Jay Crownover: Asa


Picit jobbat vártam

Jay Crownover: Asa

Kapcsolódó bejegyzések:




Oldalszám: 416
ISBN: 9780007579099
Sorozat: Marked Men 6.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment 
Moly link
Goodreads link (4,21)
Új barátokkal és családdal új életet kezdeni Denverben nem is olyan egyszerű, Asa Crosst pedig nagyon is megviseli, hogy lavíroznia kell két szerep között: a férfi, akinek mindenki látni akarja és a férfi, akiről ő maga tudja, milyen is valójában. Egy leopárd nem változtathatja csak úgy kedvére a foltjait, és Asa mindig is ragadozó volt. Nem akarja megbántani azokat, akik szeretik és számítanak rá, különös tekintettel egy elbűvölő zsarura, aki hirtelen nagyon is érdeklődni látszik iránta, és nem csak azért, mert törvényszegésen kapta. De a régi szokásoktól nehéz szabadulni, és könnyű a padlóra kerülni, ha az ember azt ismeri a legjobban. 
Royal Hastings gyorsan megtanulja, milyen a padlón lenni, amikor egy tragikus munkahelyi eset miatt nem csak a karrierje, hanem a társa élete is veszélybe kerül. Olyan nőként, akinek mindig csak néhány jó barátja volt, egyedül próbál megküzdeni a zavarodottságával és a kétségbeesésével. Kivéve, hogy nem tud szabadulni a szexi déli bárpultos gondolatától, akit letartóztatott. Az utolsó dolog, amire szüksége van, hogy belezúgjon Asába, de túl nehéz neki ellenállni. A férfi régre visszanyúló bűnlajstroma csak tovább ronthat az amúgy is ingoványos karrierjén, hiszen egy olyan pasival lenni, aki nem tiszteli sem a törvényt, sem saját magát, csak összetört szívvel végződhet. Egy régi bűnöző és egy zsaru kapcsolata annyira helytelen... de Asa és Royal számára együtt lenni az egyetlen helyes választás. 

Az első mondat:


"Not too long ago when I watched a girl purposely get as drunk as this pretty one did, I would've moved in for the kill."

Véleményem


Jay Crownonver Marked Men sorozatát már a legelejétől nagyon szeretem. Imádom a karaktereket külön-külön is, de még jobban szeretem egyben a családot. Most már, így a hatodik kötetre már bátran merem így hívni őket, és nem csak Rule-ra és Rome-ra, hanem az egész nagycsaládra, ezekre a tetovált-piercinges famíliára gondolok. Köteteken keresztül ismertük meg őket egyre jobban, néha-néha már azt is előre sejtve, hogy alakulnak majd a párok, néha pedig teljesen új szereplők csatlakoztak a bandához. Házasságok köttetek, gyerekek születtek, és öröm volt követni ezt az egészet. 

Amikor az Asa kötetet a kezembe vettem, bevallom őszintén, fogalmam sem volt, hogy az írónő ezt szánta zárókötetnek. Voltak még karakterek, akiknek a sorsa érdekelt, és azt hittem, a Marked Men sorozaton belül kapnak majd külön kötetet. Végül azonban a kötet elején található írói bevezetésből kiderült: ez bizony a zárás. Itt a könnyes búcsú ideje. Az általam érdekesnek tartott karakterek pedig majd spin-off kötet(ek)ben nyerhetik majd el a maguk happy endjét. Ez első körben szíven ütött. Nem nagyon olvastam még úgy sorozatlezárást, hogy arra nem készültem volna előre. De ha már a kezemben volt, természetesen belevetettem magam, még ha kicsit sajnálkozva is az új hír miatt. 


És ki más is maradhatott volna a végére, mint a fekete bárány, Asa? Ráadásul egy már az előző részben elindított Rómeó és Júlia sztorit kaptunk. Mi lehetne bonyolultabb, mint amikor egy bűnöző előéletű férfi és egy rendőrnő egymásba szeret? Nagyon vártam. 

