Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája {Értékelés + Nyereményjáték}
Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája
U.i.: Nem írtam a karakterekről, de nem is kell. Mindenki a szívemhez nőtt, meg kell őket ismerni, nem lövök le poénokat senkiről.
a Rafflecopter giveaway
A blogturnéról
Benjamin Alire Sáenz neve ismerősen csenghet, hiszen a pár éve Magyarországon is nagy sikert aratott Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában című regény írója, aki ezúttal egy mély mondanivalójú, magvas gondolatokkal teli történettel bukkant fel ismét. Történetünk főszereplője, Sal végzősként mindent megkérdőjelez, még azt is, hogy ő kicsoda. A fiú egészen idáig tudta, hogy hol a helye az őt örökbefogadó, meleg apukája mellett szerető mexikói-amerikai családjukban. Aztán váratlanul kísérteni kezdi a múltja, és a legjobb barátjával, Samanthával együtt kénytelen szembenézni a hit, a veszteség és a fájdalom kapcsán felmerülő kérdésekkel. Tartsatok bloggereinkkel ezen az elgondolkodtató utazáson, és ne feledjétek, hogy a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából a turné végén három szerencsés olvasónk meg is nyerheti a díjnyertes író új regényét!
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 472
Fordító: Benedek Dorottya
ISBN: 9789634575795
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,15)
Megrendelési linkA gimi utolsó évének első napján…
Minden megváltozik. Sal egészen idáig biztosan tudta, hol a helye a világban, az őt örökbe fogadó, meleg apukája mellett és a szerető mexikói-amerikai családjukban. De most váratlanul kísérteni kezdi a múltja.
Az életét felforgató események rákényszerítik, hogy a legjobb barátjával, Samanthával együtt szembenézzen a veszteség és a fájdalom kérdéseivel.
Sal verekedni kezd, mindent megkérdőjelez, és már nem is tudja, ki ő valójában. De ha nem az, akinek hitte magát, akkor ki ő?
A kirobbanóan sikeres, díjnyertes író új, lenyűgöző, sokrétű története szeretetről, önazonosságról, elveszített és megtalált kapcsolatokról.
Fedezd fel benne önmagad értékeit!
Az első mondat:
"Van egy álomszerű emlékem: mimó eperfájának sárga levelei óriási hópelyhekként hullanak alá az égből."
Véleményem
Öveket bekötni, ez egy különleges utazás lesz. Ami azt illeti, én ezt a könyvet sokkal jobban szerettem, mint a szerző előző kötetét, az Aristotle és Dantét.
No de kezdjük az elején, mert ez egy elég összetett mese lesz.
Az Életem kifürkészhetetlen logikája történetéről írni nagyon nehéz, ugyanis nem az a nagyon határozott eleje-közepe-vége történet. Főszereplőnk, Sal végzős gimis. Az élete viszont cseppet sem átlagos: egy mexikói meleg fickó fogadta örökbe és nevelte fel. Így fehérként Sal abszolút mexikóinak vallja magát, ami már önmagában sem semmi. De ha csak ennyi lenne! Rengeteg dolog történik vele, a családjával, a barátaival.
Ezek nagy része nagy volumenű, mégis tulajdonképpen teljesen természetesnek tűnik minden. Talán pont azért, mert érezhetően nincs nagyon körülhatárolható eleje-közepe-vége, hanem sodródunk az élet nehézségeivel, Sallal együtt. Történik valami, aztán megoldódik, aztán megint történik valami, megint feldolgozzák és ez így megy újra meg újra. Eközben Sal végig agyal. Folyamatosan. Az ő belső monológjait hallgathatjuk végig oldalról oldalra.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én ezzel rettentően tudtam azonosulni. Ugyanolyan magában agyalós típus vagyok, mint amilyen Sal. Úristen, ha az emberek hallanák mennyi minden zajlik a fejemben! Sal is pont ugyanígy vagy. Eszi magát, törpöl az ő élete dolgain meg úgy általánosságban az életen. Nagyon egyszerű és közben mégis nagyon bonyolult dolgokon.
