Hogy lehet közröhej tárgya az Aranykönyv szavazás? Hát így!

Nem nagyon rejtettem véka alá az elmúlt években, hogy nem vagyok kibékülve az Aranykönyv szavazás rendszerével, de ettől eltekintve teljesen optimistán nyitottam meg az oldalt, hogy ránézzek, kik jutottak be az idei TOP10-be.

Nyugodt voltam és lelkes. De nem maradtam az.

Naivan azt gondoltam, ha a jelölős fázisban voltak is félrement kategóriák, azt majd az olvasók elrendezik, és a TOP10-be azért már tényleg olyanok jutnak, akiknek valóban ott a helyük.

Hát, gyerekek, ekkorát már régen puffantam.

Két kategóriát szoktam figyelni, mert ezek azok, amik engem jobban érdekelnek: az ifjúsági és a szórakoztató irodalom.

Az ifjúságival még csak-csak elvoltam. Természetesen ott van Leiner Laura, mint mindig, így a végeredmény borítékolható. Emellett azért vannak ott Maxim és Könyvmolyképző könyvek, az 50 elszánt magyar nő (más kérdés, hogy ezt én inkább a gyerekkönyvekhez soroltam volna, de tudom, határeset), a Ciceró sikeres magyar szerzője, Papp Dóra. Ja, és persze a közösségi király tanár, Jocó bá könyve is befért a kategóriába - ugyan nem olvastam, de tök okénak tűnik. 

Egy kisebb baki persze ide is besikeredett, a Cifra palota ugyanis nagyon-nagyon-nagyon nem ifjúsági kötet, maga a kiadó is az NA sorozatába sorolta be, azaz felnőtt nőknek szánja. De spongya, ez még megbocsátható, ettől eltekintve azért egész reális a lista.

Aztán áttértem a szórakoztatóra. 

Az egyértelmű, hogy ezeknél a közönségdíjas szavazásoknál mindig kulcskérdés, ki mennyire tudja mozgósítani a rajongótáborát. Így sokszor a klasszikus kiadós felállásokkal ellentétben előnye van az akár kisebb kiadós, közösségi oldalakon nagyon aktív szerzőknek. Ők azok ugyanis, akik ilyenkor tolják magukat minden közösségi oldalon, kampányolnak, hogy szavazzanak rájuk, akár költenek is a hirdetésekre. És ezzel nincs is semmi gond. 

De idén olyanba futottam, amit el sem akartam hinni. 

A Szórakoztató kategória TOP10-be került az alábbi könyv:

Szeretnék leszögezni néhány dolgot:

• nem ismerem a szerzőt, sem a munkásságát
• nem olvastam a könyvet
• semmilyen formában nem találkoztam még ezelőtt a könyvvel

És ami azt illeti hajlandó vagyok készséggel elfogadni azt is, hogy ez a könyv zseniális olvasmány. Nem tudom.

Felszínesen, az egyszeri olvasó szemével ítélek: a kötet magánkiadásos. Még soha nem hallottam róla, nem láttam a Molyon, közösségi oldalakon, boltok polcain, hírlevélben, plakáton, szórólapon, tévében stb. Egyetlen ismerősöm sem olvasta. 

A Moly adatlapját átfutva azt látom, hogy összesen 6 csillagozása van és 4 szöveges értékelése. Ezek közül összesen kettő 5 csillagos, három 4 csillagos és egy 3,5 csillagos. Ettől nem dobom el az agyam.

Egy ember kedvencelte. 9 tette kívánságlistára, 12 várólistára. 

Hangsúlyozom: fogalmam sincs, milyen a könyv.

De tegyük a szívünkre a kezünk, én meg felteszem a költői kérdést: mennyire mutathat reális képet a hazai irodalom legnépszerűbb könyveiről egy olyan Aranykönyv szavazás, ahol ez a kötet TOP10-es lehet? Ehhez képest például Stephen King nem, hogy csak egy példát mondjak.

Nagyon-nagyon sírok egy olyan szavazásért, amilyen a Goodreads. Hinni akartam az Aranykönyvben, tényleg. De ez szerintem méltatlan. Az olvasókra nézve is, a hazai kiadókra és írókra nézve is.