Jay Crownover: Rome


Jay Crownover: Rome


Fülszöveg:
Cora Lewis csupa életöröm, és tudja, hogyan tartsa az ő tetovált rosszfiúit a helyes úton. De ez a külső és vidámság csak elrejti a tényt, hogy soha nem jutott túl azon, ahogyan az első szerelme összetörte a szívét. És most van egy terve, hogyan ne történjen meg ez újra: csak a tökéletes emberbe fog beleszeretni. 
Rome Archer messze nem tökéletes. Makacs és merev, főnökösködő és éppen most tért vissza az utolsó küldetéséről, amely teljesen összetörte. Rome megszokta, hogy szerepeket tölt be: nagy testvér, odaadó fiú, szuper katona. És mostantól már egyikbe sem illik. Most csak egy férfi, aki próbálja kitalálni, mit tegyen élete hátrelévő részében, miközben a háború és a veszteség démonai kínozzák. Szívesen szenvedne egyedül is, egészen addig, amíg Cora hirtelen az élete része nem lesz, és ezzel ő válik életének színes foltjává. 
Kettejüknek nem osztottak tökéletes lapokat, de talán a nem tökéletes is tarthat örökké...

Véleményem:
A korábbi kötetekben nem szerettem annyira Rome-ot, hogy nagyon izgatott legyek ezzel a könyvvel kapcsolatban. Corát nagyon kedveltem, miatta nagyon is vártam, de ennek ellenére féltem tőle. De Rome szerencsére kellemes meglepetést okozott.

Rome teljesen más ember, mióta visszatért a háborúból, a legutolsó kiküldetésről. Mogorva, mindenben csak a rosszat látja meg, és nem engedi, hogy segítsenek rajta a barátai. Cora nagyon mérges rá, de mivel minden barátja, az egész tetovált családja odavan érte, fejébe veszi, hogy majd ő helyrehozza a dolgokat. És bár nem indul jól a dolog, hamar rá kell jönnie, hogy Rome-nak minden tökéletlensége ellenére nem tud ellenállni. A dolgok pedig még sokkal-sokkal bonyolultabbá válnak, de mivel nem akarok spoilerezni, ennél többet nem árulhatok erről. 

Ahogy írtam, Corát nagyon szerettem itt is. Igazi napos ember, és annak ellenére, hogy a szívét összetörték, és ebből nyilvánvaló problémái fakadnak, nagyon optimistán él, és ezt hihetetlenül becsülöm benne. Ebben a részben pedig ő a tetovált főszereplő, hiszen mégis egy ilyen sorozatról beszélünk. Öröm volt elképzelni a leírás alapján, annyira különleges a piercingekkel meg a tetkóival. Tetszik, hogy ennyire határozott és ilyen biztosan kezeli a problémáit. Nem szenved, nem esik kétségbe (nagyon), hanem a kezébe veszi az életét. 

Rome-ban pedig az tetszett, ahogyan változott. Tényleg fejlődött a történet során, igyekezett feldolgozni a traumát, feldolgozni azt, hogy már sohasem lesz a régi, de ettől az új Rome még élhet teljes életet. Cora és a barátai segítettek ebben, beleértve az új barátokat is. Kifejezetten tetszett Rome és a bártulajdonos kapcsolata, és az is, hogy Rome és Asa, Ayden öccse között milyen kapcsolat szövődött. Remélem, utóbbi még a későbbi részekben is megjelenik majd. 

A fejlődés pedig nem csak Rome-ra, hanem az egész Archer családra érvényes, ami a Rule, az első rész után nagyon tetszett. Nem vesztettük el őket az úton, hanem folytatódik a szál, amit akkor elkezdtünk.

Ami pedig a komoly témákat meg a bonyodalmakat illeti, abból kapunk bőven: Remy titkának feldolgozása (ami már ugye korábban kiderült), a háború utáni poszttraumatikus stressz-szindróma, Cora számára az exének elvesztése utáni bizalmi gondok, bűnözők... Van itt minden. És az az érdekes, hogy hiába a sok téma (a spoilereset pedig még ki is hagytam), nem tűnik zavarosnak, valahogy az egész jól összeillik. 

Úgy tűnik, mostanában ilyen könyvekkel találkozom a sorozataim újabb részei miatt, de ebben a kötetben is érvényes, hogy a mellékszereplők - beleértve a korábbi és jövőbeli főszereplőket - szerves részei a könyvnek, és ők is érdekesek és foglalkoztatják az embert. Akik pedig már korábban főszereplők voltak, azoknak a története szintén folytatódik tovább, nem állnak meg csak azért, mert már nem ők vannak a középpontban, ahogyan az az életben is van. Na, itt is így van. Nagy szerep jut Rome testvérének, a korábbi főszereplő Rule-nak és Shawnak, és bár Jet kevesebbet szerepel, leginkább csak említés szintjén, Ayden sokszor jelen van, az öccse pedig még többször. És már fel is vezeti a következő főszereplőket az írónő, egyrészt Nasht, másrészt az ő valószínűsíthető párját. Kapunk már kérdőjeleket is, hogy még jobban várjuk a folytatást.
Mindenesetre nagyon jó látni együtt ezt a csapatot, ami a tetoválószalon köré épült, azokat a jeleneteket nagyon imádtam, amikor közös programjuk volt. Vicces, ahogyan cukkolják egymást, és amikor probléma van, mindent megtesznek egymásért. 

A közepe felé kissé lassú a sztori, de a történet végén van egy nagyon nagy csavar, de tényleg a legvégén, és hihetetlenül várom a következő részt, hogy meglássam, mi lesz ebből.

Szóval, lehet, hogy ezúttal nem kapunk tetkós-piercinges rosszfiút (legalábbis főszereplőnek), attól ez a rész még nagyon is jó volt és szórakoztató. Én tulajdonképpen még jobban is szerettem, mint a Jetet, a második részt.

AJÁNLOM

Rendeld meg a képre kattintva!