb szintre. A főszereplőnk, Regan édesapja ezt a menekülőutat fejlesztette ki. Egy olyan virtuális valóságot, ahol az ember minden érzékével átéli, amibe kerül, legyen az egy sivatagi kirándulás vagy siklóernyőzés.

Pont ez benne a nagyon érdekes, és ettől válik nagyon érdekes alapötletté. A menekülés az emberi természet része. Lehet isteníteni a bátorságot (ahogy például a Harry Potter vagy A beavatott teszi), és valóban nagyon becsülendő tulajdonság is, ennek ellenére viszonylag nagy magabiztossággal kijelenthetjük: gyávák vagyunk. Szeretnénk mi bátrak lenni, de az ösztöneinkben van a menekülés. Ha veszélyt észlelünk, futunk, megugrunk, elbújunk.

Tegyük fel, hogy megkaphatjuk a menekülőutat, amire annyira vágyunk! A Káprázat bármire képes. Mondjuk ülünk a metrón, és nem kell azt éreznünk, hogy a mellettünk álldogáló minket bámul, a másik oldalunkon ülőnek meg tömény izzadságszaga van: egyszerűen csak elmerülünk a Káprázat álomvilágában.

Kérdés: mi történik, ha megkapjuk ezt? Nyilvánvaló: újra meg újra vissza akarunk jutni ezekbe a csodavilágokba, míg végül talán már nem is lehetünk biztosak benne, hogy itt vagy ott élünk, és szép lassan beleőrülünk...

És akkor ezek alapján nagyjából már tudjátok is, mi lesz a könyv nagy konfliktusa: ártalmas-e a Káprázat? (Ó, csak halkan említeném meg a napjainkban ennek megfelelő vitát: Facebook!)

Ez az alapvetően vitás kérdés pedig szerves részét képezi a cselekménynek. Ott van Regan, akinek elhunyt édesapja a feltaláló, és a legjobb barátja, aki azóta a Káprázattal foglalkozó céget vezeti. Regan természetesen elfogult. De vajon meddig járhat csukott szemmel? Meddig tűrheti azt tétlenül, hogy mindenki a Káprázat megszállottjává válik? És ez a játék hibája egyáltalán? Vagy sokkal inkább az embereké, akik újra meg újra elmerülnek benne.

Ehhez vegyünk még hozzá egy jó pasit, akihez Regan egyre közelebb kerül és akibe talán kezd beleszeretni, és aki maga sem igazán rajong a Káprázatért. Illetve egy kotnyeles, nagyszájú középiskolás riportert, aki élete céljának azt tartja, hogy lerántsa a leplet a Káprázatról. Nyilvánvalóan nem könnyű Regan helyzete.

De igazán bonyolulttá csak akkor válik, amikor a Káprázattal kapcsolatosan nyomokra lel, amelyeket apja hagyott hátra. A kétségbeesés és a megválaszolatlan kérdései arra indítják, hogy megpróbálja kideríteni, mit akart üzenni az apja, mielőtt meghalt. És végre van oka reménykedni...

Na, ez mind az volt, ami tetszett. Az alapötlet zseniális, mert ahogy a véleményemből is látszik, órákon keresztül lehetne erről vitatkozni, jó kis esszéket rittyenteni belőle, miközben úgy szippant minket másik világba, hogy nagyon is olyan kérdésekkel foglalkozik, ami a mindennapjainkban jelen van. (A digitális világ térhódítása, függőség, környezetszennyezés, tudatmódosító szerek, összeesküvés-elméletek...)

Akkor mi az, ami nem tetszett vagy kevésbé tetszett?

Egyrészt kissé kiszámíthatónak éreztem a történetet. Olvasás közben szinte mindenre rájöttem, így túlzottan nagy meglepetést semmi sem okozott. Egyedül a nagy rejtélyt sikerült elrejteni a sorok között, de annak is inkább csak a részleteit, a természetét nem. 

Simán el tudom képzelni a Káprázat
reklámplakátjaiként
A legtöbb gondom pedig a főszereplővel volt, sajnos. Nagyon buta. Kicsit olyan érzésem volt végig, mintha nem használná a fejét. És a legdühítőbb, hogy néha mégis arra kapja fel az ember a fejét, hogy úristen, végre valamit jól csinál, aztán utána valami mégis elbizonytalanítja. Mert ez volt a másik dolog, ami nem annyira tetszett benne: rettentően határozatlan. Én is tudok az lenni, sokszor még azt sem tudom eldönteni, milyen ízű tejberizst vegyek a boltban, na de nem is vagyok főhősnő! Regannek sokszor ki kellett volna állni magáért, és nem csak a könyv végében küzdeni. Kicsit több határozottságnak jobban örültem volna.

Ettől persze összességében nem lett rossz a könyv, csak valahogy hiányérzetem maradt, annak ellenére is, hogy ha összességében kell néznem, tetszett.

A Káprázattal kapcsolatban kicsit ambivalens érzéseim vannak: van, ami nagyon tetszett, van, ami kevésbé. Így összességében abban maradtunk, hogy oké, jó volt, de azért annyira zseniális az alap, sokkal jobban is meg lehetett volna valósítani. És akkor most bizakodva várom a folytatást, hátha sikerül is csillagos ötöst csinálni a sorozatból, mert az alap megvan hozzá. 


EGYNEK JÓ VOLT


Olvassatok bele a képre kattintva!

http://olvas.hu/pub/item_attach/1160/1439.pdf



Ha tetszett, az alábbi borítóra kattintva most 30% kedvezménnyel megrendelhetitek!

https://www.facebook.com/DreamValogatas/app_190322544333196


Nyereményjáték

Gyertek és utazzatok velünk!
A könyvben Regan különböző érdekes helyre utazik a Káprázat nevű program segítségével. Azonban a Káprázatba valami hiba csúszott és az emberek benne ragadtak.

Mindennap más csodás helyre invitálunk titeket, ahol azt kell megállapítanotok, hogy “bugos” a kép vagy sem. A “bug” szó angolul bogarat jelent, informatikában pedig valami véletlenszerűen fellépő hibára utal.
Tehát bizonyos helyen oda nem illő elemeket rejtünk el, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megállapítani a képen van a normálistól eltérő részlet vagy sem. Ha találtál valami hibát a képen, akkor elég egy “igen” szó, ha a képen nincs semmi eltérő részlet és az eredeti képet látjátok, akkor elég egy “nem” szócska.




a Rafflecopter giveaway


A blogturné menetrendje

Szeptember 15 - MFKata gondolatai
Szeptember 16 - Bibliotheca Fummie
Szeptember 17 - Kelly Lupi olvas
Szeptember 18 - Deszy könyvajánlója
Szeptember 19 - CBooks
Szeptember 22 - Insane Life
Szeptember 23 - Nem harap a...
Szeptember 24 - Könyvszeretet
Szeptember 25 - Roni olvas
Szeptember 26 - Dreamworld 

Nincsenek megjegyzések