Bessenyei Gábor: A jövő harcosai {Nyereményjáték}

A görög istenekből soha nem elég!

Bessenyei Gábor: A jövő harcosai

A blogturnéról




Ismerd meg A jövő harcosait! Bessenyei Gábor debütáló regénye az ókorba kalauzol minket, ahol a görög isteneket és a világot kell megmentenie három mindenre elszánt tinédzsernek. Vicces, szórakoztató és elgondolkodtató regény, nem csak Percy Jackson fanoknak ajánlott!

Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 424
ISBN: 9789633993026
Sorozat: Az Olimposz legyőzése 1.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link
Marcell, Erik és Adria meghökkentő dolgot lát: valaki lezuhan az égből.
Ráadásul túléli.
Amikor az aszfaltba krátert ütő, füstölgő testet figyelik, még nem sejtik, hogy hamarosan belekeverednek egy múltbéli összeesküvésbe és a rég elfeledett görög istenek hatalmi viaskodásába.
Valaki azt akarja, hogy az Olimposz isteneinek korszaka soha ne múljon el. És soha nem szülessen meg a jövő.
Marcell és Adria, a folyton akadékoskodó Erikkel különös, lebilincselő kalandra indulnak. Visszautaznak az időben, hogy leleplezzék az áruló istent, és megtalálják a jelenből ellopott tárgyat, ami nélkül a pusztító terv nem valósulhat meg.
Társukul szegődik egy örökké vérre szomjazó halálistennő, miközben állniuk kell a többi isten segítőkésznek tűnő rohamát is.
De megbízhatnak-e bármelyikükben? Vagy épp az árulót engedik közel magukhoz? Ki merné megvádolni Arészt, Athénét, Héphaisztoszt, Hermészt, Poszeidónt, vagy épp Zeuszt?
Mit ér a barátság? Hol kezdődik a bátorság?
Egyetlen esélyük, ha megkezdik a nyomozást az összezuhanó időben, és az élővé vált görög mítoszokból összerakják a mozaik darabkáit.
És kezdetét veszi az istenvadászat…

Az első mondat:


"Az év utolsó tanítási napja volt, Marcell mégsem érezte úgy, hogy ez a délután más lenne, mint a többi."

Véleményem


Imádom a görög mitológiát, úgyhogy amikor először meghallottam, hogy érkezik A jövő harcosai, rögtön kíváncsi lettem. Mikor először megláttam a borítót, és megkaptam a kérdés, hogy szerintem milyen, rögtön a Percy Jackson sorozat ugrott be hangulatra. Tehát tudni kell, hogy úgy indultam neki ennek a sorozatnak, hogy azt már ismertem, és nagyon-nagyon igyekeztem nem összehasonlítani, de nem mindig sikerült. 

Szóval Percy Jackson rajongóknak, az alapvető különbség: abban a sorozatban tulajdonképpen a görög istenek jönnek el hozzánk, a mi időnkbe - persze nem utaznak az időben, hanem végigélik az évszázadokat, de ez azon nem változtat, hogy abban a sztoriban modern világban járunk. Ezzel szemben A jövő harcosai nagyrészt a múltban, abban a Görögországban játszódik, amiről az ókornál tanultunk töriórán. Szóval adott nekünk három totál átlagos tinédzser, akik furcsaságra bukkannak a mi világunkban. Nevezetesen az egyik Moirára, Klóthóra, illetve egy halálistennőre, egy Kéerre. Kiderül, hogy valaki gonosz tervet eszelt ki a múltban, és a világvége fenyeget. A jelenből elloptak egy tárgyat, amit főhőseinknek kell visszaszerezni. 

Nagyon sok mindent összehasonlíthatnék a két sorozat között, hasonlóságok és különbségek is lennének, de igazából most ez nem célom. Mindenesetre az előbb megemlített különbséget fontosnak tartom, ezért is tettem vele kivételt. Végig a mítoszok földjén járunk, tehát ilyen szempontból ez egy klasszikus időutazós sztori. Ki is jönnek a korok közötti különbségek, de hőseink célja nem pusztán, nem elsősorban az, ami ilyenkor szokás: a visszajutás a jövőbe. Adott nekünk egy küldetés, egy tárgyat kell megtalálni - igen, ez hasonló elem -, és a tárgy megtalálásával együtt rá kéne jönni arra is, ki az összeesküvő.

