Angolul olvasni vagy nem olvasni?

Sziasztok!

Elég sokszor kaptam már kérdést az angol nyelven való olvasással kapcsolatban. A kérdések elég vegyes képet mutatnak – XY könyv nyelvezete mennyire nehéz? Melyik könyvet ajánlanám kezdő olvasóknak? Egyáltalán hogyan lehet élvezni az idegen nyelven olvasást? Miért olvasom el ugyanazt a könyvet sokszor angolul és magyarul is? És még hosszan sorolhatnám –, de összességében valahogy mindig ugyanazt érzem a háttérben: a bizonytalanságot. Most akkor igen vagy nem?

Ha valaki nem akarja végigolvasni az egész hosszú okfejtésem a rengeteg beépített anekdotámmal, a válaszom: igen!

Az első pont, ahol általában megakadok, amikor olyasvalakivel beszélgetek, aki nem szokott idegen nyelven olvasni, én meg elkezdem győzködni, hogy olvasson, a következő szokott lenni: Könnyű neked, te jól tudsz angolul! És ezután hosszú percekig magyarázom, hogy az angoltudásom nagy százalékát nem az iskolapadban ücsörögve szedtem magamra, hanem pont azzal, hogy például olvastam. Szerintem a nyelvtanulásnak nem olyasminek kellene lennie, amit úgy képzelünk el, hogy hosszú hónapokig görnyedünk egy padban, a tanár meg magyaráz, mi meg várjuk, hogy elérjünk egy szintet, amikor már esetleg használni is tudjuk. Miért ne lehetne már rögtön belevetni magunkat a mély vízbe?

Én az idegen nyelv tanulását annak idején nem az angollal kezdtem. Még általános iskolában a német lett a szüleim által választott idegen nyelv, amit tanultam, és még a második idegennyelv, amivel nagyon kezdetleges módon ismerkedni kezdtem sem az angol volt, hanem a latin. Angolul középiskola második évében kezdtem el tanulni, előtte az angolul még annyira sem tudók táborát erősítettem, hogy sokszor az angol nyelvű dalok címének helyes kiejtésekor is komoly gondokba ütköztem. (A családban senki nem tanult angolul.)

Mivel az első idegennyelvem a német volt, nem mondhatni, hogy a nyelvtanulással a gyakorlatban ismerkedtem meg. Tisztelet a kivételnek, de a németesek körében valahogy gyakrabban találkozom azzal a problémával – szerintem probléma, aztán nyilván erről lehetne vitatkozni –, hogy a tanároknak nincs motivációja vagy anyaga ahhoz, hogy a diákokat az iskolán kívüli tevékenységekben a nyelv gyakorlására biztassák. Persze, találkoztam én is egy-egy német nyelvű újsággal, egyszer-egyszer német szinkronos filmmel vagy német nyelvű könyvvel, és lelkesen szervezték a cseretáborokat is – amiknek én mindig az itteni végén kötöttem ki –, de összességében akkor tárult ki számomra a világ, amikor angolul kezdtem tanulni.

Mert aki angolul tanul, a lehetőségek szinte végtelen tárházával találkozik. Hatalmas szerencsém volt, mert a rendes órai tanáromon kívül megadatott nekem, hogy a legjobb barátnőm nővére angoltanár, és azok közül is az elhivatott fajta, így vállalta, hogy foglalkozzon velünk. De még mielőtt idáig eljutottam volna, már olyan tanácsot és segítséget kaptam tőle a nyelvtanulásban, amit soha nem fogok tudni meghálálni. Még alig néhány hete tanultam csak angolul, és mivel órai keretek között meglehetősen lassan haladtunk az anyaggal, gyakorlatilag még az a és an közötti szabályon és a do és does használatán is alig voltam túl, amikor az első könnyített olvasmányt a kezembe nyomta.

Egy Easy Starterös, nagyon kis szókinccsel és nyelvtani anyaggal operáló olvasmány volt, valójában Shakespeare Viharjának képregényes feldolgozása, de megváltoztatta az életemet. Hogy értettem-e belőle mindent elsőre? Ó, hát persze, hogy nem. De élveztem, hogy valami újat fedezek fel. Az oldalak alján az olvasó számára nagy eséllyel idegen szavakat megmagyarázták angolul. Sokszor előfordult, hogy még ez alapján sem tudtam kihámozni egy-egy szó jelentését, akkor persze maradt a szótárazás, de már itt nagyon sokat tanultam arról, hogyan lehet angolul olvasni.

Tehát első számú lecke: idegen nyelven olvasni bármikor lehet! Lehet, hogy épp csak nekikezdesz az adott nyelv tanulásának, de ha már az első pillanattól kezdve használod, sokkal könnyebb lesz minden. Mert egyszerűbben tanulsz gyakorlatban, rájössz, hogy haszna van, hogy tanulod az adott nyelvet, ráadásul ha minden jól megy, még szórakozol is közben.

És rögtön itt a kettes számú lecke is, ezzel szoros összefüggésben: válaszd meg ügyesen, hogy mit és mikor olvasol! Mindenkit arra biztatok, hogy a nyelvtanulás első pillanatától kezdve olvasson az adott nyelven, de nyilván senkitől sem várható el, hogy két nyelvlecke után nekiugorjon angolul egy Dickens regénynek. Nem mondom, hogy totál megoldhatatlan probléma lenne, de hogy nem lenne szórakoztató és élvezetes, és sok küzdelemmel járna, arra elég nagy az esély.

A nagyobb nyelvekhez már találni könnyített olvasmányokat a piacon. Különböző szinteken jelennek meg ezek a könyvecskék, általában 4-5-6 különböző nehézséggel találkozik az ember. A könyvek hátulján megmagyarázzák, hogy ez konkrétan hány szóból álló szókincset jelent, és a szókincs nagyságához igazítva nehezedik a könyvekben a nyelvtani szint is, és egyre hosszabbodnak is a történetek. Ráadásul nem csak a nyelvtudásnak megfelelően széles a szórás, hanem az egyes zsánerekben is. Rengeteg könnyített klasszikussal találkozik persze az ember, de szórakoztató irodalomból sincs hiány. Szóval még csak attól sem kell tartani, hogy csak valami száraz, unalmas klasszikust olvashat az ember. (Elnézést kérek minden klasszikustól!)

Ráadásul a könnyített olvasmányokban a nyelvtudás fejlődését tovább segítik a könyv végén található feladatok is, és nagyon sok könyvhöz kaphatunk hangoskönyvet is, amivel a kiejtésünket és a hallás utáni megértésünket is fejleszthetjük.

Ezen a ponton már érezhetitek, hogy itt a saját tapasztalataimról írok, ahogyan velem megesett, ahogyan nekem működött, működik – ez nem olyasmi, amit mindenki egyformán él meg, így könnyen lehet, hogy a tanácsaimmal valaki nagyon nem ért majd egyet. Nem vagyok nyelvtanár, soha nem tanultam ennek a módszertanát. Arról tudok mesélni, nekem mi vált be.

Na de visszatérve a könnyített olvasmányra, az egyik legfontosabb lecke az volt, hogy nem kell minden szót érteni. Nyilván eddigre már volt mögöttem jó pár magyar óra, szerénytelenség nélkül mondom, hogy elég jó volt a szövegértésem magyarul is, és németből sem voltam rossz. Így volt már némi tapasztalatom abban, hogy mi történik, ha egy-egy szó teljesen idegen számomra egy szövegben. De az igazi leckét az angolul olvasás adta meg. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de valóban nem kell minden szót érteni. Nagyon sokszor elég minden mást érteni. Tegyük fel, hogy adott egy szövegrészlet, amelyben érted azt, hogy valamiféle harc folyik, hogy férfiak egymással küzdenek, és mondjuk tudod, hogy A három testőrt olvasod angolul. Lehet, hogy éppen nem tudod, hogy a szövegben felbukkanó sword szó mit jelent. (Azért ezt hozom példának, mert ez az egyik első angol szó, amit így tanultam meg.) De van egy szövegkörnyezeted, egy előzetes tudásod arról, hogy mégis mit olvasol – és igen, rá fogsz jönni, hogy a sword szó kardot jelent. Anélkül, hogy kiszótáraznád. 

Ez persze csak egy példa a sok közül, de nagyon sokszor így működik ez. Az olvasásban az az ideális, ha az embert viszi előre a képzelete, a kíváncsisága. És ha nagyon sokszor megtorpansz egy hosszabb szövegben, mert minden egyes idegen szónál rögtön nyúlsz a szótárhoz, ez a dinamika törik meg. Ráadásul elveszíted annak lehetőségét, hogy gyakorold, hogyan reagálsz, ha idegen szóval találkozol egy olyan helyzetben, amikor egyszerűen nem tudsz szótárat használni. (Példa: nyelvvizsgán sem használhatsz szótárat az olvasott szövegértésnél, és szinte garantált, hogy beleütközöl majd legalább néhány olyan szóba, amelynek a jelentését nem fogod ismerni. Nekem például most a felsőfokú nyelvvizsgán az egyik feladatomban szívbetegségekről, elektronáramlásról is szó volt, erre pedig nyilvánvalóan nem készülhettem fel teljes mértékben. Mégis értettem a lényeget, és jól sikerült a szövegértés feladatom. Mert nem ijedtem meg az idegen szavaktól.)

Egyszer álltam neki így – mármint szótárazva – regényt olvasni – a Harry Potter hatodik része volt az első igazi idegen nyelvű könyvem, németül. Nekiálltam, külön szótárfüzetet szereztem hozzá, mert elhatároztam, hogy minden idegen szót ki fogok szótárazni. Nem akarok hazudni, másfél oldalig jutottam. Ez egy nagyon lassú és unalmas folyamat, és elveszett annak a bája, hogy olvasok. Hiába a Harry Potter volt a kezemben, az érzés semmiben nem különbözött attól, amit akkor éltem át, amikor házi feladatnak feladtak egy olvasott szövegértés feladatot. Ha pedig önként a kezedbe veszel egy idegen nyelvű könyvet, az esetek többségében nyilván nem ez a cél.

Szóval amikor beszélgetni szoktam az angolul olvasásról, ez szokott az első tanácsom lenni: ne akarj görcsösen mindent kiszótárazni! Az esetek többségében ki lehet következtetni a szavak jelentését a szövegkörnyezetből, főleg ha egy bizonyos szó újra meg újra visszatér. (A barátnőm kedvenc példája a gorgeous szó. Angolul olvasta a Twilightot, és újra meg újra ezzel a szóval találkozott, amikor Bella meglátta Edwardot. Nem volt nehéz rájönni, körülbelül mit jelent.) Aztán ha már elolvastad a könyvet, természetesen pontosíthatod az ilyen szavak jelentését szótárazással, de a lényeget addigra már megtanulod. És ezzel nem azt mondom, hogy soha ne használj szótárat. Nyilván lehetnek olyan helyzetek, amikor szembetalálkozol egy olyan szóval vagy kifejezéssel, amelynek a jelentését az istennek nem tudod kikövetkeztetni, pedig fontos lenne – akkor persze, vedd elő a szótárat, vagy ha nincs jobb, pötyögd be a netes szótárba! De az olvasás maga ne arról szóljon, hogy folyamatosan ugrálsz a szótár meg a könyved között.

És ez akármilyen könyvnél érvényes. Az Easy Starterös könnyített olvasmánynál éppúgy, mint a felnőtt regényeknél. A könnyített olvasmányoknál ezt hivatott elősegíteni az egynyelvű szószedet is, általában kezdetben a lap alján, aztán később az ilyen könyvek legvégén.

Persze idővel a helyzet egyre jobb lesz, mert szerencsés esetben egyre nagyobb lesz a szókincsed és egyre ritkábban szorulsz majd rá, hogy szótárazz.

A következő kérdés az, hogy mégis honnan tudja az ember, mikor elég jó ahhoz, hogy áttérjen a könnyített olvasmányokról a „rendes” regényekre, és akkor is, milyen könyvekkel érdemes kezdeni. Erre a válasz nem egyszerű, szerintem mindenkinek magának kell próbálgatnia a határait, aztán úgyis megérzi, hogy valami megy vagy nem megy. Ha nem megy, nem kell erőltetni, lehet, hogy várni kell még néhány hetet vagy hónapot, aztán visszatérni rá, és akkor már gond nélkül menni fog.

A magam részéről az Oxfordos könnyített olvasmányok hármas nehézségénél tartottam, amikor áttértem a regényekre. Igazából nem a nyelvtanulás járt a fejemben, egyszerű kényszer szülte. Akkoriban álltam neki a Percy Jackson sorozatnak magyarul, de még nem jelent meg csak az első két rész, így nem tudtam folytatni. Ráadásul a második rész nem volt meg a könyvtárban, így csak vártam, de tudtam, hogy nem fogom kibírni, míg minden rész megjelenik. Úgyhogy gondoltam egy nagyot, és megpróbáltam angolul olvasni őket. Aztán kiderült, hogy a dolog működik, elég hamar elolvastam a teljes sorozatot – közben olyan roppant hasznos szavakat tanulva, mint például a chariot. (Apropó! Az idegen nyelven olvasás ilyen érdekességeket szülhet az ember szókincsében. Én előbb tudtam angolul a kard, párbaj, boszorkány és kínzókamra szavakat, mint azt, hogy taps és létra. De ezzel nincs semmi gond.)

Aztán a Percy Jackson után már nem is nagyon tértem vissza a könnyített olvasmányokra, úgyhogy a mai napig nem olvastam például 5-ös, 6-os nehézségűt.

A Percy Jackson sorozat egyébként több szempontból jó példa. Nagyon sokszor az embert az viszi rá az angolul olvasásra, hogy egy szeretett sorozatát szeretné végre folytatni, és magyarul nincs rá lehetősége – vagy mert nem jelent még meg a könyv, vagy mert nem is tervezik kiadni. Ilyenkor sokan rajongói fordításokhoz nyúlnak, de ezek sokszor annyira szörnyűek, hogy még angolul olvasni is sokkal könnyebb a könyvet, mint kihámozni a fordításból, hogy egy-egy mondat vajon mit is akart tulajdonképpen jelenteni. (Komolyan, ha valamennyire tudtok angolul, inkább angolul olvassátok ezeket, mint rajongói fordításban. És nem csak azért, mert a rajongói fordítás nem legális.)

Másrészt ha az ember a könnyített olvasmányokról teljes regényekre tér, érdemes lehet könnyebb olvasmányokkal kezdeni – magyarul ifjúságival, esetleg valami nagyon könnyű nyelvezetű felnőtt művel, romantikus-erotikus könyvekkel, ezeknek a nyelvezete általában könnyebben fogyasztható. (Nem elfelejtendő azonban, hogy nyilván a könyv műfaja hatással lehet a szókincsedre is.)

Minél többet olvasol angolul, annál könnyebben fog csúszni, és egy idő után már észre sem veszed majd, hogy idegen nyelven van a történet – ugyanúgy folyik majd a fejedben filmszerűen, mint amikor magyarul olvasol. Nyilván ehhez idő kell és gyakorlás, de ha mindig csak várakozik az ember az angolul olvasással, amíg majd jobb lesz, akkor várhat napestig – ráadásul paradox módon pont a fejlődés folyamatát lassítja vele.

Számomra az igazi meglepetést az okozta tavaly, amikor rádöbbentem a legaktívabb BTK-s időszak közepén, hogy hiányzik, hogy végre angolul olvashassak.

Nem fogok senkit tovább győzködni, hogy az angolul olvasás mennyire jó és hasznos – nagy eséllyel már így is többet jártattam a számat, mint ildomos lett volna. (Jó szokásomhoz híven.)

Viszont néhány praktikus tanács azoknak, akik úgy döntenek, belevágnak:

Könnyített olvasmányokért nem kell a fél világot bejárni, a legtöbb könyvesboltban, még ha korlátozott mennyiségben is, de elérhetőek, nem is túlságosan drágák. És érdemes kutatni utánuk a könyvtárakban is, én már több könyvtárban találkoztam velük – mivel nagy eséllyel az ember nem fogja túl sokszor olvasni őket (mert ahogy fejlődik a nyelvtudás, ezeket úgy növi ki az olvasó), ezért érdemes lehet akár utóbbit választani, vagy kutakodni, hátha valaki árulja a saját régi példányait. Az sem rossz ötlet, ha többen összefogtok, és csereberéltek egymás között.

Ha át akarsz térni könnyített olvasmányokról rendes regényekre, akkor az eleinte nyilván kis kockázattal jár, ugyanis nem kizárt, hogy egy-egy könyvbe még beletörik a bicskád. Érdemes lehet nézegetni az Amazon ebook akcióit, sokszor nagyon jó könyveket lehet ingyen letölteni ekönyvként – sikeres sorozatok első részeit például, vagy kiegészítő novellákat. (Legálisan. Nyilván nem legálisan sok minden elérhető ingyen.) Ezeken az ember jól tesztelheti, hogy érdemes-e már angol nyelven könyvet vásárolnia, és megspórolja magának a költségeket is az ingyenes letöltéssel.

Hasonló okokból érdemes nézegetni a kedvenc írók honlapját is – sokszor találni kivágott jeleneteket, extra novellákat, amelyeket teljesen ingyen elérhet az ember egy-két kattintással, és amellett, hogy szórakoztatóak és érdekességet nyújtanak a kedvenc sorozatokhoz, rövidek és szintén alkalmasak arra, hogy lemérje az ember, érdemes-e eredeti nyelven belevágnia az adott író könyveibe vagy még túl nehéznek tűnik a nyelvezet.

