Moziztam! - Ha maradnék


Sziasztok!

Az adaptációk időszakát éljük, én pedig mentem is megnézni a filmet, amit megint csak nem játszanak az én városomban. De ez persze nem tartott vissza, hiszen mégiscsak a Ha maradnék filmről van szó. 

Aki már egy ideje rendszeresen követi az oldalt, az tudja, hogy a könyvet imádtam. Nem volt egy könnyű olvasmány, és bár a szereplőkkel sem tudtam mindig azonosulni, maga az alapötlet nagyon bejött, és a végén a gyilkos tőr a szívbe: igaz történet az alapja. Végem volt. A részletes értékelésemet elolvashatjátok ITT

Szóval mondhatni, elég nagy elvárásokkal indultam el a moziba. Az egyik dolog, amire a leginkább kíváncsi voltam, hogy hogyan fogják megoldani a könyvben időről időre felbukkanó emlékeket, hogyan kötik majd össze a jelen történéseivel. Azt kell mondanom, ezt gyönyörűen megoldották. Egy pillanatra sem veszítettem el a fonalat, hogy most akkor mi mikor történik, talán még érdekesebb és pörgősebb is volt, mint a könyvben. Ott néha azt éreztem, hogy nem érdekelnek a dilis szülők, itt viszont sikerült elérni azt, amit a könyvben nem: imádtam a szülőket. A könyvben maximum mosolyogtam rajtuk, elkönyveltem, hogy kicsit őrültek, de itt: hihetetlenül jól megformálták a színészek a két karaktert. Elhittem róluk, hogy egykor kemény rockerek, lázadók voltak, de most már családos emberek, akik mindennél jobban szeretik a gyerekeiket. Mégis önmaguk tudtak maradni így is. Kifejezetten szimpatikusak lettek.


És alapvetően a legtöbb szereplőre ezt tudnám mondani. Valahogy a könyvben nehezen találtam a kapcsolódási pontot a zenemegszállott Miához és Adamhez, itt azonban egyáltalán nem okozott ez problémát. Amikor kiderült, kik alakítják majd a két főszereplőt, őszintén nem örültem. Nem így képzeltem el őket, Chloe Grace Moretzet alapból nem szeretem. De így utólag, látva a filmet, azt kell mondanom, jól választottak. És nem csak azért, mert jól formálták meg a szereplőket, bár ez is kétségtelenül igaz. Tökéletesen elhittem róluk, hogy ők a csellós lány és a rocker fiú. Hanem azért, mert ahogy rájuk néztem, nem az jutott eszembe, hogy egy Hollywoodban megcsinált, tökéletesen gyönyörű lény és egy nyálcsorgatásra ösztönző tinikedvenc nyálsrác áll előttünk. Elhittem róluk, hogy két hétköznapi tini, akik megtalálták az értelmet az életükben (a zenében, még ha kicsit másként is), és egymásban, még akkor is, ha mások. Elcsépelt, ha ezt írom, de igaz: elhittem, hogy ők ketten a srác és a csaj a szomszédból. Ilyenformán pedig amit nézek, csak igaz lehet.

És kellett is ez a plusz horog, ami a valóságban tartott, mert bár nem nevezném igazán fantasynek a történetet, azért kétségtelenül van egy spirituális vetülete. Viszont úgy kellett ezt behozni a nézőknek - ahogy egyébként az olvasóknak is -, hogy nem legyen fantasy érzetünk. Így viszont ez sikerült is. Függetlenül attól, hogy hiszek-e a túlvilági életben vagy a szellemekben, elhittem, hogy a szomszéd lány szelleme a teste körül szaladgál és próbál visszajutni. Nem éreztem távolinak, nem éreztem megfoghatatlannak.


A zene témára kicsit még muszáj visszatérnem, mert ez volt a könyvben az egyik olyan pont, amit bár értettem, mégis inkább távolról figyeltem. Azt kell mondanom, nagyon szépen behozták Mia érzéseit a csellójával kapcsolatban. Nem tartottam őrültnek, értettem, miért ez az állata középpontjában. Mia nem csak egyszerűen tehetséges valamiben, szinte olyan, mintha hívást kapott volna. (Ennyit a spiritualitásról.) És ez a filmben is nagyon szépen átjött, ahogyan az is, hogy a zene szeretete és ez a magasztos érzés, amit a zenélés hoz el a szereplőinknek, hogyan köti össze őket. Miát a szüleivel (még ha egyben távolságot is jelent), Adamet Mia szüleivel, de legfőképp Miát és Adamet. Ez adja meg annak a magyarázatát, hogy miért is jók ők ketten együtt, még ha minden ellenük szól is. Szép volt! (És muszáj külön kiemelnem Adam zenéjét.)

És akkor még egy kicsit maradjunk Miánál és Adamnél. Imádtam, hogy nem csináltak belőlük valami tökéletes nyálpárost. Már a kezdetektől megvoltak a maguk kis problémáik, ahogyan az egy ilyen párostól el is várható. Semmit sem éreztem túl nyálasnak, minden valahogy passzolt a nagy egészbe. Mert voltak problémáik, de mindig volt valami, ami mindenek felett összekötötte őket. Ezért még ezt a meglátni és megszeretni dolgot sem éreztem tökéletesen abszurdnak. 



Amiről még nem ejtettem szót, az az, hogy mennyire volt hűséges a film az alapanyagához. Őszintén mondom, volt egy-két pillanat, amikor megijedtem, hogy fontos dolgokban el fognak térni, már azzal kapcsolatban, hogy ki él, ki hal a sztoriban. És bár régebben olvastam a könyvet, így is tudok mondani dolgokat, amiket végül kihagytak a történetből. Összességében azonban azt mondanám, nagyon is hűségesek voltak a könyvhöz. Nem zsigerelték ki a történetet, nem próbáltak valami rózsaszín, cukormázas befejezést adni neki. (Bár igaz, ami igaz, amikor a film végén a Miához közel állók egyesével mellé járultak, hogy jót beszélgessenek vele. Na, az így, ebben a formában nekem kicsit sok volt, nagyon olyan "filmes véget akartak adni neki" érzetem volt.) De a könyvhűség megvolt, és ez így is van jól.

Összességében nekem tetszett a film, így, hogy olvastam a könyvet imádtam. De talán azok, akik nem olvasták, lehet, hogy némileg lassúnak fogják tartani a filmet. (Főleg a Csillagainkban a hibához képest, amihez mostanában hasonlítgatták. Nagyon más a kettő, mert a Ha maradnék már az elején sem akar vicces lenni, nem célja. És nem valami epic love storyt akar nyújtani. A Ha maradnék ennél nyomasztóbb és komolyabb, és ami a szerelmi szálat illeti, sokkal földhöz ragadtabb, sokkal realisztikusabb.) Pityeregtem rajta, bár ez talán senkit nem lep meg, aki tudja, hogy mindenen tudok sírni, egyszerűen így jönnek ki belőlem az érzelmek egy régóta várt filmnél. (Én vagyok az az ember, aki már a Harry Potter és a Twilight filmek főcímén bőgött. Hát ja..) Én azt mondom, hogy ha szerettétek a könyvet, nagy eséllyel ezt is fogjátok, szóval nézzétek meg bátran. Viszont arra készüljetek fel, hogy hiába tudjátok, mire számítsatok a könyv végén, két kézzel akartok majd nyúlni a folytatásért. Ez biztos.

(Ja, és nem is lennék én, ha ezt nem írnám: nem tetszett a felirat. Volt benne néhány elég... érdekes fordítás.)

És ha esetleg valaki lemaradt volna róla, itt van két előzetes a filmhez:




 

Rendeld meg a képre kattintva!