Jay Asher: What Light – Micsoda fény! {Értékelés + Nyereményjáték}
Jay Asher: What Light – Micsoda fény!
11.29. - Sorok Között Könyves Blog
12.01. - Dreamworld (extra állomás)
12.03. - Sorok Között Könyves Blog (extra állomás)
12.05. - Never Let Me Go blog
12.07. - Hagyjatok! Olvasok! (extra állomás)
12.09. - Deszy könyvajánlója
12.11. - Hagyjatok! Olvasok!
12.13. - CBooks
12.15. - Dreamworld
12.17. - Kelly & Lupi olvas
A blogturnéról
A Tizenhárom okom volt sikerszerzője egy új, karácsonyi-romantikus regénnyel jelentkezett, ami többek között az első szerelemről, a megbocsátásról és a második esélyről szól.
A különleges történetről a Blogturné Klub bloggerei extra állomásokkal tarkítva mesélnek. Játssz velünk, és nyerd meg a 3 ajándék könyv egyikét!
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 264
Fordító: Nagy Boldizsár
ISBN: 9789634575061
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,57)
Megrendelési linkA szerelem mindent legyőz?
Sierra szeretné megérteni. Caleb szeretné jóvátenni.
Együtt rátalálhatnának az igaz szerelemre – ha elég bátrak ahhoz, hogy elfogadják, ami történt.
Keserédes történet az első szerelemről, a megbocsátás erejéről és a második esélyekről. Arról, hogyan lásd meg a másik valódi személyiségét. Sierra csak átmenetileg lakik a városban: a családjával minden évben eltöltenek itt egy rövid időszakot. Ez idő alatt a lány megpróbál érzelmileg távol maradni a fiúktól – Caleb pedig épp azon dolgozik, hogy megbocsásson önmagának, miután egy szörnyű tettet vitt véghez. A fiú szerint: mindenkinek lehet néha rossz napja. De csak akkor kezd el hinni ebben igazán, miután megismerte Sierrát.
"Nevettem, tapsikoltam, sírtam és hát igen, teljesen beleestem Sierrába, Calebbe és ebbe a tökéletesen megírt, bájos történetbe.”
– Jennifer Niven, bestsellerszerző
Előbb összetöri a szíved, majd segít abban, hogy újra hinni tudj a szerelemben.
Add át magad a lebegésnek!
Az első mondat:
"– Úgy utálom ezt az időszakot! – mondja Rachel."
Véleményem
Nagy híve vagyok annak, hogy karácsonykor olvassunk karácsonyi könyveket és nézzünk karácsonyi filmeket, de azért kicsit úgy érzem, itthon még eléggé vadászni kell azokat a könyveket, amik célközönségben vannak és még karácsonyiak is. Persze, akadnak, de valahogy kint, ahol rengeteg kiegészítő novellát tesznek fel Amazonra a nagy regények mellé, mintha több ilyet lehetne találni.
Mindenesetre azért szerencsére minden évben jön legalább egy-kettő, ezek közül az egyik, amit nagyon vártam, a Tizenhárom okom volt szerzőjének, Jay Ashernek a könyve.
A borítóba egyből beleszerettem, és őszintén: ki nem szereti a karácsonyfákat?
Történetünk szerint a főhős, Sierra furcsa, kétlaki életmódot folytat. Az év nagy részét az otthonában tölti, viszont mivel a szülei fenyőfákkal kereskednek karácsony idején, a téli időszakban fogják magukat és leköltöznek Oregonból Kaliforniába. Így tehát Sierrának megvannak a legjobb barátai itt, ott is. Ráadásul nehezíti az idei évet, hogy nagyon úgy tűnik, a biznisz már nem megy úgy, mint régen, és nem kizárt, hogy ez lesz az utolsó évük, amikor saját maguk árulják a fákat.
A helyzet akkor válik még egy fokkal bonyolultabbá, amikor Sierra, minden terve ellenére megismer egy srácot, aki elcsavarja a fejét. Viszont Damoklész kardjaként lebeg fölöttük a közeli távozás, meg persze az, hogy nagy eséllyel már vissza sem térnek.
Kezdjük az elején!
A sztori ötletét, mármint azt, hogy a főszereplő szülei fenyőfa-kereskedők, egyszerűen imádtam. Bevallom őszintén, én is azok közé tartozom, akik el sem gondolkoztak rajta, milyen az, ha valakinek ez a munkája. Rengeteg kérdést felvet, és egyébként meglepő módon nagyon érdekes volt erről olvasni. Illetve arról, hogy ez a fajta szezonalitás hogyan változtatja meg egy ember, illetve egy család életét.
Bár az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy talán kissé eltúlzottnak éreztem a drámát Sierra életében emiatt. Azt a részét teljesen megértettem, hogy a távkapcsolat témája nem olyan könnyű, és örülök is, hogy előkerült - még ha a lezárásával nem is vagyok teljesen elégedett. Az is tiszta sor, hogy Sierrának nagyon meg kell küzdenie a gondolattal, hogy mi van, ha nem térnek többet vissza. Hiszen az egész életét így élte, ez a családi hagyományuk, és a búcsú egyáltalán nem könnyű.
A költözés egy aspektusa viszont nekem túldrámázott volt, nevezetesen az, amit a barátnőivel folytat. Ráadásul kifejezetten vicces, hogy azok a barátnői "hisztiztek" többet a hiány miatt, akik egész évben vele vannak, és nem az, aki valóban csak télen látja. Nekem ez eltúlzott volt, és igazából szerintem csak gyengítette a valóban fontos kérdéseket, amiket a távolság felvetett.
Ami a szerelmi szálat illeti, bevallom, megint csak vegyesek az érzéseim. Inkább... csak úgy elvoltam vele, de nem ragadott igazán magával. A fiú nagyon cuki, a fenyőfavásárlós szokása nagyon tetszett, szépen passzolt a lány sztorijába, indokot is adott a rendszeres találkákra, ráadásul nagyon jó téma a jótékonyság fontossága - és különösen jó, hogy ez már YA kötetben megjelenik.
Viszont Sierra és Caleb kapcsolata valahogy... langyoskás maradt nekem. Kifejezetten élveztem, hogy Sierra nem vadássza a srácokat, és az is nagyon tetszett, hogy igazából Caleb esetében sem omlott rögtön a karjaiba, hanem kiállt magáért - egyébként ez a vagánysága végig tetszett.
Hiányoltam a cuki romantikus jeleneteket. Ugyanis értem a kapcsolatuk problémáit, de mivel nem voltak, illetve amennyi volt is, az is inkább a regény vége felé, olyan igazi olvadós-rózsaszín romantikus pillanataik, valahogy nem ragadott annyira magával a szerelmük. Annyira sokat foglalkoztunk azzal, hogy működhet-e ez hosszú távon, meg Caleb múltjával, hogy ez rányomta a bélyegét a kapcsolatuk kibontakozására - nem pozitív értelemben.
És el is jutottunk a másik problémáig: Caleb... titkáig. Nem fogom lelőni, ne ijedjetek meg. Viszont őszinte leszek: csíptem a jelenbeli Caleböt, de őszintén: Sierrának futva kellett volna menekülnie. De komolyan. Végig bennem volt ez a rosszérzés, mert akárhányszor szóba került ez a dolog, nem tudtam teljes szívvel sajnálni Caleböt, mert te jó ég. Ezt hogy? Miért? Mi a garancia, hogy nem történik meg újra? Értem én, hogy második esély meg problémák, de azért... Főleg annak tükrében, hogy Sierra úgy vetett Calebbe ekkora bizalmat, hogy igazából nem is nagyon ismerték még egymást akkor.
Szóval összességében nem volt ez egy rossz könyv, nem bánom, hogy elolvastam. De igazi szerelem sem lett, mert valahogy nem tudtam igazán elkötelezni magam Sierra és Caleb kapcsolata mellett, így pedig sajnos nem érzelmekkel telve olvastam, inkább csak úgy távolról figyeltem.
Mindenesetre azért szerencsére minden évben jön legalább egy-kettő, ezek közül az egyik, amit nagyon vártam, a Tizenhárom okom volt szerzőjének, Jay Ashernek a könyve.
A borítóba egyből beleszerettem, és őszintén: ki nem szereti a karácsonyfákat?
Történetünk szerint a főhős, Sierra furcsa, kétlaki életmódot folytat. Az év nagy részét az otthonában tölti, viszont mivel a szülei fenyőfákkal kereskednek karácsony idején, a téli időszakban fogják magukat és leköltöznek Oregonból Kaliforniába. Így tehát Sierrának megvannak a legjobb barátai itt, ott is. Ráadásul nehezíti az idei évet, hogy nagyon úgy tűnik, a biznisz már nem megy úgy, mint régen, és nem kizárt, hogy ez lesz az utolsó évük, amikor saját maguk árulják a fákat.
A helyzet akkor válik még egy fokkal bonyolultabbá, amikor Sierra, minden terve ellenére megismer egy srácot, aki elcsavarja a fejét. Viszont Damoklész kardjaként lebeg fölöttük a közeli távozás, meg persze az, hogy nagy eséllyel már vissza sem térnek.
Kezdjük az elején!
