Olvasó/Napló #1

A visszajelzős kvízben elég sokan írtátok, hogy hiányoljátok a blogturnékat és a blogturnén kívüli értékeléseket tőlem, többek között innen jött az ötlet erre a rovatra. Korábban is motoszkált már bennem hasonló, de egészen a kérdőívek olvasásáig nem öltött formát a téma, nem tudtam, mégis milyen keretek között kellene ezt megvalósítanom.

Aztán jött az ötlet, hogy ebben is visszamehetnék a gyökerekig!

Végtére is a blog eredetileg internetes naplót jelentett. Így miért is ne indítsak egy amolyan könyves-könyves blogos naplót, amiben beszámolok kicsit az elmúlt időszakról, esetleg a miértekről a blog kapcsán meg mindenféle másról, ami épp eszembe jut? (Nagyon sokan kértek színházas témákat is, ami abszolút pozitív meglepetés - bár hozzáteszem, én a színházban is az aktakukacok sorát erősítem. Igaz, szerencsére sok aktám azért nincs.)

Úgyhogy itt a mi csillivilli új könyves naplónk!

Érdekes időszakon vagyok túl.

Én is azok közé tartozom, akik úgy ugrottak neki a karanténidőszaknak, hogy majd ezt is meg azt is megcsinálom. Persze tudtam, hogy én home office-ban vagyok, így mindkét munkahelyemen dolgozom tovább, de mindig is sokkal kényelmesebb felállás volt számomra az otthoni munka. Úgy osztom el, ahogy szeretném, az üresjáratokat meg nem csevegések, irodáról irodára futkosások és egy sor olyan tevékenység tölti ki, amikkel inkább csak elfolyik az idő... Hatékonyabb vagyok otthon, na. 

Szóval amikor kezdődött a karanténidőszak, tele voltam energiával. Rögtön neki is álltam egy amolyan rumliszoba kitakarításának (spoiler, azóta se jutottam a végére, viszont az onnan kimentett és egyelőre el nem döntött sorsú cuccokat kerülgetjük a szobában), beszereztem dolgokat egy kézműves projekthez (ami azóta se valósult meg), és persze kovászt készítettem és kenyeret sütöttem (a kelttészta-láz mondjuk nálam már a karantén előtt kezdődött, ez csak szerencsés találkozás volt - és szinte az egyetlen karantén-projekt, amiben sikereket arattam). 

Persze a célkitűzések között ott volt az olvasás is: hiszen otthon leszek, az üresjáratokban végre olvashatok! Ráadásul a karantén elejére épp kezdtem kijönni az olvasási válságomból - tökéletes időzítést!

Viszont ahogy sokan mások, én is koppantam. 

Az a sok terv és ötlet, amit mindenki meg akart valósítani - többek között azért, hogy ne dilizzen be meg hogy utólag elmondhassa, ez az egy-két hónap nem kukába kidobott idő az életéből -, nem hullott az ember ölébe a home office-szal. 

Szépen, lassan kiderült, hogy sok szempontból még több is lett a munka. Rengeteg emberrel beszéltem, akik úgy érezték, még többet is dolgoznak, mint annak előtte. Ennek sokféle oka van: például az, hogy az új dolgok megtanulása, az új munkafolyamatok lefuttatása és megszokása mind energiát emésztett fel. Ráadásul úgy tapasztaltam, a többségnek nem sikerült meghúznia a határt a munkaidő tekintetében, így gyakorlatilag reggel 8-tól este 8-ig tartott az ügyelet. (Nálam is.) És bizony ide számolhatjuk azt, hogy sok tevékenység és üzlet az online térbe költözött. 

Online színházi vetítések kezdődtek. Gyakorlatilag minden kiadó és könyvkereskedő extra online akciókat indított és olyan hévvel volt jelen az online térben, mint valószínűleg soha korábban. Online Könyvfesztivál. Online Könyvhét. 

A háttérben dolgozóknak pedig sok-sok munka, idegeskedés, ötletelés...

A vége pedig nemhogy több szabadidő, hanem inkább kevesebb lett. Hiszen nem jött készen az ebéd a színházi büféből vagy a kantinból - főzni kellett. Ha peched volt, neked jutott a heti nagybevásárlás. (Nekem pechem volt, bár alapvetően szeretek vásárolni.) 

Emellett még az igazán pozitív és optimista embereknek is voltak rosszabb pillanatai a karanténban. Nem egy emberrel beszéltem, aki arról számolt be, hogy nyomasztja az egész helyzet, és egyszerűen nem képes hobbiprojektekbe ugrani, nem tud olvasni, nem kötik le a sorozatok... 

Én is így jártam. Egyrészt volt bennem valamiféle tudatalatti stressz, ami rágott - hiába éreztem úgy, hogy elég könnyen alkalmazkodtam az új helyzet. Egyszerűen nem tudtam huzamosabb ideig olvasni, mert nem kötöttek le a legjobb könyvek sem. 

És bevallom, a rengeteg tennivaló közepette, olyan helyzetben, amikor a céges teló akár este fél 7-kor is csöröghetett, nem tudtam belevetni magam olyan elmélyült tevékenységbe, mint amilyen az olvasás. 

Úgyhogy ami engem illet, a karanténban a világot megváltó, soha nem látott mennyiségű olvasás helyett maradt az egy-egy könyvbe belelapozás. A blogon pedig a színes tartalmak - ugyanis elég nehéz úgy könyveket értékelni, hogy nem olvas az ember.

Remélem, lesz ez még így se. A következő Olvasó/Naplóban meglátjuk.