Ehhez képest a sztori szerintem gyengébb lett, mint amennyi lehetőség volt benne. Tudom, hogy Asa részeken keresztül azért küzdött, hogy bizonyítsa, nem az a rosszfiú, akinek mindenki látja, hanem megváltozott. Drukkoltam is érte, hogy ne hozzon egy őrült döntést, és ne sodorja magát bajba. Viszont amennyiben ilyen az alapsztori, egy rendőrnő és egy korábbi bűnöző románca, igenis elvártam volna, hogy kapjunk valami izgalmas bűnügyi szálat. Asa segít valami nyomozásban Royalnak. Asa bajba kerül, és bár nem tesz semmit, belekeveredik az ügybe, és Royalnak küzdenie kell érte. Akármi... Bármi lehetett volna, de tényleg. De kissé nevetségesnek éreztem a könyv végén, hogy pont itt kaptuk a legkevesebb izgalmat. Vártam, vártam, hogy a szerelmi szálon és a lelkizésen kívül kapunk valami mást is... de nem. 

Asa oldalán még szerettem is a lelki részt. Tetszett, ahogyan megmagyarázta az írónő, hogyan döntötte el Asa, hogy megváltozik. Tényleg elhittem, hogy az az egy esemény a korábbi kötetből hogyan változtatta meg. Ráadásul a mindennapi küzdelem és csábítás is nagyon szépen megjelent, látszott, hogy mindez nem könnyű, nem csak egy csettintésre ment végbe, hanem halálig tartó küzdelem a csábítással. De míg ez a rész tetszett, a Royallal való kapcsolat elleni tiltakozás egy idő után határozottan soknak bizonyult, és mindezt nem éreztem elég indoklásnak. 


Ami pedig Royalt illeti... Kifejezetten örültem, hogy megjelent az a gondolat, hogy nőként milyen nehézségekkel és előítéletekkel szembenéznie Royalnak rendőrként, bár ebből azért szívesen olvastam volna akár még többet is. És ezzel párhuzamosan az is nagyon tetszett, hogy Jay hogyan domborított ki bizonyos kifejezetten nőinek elkönyvelt tulajdonságokat, amelyeket kihasználva Royal kifejezetten jó rendőr lett. (Például empátia.) Nem mondta, hogy a nők jobbak vagy rosszabbak, egyszerűen csak bizonyos helyzetekben máshogy reagálnak, ami kifejezetten hasznos lehet. (Sokszínűség forever!)

Viszont elindult egy bűntudatos szál is Royalnak, nem akarom lelőni a poént, bár már az elején kiderül, miről van szó. Ebben számomra az volt a zavaró, hogy az elején annyira mélyen emészti, hogy már-már idegesítő volt, és szurkoltam, hogy ne ez menjen a teljes kötetben. Aztán egy csettintésre volt trauma, nincs trauma. Egy-egy megjegyzés szintjén előkerül, de Royal már bölcs szakiként tekint rá vissza. És valahogy nem tudtam elhinni, hogy volt egy jó hosszú szenvedős fázis, aztán puff, hirtelen már tud rá távolról tekinteni. Bár örültem, hogy nem volt végig szenvedés ezzel kapcsolatban is, mégis hirtelennek éreztem. 

Ami a szerelmi szálat illeti, Asa és Royal párosát szerettem. Nem mondom, hogy kiemelkednek a csapatban, de szurkoltam nekik. Asa és a testvére kapcsolata is szépen megjelent, ez is tetszett. De ami számomra még a szerelmi szálat is lepipálta, az Asa és Rome mély barátsága és megértése volt, ez határozottan kiemelkedő volt kapcsolati fronton. 

És természetesen előkerültek a régi ismerős főszereplők is, ennek persze nagyon örültem, bár bevallom őszintén, picit sajnáltam, hogy annyira Rome bárjára került a hangsúly, hogy a tetoválószalonba már el se látogattunk. Nem gondoltam, hogy a tetoválások és piercingek ennyire hiányozni fognak, pedig de - ennek a sorozatnak határozottan részét képezik, és hiányérzetem maradt a szalon nélkül. 

Illetve a mellékszereplők szempontjából furcsállottam kicsit, hogy ilyen komoly szálak indultak el... és maradtak félbe. Ez furcsa egy sorozat lezárásánál, bár nyilván már a spin-off sztorik elővetítése.

Összességében nem volt rossz könyv az Asa, de többet vártam tőle. Annyival jobb lehetett volna, annyi maradt benne a kiaknázatlan lehetőség, végül pedig megmaradt... langyosnak. 
Nem adok neki Egynek elmegy minősítést, mert rossznak nem mondanám, és a Marked Men sorozat rajongóinak nyilván kötelező, de a cselekmény nekem kevés volt így. 

AJÁNLOM

Rendeld meg a képre kattintva!