A sztori ötletét, mármint azt, hogy a főszereplő szülei fenyőfa-kereskedők, egyszerűen imádtam. Bevallom őszintén, én is azok közé tartozom, akik el sem gondolkoztak rajta, milyen az, ha valakinek ez a munkája. Rengeteg kérdést felvet, és egyébként meglepő módon nagyon érdekes volt erről olvasni. Illetve arról, hogy ez a fajta szezonalitás hogyan változtatja meg egy ember, illetve egy család életét.
Bár az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy talán kissé eltúlzottnak éreztem a drámát Sierra életében emiatt. Azt a részét teljesen megértettem, hogy a távkapcsolat témája nem olyan könnyű, és örülök is, hogy előkerült - még ha a lezárásával nem is vagyok teljesen elégedett. Az is tiszta sor, hogy Sierrának nagyon meg kell küzdenie a gondolattal, hogy mi van, ha nem térnek többet vissza. Hiszen az egész életét így élte, ez a családi hagyományuk, és a búcsú egyáltalán nem könnyű.
A költözés egy aspektusa viszont nekem túldrámázott volt, nevezetesen az, amit a barátnőivel folytat. Ráadásul kifejezetten vicces, hogy azok a barátnői "hisztiztek" többet a hiány miatt, akik egész évben vele vannak, és nem az, aki valóban csak télen látja. Nekem ez eltúlzott volt, és igazából szerintem csak gyengítette a valóban fontos kérdéseket, amiket a távolság felvetett.
Ami a szerelmi szálat illeti, bevallom, megint csak vegyesek az érzéseim. Inkább... csak úgy elvoltam vele, de nem ragadott igazán magával. A fiú nagyon cuki, a fenyőfavásárlós szokása nagyon tetszett, szépen passzolt a lány sztorijába, indokot is adott a rendszeres találkákra, ráadásul nagyon jó téma a jótékonyság fontossága - és különösen jó, hogy ez már YA kötetben megjelenik.
Viszont Sierra és Caleb kapcsolata valahogy... langyoskás maradt nekem. Kifejezetten élveztem, hogy Sierra nem vadássza a srácokat, és az is nagyon tetszett, hogy igazából Caleb esetében sem omlott rögtön a karjaiba, hanem kiállt magáért - egyébként ez a vagánysága végig tetszett.
Hiányoltam a cuki romantikus jeleneteket. Ugyanis értem a kapcsolatuk problémáit, de mivel nem voltak, illetve amennyi volt is, az is inkább a regény vége felé, olyan igazi olvadós-rózsaszín romantikus pillanataik, valahogy nem ragadott annyira magával a szerelmük. Annyira sokat foglalkoztunk azzal, hogy működhet-e ez hosszú távon, meg Caleb múltjával, hogy ez rányomta a bélyegét a kapcsolatuk kibontakozására - nem pozitív értelemben.
És el is jutottunk a másik problémáig: Caleb... titkáig. Nem fogom lelőni, ne ijedjetek meg. Viszont őszinte leszek: csíptem a jelenbeli Caleböt, de őszintén: Sierrának futva kellett volna menekülnie. De komolyan. Végig bennem volt ez a rosszérzés, mert akárhányszor szóba került ez a dolog, nem tudtam teljes szívvel sajnálni Caleböt, mert te jó ég. Ezt hogy? Miért? Mi a garancia, hogy nem történik meg újra? Értem én, hogy második esély meg problémák, de azért... Főleg annak tükrében, hogy Sierra úgy vetett Calebbe ekkora bizalmat, hogy igazából nem is nagyon ismerték még egymást akkor.
Szóval összességében nem volt ez egy rossz könyv, nem bánom, hogy elolvastam. De igazi szerelem sem lett, mert valahogy nem tudtam igazán elkötelezni magam Sierra és Caleb kapcsolata mellett, így pedig sajnos nem érzelmekkel telve olvastam, inkább csak úgy távolról figyeltem.
EGYNEK ELMEGY/AJÁNLOM
Olvass bele a képre kattintva!
Nyereményjáték
A kötet hősnője, Sierra gyakran használ a beszédében kevésbé ismert, idegen szavakat, és ezzel sokszor viccelődnek is.
A mostani játékunk során pár idegen szó jelentését találod meg, a feladatod, hogy írd be a megfejtést a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
független, nem korlátozott, szabad, önálló
A turné menetrendje
12.01. - Dreamworld (extra állomás)
12.03. - Sorok Között Könyves Blog (extra állomás)
12.05. - Never Let Me Go blog
12.07. - Hagyjatok! Olvasok! (extra állomás)
12.09. - Deszy könyvajánlója
12.11. - Hagyjatok! Olvasok!
12.13. - CBooks
12.15. - Dreamworld
12.17. - Kelly & Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések