16+1 emlékezetes idézet John Greentől

Ma ünnepli születésnapját John Green, ennek örömére összeszedtem néhány idézetet, ami nekem nagyon tetszik, és a nagy részük elég mély nyomot is hagyott bennem, sokat akár idézni is tudnék fejből.

Előre is elnézést kérek a Csillagainkban a hiba túlsúlyért, de valójában nem sajnálom. :)

„Egyes végtelenek nagyobbak más végteleneknél.”
Csillagainkban a hiba

„– Ez a baj a fájdalommal – mondta Augustus, azután rám pillantott. – Megköveteli, hogy érezzék.”
Csillagainkban a hiba

„– Oké – mondta. (…)
– Oké – mondtam.”
Csillagainkban a hiba

„Témán kívül, de: micsoda szajha az idő. Mindenkit szétkúr.”
Csillagainkban a hiba

„– A világ – mondta – nem egy kívánságteljesítő gyár.”
Csillagainkban a hiba

„– Én azt mondom – folytatta Isaac –, hogy Augustus Waters olyan sokat beszélt, hogy még a saját temetésén is képes lesz közbekotyogni. Beképzelt is volt: irgalmas Jézusom, még pisálni se tudott anélkül, hogy ne elmélkedjen az emberi salakanyag metaforikus felhangjain. Hiú is volt: nem hiszem, hogy valaha is találkoztam még egy olyan, testileg vonzó személlyel, aki ennyire tudatában lett volna testi vonzerejének. – Mégis azt mondom: amikor a jövő tudósai beállítanak a házamba a robotszemekkel, és azt mondják, próbáljam ki őket, azt felelem nekik, húzzanak el, mert Gus nélkül nem akarom látni a világot.”
Csillagainkban a hiba

„– Szerelmes vagyok beléd – mondta halkan.
– Augustus! – szóltam rá.
– Ez a helyzet – felelte. Rám nézett, és láttam a szarkalábakat a szeme sarkában. – Szerelmes vagyok beléd, és nem fogom megtagadni magamtól az igazmondás egyszerű örömét. Szerelmes vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az űrbe, a feledés elkerülhetetlen, valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen földünket, de azért szerelmes vagyok beléd.”
Csillagainkban a hiba

„– Istenem, nem akarok olyan ember lenni, aki csak üldögél, és arról nyavalyog, hogy mi akar lenni. Én egyszerűen csinálni akarom. A jövő elképzelése is egyfajta nosztalgia.
– Micsoda? – kérdeztem.
– Egész életedet labirintusba zárva töltöd, azon töprengsz, hogyan szabadulsz ki egy nap, és milyen nagyszerű érzés lesz. Elképzeled a jövődet, de soha nem valósítod meg. Csak arra használod a jövőt, hogy segítségével elmenekülhess a jelenből.”
Alaska nyomában

„Én valahogy úgy képzelem, hogy mindenkinek kijár egy csoda.”
Papírvárosok

„– Nem beszélhetek a szerelmi történetünkről, így hát a matematikáról beszélek. Én nem vagyok matematikus, de azért ismerem a matematikát. Végtelenül sok szám van a 0 és az 1 között. Van 0.1 és 0.12 és 0.112, és még ezeken kívül is végtelen mennyiség. Természetesen ennél is végtelenebb mennyiségű szám van a 0 és a 2 között, vagy a 0 és az egymillió között. Egyes végtelenek nagyobbak, mint mások. Ezt egy írótól tanultuk, akit valaha szerettünk. Vannak napok,nem is kevés, amikor haragszom a magam mérhetetlen készletére. Több szám kellene, mint amennyit vélhetőleg kapok, és istenem, de szeretnék több számot Augustus Watersnek, mint amennyit kapott! Mégis, Gus, szerelmem, el sem tudom mondani, milyen hálás vagyok a mi kis végtelenségünkért. A világért se cserélném el. Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.”
Csillagainkban a hiba

„Azután Augustus Waters a zsebébe nyúlt, és elővett egy doboz cigarettát, igen, azt! Kinyitotta, a szájába dugott egy szálat. (…)
– Nem árt, ha nem gyújtod meg – mondta, miközben a mama megállt. – Én pedig sosem gyújtom meg. Ez egy metafora: a fogad közé szorítod a gyilkost, de nem adsz neki hatalmat a gyilkolásra.”
Csillagainkban a hiba

„A fájdalom megköveteli, hogy érezzék.”
Csillagainkban a hiba

„– Néha nem értelek – mondtam.
Nem nézett rám. Csak mosolygott a tévékészülékre.
– Sose fogsz megérteni. Ez a dolog lényege.”
Alaska nyomában

„De az anyák hazudnak. Benne van a munkaköri leírásukban.”
Katherine a köbön

„– Eljön az idő – mondtam – amikor mind halottak leszünk. Mind. Eljön az idő, amikor nem marad ember, aki emlékezzék, hogy léteztünk, vagy arra, hogy fajunk bármit is csinált. Senki sem marad, hogy emlékezzék Arisztotelészre vagy Kleopátrára, pláne rád. Elfelejtenek mindent, amit tettünk, építettünk, írtunk, kigondoltunk és felfedeztünk, és ennek itt – széles mozdulattal körbemutattam – nem lesz semmi értelme. Talán hamarosan eljön ez az idő, de az is lehet, hogy sok millió év telik el addig, de még ha túléljük is a Nap összeomlását, akkor sem élhetünk örökké. Volt idő, amely előtt az organizmusok nem ismerték a tudatot, és lesz idő, amikor nem ismerik. Ha az emberi a feledés elkerülhetetlensége aggaszt, annyit javasolhatok, ne törődj vele. Isten a megmondhatója, mindenki ezt teszi.”
Csillagainkban a hiba