Renee Ahdieh: The Wrath and the Dawn (angol)

Érdekes feldolgozás volt

Renee Ahdieh: The Wrath and the Dawn

Oldalszám: 388
ASIN: 0399171614
Sorozat: The Wrath and the Dawn 1.
Függővég: igen
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,21)

Az ezeregy éjszaka meséi inspirálta ragyogó és epikus szerelmi történet
Minden hajnal a borzalmat jelenti a gyilkos uralta ország valamelyik családja számára. Khalid, Khorasan tizennyolc éves kalifa minden éjjel új menyasszonyt vesz el, csak hogy aztán napkeltekor kivégeztesse. Úgyhogy gyanúra ad okot, amikor mindenki meglepetésére a tizenhat évek Shahrzad önként jelentkezik, hogy hozzámenjen Khalidhoz. De okos tervvel indul a frigybe, aminek köszönhetően életben maradhat, és bosszút állhat a kalifán legjobb barátnője és a számtalan többi lány gyilkosságáért. Shazi éles esze és akarata kétségtelenül segítségére van, hogy túlélje az első hajnalt, amit még senkinek sem sikerült. De van egy kis csapda... beleszeret a fiúba, aki megölette legdrágább barátnőjét.
Felfedezi, hogy a gyilkos fiúkirály nem az, aminek látszik, és a lányok halála sem. Shazi eltökéli, hogy rájön a gyilkosságok okára, hogy egyszer és mindenkorra megszakítsa a kört.

Az első mondat:

"IT WOULD NOT BE A WELCOME DAWN."

Véleményem

Ebbe a könyvbe már a megjelenése óta folyamatosan belebotlok. Állandóan felbukkan a Tumblr falamon - fotózzák, értékelik, montázsok készülnek hozzá. És ha ez még nem lett volna épp elég, hogy felkeltse az érdeklődésemet, ráadásul még jók is az értékelések. Meg persze először azt hittem, standalone könyv, de nem. (Mondjuk az kicsit vigasztal, hogy csak két rész lesz, mert nem tudom, hogy bírnám tovább idegrendszerrel.)

Szóval már elhatároztam egy ideje, hogy nekem ezt a könyvet olvasnom kell, mert egyszerűen kíváncsi lettem. Amit tudtam: a sztori Az ezeregyéjszaka meséinek feldolgozása. Vallomás: nem tudok túl sokat róluk. Mármint valamennyi nyilván nekem is megvan az eredetiből: Seherezádé olvas, Aladdin, lámpás, Ali baba és Szindbád...

Az alap nagyjából stimmel is. Khalid, a kalifa minden éjjel újabb lányt vesz feleségül, másnap hajnalban pedig kivégezteti. Shazrad önként jelentkezik feleségnek, és a meséinek hála túléli. Ez még eddig nem túlságosan izgalmas, hiszen nagyon is az eredeti sztorira hajaz. Ráadásul a regény elején van néhány mese a sztoriban (egy-kettő később is akad, de akkor már nem olyan töménységben), és ez nagyon lelassítja a regény. Nézzük inkább azt, mi teszi izgalmassá. 

Egyrészt a két főszereplő. Shazrad elég szórakoztató. Nem mondom, hogy kedvenc szereplőmmé vált, ez nem lenne azért igaz, de... De tetszik, hogy harcol magáért, és imádom az éles nyelvét. Mindenkinek megmondja a véleményét, még a kalifának is. És pont ez menti meg az életét. 

Nála viszont még sokkal érdekesebb Khalid. Ugyanis amit biztosan tudunk róla, az az, hogy gyilkos. A rengeteg lány megölése alól nem menti fel semmi. Viszont az okokat nem tudjuk, de érezzük, érezzük, hogy valami oka van annak, hogy ilyen. Shazraddal együtt értékeljük át az egész jellemét. Mert egyszerűen nem gonosz, még ha eleinte hidegnek és távolságtartónak tűnik is. Imádtam minden egyes felbukkanását, végig vártam, hogy kiderüljön, mire hogyan reagál éppen, és minden egyes reakciója csak egyre nagyobb bizonyítéka volt, hogy nem egyszerűen gonosz. Sőt, kifejezetten romantikus is tud lenni - a beceneveivel, az apró kiváltságokkal, amiket megad, és a nagy lemondásaival. A végére még azt is sikerült elérnie, hogy megkönnyezzem egy levelét, de tényleg. Az a levél egyszerű, de pont ettől gyönyörű! Tökéletes bizonyítéka, hogy a szerelmes levél mindig a helyzetnek megfelelően lesz igazán romantikus, azon kívül lehet, hogy semmi különös. 

Na de vissza a sztorira. A két főszereplőén kívül fut még két mellékszál. Bevallom őszintén, olvasás közben én alig vártam, hogy ezeknek vége legyen. Mármint... önmagukban nincs velük probléma, de biztosan ismeritek azt az érzést, amikor a legizgibb résznél hirtelen váltás van. Na, mindig ez van ebben a regényben. Az egyik ilyen szál Shazrad apjáé, ami leginkább csak rejtélyes. Kérdőjeleket hagy, és sejtjük, hogy valami nem túl jó közeleg onnan, de nem lehet mindent érteni. 

 

A másik szál Tariqé. Vele egy alapvető probléma van: annyira háttérbe szorul, hogy bár elfogadtam első szerelemként, egyszerűen képtelen voltam komolyan a szerelmi háromszög harmadik tagjaként gondolni rá. Az ő oldaláról elfogadtam és éreztem a szerelmet, fájt is érte a szívem nagyon. De valahogy túl keveset kaptunk a kettejük történetéből ahhoz, hogy igazán őrlődjek. Illetve Tariq szálával még egy problémám volt: helyzetéből fakadóan egy esetleges lázadás élére áll, mégis... ez a szál valahogy a háttérbe szorul, és elnyomja minden más. Lehetett volna izgalmas lázadás, és akkor sokkal-sokkal izgibb lehetett volna maga a szerelmi háromszög is, a könyv viszont inkább megmaradt az egyszerűen romantikus vonalon.

Ami a legjobban vitt előre olvasás közben, a rejtély maga. Miért teszi Khalid, amit tesz? Nos, hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen elégedett voltam a válaszokkal. Imádtam a sztori végét, de nem feltétlenül emiatt. 

A főszereplőkről már beszéltem, de van még két mellékszereplő, akiket legalább annyira szerettem, mint Khalidot és Shazradot. Jalal Khalid unokatestvére, aki testőrként dolgozik az udvarban. Sok szempontból Khalid tökéletes ellentéte: könnyed és vidám, falja az életet. Viszont rögtön egyértelmű, hogy nagyon tud szeretni, és igazán törődik azokkal, akiket szeret. Egy rendkívül szimpatikus szereplő. Ahogyan Despina is, Shazrad szolgálólánya. Vele kapcsolatban eleinte még voltak bennem kérdőjelek, de ahogy haladt előre a történet, annál jobban szerettem. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz velük.

Bizonyos tekintetben tipikus YA sztori ez. A főszereplőnő beleszeret az ellenségébe, aki persze nem is gonosz, aztán ott van a szerelmi háromszög is, ami előkerül... Más szempontból viszont néha azért meglepődtem, mik bele nem fértek a YA sztoriba - érzelmek nélküli kötelezően elhálandó nászéjszaka, majdnem akasztás...

Viszont valahogy mindez szervesen illik ebbe a világba. Tényleg elmerülünk az arab világban - sok szokás előkerül, a ruhák, a kifejezések...

Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan tovább a második részben. Nem volt tökéletes az első, de épp eléggé szerettem ahhoz, hogy mindenképp folytatni akarjam, és épp elég érdekes szálat indított el benne az írónő hozzá, hogy legyen benne tartalom is. 

NAGYON AJÁNLOM