J. M. Darhower: Sempre - Mindörökké {Értékelés + Nyereményjáték}

J. M. Darhower: Sempre - Mindörökké

A blogturnéról

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg J.M. Darhower: Sempre - Mindörökké című regényét. A történet nem véletlenül kapta meg a Rázós könyvek besorolást, két fiatal próbál kiszabadulni a maffia árnyékából, élet - halál árán.  Négy  blogger véleményét olvashatod erről a világszerte óriási népszerűségnek örvendő könyvről, és esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét, ha velünk tartasz a blogturné játékán. 

Eredeti cím: Sempre
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 592
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
ISBN: 9789633995532
Sorozat: Sempre 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,22)
Megrendelési link

Mindörökké tart majd, vagy pedig belepusztulnak?

Haven Antonelli és Carmine DeMarco igencsak eltérő körülmények között nevelkedett.
Haven második generációs rabszolgaként elszigetelten élt a sivatag kellős közepén. Napjai kemény munkával teltek szörnyű bántalmazások között. Carmine gazdag maffiózó családba született, életét kiváltságok és kicsapongások határozták meg. Egy sorsfordulat mégis egymás közelébe sodorta őket. Titkok és hazugságok hálójában kell rájönniük, hogy noha látszólag különböznek, mégis több közös vonásuk van, mint bárki is hinné. A kaotikus, pénz és hatalom uralta világból Haven és Carmine is szabadulni szeretne, ám a születésük előtti események miatt a megsemmisülés fenyegeti őket.

A csalás és a gyilkosság egy létforma része, amiben semmit sem adnak ingyen. Főleg a szabadságot nem. De vajon milyen áldozatot kell hozniuk érte? Elmenekülhetnek a múltjuk elől? És főleg mit jelent szabadnak lenni?

Az első mondat:

"Az épület romokban állt."

Véleményem

Hű, bevallom, ez a könyv megdöbbentett, nem is kicsit. Az év vége nekem több romantikus románc jegyében telt. A Killing Saraival kicsit döcögős volt a viszonyunk, a Papírhattyú kifejezetten tetszett, de a távolságtartásom sok helyütt még így is megőriztem, a Sempre pedig... komolyan mondom, konkrétan beszippantott, ami még engem is megdöbbentett. Ez a könyv konkrétan letehetetlen. 

Ami a legjobban tetszett, hogy hittem neki. Nem voltak benne feleslegesen brutális dolgok állandóan, mégis amikor épp úgy adódott, akkor az az egy-két brutális megjegyzés pont olyan volt, hogy totál elborzadjak. A világalkotás a részemről határozott csillagos ötös. Az amerikai olasz maffiózók világát abszolút bekajáltam. Természetesen nincs különösebb rálátásom, mennyire reális ez így, de mint földi halandó olvasónak, abszolút hihető volt. Pont ilyennek képzelek egy családi kapcsolatokra épülő, összetartó olasz maffiózó közösséget. Gyönyörűen bemutatja a végsőkig összetartást is, és azt is, micsoda teher lehet sokszor a vérségi kötelék. Külön örültem a rengeteg olasz kifejezésnek, amik az esetek többségében romantikusak voltak, néhányszor pedig megmosolyogtatóak, összességében viszont határozottan hozzátettek a hangulathoz, akármilyen környezetben dobták is be őket a szereplők. (És mondom ezt úgy, hogy a címet még mindig képtelen vagyok kiejteni, pedig szerintem már évek óta nem küzdöttem ilyen problémával.) 

A másik dolog, ami nagyon tetszett: végre tudtam azonosulni a szereplőkkel, bár talán ez nem is jó szó. Mindenesetre nem volt bennem az a fajta távolságtartás, ami a másik két felemlegetett könyvnél - meg pl. említhetném a Fogoly a sötétbent is -, mert hiszen itt a főszereplőink áldozatok mindketten, még ha ennyire nem is fekete vagy fehér a helyzet - ahogy halad előre a könyv, ez egyre inkább árnyalódik. (Erre még visszatérek.) Szóval nem kellett azzal az érzéssel küzdenem, hogy a főszereplő pasi ilyen meg ilyen meg ilyen gyilkosságokat, kínzásokat stb. követett el, és éppen szexuálisan bántalmazza/megkínozza/elrabolja a főszereplő nőt, aki persze beleszeret. Értem én, Stockholm-szindróma, na de mégis... Ezzel együtt viszont nem teljesen csapunk át a másik oldalba sem, nem egy rózsaszín szívszerelmes páros küzdelmét követhetjük a gonoszok világában, mert itt mindennek árnyalatai vannak.

