Sarah MacLean: Hozományvadászok ​kíméljenek! {Értékelés + Nyereményjáték}

Sarah MacLean: Hozományvadászok ​kíméljenek!

A blogturnéról

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent a hazánkban is kedvelt írónő, Sarah MacLean legújabb regénye, ami A szerencsejáték szabályai sorozat első kötete, ami a Tizenegy botrány egy herceg meghódításához regény világában játszódik.

Penelope és Michael története korán sem unalmas, gyere velünk és kövesd a blogturné állomásait, hogy jobban megismerhesd őket. Ha velünk játszol tiéd lehet a könyv egyik példánya.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 480
Fordító: Mergl-Kovács Bernadett
ISBN: 9789634576020
Sorozat: A szerencsejáték szabályai 1.
Kezelhető-e standalone-ként? Igen
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link
Goodreads link (3,94)
Olvass bele!
Megrendelési link

Egy hozományvadász bármire hajlandó, ha el akar érni valamit…
Tíz éve már, hogy Bourne márki a rangján kívül mindenét elveszítette. A rideg és könyörtelen férfi időközben London legelőkelőbb szerencsejáték-barlangjának társtulajdonosa lett, és bármire hajlandó, hogy visszaszerezze örökségét – még arra is, hogy feleségül vegye a feddhetetlen és karót nyelt Lady Penelope Marburyt.
A lady azonban felbontott jegyessége és az alkalmatlan kérőkben bővelkedő, hosszú évek után nem elégszik meg egy unalmas, kényelmes házassággal. Még szerencse, hogy újdonsült férje, a londoni alvilág hercege dúskál a hölgy számára eddig ismeretlen élvezetekben.
Bourne márki azonban megfogadja, hogy távol tartja feleségét a szerencsejáték bűnös világától – ami nehéz feladatnak bizonyul, ugyanis a lady pontosan tisztában van a saját vágyaival, amelyekért bármit hajlandó feláldozni… akár a szívét is.

Történet a Tizenegy botrány egy herceg meghódításához című regény világából.
Élvezd az új kalandokat!

Az első mondat:

"A káró nyolcas okozta a vesztét."

Véleményem

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de legyenek bármilyen klisések, legyenek bármilyen cukormázasak, én bizony töménytelen mennyiségben képes vagyok történelmi romantikusokat olvasni. Akik már beleszerettek ebbe a zsánerbe, érteni fogják, akik nem... nos, azokat is meg tudom érteni, mindenkinek más az ízlése és ez rendben is van.

Így ha rajtam múlna, a történelmi romantikusoknak is lenne egy külön pötty (smaragd, na, na?) és nagy mennyiségben fogyaszthatnánk őket. Ezért hát nem meglepő, hogy nagyon vártam az újabb Sarah MacLean kötet megjelenését, hiszen az előző sorozatát is nagyon szerettem - igaz, azok közül a kedvencem a legelső volt.

A szerencsejáték szabályai sorozat valószínűleg senkinek sem meglepő módon egy játékbarland körül forog. A báli időszakos, angol felsőbb osztályról szóló sztorikban szinte elmaradhatatlan elem legalább egy olyan szereplő, aki szeret kártyázni - és nagy eséllyel sokat is veszített már. És bár nem mondom, hogy az első olyan regényem, amiben erről olvasok, de azért az ritkább, hogy valóban lássunk is ilyen embereket "akcióban", a törzshelyükön.

Márpedig ennek a sorozatnak a főszereplői maguk is birtokolnak egy ilyen játékbarlangot. Ez pedig már rögtön sejtet valamiféle alaphangulatot: ez a sorozat nem csak könnyed bálozásokról szól, hanem elmerülünk a korabali alvilágban is. Ahol nagyot lehet bukni, de a kockázat sokszor kifizetődő is lehet.

Az első részünk férfi főszereplőjével bele is csapunk a dolgok közepébe: ő ugyanis maga is óriásit bukott szerencsejátékon, még nagyon fiatalon. De a közben eltelt időben talpraállt, vagyonra tett szert és eltökélte: bosszút áll, bármi áron. 

A női főszereplőnk története ennél valamivel egyszerűbb: az úrihölgyek szokásos életét élte, mígnem egy napon a hozományához hozzácsaptak egy birtokot - a férfi korábbi birtokát. 

Így hát ketten újra találkoznak - ők ugyanis gyerekkori jóbarátok voltak, akik aztán a nagy veszteség után elhidegültek egymástól.

Ez a történet tehát sok szempontból egy második esély sztori. Erre pedig szükség is van, ugyanis a férfi főhősünk fafejűsége időnként példa nélküli - nagyon, nagyon kell az a lélektani kis kapaszkodó a szereplők fiatalabb korából ahhoz, hogy érezzük azt a bizonyos szikrát, és hogy egyáltalán megakarjuk bocsátani Bourne tuskóságát.

Ebben viszont óriási segítséget jelent a regény különlegessége, amit én a legjobban szerettem benne: a fejezetek elején kettejük korábbi, még a fiatal korukban folytatott levelezését kísérhetjük végig. Ez mindig segít megerősíteni kicsit a jelenben is, hogy nagyon-nagyon szurkolunk nekik. Amúgy is nagyon szeretem a levélregényeket, és bár ez nem az, a levelek mégis cukik voltak és viccesek. Nagyon sokat tettek hozzá a sztorihoz. 

Persze ezzel együtt sem mondanám, hogy tökéletes volt ez így, mert nekem kicsit tovább nyújtotta az írónő kettejük kapcsolatát, mint az én ízlésemnek megfelelt volna. Persze nehéz dolga volt, mert a regény elején csak úgy pörögnek az események.

Aminek viszont az előző sorozat rajongói nagyon fognak örülni: kapunk egy újabb önfejű és kitartó hősnőt, aki nem fél szembeszállni a férfiakkal és aki maga is meg akarja tapasztalni azokat az élvezeteket, amik a férfiaknak kijár, a nőknek nem. 

Összességében szerettem olvasni, de még mindig A csábítás kilenc szabálya a kedvencem az írónőtől. 

AJÁNLOM

Nyereményjáték

Mostani játékunk nem egészen kapcsolódik a könyv közvetlen témájához, de mégis izgalmas -  egy-egy történelmi romantikusból találtok idézeteket, amiket fel kell ismernetek és odaírni, hogy ki írta a könyvet. Ha nem ismertétek előtte őket, nézzetek utána, mert remek kis darabok. :)

“A halványan csillogó, csodaszép kőszobor arra emlékeztette, hogy olykor az istenek sem kaphatnak meg mindent, amire vágynak, így hát egy földi halandó miért várna többet.”

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

11.05 Deszy könyvajánlója

11.07 Angelika blogja

11.08 Hagyjatok! Olvasok! (extra)

11.09 Betonka szerint a világ

11.10 Hagyjatok! Olvasok!

11.11 Olvasónapló

11.12 Insane Life

11.13 Dreamworld (extra)

11.17 Dreamworld