Cassandra Clare - Sarah Rees Brennan: Welcome to Shadowhunter Academy


Úgy érzem, ezt a novellasorozatot imádni fogom
Welcome to Shadowhunter Academy

Eredeti cím: Welcome to Shadowhunter Academy
Oldalszám: 40
ASIN: B00OE2X65G
Sorozat: Tales from Shadowhunter Academy 1.
Függővég: nincs, de váratlan
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,43)
Simon Lewis soha nem gondolta, hogy egy nap Árnyvadász lehet... és most itt van előtte a lehetőség.
Miután mondénként és vámpírként is élt, Simon soha nem gondolta, hogy Árnyvadász lehet, de ma elkezdheti a felkészülést az Árnyvadász Akadémián. 

Véleményem

Aki valami olyasmire számít ebben a könyvben, mint amilyen a Bane krónikák volt, az csalódni fog - de remélhetőleg kellemesen. A forma persze ugyanolyan - 10 novella egy korábbi mellékszereplővel a középpontban. Viszont az első rész alapján úgy tűnik, a Tales from Shadowhunter Academy valóban szervesen a Mortal Instruments sorozat folytatása. Míg a Bane krónikákban random történeteket ismerhettünk meg Magnus múltjából, amelyek vagy kapcsolódtak a nagyobb sorozatokhoz vagy nem, a Welcome to Shadowhunter Academy alapján azt mondanám, ez valóban folytatás.

A CoHF végének eseményei után járunk, és Simon felkészült, hogy elkezdje a kiképzését az Árnyvadász Akadémián. Barátai próbálták elérni, hogy ne kelljen elmennie a kétéves képzésre és a New York-i Intézetben edzhessen, mint Clary, de nem kapott engedélyt. És Simon ennek tulajdonképpen örül is. (Hogy miért, arra még mindjárt visszatérek.) Meg is érkezik az Akadémiára, ami épp akkor nyitja ki újra a kapuit, így meglehetősen sok kezdeti problémával kell szembenéznie Penhallow dékánnak - beleértve a tanárhiányt, az ételszállítmány hiányát és a nem működő vizesblokkokat is.

"He could not stay here, caught between two worlds and two sets of memories. He had to escape. He had to go and become a hero, the way he had been once. Then all of this would make sense, all of this would mean something. Surely it would not hurt anymore."

Ami már a novella első oldalától kezdve nagyon szépen érződik: Simon vívódása. Aki arra számít, hogy azt a Simont kapjuk vissza, aki a CoHF elején vagy éppen a Csontvárosban szerepelt, akkor az jobb, ha felkészül a sokkra: ez a Simon már nem az a Simon. Az egész novellának van egy furcsa, melankolikus hangulata. Ugyanis Simon tudja, hogy emlékeznie kellene, nagyjából sejti, mit várnak tőle az ismerősei, milyennek kellene lennie - de ő egyszerűen nem az az ember. És bár azt reméli, az Akadémia ezen majd változtat, rá kell döbbennie, hogy nem lesz egyetlen csettintésre az az ember, akivé a TMI sorozat alatt vált. De már az a Simon sem lehet, akit még az egész Árnyvadász katyvasz előtt megismertünk, a nörd Simon, aki bele van zúgva Clarybe. Egyszerűen azért, mert ahhoz pedig már épp eleget tud, hogy ne térhessen vissza a démonokról mit sem sejtő fiúhoz.

"Every time they saw him, they recognized him and knew him and expected things of him. And every time he came up blank. It was like watching someone digging where they knew they’d buried something precious, digging and digging and realizing that whatever it was—was gone. But they kept digging just the same, because the idea of losing it was so terrible and because maybe.
Maybe.
He was that lost treasure. He was that maybe. And he hated it. That was the secret he was trying to keep from them, the one he was always fearing he would betray."

Ennek első jele rögtön a nyitójelenet, és nem akarok nagyon spoilerezni, de ezt muszáj: Simon azt hazudja az anyjának, hogy egy katonai akadémiára megy, és amikor az szeretettel próbál tőle búcsút venni, Simon szenved. Ugyanis nem tudja elfelejteni, amit az anyja tett vele, amikor vámpír volt és próbált hazatérni. Ez az érzés pedig az egész történetet áthatja. A jelenbeli Simon küzd, hogy megtalálja magában a fiút, aki a TMI sorozat hat kötete alatt volt - akitől mindenki azt várja, hogy hős legyen. Tudja, mennyi mindent tett a múltban, bár az emlékei csak darabkákban tértek vissza. Tudja, hogyan érez a barátai iránt például - mégis furcsa módon ennek ellenére nem ismeri őket. Ott áll Isabelle mellett, és érzi, hogy szereti, de nem ismeri, nem tudja, pontosan hogyan szerethetett bele egy ilyen lány - és ettől egyszerűen minden elviselhetetlenül kínossá válik. Kifejezetten fájdalmas például arról olvasni, hogy alig várja, hogy az Akadémiára mehessen és nem is a kiképzés miatt, hanem azért, mert nem bírja elviselni, hogy folyton azt látja az ismerősei szemében, hogy számítanak valamire tőle, ő pedig folyamatosan csalódást okoz nekik. (És a slussz poén, hogy pont ezért még Jace-t érzi magához a legközelebb, mert nála nem érzi az elvárásokat.)

"So instead Simon looked for his friend Jace, who was kneeling by himself in the overgrown grass and sharpening a short blade against a stone. Simon assumed Jace had his reasons for this; or possibly he just knew he looked cool doing it. Possibly he and Isabelle could do a joint photo shoot for Badass Monthly."

Szóval ez a Simon kicsit olyan, mintha tudathasadása lenne - még ő maga is megjegyzi, hogy az őrület határán áll. Egyszerre küzd meg az egyszer-egyszer random beugró emlékeivel, a rengeteg elvárással, mondénként az árnyvadász tréninggel és mindezek között próbál rájönni, ki is ő és mit akar az élettől. 

És elvárás az van bőven, azután is, hogy maga mögött hagyja a barátait New Yorkban. Több új szereplőt is megismerhetünk a sztoriban, akik épp az Árnyvadász Akadémián tanulnak. Közülük is kiemelném George Lovelace-t, akinek a neve már ismerős is lehet. Afféle legjobb haverrá válik ebben a sztoriban, és azt kell mondanom, már most imádom. (És nem csak azért, mert végre egy skót Árnyvadász!) Egy cukipofa, igazi jóbarát, és a végére még egy csavart is tartogat, amire nem számítottam.

“Wow. Simon Lewis. I guess I have someone at Spinechilling Academy to thank for getting the cool roommate.”

Aztán vannak még tipikus árnyvadász porontyok: Jonathan Cartwright, Julie Beauvale és Beatriz Velez Mendoza. Ők mind régi árnyvadász famíliák porontyai és jobbnak érzik magukat, mint a suliban tanuló mondénok. Simon történetét azonban ismerik, tudják, mit tett és kik a barátai, így rögtön bekerül az elitbe. És akkor el is érkeztünk a novella erkölcsi üzenetéig. Telibe kapjuk, amit sok árnyvadászról már eddig is sejtettünk: lenézik a mondénokat és az alvilágiakat, Simon pedig most úgy áll, hogy rá lehet húzni minden kategóriát. Mondén volt, alvilági lett, most pedig mondénként tért vissza, hogy árnyvadász lehessen. Egy újabb ok arra, hogy Simon nehézkesnek érezze rájönni, ki is ő. Az árnyvadász brancs pedig igazi sznobokból áll, imádtam, hogy ezt mennyire lehetett érezni, és hogy Simon folyamatosan a régi árnyvadász barátokhoz mérte őket. Még ha nem is tudja, igenis ők a családja, csak kell egy kis idő, amíg minden kerek lesz a számára.
Simon tutira fel fogja kavarni az állóvizet az Akadémián, ezt már most érezni. Alig várom, már most is az volt az egyik kedvenc jelenetem, amikor helyrette kicsit a sznob elitet. Ó, meg a másik, amikor Isabelle... Na de nem spoilerezek. :)

“I can’t believe you didn’t say you were Simon Lewis,” she said. “I thought you were just a mundane.”
Simon leaned slightly away. “I am just a mundane.”
Julie laughed. “You know what I mean.”

Szóval összefoglalva ebben a novellában tényleg a TMI eseményei folytatódnak. A szemszög persze változott, mert ez Simon sztorija, de fontos szerepet kapnak a korábbi árnyvadászok és alvilágiak, persze egy sor új szereplővel együtt. Vannak visszakacsintások a régi sztorira, főleg Simon emlékei kapcsán, ezt kifejezetten szerettem. És tartogat meglepetéseket is - például a Sizzy rajongóknak és a korábban említett George fordulat is váratlanul ért.

Az egyetlen dolog, ami nem tetszett: rettentő hamar vége lett. Mivel végig olyan érzésem volt, mintha csak egy folytatást olvasnék, nagyon váratlanul ért, hogy vége szakadt. Míg Magnusnál szépen szét lehetett választani a sztorikat és érezni lehetett, hol a vége egy-egy novellának, itt még bőven olvastam volna tovább. Mindezek mellett azért persze volt egy kis bevezető érzésem is. Talán még soha nem szerettem Simont annyira, mint most. Alig várom a folytatást!

NAGYON AJÁNLOM

4 megjegyzés

Írj megjegyzést
Nóra
AUTHOR
2015. február 17. 15:05 delete

Annyira visszazökkentett az írásod az árnyvadász világba, hogy legszívesebben rohannék, hogy újraolvassam a könyveket! -.-
Egy gyors kérdés, mert már régen olvastam (ráadásul akkor is angolul) a CoHF-t, és nem emlékszem: azt tudjuk, hogy Simon hogy kerül az Akadémiára? Vagy ez majd a novellákból derül ki?

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2015. február 17. 17:39 delete

Szia! Nos, ennek nagyon örülök. :))
Ami Simon Akadémiára kerülését illeti, az ebből a novellából derül ki, igazából a CoHF-ből csak annyi derült ki, hogy vállalkozik, hogy felemelkedjen, más nem. Minden más ebben a sorozatban jön majd, és ez a rész afféle bevezető is - úgy kezdődik, hogy Simon elindul, és az is kiderül, miért kell az Akadémiára mennie.

Reply
avatar
Névtelen
AUTHOR
2015. február 19. 15:30 delete

Szia Deszy : )
Hol tudnám én is elolvasni?

Reply
avatar
Ashen
AUTHOR
2015. február 25. 18:01 delete

Szia! Itthon már lehet kapni magyarùl a boltokban? Vagy esetleg nem tudsz online verziòt?

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!