És ha már megint szóba kerültek az árnyalatok, ez volt a harmadik dolog, amit kifejezetten szerettem a könyvben. Az alapvetően negatívnak induló szereplőkről se igazán tudtam feltétlenül azt mondani, hogy gonoszak. Valóban egy maffiózó család életébe nyerünk bepillantást, akik többségében nem választották, hanem örökölték a hivatásukat. Persze, borzalmas dolgokat csináltak. Persze, bűnözők. Öltek, hazudtak, loptak, csaltak és mindenféle rettenetet követtek el. De amikor halad előre a történet, és kiderülnek a motivációik, és kiderül, hogy ők egyébként szerető apák, testvérek, férjek... nos, akkor azért már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Amikor előáll a szereplő, akit az első megjelenésénél rögtön leírtam, annyira tipikus rosszfiú, majd 100 oldallal később megmenti a napot és azért szurkolok, hogy minden rendben legyen vele. 

Pont annyira hosszú a könyv, hogy egy idő után mi is a részeivé váljunk a világnak, és megtanuljuk a borzalmak mellett meglátni a szereplőkben az embert. Nem mondom, hogy mindenkivel így volt, mert nem, de sokakkal igen. 

Külön izgalmas egyébként az is, hogy a főszereplők kibontakozó szerelmének milyen keretet nyújt az előző generáció - szülők, nagybácsik - sztorija, ugyanis tulajdonképpen az eseményeket ők indították el, és sok minden, ami a jelenben feltárandó rejtély, az a múltban történt. Ezért megmosolyogtató egy idő után minden olyan megjegyzés, ahol szóba kerül a deja vu, meg hogy a történelem ismétli önmagát. (Ezeket imádtam. Minden ilyen párhuzamot - pedig sokszor ki se derült konkrétan, hogy párhuzamról van szó... mégis tudni lehetett.) A rejtélyes szálak szépen, lassan bontakoznak ki, és minden annyira kusza és szövevényes, hogy még ha részben ki is találja az ember, hogy mi történt és mi történik, mindenre akkor sem tud rájönni. Tuti, hogy lesznek meglepetések. 

Na de visszatérve... Kifejezetten érdekes Vincent, az apuka szála. Neki is megvan a saját szemszöge, néha vele járunk kézenfogva, nem a tényleges főszereplőinkkel. Ez pedig eleinte csak időhúzásnak tűnik. Aztán szükséges mellékszálnak a főszereplő páros szerelmi történetében. A végére viszont kiderül, hogy ennél sokkal több volt. Nem csak a két tini kapcsolata bontakozik ki a szemünk előtt, hanem Vincent története is - az ő sztorijának is ugyanúgy megvan az íve, és bár sok szempontból valóban támogatója csak Haven és Carmine sztorijának, de önmagában is nagyon fontos. A végére kifejezetten érdekesnek találtam és tetszett a lezárása. 

Ó, és ha már szerethető szereplők. Romantikus maffiózósztori, de bakker, vannak ám áldozatok! Nem mondom, hogy Martinszerűen hullanak a szereplők, de vannak szimpatikus szereplők, akik meghalnak vagy megsérülnek. És ez így jó. Van szívfájdalom, vannak áldozatok - van, hogy tényleges, van, hogy csak döntési helyzetekben jelentkezik, de végig ott van. És ez azért is fontos, mert ez így hihető. A maffiózók élete egyáltalán nem könnyű, a rengeteg titokkal, szabállyal, a kettős élettel, a folyamatos veszéllyel, az alá-fölé rendeltségi viszonyokkal. Soha nem lehet pihenni, mindig a háta mögé kell néznie az embernek, és ez a feszültség végig meg volt itt is. 

De nem vált nyomasztóvá, mert mellette még sok más volt a könyvben, ami meg szórakoztatott. A véres akciójelenetek meg a sötét dolgok mellett ott volt a fő szerelmi szál (meg egyébként a mellék szerelmi szálak), amik oldották a feszültséget, és annyira gyermekiek, annyira ártatlanok és szépek voltak, hogy az ember szívét jó érzéssel töltötték el, mindennek ellenére. Szép ellentét. 

Ehhez jöttek még hozzá viccesebb részek, mert meglepő módon itt-ott még a humor is belefért. 

Így összességében pedig ez a sok minden valószínűtlenül jól működött együtt és nagyon tetszett. Összetöri az ember szívét, izgul, elborzad, csodálkozik, szurkol... Van itt minden, kész érzelmi hullámvasút. És bakker, hát persze, hogy sorozat, amire nem voltam teljesen felkészülve. Rettentő kíváncsi vagyok, innen hogyan tovább. 

NAGYON AJÁNLOM

Nyereményjáték

Négy állomás - Négy meghatározó dolog a történetből. Nincs más dolgotok, mint minden állomáson beírni a megadott kérdésre a választ a rafflecopter doboz megfelelő sorába! A képek segítenek!  Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Mi Haven első olvasmánya a DeMarco házban?

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

12.21 Kelly és Lupi olvas
12.23 Insane Life
12.28 Deszy könyvajánlója
12.30 CBooks