Mindezek miatt az egész regénynek lassú ritmusa van. A rengeteg belső monológ mindig visszalassítja az élet történéseit. Folyamatosan meg-megállunk, hogy átgondoljuk a helyzetet Sallal, vagy éppen visszaemlékezzünk valamire, aminek köze lehet a mostban zajló eseményekhez valamiképpen.
Nem véletlen, hogy a kötet az Életem kifürkészhetetlen logikája címet kapta, mert ez bizony tökéletesen leírja azt, ami a könyvben zajlik. Ha valaki azt várja, hogy lesz majd valami nagy felütés, aztán a végén valami óriási finálé - legyen jó vagy rossz -, akkor lehet csalódni fog.
De remélem, nem, mert én nem csalódtam. Ritkán olvasni ilyen könyvet, de meglepően kielégítő élmény volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elején nem volt nehéz felvenni ezt a furcsa, lassan építkező stílust, de ha sikerül, akkor tényleg nagyon visz előre a történet. Illetve leginkább a karakterek és az, hogy várod, mégis mi lesz velük.
Az is nagyon érdekes, hogy Benjamin Alire Sáenznek milyen természetességgel sikerült egy sor teljesen elképesztő problémát beépíteni egyetlen kötetbe. Korábban már beszéltem róla, hogy van egy maximum, amit komoly témából el tudok viselni egyetlen könyvön belül. Nem azért, mert gondom lenne azzal, ha ilyen témákat boncolgat egy regény, hanem azért, mert egy mennyiség fölött már hiteltelennek tűnik a dolog - meglepő módon itt nem éreztem ezt, hála a zseniális karaktereknek és annak, ahogyan Sáenz mozgatni képes őket.
Pedig problémából és komoly kérdésekből aztán akadt jó néhány. Kettőt már említettem is: az, hogy Sal apja meleg, plusz a "mexikóisága". Így tehát az, hogyan ítélik meg a melegeket és alapvetően a rasszizmus témája természetesen terítékre kerül. De nagyon érdekes, hogy ezeket is tudja a szerző újszerűen tálalni, még ha nem is mindig - például az, hogy fehér mexikóiként milyen ezt végigélni, kifejezetten izgalmas csavar volt. Mások kirekesztése és az ítélkezés végig nagyon fontos téma a regényben, talán a legfontosabb mind közül. De mindez nem válik szájbarágóssá és nyomasztóvá, ami nagyon nagy eredmény.
Aztán nagyon ügyesen boncolgatja a regény a család kérdését. Ki számít a családodnak? A vérrokonaid? Kell róla papír, hogy egy családnak számítotok? Vagy családtagnak számít a legjobb barátod is, akivel gyerekkorotoktól kezdve ismeritek és szeretitek egymást? Meddig terjed a család fogalma? Mi az, ami belefér egy családban? Mit lehet elfogadni és megbocsátani? Mindent megosztunk egymással vagy itt-ott egy-egy kegyes hazugság belefér? Hogyan búcsúzol egy családtagodtól? Hogyan fogadsz be egy új családtagot?
Nagyon-nagyon fontos kérdések, amik Sal életén kerül apránként előkerülnek.
De ennél mélyebbre is ásunk, eljutunk az énig is. Ez persze annyira nem meglepő, hiszen tiniregényeknél ez gyakori téma. Ki vagyok én? Hol a helyem az életben? Merre tovább? Ezek a kérdések ebből a regényből sem maradtak ki, de Sal különleges helyzetben van, hiszen nem tudja, ki az apja, az anyja meghalt és egészen kis korától egy egyedülálló, meleg, mexikói férfi nevelte. Nem hétköznapi helyzet, az biztos.
Sáenz aztán bátran belecsap a lecsóba, legyen szó bármilyen problémáról. De szerencsére ezt olyan tehetségesen teszi, hogy ezek nem hiteltelenül bedobált problémák és szélsőséges esettanulmányok lesznek az oldalakon, hanem maga az élet. Zűrökkel, kérdésekkel, jobb és rosszabb pillanatokkal, bizonytalanságokkal.
Ha nagy klisésen akarnék fogalmazni, azt mondanám, igazi lelki utazás volt számomra ez a könyv, ami YA kötettől nem semmi teljesítmény. Ó, és mindenkinek üzenem, aki szerint egy YA kötet csak románc lehet: tessék ezt elolvasni, kérem!
No de kezdjük az elején, mert ez egy elég összetett mese lesz.
Az Életem kifürkészhetetlen logikája történetéről írni nagyon nehéz, ugyanis nem az a nagyon határozott eleje-közepe-vége történet. Főszereplőnk, Sal végzős gimis. Az élete viszont cseppet sem átlagos: egy mexikói meleg fickó fogadta örökbe és nevelte fel. Így fehérként Sal abszolút mexikóinak vallja magát, ami már önmagában sem semmi. De ha csak ennyi lenne! Rengeteg dolog történik vele, a családjával, a barátaival.
Ezek nagy része nagy volumenű, mégis tulajdonképpen teljesen természetesnek tűnik minden. Talán pont azért, mert érezhetően nincs nagyon körülhatárolható eleje-közepe-vége, hanem sodródunk az élet nehézségeivel, Sallal együtt. Történik valami, aztán megoldódik, aztán megint történik valami, megint feldolgozzák és ez így megy újra meg újra. Eközben Sal végig agyal. Folyamatosan. Az ő belső monológjait hallgathatjuk végig oldalról oldalra.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én ezzel rettentően tudtam azonosulni. Ugyanolyan magában agyalós típus vagyok, mint amilyen Sal. Úristen, ha az emberek hallanák mennyi minden zajlik a fejemben! Sal is pont ugyanígy vagy. Eszi magát, törpöl az ő élete dolgain meg úgy általánosságban az életen. Nagyon egyszerű és közben mégis nagyon bonyolult dolgokon.
Mindezek miatt az egész regénynek lassú ritmusa van. A rengeteg belső monológ mindig visszalassítja az élet történéseit. Folyamatosan meg-megállunk, hogy átgondoljuk a helyzetet Sallal, vagy éppen visszaemlékezzünk valamire, aminek köze lehet a mostban zajló eseményekhez valamiképpen.
Nem véletlen, hogy a kötet az Életem kifürkészhetetlen logikája címet kapta, mert ez bizony tökéletesen leírja azt, ami a könyvben zajlik. Ha valaki azt várja, hogy lesz majd valami nagy felütés, aztán a végén valami óriási finálé - legyen jó vagy rossz -, akkor lehet csalódni fog.
De remélem, nem, mert én nem csalódtam. Ritkán olvasni ilyen könyvet, de meglepően kielégítő élmény volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elején nem volt nehéz felvenni ezt a furcsa, lassan építkező stílust, de ha sikerül, akkor tényleg nagyon visz előre a történet. Illetve leginkább a karakterek és az, hogy várod, mégis mi lesz velük.
Az is nagyon érdekes, hogy Benjamin Alire Sáenznek milyen természetességgel sikerült egy sor teljesen elképesztő problémát beépíteni egyetlen kötetbe. Korábban már beszéltem róla, hogy van egy maximum, amit komoly témából el tudok viselni egyetlen könyvön belül. Nem azért, mert gondom lenne azzal, ha ilyen témákat boncolgat egy regény, hanem azért, mert egy mennyiség fölött már hiteltelennek tűnik a dolog - meglepő módon itt nem éreztem ezt, hála a zseniális karaktereknek és annak, ahogyan Sáenz mozgatni képes őket.
Pedig problémából és komoly kérdésekből aztán akadt jó néhány. Kettőt már említettem is: az, hogy Sal apja meleg, plusz a "mexikóisága". Így tehát az, hogyan ítélik meg a melegeket és alapvetően a rasszizmus témája természetesen terítékre kerül. De nagyon érdekes, hogy ezeket is tudja a szerző újszerűen tálalni, még ha nem is mindig - például az, hogy fehér mexikóiként milyen ezt végigélni, kifejezetten izgalmas csavar volt. Mások kirekesztése és az ítélkezés végig nagyon fontos téma a regényben, talán a legfontosabb mind közül. De mindez nem válik szájbarágóssá és nyomasztóvá, ami nagyon nagy eredmény.
Aztán nagyon ügyesen boncolgatja a regény a család kérdését. Ki számít a családodnak? A vérrokonaid? Kell róla papír, hogy egy családnak számítotok? Vagy családtagnak számít a legjobb barátod is, akivel gyerekkorotoktól kezdve ismeritek és szeretitek egymást? Meddig terjed a család fogalma? Mi az, ami belefér egy családban? Mit lehet elfogadni és megbocsátani? Mindent megosztunk egymással vagy itt-ott egy-egy kegyes hazugság belefér? Hogyan búcsúzol egy családtagodtól? Hogyan fogadsz be egy új családtagot?
Nagyon-nagyon fontos kérdések, amik Sal életén kerül apránként előkerülnek.
De ennél mélyebbre is ásunk, eljutunk az énig is. Ez persze annyira nem meglepő, hiszen tiniregényeknél ez gyakori téma. Ki vagyok én? Hol a helyem az életben? Merre tovább? Ezek a kérdések ebből a regényből sem maradtak ki, de Sal különleges helyzetben van, hiszen nem tudja, ki az apja, az anyja meghalt és egészen kis korától egy egyedülálló, meleg, mexikói férfi nevelte. Nem hétköznapi helyzet, az biztos.
Sáenz aztán bátran belecsap a lecsóba, legyen szó bármilyen problémáról. De szerencsére ezt olyan tehetségesen teszi, hogy ezek nem hiteltelenül bedobált problémák és szélsőséges esettanulmányok lesznek az oldalakon, hanem maga az élet. Zűrökkel, kérdésekkel, jobb és rosszabb pillanatokkal, bizonytalanságokkal.
Ha nagy klisésen akarnék fogalmazni, azt mondanám, igazi lelki utazás volt számomra ez a könyv, ami YA kötettől nem semmi teljesítmény. Ó, és mindenkinek üzenem, aki szerint egy YA kötet csak románc lehet: tessék ezt elolvasni, kérem!
NAGYON AJÁNLOM
U.i.: Nem írtam a karakterekről, de nem is kell. Mindenki a szívemhez nőtt, meg kell őket ismerni, nem lövök le poénokat senkiről.
Olvass bele a képre kattintva!
Nyereményjáték
Mostani történetünk főbb szereplői igazán komplex, szókimondó figurák, és bár LMBT+ szál csupán nyomokban észlelhető, mi most mégis arra kérünk titeket, hogy találjátok ki, kire gondoltunk. Mostani játékunk során olyan általunk nagyon megszeretett fiatalokat keresünk, akik LMBT+ történetben szerepelnek, és bizony néha kimondják a frankót! Minden állomáson találtok egy idézetet és egy elrejtett nevet a bejegyzésben, a ti dolgotok pedig az, hogy kitaláljátok, melyik könyvre gondoltunk! A rafflecopter megfelelő részébe írjátok be a könyv CÍMÉT!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
– Aranyos? (...) – A kiscicák aranyosak. A boszorkánymesterek… – Habozott. – Hát ők nem azok.
a Rafflecopter giveaway
A turné menetrendje
04/24 - Sorok között
04/26 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
04/30 - Nem félünk a könyvektől
05/02 - Könyv és más
05/04 - Hagyjatok! Olvasok!
05/05 - Deszy könyvajánlója
05/06 - Olvasónapló
04/26 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
04/30 - Nem félünk a könyvektől
05/02 - Könyv és más
05/04 - Hagyjatok! Olvasok!
05/05 - Deszy könyvajánlója
05/06 - Olvasónapló
Nincsenek megjegyzések