Neal Shusterman: Kaszás {Értékelés + Nyereményjáték}

Neal Shusterman: Kaszás

A blogturnéról

A Lampion Könyveknek köszönhetően egy újabb zseniális disztópiát tarthatunk a kezünkben. Tartsatok bloggereinkkel, hiszen a tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott nyereménypéldány Neal Shusterman díjnyertes kötetéből!

Kiadó: Lampion Könyvek
Oldalszám: 384
Fordító: Horváth Vivien
ISBN: 9789633249574
Sorozat: Kaszások kora 1.
Kezelhető-e standalone-ként? igen
Nézőpont: E/3
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,33)
Megrendelési link

Egy ​tökéletes világban nincs mitől félni. Vagy mégis?

Sodró és gondolatébresztő regény Neal Shustermantól, a New York Times bestsellerszerzőjétől.

A nem túl távoli jövőben megszűnt az éhezés, a betegség, a háború és a szenvedés. Az emberiség mindezt maga mögött hagyta, sőt a halál felett is győzelmet aratott, és az emberek újra meg újra megválaszthatják saját életkorukat. De a népesség száma mégsem növekedhet a végtelenségig, ezért a hivatásos kaszásoknak időnként kötelességük véletlenszerűen „begyűjteni” az embereket.

Nagytiszteletű Faraday kaszás egy tizenhat éves lányt és fiút választ maga mellé inasnak, habár sem Citra, sem Rowan nem vágyik erre a szerepre. A két fiatalnak nemcsak a mesterség fortélyait és a legkülönfélébb harcművészeteket kell elsajátítania, hanem legalább ennyire fontos, hogy megértsék ennek a különleges hivatásnak a fontosságát és a vele járó erkölcsi dilemmákat.

Kaszás azonban csak az egyikükből lehet, és a kiválasztott első feladata épp a vesztes begyűjtése lesz.

A Kaszások kora-trilógia első része.

Már több mint húsz országban megjelent!

 

Az első mondat:

"A törvény kimondja, hogy listát kell vezetnünk azokról az ártatlanokról, akiket megölünk."

Véleményem

Neal Shustermantól már két ifjúsági regényt is olvastam, egy a middle grade, egy pedig a YA korosztálynak szólt, és mindkettőről elmondható, hogy merészen mászik bele olyan komolyabb témákba, mint a halál, az elnyomó társadalmak. 

A Kaszás sem kivétel, sőt... Nagyon is illik ebbe a sorba.

Évek óta szemeztem már ezzel a könyvvel, mert rengeteg jót olvastam róla, de csak nem akart érkezni magyarul. Így - ahogy olvashattátok is a beharangozó bejegyzésemben - nagyon megörültem, amikor kiderült, végre jön magyarul is. 

Az alapsztori ugyanolyan izgalmas, mint az előbb említett két esetben. És bátran kijelenthetjük, Shusterman egyáltalán nem riad vissza attól, hogy kényes kérdéseket feszegessen, fiktív eszközökkel. 

A Kaszás témája nem túlságosan meglepő módon a halál - viszont ami igazán izgalmas benne, hogy ezt a témát arról az oldalról közelíti meg, hogy a társadalomnak vagy egy-egy embernek vajon joga lehet-e dönteni valaki halála felett. 

A történet egy olyan jövőben játszódik, ahol ez emberiség eljutott a fejlettségnek arra a fokára, ahol a természetes halál gyakorlatilag megszűnt. Nincsenek betegségek, és ha valakivel történik is valami komoly baleset, azt is simán meggyógyítják. Mindemellett a technológiai fejlődésnek köszönhetően mindenkinek lehetősége van arra, hogy visszafiatalíttassa magát - így mondjuk 124 évesen újra huszonéves lehet. Egy ilyen világban, véges erőforrások mellett teljesen jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor most mi legyen a társadalommal?

Többféle választ lehetne adni erre, az általam nagyon kedvelt és hasonló kiinduló szituációval operáló Love, Death + Robots egyik kisfilmében például az a megoldás született, hogy nem engedik az embereket szaporodni. A Kaszás világában nem így van. Mindenki bátran vállalhat gyerekeket, a társadalom folyamatosan cserélődik - a természetes halálról viszont átálltak a mesterséges halálra.

Na de mégis ki dönti el, kik haljanak akkor meg? Nos, a kaszások.

Ebben a könyvben a kaszásokat nem úgy kell elképzelni, ahogyan valószínűleg automatikusan megjelenik a fejünkben. Ezek a kaszások nem fantasylények, hanem hús-vér emberek, ugyanolyanok, mint bárki más - vagy legalábbis ugyanolyanok voltak, mielőtt kiválasztották őket a feladatukra. Onnantól kezdve - nem nagyon lehet ezt szépíteni - megbízott gyilkosok, akiknek az a feladata, hogy válogassanak a népességből, kik haljanak meg.

