Rick Yancey: Az ​utolsó csillag {Értékelés + Nyereményjáték}

Rick Yancey: Az ​utolsó csillag

A blogturnéról



Utolsó részéhez érkezett Az ötödik hullám trilógia, és a Cartaphilus Kiadónak hála végre magyarul is olvashatjuk a nagy lezárást! Együtt követtük végig Evan, Cassie, Adu, Zombi és a többiek kalandjait, így természetesen az utolsó kötetre sem indultok egyedül: a Blogturné Klub tagjai négy állomáson keresztül tartanak veletek, minden izgalmon és nehézségen át.

Kapcsolódó bejegyzések:




Eredeti cím: The Last Star
Kiadó: Cartaphilus
Oldalszám: 318
Fordító: Havadi Krisztina
ISBN: 9789632664781
Sorozat: Az ötödik hullám 3.
Kezelhető-e standalone-ként? Nem
Nézőpont: váltott E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,65)
Megrendelési link
Az ​​ötödik hullám végigtarolta a világot, és elpusztított szinte mindenkit, aki az első négy
hullám után még életben maradt. A túlélők maroknyi csapatára már csak a világvége vár. Mindegy, hogy emberek vagy az Azok soraiból származó, hibás programozású lények, továbbfejlesztett szuperhősök. Öt napjuk van, aztán az égen lebegő zöld anyahajóból záporozni kezdenek a bombák, amelyek egyszer s mindenkorra eltakarítják a Föld felszínéről az emberi civilizáció minden nyomát – a fertőzést, aminek Azok az emberiséget tekintik.
Cassie, Adu, Zombi, Evan, Dumbo és Sam együtt és egyenként is szembesül a dilemmával: vajon mi a fontosabb, menteni az életüket, vagy menteni azt, ami emberré teszi őket? Rejtőzködés vagy harc? Megküzdenek még egy-egy Némítóval, védelmezik a gondjaikra bízott gyerekeket, igyekeznek betartani régi ígéreteiket, és ráébrednek, hogy a szeretet a világvége fenyegetésétől sem sorvad el. Végül Cassie megpróbálkozik a lehetetlennel: egy utolsó küldetésben, akár az élete árán is megkísérli elpusztítani a mélyében bombákat rejtő anyahajót…

Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata.
Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan „popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos” sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: „Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni.”

Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik következő kötetén.

Az első mondat:


"Sok évvel ezelőtt, amikor a lány apja még csak tízéves volt, egy nagy sárga buszon utazott a Planetárium felé."

Véleményem


Húha, hát... nehéz erről a könyvről mit írni. 

Az ötödik hullám sorozatban azt szerettem a leginkább már az elejétől kezdve, hogy:

1. elképesztően egyedi hangulata van
2. nagyon jó, sokszor akár sokkoló csavarokat hoz és 
3. érdekes karaktereket vonultat fel - mind nézőpontkaraktereket, mind mellékszereplőket.

Nos, most ennek inkább csak a felszínét kapargattuk, és ezt nagyon sajnálom így, a befejezésre. Nem volt rossz a könyv, de nem volt olyan jó sem, mint az előző kettő. Picit olyan érzésem volt, mintha a legjobb patronokat ellőttük volna az első két könyvben. 

A leginkább talán a hangulata működött. Még mindig megvoltak a hosszú, leíró részek a filozofálásokkal, bár talán kicsit kevesebb akadt belőlük. Ezeket alapjában véve még mindig nagyon szerettem. A hangulat pedig olyan szempontból is marad, és erre számítottam is, szerencsére nem csalódtam, hogy nem akarja elmismásolni a világ problémáit. Sötét, és kész. Hullanak a szereplők, senki sincs biztonságban, és borítékolható, hogy még ha jó is a vége, az nem rózsaszín. Ez a harmadik részre is megmaradt, szerencsére nem futottunk bele a full happy end lezárásba, ami persze egyrészt szomorú, másrészt nem illett volna a sorozathoz, és kár lett volna egy nem passzoló puzzledarab a végére.



Ami a csavarokat illeti... nos, ez már egy másik kérdés. Ez a könyv nem szállított olyan csavarokat, amiket az első kettőben megszoktam. Ebben persze nyilván az is benne van, hogy már túl vagyunk a hullámok nagy részén, és az Evan bonyodalom is kiderült, de mégis... tényleg olyan volt, mintha a végére nem maradt volna patron. Itt-ott bekerültek mindenféle apróbb meglepetések, de egyik sem ütött akkorát, és picit amolyan "na, írjunk bele valamit" érzésem volt tőlük. Ráadásul sokszor feleslegesen túlmagyarázottnak és túlbonyolítottnak éreztem a magyarázatokat és gondolatokat, amitől ha nem is követhetetlenné vált a háttérvilág, de sok kérdőjelet hagyott, amik még mindig lógnak a levegőben. Elolvastam a zárókötetet, és még mindig nem értek mindent. Persze lehet, hogy bennem van a hiba. 

A harmadik, amit nagyon szerettem, a különleges karakterek. Ebben úgy eldöcörészett ez a kötet. Van, aki jól működött, mások kevésbé. Mindenféleképp Zombit emelném ki, az ő részei kiemelkedtek a többi közül - nála vannak akciók, nála vannak fájdalmas meglepetések, itt történnek a legérdekesebb dolgok, és még mindig vannak érdekes gondolatai is. Ő az is, aki itt-ott mosolyt képes csalni az ember arcára, vagy valami viccessel vagy valami aranyossal. 