E két cél lebeg tehát előttünk, de ahogy az egy jó kis mítoszos kalandsztoritól elvárható, hőseinkre rengeteg próba vár az úton. Nem is lenne az igazi, ha nem így lenne. Mindenféle mitológiai lények felbukkannak, előkerülnek az istenek is, kik segítenek, kik hátráltatnak, viszont ami biztos: senkiben sem lehet tutira megbízni. Ezt a részét a történetnek kifejezetten szerettem. Bár gyanúnk lehet, mégsem tűnik sohasem biztosnak, ki az elkövető. És keresünk egy tárgyat, de ha nem lenne elég rejtély a holléte, még azt sem tudjuk, egyáltalán mit keresünk. Ez a sok rejtély kellemes feszültséget csempészett a sorok közé. 

Amit nagyon érdekesnek találtam, hogy a mitológiai történetek mellé egy kis valós töri is került a sztoriba, ezzel is összemosva mítoszt és valóságot. Nem lövöm le a poént, hogy melyik mindenki által ismert történelmi epizód kerül elő, mindenesetre meglepett, de jó ötlet volt. 

Nem lövöm le a poént, hogy ki lesz végül a mi istenünk, mindenesetre annyit mondhatok, én örültem neki, hogy így alakult. Valahogy... annyira logikusnak tűnik számomra, hogy ő akarhatta ezt, és kifejezetten üdítő a változatosság. (Észrevettétek, hogy minden görög mitológiás sztoriban hajlamosak mindig ugyanazokat az isteneket gonosznak kiáltani?) Más kérdés, hogy a kisebb összeesküvők közül nem mindenkit tudtam hova tenni, de ez igazából csak az én belső érzésem. (Nem térek ki rá, mert szintén spoileres lenne, ha valakit érdekel, mir gondolok, olvassa el a könyvet, írjon rám, és elmondom.)

Voltak viszont a kisebb szereplőkhöz kapcsolódóan is remek ötletek. Nem nevezem nevén, de lesz egy bizonyos... speciális ruhadarab. Úristen, mennyire jó ötlet! Eszembe nem jutott volna, pedig annyira logikus. 

És pont ez a tök jó a görög mitológiára alapuló sztorikban. Annyi minden előkerülhet, annyi új ötlet, új értelmezés születhet, miközben az alap ugyanaz. (Bár pont a közös alap miatt elkerülhetetlenek a hasonlóságok is.) 

Mondjuk valószínűleg pont ebből fakadóan is voltak kérdések a fejemben. Én úgy álltam neki ennek a könyvnek, hogy azért valami általános képem volt a mítoszok világáról, pusztán mert szeretem. Nyilván nem kutatási céllal olvasgattam őket, így vannak hiányosságiam - mint kiderült, pl. a khérek -, ennek ellenére nagyon érdekes volt, hogy az előzetes tudásom hol előrébb vitt, hol... hát, ha nem is hátrébb, de kérdőjeleket hagyott bennem. Ugyanis mint kiderült, bizonyos dolgok, amiket én pl. istenek közötti kapcsolatban alapnak tekintek, nem is biztos, hogy a sztori idővonala szerint már megtörténtek a múltbéli Görögországban. És ez tényleg milyen érdekes! Ismerünk sztorikat, de hogy pontosan mi mivel történt egy időben az istenek világában, az azért nem olyan könnyen körülhatárolható. És ha már idő, kíváncsi lettem volna, hogy időben hová érkeztek vissza főhőseink - tökéletesen érthető enélkül a történet, puszta kíváncsiság. (Egy bizonyos esemény után, ennyi persze biztos.) Mindenesetre ha ilyen irányba halad tovább a történet - a múltba -, szívesen olvasnék még valós görög szokásokról, amelyek nem feltétlenül kapcsolódnak a mítoszokhoz, hanem a mindennapi életet jelentették.

Szóval a másik sorozathoz hasonlítva a mítoszokból egy sokkal klasszikusabb verziót kapunk, itt nincsenek hawaii inges istenek, meg kólát szürcsölgető Dionüszosz. Ellenben az eredeti mítoszokat sokkal jobban bemutatja a történet, mint a Percy Jackson. Ott sokszor csak egy-egy mondatban összefoglalják a lényeget, ebben pedig a regénybe szőtt meseként, a főhősökkel együtt lehet megismerni több ilyet is. Ez azoknak, akik számára újat jelent a történet, nagyon szuper - és ha a célközönségből indulok ki, akik nálam jóval fiatalabbak, még inkább az. Bevallom, számomra néha sok volt az oldalakon keresztül tartó magyarázat - izgalmasak, persze, de ha már ismeri őket az ember, akkor inkább a tényleges történettel haladna, és inkább csak lassítja a sztorit. 

Na, ennyit az alapsztoriról, és akkor beszéljünk kicsit a szereplőkről! Nekem is csatlakoznom kell a Kéer rajongói csoporthoz, számomra is ő volt a kedvenc a szereplők közül (meg az, aki végül az áruló lett, de róla hallgatok). Kifejezetten vicces jelenetei vannak, amikor például megjelenik Héraklész. Hát, nagyon-nagyon jókat nevettem rajta! Ráadásul kífejezetten érdekes a háttértörténete, kíváncsi vagyok, merre halad tovább. Egy halálistennő, aki másra vágyik... Van benne potenciál bőven. 

A három főszereplőnk Marcell, Erik és Adria. Kezdjük azzal, ami nagyon tetszett! A triókban valahogy hajlamosak a szerzők úgy intézni, hogy a lány legyen a stréber. És annyira örültem, hogy ezúttal nem így volt. 
Kell persze a tipikus főszereplő karakter, aki igazából semmilyen, valójában azonban a vezető, akire támaszkodni kell - ezt jól hozta Marcell, de igazán megkedvelni nem tudtam, inkább csak úgy elfogadtam, hogy igen, ő lesz a vezető és kész. 
Aztán ott volt Erik, aki bármilyen idegesítő, igazából nem tudok nagyon kötekedni vele. Ő az, aki mindig megakasztja a dolgokat. Kicsit hisztis és gyáva, állandóan csak hagyná a fenébe a dolgokat, és tűzne haza a nyugodt életébe. Nem egy hősies alkat, no. Pedig ezt szoktuk meg az ilyen történetektől. És pont ezért annyira könnyű elítélni Eriket. Ha viszont az ember belegondol, normális fejjel, hármuk közül ő a legnormálisabb. Vajon lehet rá haragudni, amiért racionálisan gondolkozik, és nem rohan ész nélkül az öngyilkos kalandba? Na ugye, hogy nem igazán? 
És végül Adria. Kapaszkodjatok! Nem stréber, nem szorgalmas, nem könyvmoly, nem a logikája a fontos a csapat számára. Az ereje! Egy szó szerint erős csaj, aki a harcművészetekben jártas. Úgy örültem neki, még annak ellenére is, hogy igazán szeretni őt sem sikerült. Elvoltam vele is, meg Marcellel is, de még várom, hogy mutassanak valamit, amitől úgy igazán szurkolok nekik. Nem annak, hogy sikerüljön megmenteni a világot és kideríteni a titkokat, hisz ez egyértelmű. Annyira akarom szeretni őket, hogy ne csak a szereplők legyenek, hanem a barátaim, akiknek a sorsa érdekel, és akiknek a sorsa akár fontosabb is, mint maga a világ. (Nem tudom, érthető-e mire gondolok.)
Szóval a főszereplők nem rosszak, végre kicsit eltérünk a triók megszokott rendjétől (nincs könyvmoly Hermione vagy stratégiaalkotó Leia), ez szuper, kicsit több érzelmet akarok még, és akkor tökéletes lesz. (És mielőtt kapok a fejemre, hogy miért akarok szerelmi szálat, nem erre gondoltam.)

Összességében tetszett a történet, kíváncsi vagyok, innen merre tovább, és hogyan tágítjuk majd tovább a világot. A Kéer remek,  még jó sokat belőle, a szereplőket meg szeretném ennél egy kicsit jobban szeretni. A kalandok viszont tetszettek, a rejtély sem volt rossz. Új világot, új szereplőket bevezető nyitókötetnek jó volt, várom a folytatást, mert ezzel a lezárással igazából elég sok kérdésem van a hogyan továbbal kapcsolatban.

AJÁNLOM


Blogturné extra


Még évekkel ezelőtt találtam két jó kis videót, amiben a főbb görög istenek és istennők sorát foglalják össze. Amikor azon gondolkoztam, mi is lehetne az extrám ehhez a turnéhoz, rögtön ez a két videó ugrott be. Érdemes megnézni, már csak azért is, mert segítség a játékhoz is! ;)






Nyereményjáték


Ugye te sem felejtetted el a görög isteneket? A regény világában már alig emlékeznek rájuk… Bízunk benne, hogy ez nálunk nincs így! Pár szóval bemutatjuk nektek a görög isteneket, és ti írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, akiről szó van!

A kiadó sajnos csak magyarországi címre postáz. A győztest e-mailben értesítjük, amire 72 órán belül választ várunk, különben sajnos újra kell sorsolnunk.

A bor és mámor istene, a színjátszás patrónusa, az egyik leghíresebb történet vele kapcsolatban különös születései körülményeiről szól.


a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


12/23 Deszy Könyvajánlója
12/30 Dreamworld
01/06 Bibliotheca Fummie

Rendeld meg a képre kattintva!