Na általánosságban véve nem csak úgy random történik ez a dolog, bár igazából eseti szinten az is bőven belefér. Súlyos statisztikák vonatkoznak arra, hogyan dolgozzanak - ezek egy része az igazságosság elve szerint működik (például válogatni a különböző rasszú, nemű, szociális szintű emberek között), másik része pedig a korábbi, még halálra képes társadalom megmaradt statisztikái szerint. Tehát ha pl. a társadalom 1%-a halt meg a dohányzás okozta rákban, akkor keresni kell dohányzó embereket, akik beletartozhattak volna ebbe az 1%-ba. (Nyilván nagyon leegyszerűsítettem.)

Ez nagyon távoli elképzelésnek tűnik, rettentően elrugaszkodott a valóságtól a koncepció, nem igaz? Igen... és nem. Egy ilyen tárdalomtól valóban nagyon messze állunk, és nem is hiszem, hogy el tudunk jutni idáig. De ne higgyük azt, hogy a mi társadalmunkban nincsenek olyanok, akik élet és halál urai. Beszélgethetünk például az olyan rettentő megosztó témákról, mint a halálbüntetés vagy az eutanázia kérdése, vagy sokkal tágabb értelemben a különböző országok különböző társadalmi rétegeinek az egyes betegségeknek, jellemző baleseteknek való kitettségéről is. Nem is kell nagyon messzire menni, a koronavírus járvány kapcsán azért szépen kirajzolódott, melyik országnak/kontinensnek mennyi jutott az oltásokból. Na ugye, hogy élet és halál urának lenni nem is annyira idegen koncepció már ma sem?

Ezek a regény címe, fülszövege és eleje alapján teljesen egyértelműen felmerülő kérdések.

Aztán jön a következő réteg, amiben talán még ennél is könnyebb párhuzamokat felfedezni a mi világunkkal. A könyv folyamatosan dobálja fel a kérdéseket az emberek "emberségével" kapcsolatban. Milyen embernek lenni? Vajon létezhet-e tökéletes társadalom, vagy az ember képtelen egy ilyen világban létezni, és akaratlanul is betör az utópiák közösségébe az önzés, a bűn, a korrupció? 

És persze ezzel együtt ott lóg végig a két téma ötvözete: mennyire határozza meg az embert a halál tudata? Vajon ha mindenki örökké élne, továbbra is képesek lennénk nagyszerű tettekre? Továbbra is lenne, ami fejlődésre sarkallna minket? Művészeti alkotások létrehozására, tudományos törekvésekre - vagy az elkerülhetetlen vég nélkül megrekednénk? 

Egy sor ilyen érdekes kérdést feszeget a könyv, mindezt úgy, hogy bár nem a legkönnyedebb olvasmány, nem válik végtelenül nyomasztóvá - ami tulajdonképpen meglepő annak tükrében, hogy egy Kaszásokkal teli utó/disztópiában járunk. 

Ebben segít némileg a regény felépítése is. Neal Shusterman már az Unwindban is nagy sikerrel alkalmazta azt a módszert, hogy a regény nagyobb témáját részben a konkrét történeten kívül, a fejezetek eleji "extrákban" fejtette ki. Gyakorlatilag ez történik itt is, bár nem teljesen ugyanaz a módszer. Minden kaszásnak naplót kell vezetnie, a fejezetek elején pedig a kaszások naplóbejegyzéseiből olvashatunk egy-egy cikket. Ezek merengő naplóbejegyzések, sok kérdést vetnek fel a történettel, a világgal, az emberiséggel kapcsolatban. És mivel többségük olyan kaszások feljegyzései, akik ténylegesen is részei a történetnek, azért némi karakterépítés is lapul bennük.

A regényt nem csak ezek a naplóbejegyzések szabdalják, sőt... A regény 5 nagy részből áll, és mindegyik nagy rész továbbra fejezetekre van osztva - minden fejezet elején egy újabb naplóbejegyzéssel. 

A történet maga egyébként nem kevésbé izgalmas, mint a világ. Két főszereplő történetét ismerhetjük meg párhuzamosan. Citrát és Rowant egy kaszás kiválasztja, hogy inasként tanuljanak mellettük. Viszont ténylegesen csak az egyikükből lehet majd kaszás, az egy év letelte után a jobbik élheti majd csak ezt az életet - a másik visszatérhet a régi életéhez. Persze a helyzet ennél sokkal bonyolultabban alakul, sok-sok fordulattal és csavarral. 

A regény elején azt gondoltam, Rowant fogom jobban kedvelni, és sokáig így is volt. Viszont kb. a sztori közepében sokkal inkább Citra felé dőlt a mérleg. Azzal együtt, hogy Rowan vívódásait is nagyon szerettem. 

Rajtuk kívül mindenképpen szót érdemelnek még a mellékszereplők is, akik sokszor még sokkal izgalmasabb karakterek, mint maguk a főszereplők. Ide sorolhatjuk a regény főgonoszát is, akinek időnként vannak félelmetesen megérthető gondolatai. És persze a két másik fontos kaszás is, Faraday és Curie. És mindenképp szeretnék szót ejteni az "egyszeri ember" szereplőkről is, mert legalább annyira izgalmas volt olvasni ezekről a sokszor mit sem sejtő, naiv, minden felett szemet hunyó, beletörődő emberekről, mint a fontosabb szereplőkről. És az is nagyon izgalmas volt, mennyire más lencsén keresztül látjuk őket a regény elején és később, amikor már maguk a főszereplők is sokat változtak.

Azért nem csak jót mondhatok a könyvről. Vállalva a szexizmus vádját, sajnos nem lepődtem meg azon, ami elég gyengécske volt a regényben, tekintve, hogy férfi szerzőknél ezt gyakran tapasztalom. Sok érzelmi szál remekül működik a Kaszásban: a bajtársiasság, a bonyolult családi és baráti kapcsolatok ábrázolása, a mentor-inas kapcsolatok. Mindet elhittem. Viszont a szerelmi szál rettentő amatőr volt. Nem az a problémám, hogy nem voltak nagy romantikus jelenetek - sőt, tulajdonképpen egy egészen jó jelenetet kaptam is végül a szereplőkkel. 

Ezzel együtt annyira instaszerelem az, amit a sztoriban kapunk, hogy egyszerűen hiteltelen az egész. A világból, a szereplők helyzetéből kiindulva nem vártam rózsaszín jeleneteket és randikat, már azzal is elégedett lettem volna, ha megismerik egymást. Ez lenne a kapcsolat alapja. Így viszont, ilyen jelenetek híján csak annyi magyarázatot kaptunk, hogy oké, fiú és lány, összezárva - elkerülhetetlenül lett valami a kezdeti (szintén nem túl hatásosan ábrázolt) vonzalmukból. És kénytelen vagyok elfogadni, hogy történtek olyan dolgok a ténylegesen olvasott jeleneteken kívüli időben, amik valóban indokolták a szerelmi szálat. 

És nézzétek... nekem nem lett volna gondom azzal, ha ez nem szerelmi szál, hanem egy jóféle baráti kapcsolat - nem csak szerelmi szál mozgathat dolgokat. De ha már szerelmi szál lett, ami motiválja a szereplőket több helyen, legyen már hitelesen megalapozva, légyszi! 

Ezzel együtt meg tudom bocsátani a regénynek ezt a gyengeségét, mert amúgy nagyon sok érdekes kérdést feszeget, miközben a történet is izgalmas és fordulatos tudott maradni. 

Az érdekel, a sorozatban innen hogyan tovább, ugyanis én a magam részéről simán el tudnám fogadni ezt a könyvet így, önálló kötetként is, ezzel a lezárással. 

NAGYON AJÁNLOM

U.i.: Utóirat szigorúan olyanoknak, akik már olvasták...

Most komolyan, a regény közepénél a színről szóló mondatnál rögtön előttem volt a magyar borító. Miért kellett ennyire spoileresnek lennie? Az után a mondat után, ha nem is teljes egészében, de részben egyértelművé tette ki van a borítón... Nagyon kár volt érte.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Deszy 📚 💕 📖 (@deszy_reads) által megosztott bejegyzés

Nyereményjáték

Neal Shusterman ezen kötete egy posztapokaliptikus világban játszódik. Mostani játékunkban erre a vonalra építünk: minden állomáson találni fogtok egy idézetet egy-egy posztapokaliptikus kötetből, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába, hogy melyik könyvből idéztünk!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

„Talán nem is létezhet öröm ezen a bolygón anélkül, hogy vele egyenlő mértékű fájdalom ne szülessen a kiegyensúlyozásához egy ismeretlen mérlegen.”

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje

04. 11. Fanni’s Library
04. 13. Kelly és Lupi olvas
04. 15. Szaffi polca
04. 18. Spirit Bliss Sárga könyves út
04. 21. Csak olvass!
04. 23. Utószó
04. 25. Deszy könyvajánlója
04. 27. Hagyjatok! Olvasok!
04. 29. Olvasónapló
05. 01. Könyv és más
05. 03. Sorok között