Adunál is volt egy-két érdekes rész, de leginkább az ő szálával voltam úgy, amit írtam, sokszor már nem tudtam követni. Persze ez egyrészt direkt van, mert Adu nagyon okos, és átlát olyasmiket is, amiket mások nem, mégsem mindig tudtam mit kezdeni vele. Annyira titokzatos és csavaros akart lenni, hogy az már zavaró volt. 

És akkor elérkeztünk a fő problémámhoz: Evanhöz és Cassie-hez. Kettejük szerelmi szála mindig kicsit kilógott a sötét sztoriból, és mondhatnánk, hogy csak azért kellett, mert YA könyvről beszélünk, de engem igazából soha nem zavart, sőt... tulajdonképpen jól jött, hogy kicsit enyhítsen minden mást, ráadásul amikor szerelmesek voltak, akkor sem túlságosan idegesítően. Cassie szemszögeit pedig kifejezetten szerettem, mert egy erős hősnő volt, aki képes volt tenni a túléléséért, közben a gondolataiban itt-ott mégis előbukkant a tinilány. Ahogy elmerengett az új világ és a régi különbségein, az mindig tetszett. Most is volt egy-két ilyen, de Cassie és Evan rettentő módon háttérbe szorultak, amikor pedig szerepeltek, akkor olyan semmilyenek voltak, hogy nehéz volt velük mit kezdeni. A szerelmi száluk csak a szenvedést és az idegesítően líraian romantikus akar lenni között mozgott, azt is ritkán. Külön szereplőként pedig Evan szinte megszűnt létezni, Cassie-nek pedig leginkább csak a végén jutott szerep, de még ott is elnyomta Adu. Pedig a cselekmény tekintetében juthatott volna neki több szerep, főleg figyelembe véve a lezárást. Ráadásul nem csak a Cassie-Evan dolog nem működött igazán. A szívem szakadt meg azért, hogy mi lett a végére a Cassie-Sam szállal.

Így pedig, a nagy Cassie-Evan eltűnéssel, és a furcsán borzalmas Cassie-Sam nehézségekkel valahogy a vége sem ütött akkorát, mint üthetett volna. Ami sajnálatos, mert igazából ez lett volna A csavar erre a részre. De sem érzelmileg nem viselt meg annyira, az előzmények miatt, sem gondolatilag, mert hát... számítottam valami ilyesmire, már csak a sorozat hangulata miatt is. 

Az igazán nagy gondom mégsem ez volt a lezárással, sokkal inkább az, hogy nem érzem igazán lezárásnak. Abszolút vevő vagyok az értelmes módon nyitott végekre, ha meglebegtet valamit, aminek mentén továbbgondolhatod valahogy. Jó példa szerintem A burok című könyv lezárása. Persze, lehet arra gondolni, hogy mennyire folytatásszagú a vége, és ez igaz is. De számomra így, egymagában is megállja a helyét, mert meglebegteti a reményt. Nem írja meg, mi történt, mégis ott van valami, aminek a mentén ott lehet az ajkamon a mosoly, mert tudom, hogy elindult valami. 

Ennél a könyvnél hiányzott a mosoly. Az űrlényekről kiderült dolgok miatt bennem maradt egy rakat kérdőjel, és nem tudok nem arra gondolni, hogy nincs garancia, hogy tényleg ez a vége. Másrészt egy egy apokalipszis leírása volt, és bár mindig egy-egy szereplő sorsán át követtük, tudtuk, mi történhet nagyjából a nagyvilágban. Mindig volt némi rálátásunk a nagyobb egészre, még ha később ki is derült, hogy nem tudtunk mindenről, vagy tévedtünk dolgokban. Most viszont... lógnak a levegőben a szereplők, és elképzelni nem tudom a hogyan továbbot. 

Szóval összességében volt akció, a hangulat - bár kevésbé borzalmas és nem olyan feszültséggel teli, mint korábban - passzol az eddigi részekhez, de Cassie-t és Evant szinte kiiktatta ez a regény, a szokásos csavarok sem jöttek igazán és valahogy... nem kerek nekem a lezárás. Sajnálom, hogy nem azzal a szuper érzéssel tudok búcsúzni a sorozattól, mint amit az első vége meg a második vége után éreztem. 

(Az Egynek elmegy is túlzás, meg az Ajánlom is, szóval... legyen a köztes megoldás.)

EGYNEK ELMEGY/AJÁNLOM


Nyereményjáték


Bejáratott Az ötödik hullám rajongóknak ezúttal nem lesz nehéz dolga a játékkal, de azért bárki jól teljesíthet egy kis nyomozással.
A turné minden egyes állomásán egy képet találtok, ami valamilyen módon... nos, eltorzult kissé a külső behatásoktól. Mindegyik kép Az ötödik hullám egyik szereplője látható - filmes jelenetfotók -, a feladat pedig annyi, hogy kitaláljátok, vajon ki van a képen.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és a könyv egy példányát sorsoljuk ki. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


12.29 Always Love a Wild Book
12.31 Deszy könyvajánlója
12.02 Dreamworld
12.04 Kelly Lupi olvas
Rick Yancey: Az ​utolsó csillag {Értékelés + Nyereményjáték} Rick Yancey: Az ​utolsó csillag {Értékelés + Nyereményjáték} Reviewed by Deszy on 12/31/2016 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

.

Üzemeltető: Blogger.