Kleinheincz Csilla: Üveghegy

Ez véresebb és drámaibb lett, mint gondoltam
Üveghegy

A blogturnéról

Kleinheincz Csilla egy különleges világba vezette be az Ólomerdő című regényében az olvasókat. Az utazás folytatódik az Üveghegyben, ahol még többet megtudhatunk Emese sorsának alakulásáról. Kövesd te is a három állomásos blogturnét, amelyet ennek az igazán különleges fantasymesének szentelünk! Ráadásul 3 szerencsés meg is nyerheti a regényt, ha helyesen válaszol a lent feltett kérdésekre!

Kiadó: Gabo
Oldalszám: 384
Illusztrálta: Cserny Timi Pookah
ISBN: 9789636899943
Sorozat: Ólomerdő 2.
Függővég: so-so
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link

„Elég szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből.”

A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat.

Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is – de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják.

Az Ólomerdő hét éve várt folytatása két kisregényt tartalmaz, amelyek újra igazolják, hogy Kleinheincz Csilla sorozata elvárásainkra rácáfoló fantasy, egyúttal nagyon is emberi konfliktusokat bemutató családtörténet a döntések súlyáról.

Véleményem

Amikor az Ólomerdőt olvastam, nem pont erre számítottam folytatásként. Volt szerencsém néhány szót beszélgetni a folytatásról az írónővel, és egy-két apróságot elárult, amikor Fummie-val fangirlként letámadtuk - még több Rabonbánt! Az már akkor kiderült, hogy Rabonbánra várnunk kell - bár azért őszinte leszek: reménykedtem benne, hogy az időközben eltelt időszakban valahogy csak belevarázsolta magát a sztoriba -, és az is, hogy nem egy olyan egybefüggő történetre kell számítanunk, mint az első részben. 

És így is lett. Rabonbánból az én ízlésemnek sajnos kevés volt - hiába, a romantikus lelkemet. Mindenesetre az egy-két feltűnésekor meg akárhányszor, amikor említették a nevét, nagyon örültem, és mondom, reménykedtem, hogy csak felbukkan még, még, még. Sajnos nem jött, de a befejezés után szerintem jogosan számítok rá, hogy a harmadik részben már lesz sok-sok Rabonbánból. Belőle sosem elég. 

De megpróbálok visszavenni a rajongásból, úgyhogy nézzük az előbbi állításom második felét. Az Üveghegyet nem Emesével kezdjük, ahogy talán számítunk rá. Lóna szemszög - egy lányáért aggódó anya szemszögéből követhetjük az eseményeket, aki mindent próbál megtenni, hogy visszanyerje lánya bizalmát. Nehéz helyzet, és pont az teszi nehézzé, hogy mindkét oldalt tökéletesen megértjük. Emese és Lóna is hibáztak, gyászolnak, mindketten a maguk módján, ráadásul az emberek és tündérek különbözősége is nehezíti a kapcsolatukat. Szóval nem könnyű a helyzetük, ez egyértelmű, és nagyon érdekes, ahogyan az anya küzd a lánya figyelméért. Eközben végig tündér maradt - kicsit távoli, szeretve is kicsit hideg, de ez nekem tulajdonképpen tetszik, furcsa lett volna most tőle hirtelen egy pálfordulás. Nem szerettem meg különösebben, de talán kicsit jobban megértettem. A tündéreknek pedig azt az ábrázolását nagyon kedvelem, ami ennyire megkülönbözteti őket az emberektől - másként élnek, mások a szabályaik és a normáik, és ez nagyon szépen ütközött azzal, ami Emese számára normális.

A történet második felében újra visszatérünk Emeséhez, és immáron az ő vívódásaiba áshatjuk bele magunkba nyakig. És ez meg is történik. Emesének választania kellene, hogy emberként vagy tündérként szeretne-e élni, ráadásul mindennek a tetejében még tipikus kamasz is, ahogyan erre nagynénje, Adél rá is világít. Így egyben pedig körülbelül mindenki utál, mindenkiben csalódott, nem találja a helyét a világban - illetve esetében világokban -, és persze mivel a egy fantasyről beszélünk, jönnek sorban az ebből fakadó kalandok is. Apropó, fantasy! Ha az első részre azt írtam, hogy valahol még inkább mese, akkor ez már itt nem feltétlenül igaz. Megvannak a mesei elemeink, de Emese már idősebb, és komolyan sokkal drámaibb és véresebb lett az Üveghegy, mint gondoltam volna. 

Volt egy jelenet még az első részben, ami konkrétan sokkolt. Abszolút nem számítottam ilyen traumára. Nagyon megrázó volt, és vártam volna a varázslatos megoldást - de nem érkezett. És így utólag tulajdonképpen ennek örülök is. Sokkal sötétebb lett minden, és a dráma nagyon fáj. Nehéz spoiler nélkül írni, mert legszívesebben konkretizálnám, mire gondolok, és akkor jó hosszan tudnék is írni róla, de senkinek nem akarom lelőni a történet csavarjait. 

Ezúttal több történet akad a történeten belül is - hasonlóan drámaiak, mint maga a fő történetszál. Ezek közül is kiemelném a sárkányok eredetmítoszát, már ha nevezhetem így. Rettentő jó ötlet, és nagyon passzolt a regény hangulatához.

Egyébként már az is teljesítmény, hogy képes vagyok ennyire szeretni egy Kő nevű szereplőt, szóval a könyv már ezért is pontokat érdemel. (Bár azért a favoritom még mindig Rabonbán.) De nagyon szerettem a vándorlás során megismert szereplők közül is jó néhányat, leginkább Dencét és Kampót.

Szóval ez a könyv a kalandok helyett, vagy legalábbis mellett a belső vívódásokról és az érzelmekke való küzdelemről szól, és így jó néhány nagyon érdekes gondolatot kapunk, amelyek a fantasy falain kívül is érvényesek.
Viszont a befejezés után nagyon-nagyon várom a folytatást, mert ha nem is függővég, de előrevetíti az új kalandot, és szeretném már végre látni, ahogy a vívódó Emese átbeszéli a dolgait Rabonbánnal.

AJÁNLOM

Olvassatok bele a képre kattintva!

Blogturné extra

Tudtátok, hogy Kleinheincz Csilla Pinterest táblát is létrehozott az Üveghegyhez? Ha kíváncsiak vagytok, megnézhetitek ITT. Az oldalon a könyvhöz kapcsolódó képek mellett egy-egy idézetet is találtok, érdemes nézegetni, olvasgatni. 

A képek és az idézetek közül hozok most nektek néhányat a kedvenceim közül. 

"Fölemeltem a fellegkulcsot – zümmögött a kezemben, akár egy támadásra készülő darázsraj –, és lehívtam a szeleket. Száguldva jöttek, láthatatlan karmaik belekaptak a ruhámba. Körbefont a szélvész, hidegen, kíméletlenül végigtapogatott, majd fölemelt. A magukkal hozott porszemcsék szúrtak, akár a tűk, de repültem. Beleültem a sivítva tomboló förgeteg szívébe, amely tisztára szippantotta az udvar köveit, és hagytam, hadd vigyen."

"Kampó szaga épp olyan, mint a farkasaié, szúrós és állati. Emese csak aprókat lélegzik mellette, s közben szégyelli magát érte, úgy érzi, túlságosan finomkodóvá tette a csillagfalu virágillata. Most már érti, miért lakik a farkaskoldus a falu szélén; közéjük tartozik és mégsem."

"Agancsos, karcsú alak lépett ki a fák közül. Bőre, akár a tölgyfa kérge; a ráncok mélyre vágtak, öreg lehetett. A szeme mégis fiatalosan csillogott, haja is zöldellt még. Fanemtő volt, egyike azoknak, akik az ezüstfák lemetszett ágaiból lettek: nem egészen tündér, de nem is lélektelen szolga."

"– Egy ligetet szeretnék. Már öreg vagyok, gyökeret kéne eresztenem. Szeretnék egy zugot, ahol nyugodtan megtehetem. Ami csak az enyém. Ahová nem léphet be senki, csak ha én engedem. – Sokat kérsz, pedig nem tündér vagy, csak Dív teremtett! – figyelmeztettem. – Ezért Dív lánya megadhatja, amit kérek. Ő egyedül – hajolt meg ismét mosolyogva, majd bizalommal tekintett föl rám. "

Nyereményjáték

Aki szeretne Emese és a tündérek világába elutazni, nincs más teendője, mint kitölteni az alábbi Rafflecoptert, és izgulni, hogy ő legyen a 3 szerencsés nyertes egyike! Varázsolni nem ér. :)

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway


A blogturné menetrendje

02.16.: Könyvgalaxis
02.18.: Deszy könyvajánlója
02.20.: Dreamworld