Jennifer Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak {Értékelés + Nyereményjáték}
Jennifer Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak
Szerencsés körülmény, hogy a Könyvmolyképzőnek sikerült is lecsapnia rá, ennek is nagyon örültem, mert azt hiszem, a Vörös Pöttyös sorozatban nagyon szép helye lesz a könyvnek.
Időközben azt vettem észre, talán nem olyan nagy a hype a kötet körül, mint reméltem. Viszont azt is remélem, hogy annak ellenére, hogy külföldön talán kevésbé foglalkoznak vele, mint az éppen menő rasszizmus ellen küzdő kötetekkel, azért nálunk megtalálja a helyét majd a Moxie.
Ugyanis nem csalódtam a könyvben sem.
Bevallom, én már jó ideje olvastam ezt a történetet, még márciusban. Azért emlékszem rá ennyire pontosan, mert a Moxie-t választottam útitársamul, amikor Londonba mentem és a nagy részét a repülőn olvastam el.
Teljesen beszippantott, és felültem arra a hullámvasútra, amit Vivian Carter átél.
A történet rendkívül egyszerű. Vivian egy kisvárosban gimnazista. Teljesen hétköznapi csaj, teljesen hétköznapi életet él édesanyjával, és hozzá képest Viv bizony nagyon is jókislány. Anyja ugyanis részt vett a saját fiatal korában a nőjogi küzdelmekben - tudjátok, melltartószaggatás, csajbandák, ilyesmi -, ő viszont tényleg nyugis. Egészen addig, amíg a dolgok sűrűjébe nem kerül és világossá nem válik előtte, mennyi igazságtalanság éri a lányokat a sulijában.
Mire kell gondolni? Például olyasmikre, hogy a tanárok szigorúbban betartatják a szabályokat a lányokat. Vagy arra, hogy a srácok beszólogatnak a lányoknak és nem kapnak semmilyen büntetést, mert hát "csak fiúk". És még sorolhatnánk.
Viviannél egy ponton - tök jogosan - betelik a pohár. Úgy dönt tehát, felveszi a kesztyűt, és mély felháborodásában egy "magazint" indít, amiben mindenki figyelmét felhívja ezekre a dolgokra - és arra biztat minden lányt, hogy igenis álljanak ki magukért, akár az iskola vezetőségével szemben is!
És pontosan ez az, ami előhozta belőlem az "Ez az, csajszi!" életérzést.
Úgy fogalmaztam az előbb, hogy Viv élete hullámvasút. És egyébként pontosan erre gondoltam. Egymást váltotta bennem olvasás közben a mély felháborodás és az "Ez az, csajszi!" érzés. Azt gondolom, mindkettő a helyén volt ebben a könyvben. Az elsőre szükség van, pontosan azért, hogy felhívja a könyv a figyelmet arra, hogy bizony mindegyikünk életében vannak olyan apróságok, amiket teljesen természetesnek kezel a társadalom, így mi magunk is - így talán bele sem gondolunk, hogy ez hátrányos megkülönböztetés. Pedig az.
Az "Ez az, csajszi!" életérzés pedig annyira, de annyira kielégítő volt! A könyvet olvasta elő akart törni a bennem élő feminista és tiltakozni, kiállni, megmondani... cselekedni.
Ez a legnagyobb ereje a könyvnek. Belemászhatunk tehát abba, hogy milyen hibái vannak - egy percig sem állítanám, hogy ez a könyv tökéletes -, de engem annyira megvett kilóra a történet és a téma, amivel foglalkozik, meg az érzések, amiket kelt, hogy minden más másodlagossá vált.
Mert hát azért tényleg nem tökéletes ez a regény. Van például egy szerelmi szálunk is, ami cuki volt ugyan, de bevallom, nem voltam vele teljesen elégedett. Kicsit lezáratlannak érzem és van benne egy fontos pont, ami megakasztott - annyira kiakadtam ugyanis a fiún, és még mindig nem vagyok benne teljesen biztos, hogy 100%-ig megbocsátottam neki és annak, hogy ez ebben a regényben így került terítékre.
És bizony, abba is bele lehetne kötni, hogy mennyire kisarkított esetek fordulnak elő a könyvben. Mert valóban, időnként volt olyan érzésem, hogy talán ennyire azért mégsem lehet durva a helyzet. (Remélem, bár azért hozzá kell tennem, láttunk már meredek eseteket hétköznapi gimis sztorikban is, és a való életben is hallhatunk durva amerikai gimis történeteket, szóval könnyen lehet, hogy sajnos mégsem annyira sarkított, mint amennyire én innen, a magyar valóságból érzem.)
a Rafflecopter giveaway
A blogturnéról
A vagány csajok visszavágnak Jennifer Mathieu könyvében! Egy félénk középiskolás lány, Vivian történetét ismerjük meg elsősorban, aki fellázad a fiúk és az ostoba viselkedések ellen egy zine megalkotásával és terjesztésével. Hamar kiderül azonban, hogy nemcsak Vivian, hanem sok más lány története is egyben ez a könyv, olyanoké, akik nem hagyják magukat! Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, tartsatok a turné bloggereivel, és játsszatok a könyvért!
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 344
Fordító: Hajdú Beáta
ISBN: 9789634575078
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,33)
Megrendelési linkA vagány csajok visszavágnak!
Vivian Carter besokallt. Elege van a texasi kisváros középsulijából, ahol az focicsapatnak
mindent szabad. Elege van a szexista öltözködési előírásokból, a folyosói beszólásokból, de legfőképpen abból, hogy értelmetlen szabályok mentén élje az életét.
Az anyja a kilencvenes évekbeli punk-rock mozgalom, a Riot Grrrl tagja volt. Viv a nyomdokaiba lépve készít egy feminista szóróújságot, amit név nélkül eljuttat a diáktársaihoz. Nincs ezzel más célja, csak kiereszteni a gőzt, a lányok azonban a kezdeményezés mellé állnak. Valóságos forradalom robban ki. A csajok forradalma.
A Moxie egy olyan történet, ami belőled is kihozza a lázadót.
Minden bizonnyal film készül belőle. Amy Poehler színésznő, író, producer produkciós cége tűzte ki célul a megfilmesítését.
Nyerj a könyvből energiát és dobd be magad, ahol csak kell!
Az első mondat:
"Mr. Davies, az angol nyelv és irodalom tanárom gondterhelten simít végig néhány millisre nyírt, tüsi haján."
Véleményem
A Moxie-ról akkor hallottam először, amikor megláttam, hogy film lesz belőle - ha jól emlékszem, akkor még meg sem jelent a könyv vagy legalábbis nagyon friss volt. Megláttam, hogy feminista YA történet és tudtam, hogy nekem ez bizony kell.
Szerencsés körülmény, hogy a Könyvmolyképzőnek sikerült is lecsapnia rá, ennek is nagyon örültem, mert azt hiszem, a Vörös Pöttyös sorozatban nagyon szép helye lesz a könyvnek.
Időközben azt vettem észre, talán nem olyan nagy a hype a kötet körül, mint reméltem. Viszont azt is remélem, hogy annak ellenére, hogy külföldön talán kevésbé foglalkoznak vele, mint az éppen menő rasszizmus ellen küzdő kötetekkel, azért nálunk megtalálja a helyét majd a Moxie.
Ugyanis nem csalódtam a könyvben sem.
Bevallom, én már jó ideje olvastam ezt a történetet, még márciusban. Azért emlékszem rá ennyire pontosan, mert a Moxie-t választottam útitársamul, amikor Londonba mentem és a nagy részét a repülőn olvastam el.
Teljesen beszippantott, és felültem arra a hullámvasútra, amit Vivian Carter átél.
A történet rendkívül egyszerű. Vivian egy kisvárosban gimnazista. Teljesen hétköznapi csaj, teljesen hétköznapi életet él édesanyjával, és hozzá képest Viv bizony nagyon is jókislány. Anyja ugyanis részt vett a saját fiatal korában a nőjogi küzdelmekben - tudjátok, melltartószaggatás, csajbandák, ilyesmi -, ő viszont tényleg nyugis. Egészen addig, amíg a dolgok sűrűjébe nem kerül és világossá nem válik előtte, mennyi igazságtalanság éri a lányokat a sulijában.
Mire kell gondolni? Például olyasmikre, hogy a tanárok szigorúbban betartatják a szabályokat a lányokat. Vagy arra, hogy a srácok beszólogatnak a lányoknak és nem kapnak semmilyen büntetést, mert hát "csak fiúk". És még sorolhatnánk.
Viviannél egy ponton - tök jogosan - betelik a pohár. Úgy dönt tehát, felveszi a kesztyűt, és mély felháborodásában egy "magazint" indít, amiben mindenki figyelmét felhívja ezekre a dolgokra - és arra biztat minden lányt, hogy igenis álljanak ki magukért, akár az iskola vezetőségével szemben is!
És pontosan ez az, ami előhozta belőlem az "Ez az, csajszi!" életérzést.
Úgy fogalmaztam az előbb, hogy Viv élete hullámvasút. És egyébként pontosan erre gondoltam. Egymást váltotta bennem olvasás közben a mély felháborodás és az "Ez az, csajszi!" érzés. Azt gondolom, mindkettő a helyén volt ebben a könyvben. Az elsőre szükség van, pontosan azért, hogy felhívja a könyv a figyelmet arra, hogy bizony mindegyikünk életében vannak olyan apróságok, amiket teljesen természetesnek kezel a társadalom, így mi magunk is - így talán bele sem gondolunk, hogy ez hátrányos megkülönböztetés. Pedig az.
Az "Ez az, csajszi!" életérzés pedig annyira, de annyira kielégítő volt! A könyvet olvasta elő akart törni a bennem élő feminista és tiltakozni, kiállni, megmondani... cselekedni.
Ez a legnagyobb ereje a könyvnek. Belemászhatunk tehát abba, hogy milyen hibái vannak - egy percig sem állítanám, hogy ez a könyv tökéletes -, de engem annyira megvett kilóra a történet és a téma, amivel foglalkozik, meg az érzések, amiket kelt, hogy minden más másodlagossá vált.
Mert hát azért tényleg nem tökéletes ez a regény. Van például egy szerelmi szálunk is, ami cuki volt ugyan, de bevallom, nem voltam vele teljesen elégedett. Kicsit lezáratlannak érzem és van benne egy fontos pont, ami megakasztott - annyira kiakadtam ugyanis a fiún, és még mindig nem vagyok benne teljesen biztos, hogy 100%-ig megbocsátottam neki és annak, hogy ez ebben a regényben így került terítékre.
És bizony, abba is bele lehetne kötni, hogy mennyire kisarkított esetek fordulnak elő a könyvben. Mert valóban, időnként volt olyan érzésem, hogy talán ennyire azért mégsem lehet durva a helyzet. (Remélem, bár azért hozzá kell tennem, láttunk már meredek eseteket hétköznapi gimis sztorikban is, és a való életben is hallhatunk durva amerikai gimis történeteket, szóval könnyen lehet, hogy sajnos mégsem annyira sarkított, mint amennyire én innen, a magyar valóságból érzem.)
De ez a könyv mindezekkel együtt érdekes és élvezhető olvasmány marad, ha másért nem, hát azért, mert kicsit arra ösztökél mindenkit, hogy ne fogadja ez a társadalmi normákat olyannak, amilyenek és amilyennek belé nevelték. Ha valami igazságtalan, az igazságtalan, begyöpösödött norma ide vagy oda.
És azt hiszem, nekünk magyaroknak is bőven-bőven van mit tanulnunk ebből a történetből. Például azt, hogy merjünk cselekedni és ne nyugodjunk bele az igazságtalanságokba. No meg azt, hogy csak azért, mert valaki azt mondja, ez így van és kész, nem kell elfogadnunk hogy így van és kész. Változtathatunk. Fejlődhetünk. Felismerhetjük, hogy attól, hogy valaki más nemű, nemzetiségű, bőrszínű, vallású, nemi orientációjú, attól még nem lesz rossz. Élni és élni hagyni.
NAGYON AJÁNLOM
Nyereményjáték
A Moxie egy feminista regény, úgyhogy a nyereményjátékunkban is erre a témára koncentrálunk. Feminista, női sorsokról szóló könyvek fülszövegrészleteit fogjátok megtalálni minden blogon, a feladat pedig mindössze annyi, hogy beírjátok a könyv írójának (egy esetben a szerkesztőnek) a nevét és a könyv címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!
a Rafflecopter giveaway
A turné menetrendje
10.19. Deszy könyvajánlója
10.21. Könyv és más
10.23. Sorok Között
10.25. Könyvvilág
10.27. A Szofisztikált Macska
10.29. Kelly és Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések