Breaking News

Cassandra Clare - Robin Wasserman: Pale Kings and Princes



Végre!

Cassandra Clare - Robin Wasserman: Pale Kings and Princes

Kapcsolódó bejegyzések:




Oldalszám: ???
ASIN: B00OE2X67O
Sorozat: Tales from Shadowhunters Academy 6.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,40)
Megrendelési link
Simon összetalálkozik egy Alvilágival, és fejmosást kap, amiért nem követte az Akadémia szabályait, amelyek a diákok és Alvilágiak közötti interakcióra vonatkoznak. A történet a történetben: Andrew Blackthornt, amíg az Akadémián tanult, elbűvöli egy tündér és két gyermeke is születik tőle: Mark és Helen. 

Az első mondat:


"This summer, I lived in Brooklyn."

Véleményem


Amikor olvasni kezdtem ezt a novellát, az első gondolatom az volt, hogy nem hiszem el, hogy már egy teljes év eltelt az Akadémián. De komolyan, meglepően fájdalmas volt rádöbbenni, hogy szépen, lassan a végéhez közeledik ez a novellasorozat. Már csak négy rész... 

Na de vissza a történetre! Simon nyári szünete, amit otthon töltött, New Yorkban, véget ért. Ideje visszatérnie az Akadémiára, de azért még kísérti a nyár. Történtek jó dolgok is, például egyre közelebb kerülnek egymáshoz Claryvel, még így is, hogy Simon emlékei még mindig hiányoznak. És rádöbbennek arra is, hogy valójában már mindketten megváltoztak. Viszont ami Izzyt illeti... Az előző részt biztatóan hagytuk ott, most azonban újra lógunk a levegőben, a világtörténelem három legpocsékabb randija után. Úgy tűnik, mindennek vége. 

A történet a történetben ezúttal kifejezetten fájdalmas. Helen Blackthorn érkezik az Akadémiára, és a Klávéval kötött csereüzlet következményeként a tündérekről kell mesélnie. Természetesen utálkozva, azt kell lefestenie a diákoknak a saját szülei történetén keresztül, hogy a tündéreknél nincsenek is megvetendőbb lények a föld kerekén. Ez különösen szörnyű azért is, mert ezzel Helen a saját féltündérsége okán tulajdonképpen magáról is véleményt alkot. És ami még rosszabbak, a tanteremben szinte mindenki elítéli. Megint Simon az, aki rámutat ennek a fajta rasszizmusnak a gonoszságára. Simon annyi mindent átélt már, mondénként és az Árnyvadász világban is, hogy végtelenül elfogadó és liberális, én pedig ezt imádom. Megint övé a rész minden pirospontja. Helenért pedig vérzik a szívem, komolyan, lelki kínzás már megint, amit a Klávé tesz. 


És ha már a Klávé szóba került... Szép lassan haladunk a következő konfliktusig, ahogyan azt Magnus már meg is jósolta az előző részben. Ez a szakadék, amin dolgoznak, a rengeteg gyűlölet, amit elültetnek az Árnyvadászok szívében, kiegészítve a tündérek elnyomásával... Hát, nem csodálom, ha újabb háború lesz a vége, sőt... 

Amikor Aline és Helen először feltűntek a történetben, nem különösebben szerettem őket, és tulajdonképpen még mindig háttérbe szorulnak a többi mellékszereplő mellett. De azért szurkolok nekik, és minden fájdalom ellenére azért jó látni, hogy együtt legyőzik a nehézségeket. 

A másik fő szál, és inkább ez az izgalmas ebben a novellában, Simoné és Izzyé. A tragikus randik után egy utolsó próbát tehetnek, és ha ez nem jön össze, akkor vége - mindketten tisztában vannak vele, és görcsösen próbálkoznak. Aztán rájönnek, hogy pont a görcsöléssel van a probléma. Nem akarok spoilerezni, de vannak kifejezetten megható pillanataik, a novella egy pontján kedvem támadt egy Végre! felkiáltással a levegőbe öklözni. 

És ha még nem lett volna elég a fájdalom erre a részre, a novella lezárása kifejezetten meglepő. Helen története minden fájdalom ellenére már megint előrevetíti a következő Árnyvadász sorozatot, a The Dark Aritificest. Ebben a tündéreknek és a Blackthorn családnak nagyon fontos szerep jut, és amit Helen elmesél, gyakorlatilag a mostani Blackthorn család eredettörténete ebben a generációban. No de a végén jön a meglepi, amit nem lövök le, de nagyon tetszett. Minden történetnek két oldala van, és kifejezetten érdekes, hogy ki hogy emlékszik ugyanarra. Mi az igazság? 

Összességében jó novella volt, leginkább Simon és Izzy miatt, de azért a kedvencem még mindig nem ez.


NAGYON AJÁNLOM

Nincsenek megjegyzések