Ezért nagy dolog a történelmi romantikus zsáner szerelmeseinek a Bridgerton adaptáció

Elég sokat foglalkoztam az utóbbi időben A Bridgerton család sorozattal, aminek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy nagyon vártam a sorozatot. 

Rajongója vagyok Julia Quinn regényeinek, így magától értetődik, hogy kíváncsi voltam. De van más oka is, amiért izgatottan és némi félelemmel vártam az adaptációt.

Ahogy futólag említettem már az első részről írt véleményemben, a történelmi romantikus zsáner rajongói nem igazán vannak elkényeztetve, ha adaptációkról van szó.

Persze, persze, létezik sok kosztümös film és sorozat, de van néhány DE.

Egyrészt ezeknek a nagy része a BBC vagy más angol cég adaptációja. Ezzel nincs is semmi gond, én kifejezetten imádom a BBC kosztümös sorozatait. Viszont az tény, hogy a mainstream adaptációk nagy része amerikai, és abban, hogy valamiből igazán trend legyen, nagyon nagy szerepe van annak, hogy Hollywood foglalkozik-e vele.

A másik fontos dolog ebben az, hogy kosztümös filmek többségében klasszikusokból készülnek, csak ritkább esetben van szó kortárs adaptációkról. Szóval ha kosztümös filmekről esik szó, akkor nagy eséllyel Jane Austen, a Brontë nővérem, Dickens, Victor Hugo, Gaskell, Montgomery, Oscar Wilde, Louisa May Alcott vagy más klasszikus regény adaptációjáról van szó. Ha nem, akkor esélyes, hogy valamilyen igaz történet feldolgozása - és csak a legritkább esetben kortárs fiction, és még ennél is ritkább esetben kortárs regény feldolgozása.

A történelmi romantikus zsáner amúgy is elég mostohagyerek. Nemes egyszerűséggel legyintenek rájuk a legtöbben, mintegy letudva azzal, hogy ilyen könyveket csak magányos, kielégítetlen, középkorú nők olvasnak, akik természetesen még igénytelenek is, hiszen ha lenne bennük cseppnyi igényesség, akkor valami "komolyabbat" olvasnának. 

UTÁLOM ezeket a sztereotípiákat, és sosem értettem, miért jobb az, ha valaki robotos meg mindenféle szörnyes tartalmakat fogyaszt, mint az, ha valaki egyszerűen egy garantált happy enddel záruló, kellemes, érzelmes olvasmányt keres.

Vannak klisék a történelmi romantikusokban? Naná. De a legtöbb fantasyben is. Sci-fiben is. Horrorban is. 

Minden zsánernek megvannak a kiemelkedő alkotásai, a középszerűek és a rosszak is. Felesleges egymáshoz méregetni őket.

Viszont pont az ilyen előítéletek miatt a kortárs történelmi romantikusokat előszeretettel kezelik huszadrangúként, így pedig igen csekély az esélyük arra, hogy eljussanak az adaptációig.

Nyilván az is sokat ront az esélyeken, hogy a célközönség is elég kötött. Míg a tipikusan "férfias" zsánerként kezelt horrorokra, képregény-adaptációkra és akciófilmekre beülnek nők is, ha másért nem, a párjuk kedvéért, addig egy történelmi romantikust kb. lehetetlen megnézetni a férfiakkal. 

A stúdiók pedig nyilván üzleti vállalkozások, ezért nagyon fontos a számukra, hogy széles közönséget elérjenek. 

Tovább súlyosbítja a történelmi romantikus adaptációk esélyeit, hogy jellemzően elég drágák. Ezeket a kosztümöket elkészíteni nem két fillér, nem is beszélve a díszletekről, a hajkölteményekről... (Nem véletlen, hogy a BBC feldolgozásokban újra meg újra felbukkannak ugyanazok a ruhák - újrahasznosítanak. Erről már jó ideje tervezek külön bejegyzést.)

Időnként még el is készülhet egy-két ilyen, ott van például a When Calls the Heart, viszont ezek nagy eséllyel nem nagy stúdiók munkái, kisebb költségvetéssel, amolyan Hallmark színvonalon, mind a castingot, mint a párbeszédeket, mind a kosztümöket ide véve. (Ezzel együtt szerettem a When Calls the Heartot, amíg néztem, szóval nem kell megkövezni. :D)

Az, hogy most A Bridgerton családból adaptációja elkészül, és hogy a Netflixre érkezhet, óriási dolog. És nem csak azért, mert egy szuper sorozatról van szó, hanem azért is, mert ha sikeres lesz, az döntően befolyásolhatja, készülnek-e még hasonló alkotások a jövőben. 

Ha A Bridgerton család sikeresnek bizonyul, nem kizárt, hogy más történelmi romantikusokra is felfigyelnek majd a stúdiók. Továbbmegyek, lehet, hogy könnyebben vágnak majd bele olyan sorozatok elkészítésébe is, mint amilyen például egy Pokoli szerkezetek adaptáció lenne.

Lehet, hogy ez eltúlzottnak tűnik a részemről, de gondoljatok csak bele, hogy a Harry Potter és a Twilight hogy megdobta az ifjúsági könyvek népszerűségét, nem is beszélve a Twilight utáni vámpírlázról. Vagy hogy a Hunger Games után sorban jöttek a disztópiák. A Trónok harca sikerének is sok más könyvadaptációt köszönhetünk. 

Szóval ujjak keresztbe, ugyanis sok jó történelmi romantikus van még ott, ahonnan ez jött.