Az idegen nyelvű könyvek beszerzése sokak számára jelent gondot, mert sokszor a könyvesboltokban drágábbak, mint a magyar nyelvű könyvek, akár több ezer forinttal, miközben valójában hasonló árkategóriában mozognak a kinti webáruházakban, mint amennyibe nálunk kerülnek a magyar nyelvű könyvek. (Sőt, nagyon sokszor nem kizárt, hogy olcsóbban beszerezhet egy könyvet angolul az ember, mint magyarul, ha kifog egy jó akciót vagy olcsó kiadást választ.)

Viszont sokan nem mernek külföldről rendelni, mert nem tudják, honnan lehet, félő, megérkezik-e stb.

Szoktam kapni kérdéseket, hogy én honnan rendelem az angol nyelvű könyveimet. Én a Bookdepositoryról szoktam rendelni, az egész világ területén ingyen szállítanak, hozzánk is, és sokszor vannak jó akcióik is. Mivel a könyvek az EU-n belülről érkeznek, nincs különösebb probléma a vámmal sem, nekem eddig gond nélkül megérkezett minden könyvem, amit tőlük rendeltem. Általában kb. 2-3 hét, amíg kiszállítják őket. Bankkártyával nagyon egyszerűen lehet rendezni az anyagiakat, viszont sokan szoktátok kérdezni ezt is, utánvéttel nem lehet rendelni, mivel nem futár hozza a könyveket, hanem a postaládába fogják bedobni.

Ha a regényekben furcsa kifejezésekkel, közmondásokkal-szólásokkal, káromkodásokkal vagy olyan szavakkal találkoztok, amelyek nyilvánvalóan szlengnek minősülnek, akkor ezeket nem biztos, hogy megtaláljátok a szótárakban, sőt... Elég nagy esély van rá, hogy nem. Ilyenkor lehet segítség az Urban Dictionary, ami egy egynyelvű szótár. Én szinte mindig megtaláltam benne, amit kerestem. Jó példa az Egy különc srác feljegyzései c. könyv eredeti címe: The Perks of Being a Wallflower. Ha a wallflower szót kikeresed a szótárból, kiderül, hogy az egy virág – mégis mi a fenét keresne ennek a könyvnek a címében? Ellenben ha rákeresel az urban dictionaryben, hamar kiderül, hogy a wallflower – ahogy a magyar címben is láthatjuk –, valóban valamiféle félrevonuló különcöt jelent.

Szóval összefoglalva: olvassatok idegen nyelven! :)

Miért érdemes még angolul olvasni, azon kívül, hogy jó gyakorlás?

• Nem kell kivárni, amíg egy kedvelt sorozat következő része megjelenik magyarul.
• Akármilyen gyorsan dolgoznának is a magyar kiadók, nem lehet minden angolul megjelenő regényt lefordítani. Nagyon sok jó regény soha nem jelenik meg magyarul, így az ember nem tehet mást: angolul olvassa vagy sehogy.
• Sokszor előfordul, hogy még a legjobb fordító keze alatt is elvesznek bizonyos szóviccek, vagy legalábbis teljesen más szóviccekkel kell helyettesíteni őket, vagy esetleg változik az eredeti szöveg stílusa. Meglepő tud lenni, hogy mennyit változhat a szöveg a fordítás során. Érdemes például összehasonlítani a két legelterjedtebb magyar Rómeó és Júlia fordítást. Végig érezni, hogy közös volt az alap, de a konkrét viccek, a stílus mégis más. (És ez az oka annak, hogy sokszor elolvasok könyveket magyarul és angolul is.)

Tanácsok (összefoglalva), ha angolul olvasnál:

1. Merj olvasni, akármilyen szinten állsz is!
2. A szintednek megfelelő könyvet válassz!
3. Nem kell minden idegen szónál rögtön szótárhoz kapni. Következtess! Próbáld kitalálni a szövegkörnyezetből, mit jelent a szó.
4. Akkor térj át „rendes” olvasmányra, ha már kényelmesnek érzed! De itt is érdemes figyelni a nehézségre – nyilván nagy eséllyel könnyebb elolvasni egy ifjúsági regényt, mint egy klasszikust.
5. Kiegészítő hasznos: Amazon akciók, Bookdepository – ingyen szállítás, írók-írónők ingyen kiegészítő történetei, kimaradt jelenetei
6. Jó tanács: urban dictionary