Breaking News

Moziztam - Én is Lázadtam!


Sziasztok!

Végre nekem is volt időm elmenni és megnézni a legújabb A beavatott részt, és a sok negatív kritika után, amit olvastam, saját véleményt alkotni.



Őszintén szólva elég vegyesek az érzéseim. Vannak dolgok, amik tetszettek, de mások is, amik annyira nem. Szeretném leszögezni, hogy most már jó ideje, hogy olvastam a könyvet, és direkt nem olvastam újra, hogy ne idegesítsenek az éltérések. Ezért nem emlékszem a regény minden részletére, így nem tudnék pontos képet adni arról, mennyire volt hűséges vagy nem hűséges a könyvhöz a film, és nem is szeretnék. Én most a filmnél maradok. 

Azért azzal elégedett voltam, hogy helyszínek szempontjából nagyjából mindenkit érintettünk: voltunk a Barátságosoknál, az Őszintéknél és a csoport nélkülieknél is. Még mindig imádom a jelmezeket, nagyon tetszik, hogy ennyire szépen szét lehet őket választani - a barátságosoknál ez még kevésbé volt feltűnő, a Bátrak ruháit meg már megszoktuk, de az Őszinték fekete-fehér kreációi nagyon jól kitűnt. (Őszinte vagy hazudsz, fekete vagy fehér, nincs más lehetőség. Tetszik, hogy ez a ruhájukban is megjelenik.)

A cselekménnyel alapvetően nem volt gondom. Jeanine próbálja elfogatni az Elfajzottakat, Tris és Négyes menekülnek, mikor kivel, mikor hova, Tris meg nagyon szenved. Na de ezt teljesen érthető, amikor hirtelen veszítette el a szeretteit, többük halálában még ha hibás nem is volt, de legalábbis részese volt az eseménysornak, ami odáig vezetett. Emellett megölte az egyik legjobb barátját - már önmagában az emberölés gáz, de így még inkább. Szóval a világ széthullott körülötte - sajnos szó szerint is, de a digitális részről később -, és egy biztos pont maradt csak: Négyes. 

Szerencsére túl nyálas jeleneteket nem voltak, ennek ellenére picit megfoghatatlannak és laposnak éreztem, miközben sokszor még túlzás is volt. Sokszor totál logikátlan dolgokat tesz Tris is, Négyes is, csak mert szerelmi szál... Ezt sajnáltam, mert az első részben ennél sokkal ütősebb volt szerintem ez a szál. (Azért a cuki együttalvós jelenetet szerettem, meg azt is, ahol az alábbi idézet elhangzik. Egyébiránt az volt az egyik legerősebb jelenet szerintem.)


Összességében azonban mégis túl sok volt az olyan jelenet, ami Tris fejében játszódott - vagy azért, mert vívódott, vagy azért, mert szimuláció volt. Kíváncsi lennék, hogy alakul az arány, de szerintem összességében lehet, hogy több elképzelt jelenet volt, mint igazi. Ami azért egy idő után idegesítő vált már alapjáraton is. De a szimulációkat még ráadásul sikerült olyan brutálisan speciális effektekkel teletűzdelt jelenetekké alakítani, hogy az már tényleg zavaró volt. Plusz brutál mennyiségű lassítást is tettek bele, ami csak még cikibbé tette egy idő után ezeket a jeleneteket. Egymást követték, félelmetesen nagy mennyiségben, miközben a fele is bőven elég lett volna ennek az effektmennyiségnek. (Mondjuk legalább magyarázatot kaptunk az idióta teaser előzetesre, ami a filmes teljes verzióban nem is volt olyan vészes.)

És már csak azért is gond ez a rengeteg effekt, mert gondolom, a költségeket sem kicsit dobta meg - 110 millióba került a film, és ehhez képest egy hét után áll világszinten kb. ezen a bevételi szinten, ami azért nem túl biztató. Kevesebb speciális effekttel sem lett volna rosszabb a sztori, viszont lehet, hogy 10-20 milliót megspórolhattak volna. 

A szereplők közül Trisen és Négyesen, valamint a főgonosz Jeanine-en kívül viszonylag kevés karakter jutott szerephez. Egyrészt a csoport nélküliek vezetőjének, nem spoilerezek, mindenesetre ő még úgy ahogy jó volt. Aztán meglepően tetszett az a bizonyos rejtélyes szereplő, akiről találgattuk, ki lesz - a csoport nélküli, aki valahogy mindig ott volt. Őt is jól eltalálták. Aztán ott van még Caleb és Peter, a két pálfordulgató. A különbség az közöttük, hogy Petert kifejezetten szerettem ebben a részben, még ha épp szemét volt is, legalább képes volt megnevettetni - talán ő volt az egyetlen. Caleb szála viszont nekem kicsit csalódás volt - túlzottan kiszámíthatónak éreztem, bár lehet, hogy azért is, mert tudtam, mi következik. De nem hiszem, hogy csak ebből az okból. Ráadásul a tetteit olyan szinten sikerült megindokolni, hogy eljutottam odáig, hogy megértettem, mit miért tesz. És sajnos ettől nem lett jobb, sőt... Elveszett az éle annak, amit csinál. 



Rajtuk kívül gyakorlatilag minden más szereplő jelentéktelenné vált. Volt nekünk Uriah, meg Cristina meg Tory, de minek? Leginkább csak lógtak a levegőben. Még Cristina is, pedig ott lehetett volna mit mutatni még. Volt még egy Ericünk persze, na de ő meg már semmit nem képviselt, azon kívül, hogy náci mindenki megöl.

A nagy csavar persze a sztori végén jön, ahogy a könyvben is. Nem volt rossz, de a könyvben számomra ez is sokkal nagyobbat csattant. És nem csak azért, mert itt már tudtam, mi következik. Valahogy a könyvben az egész dinamikája jobban működött a dolognak, ráadásul volt a csavarban egy másik csavar is - aki olvasta a könyvet, remélem, tudja, mire gondolok -, és az bizony még fokozta a dolgot.
De azért a zárójelenet tetszett.

Szóval összeséssében nem volt ez rossz, nem teljesen érzem indokoltnak azt a szintű negativitást, amit kapott, de különösebben jónak sem mondanám. Mindent kicsit laposnak éreztem, mindenből ki lehetett volna hozni egy picivel többet, kivétel persze a digitális effektek, mert abból már így is túl-túl sok volt.

Nincsenek megjegyzések