Lopott a Sóvárgás ötlete? - Perel egy ismeretlen szerző, szerinte az ügynök, a kiadó és a szerző az ő ötletét dolgozták át!
Tegnap a TikTokon találkoztam néhány videóval azzal kapcsolatban, hogy egy
szerző azt állítja, a Sóvárgás eredetileg az ő ötlete volt, és ellopták tőle.
A sztori nagy port kavart, mind TikTokon, mind Twitteren sokan foglalkoznak
vele, nem véletlenül, ugyanis elég sok jel mutat arra, nem légből kapottak a
vádak.
A magam részéről az ilyen típusú vádakat mindig fenntartásokkal kezelem, mert
már sokszor láttam olyat, hogy ismétlődő klisék, fordulatok és lények mentén
állít valaki alaptalanul ilyesmit. És olyat is sokszor hallottunk már, hogy a
világ két különböző pontján ugyanaz az ötlet eszébe jutott két különböző
embernek.
(Gondoljunk csak arra, hány kommentet kapott Andy Weir A bohémiai
űrhajósból készült film első előzetese után - miközben a másolásnak esélye
sem volt, mert A bohémiai űrhajós hamarabb megjelent, mint a Hail
Mary-küldetés, és Weir nem olvashatta a könyvet akkoriban, mert nem volt
elérhető angolul.)
Ám ezúttal elég gyanús dolgokat mondtak ahhoz a videókban, hogy azt érezzem,
hűha, ennek jobban utána kell néznem.
Kezdjük a sztorit a Sóvárgás megjelenésével!
A sorozatot én magam is olvastam, és minden hibájával együtt nagyon szerettem,
itt írtam is róla. Azt hiszem, az értékelésemben is emlegettem, hogy olyan érzésem volt a
sorozat olvasása közben, mintha a szerző vette volna az elmúlt évek
legnépszerűbb sorozatait (Twilight, Vámpírnaplók, Tüskék és rózsák udvara
stb.), és mindenhonnan beemelt volna egy-egy olvasói kedvenc elemet, hogy
valami új mixet hozzon össze belőle.
Aztán a sorozatnak jobban utánanézve láttam, olvastam egy-két interjút a
szerzővel, hogy az egész sorozat ötlete valójában nem Tracy
Wolff-tól származik, hanem a kiadója/ügynöke/szerkesztője javasolta neki, és
kvázi felkérték ennek az ötletnek a megírására.
És akkor most ugorjunk az időben!
Lynne Freeman az a szerző, aki azt állítja, az ő ötletét lopták el, és ebből
született a Sóvárgás sorozat. A dokumentáció is felkerült az internetre, itt olvashatjátok ti is.
Én a főbb részeket elolvastam, a hosszabb, idézetekkel alátámasztott részt
pedig átfutottam. És ez brutális!
Freeman azt állítja, teljes bizalmát fektette Emily Sylvan Kim ügynökbe,
akivel éveken keresztül együtt dolgozott a kézirata javítgatásán. Amikor
Freeman megkereste Kimet, már kapcsolatban volt egy brit kiadóval, ők
javasolták neki, hogy keressen magának egy ügynököt. A kiadónál dolgozó
jogokkal foglalkozó vezetőnek, fantasy szerkesztőnek, gyerekkönyves
szerkesztőnek és az előolvasóknak is tetszett a kézirat (erről e-mailek
vannak), de arra az évre megtelt a YA könyves kvótájuk, ezért végül nem
vették meg a könyvet, de az ügynököknek javaslatokkal látták el, hogyan
javíthatnának a könyvön, mert úgy éreztük, el lehetne adni.
Itt jött a képbe Kim, mivel Freeman úgy érezte, egy amerikai ügynökkel
jobban járna.
Kim azzal győzte meg Freemant, hogy vele szerződjön, hogy ő volt az, aki egy
rakat kézirat között megtalálta a Twilightot!
Kim azt mondta Freemannel, nagyon tetszik neki a kézirat, az írói stílus, és
hogy csak néhány kisebb változtatást kell eszközölni, mielőtt elküldhetnék
kiadóknak.
Freeman ezután három éven keresztül tartotta a kapcsolatot Kimmel, hosszú
telefonbeszélgetéseik voltak, folyamatosan e-mailt váltottak, Kim részletes
kérdéseket intézett Freemanhez, aki ezek mentén folyamatosan átírta és
javítgatta a kéziratot, illetve újabb részleteket írt hozzá.
Kim a nőtől részletes információkat kért ahhoz, hogy el tudja adni a
kéziratot: ötleteket, amikkel pitchelni lehet a könyvet, fejezetvázlatokat,
fejezetösszefoglalókat, szinopszisokat, kiadók megkeréséhez szánt leveleket,
Freeman jegyzeteit, amik mentén megszületett a kézirat, terveket a
folytatást illetően.
Freeman ez alatt az időszak alatt, ami 2010 és 2014 között volt, több mint
45 verziót küldött a kéziratból Kimnek.
Freeman 2012-ben Kim kérésére maga is találkozott Tracy Wolff-fal, egy
romantikus íróknak rendezett konferencián. Kim és Wolff egy hotelben laktak.
Amikor bemutatta őket egymásnak, Kim azt mondta Freemannek, hogy Wolff
erotikus könyves szerző, aki előad az eseményen, nagyon büszke rá és jó
barátok. Kim biztatására Freeman részt is vett Wolff előadásán, aztán együtt
tértek vissza a hotelbe - a kocsiúton, amin ott volt Kim, Wolff és Freeman,
Kim több kérdést is intézett a Blue Moon Rising című kéziratról Freemannek,
amit Wolff is hallott.
2013 végén Kim azt állította Freemannek, hogy nincs olyan kiadó, akinek
elküldhetné a kéziratot, azokon kívül, akiknek már amúgy is elküldték
korábbban. Kim azt kérte Freemantől, állítson össze egy listát azokról a
kiadókról, akiket szerinte még érdemes lenne megkeresni. Ugyanebben az
időben Kim megpróbálta rávenni Freemant, hogy írjon kortárs romantikus
könyveket, akár erotikusokat. Freeman ezt nem szerette volna, így végül
2014-ben Kim azt mondta Freemannek, ha nem ír ilyen könyvet, nem tudnak
előrébb lépni, így végül elváltak útjaik. Azzal búcsúztak, hogy a kézirat
remek, és hogy néhány év múlva próbálkozzon vele újra.
2020. április 7-én aztán megjelent a Sóvárgás. Freeman teljesen véletlenül
talált rá a könyvre egy helyi könyvesboltban, és teljesen sokkolta, mennyire
hasonló az ő könyvéhez.
Freeman könyve egy YA paranormális fantasy romantikus könyv volt, ami egy
alaskai gimiben játszódott. A főszereplő San Diego-ból költözik Alaskába,
miután a családja tragikus módon meghal. A tinilány azt hiszi magáról, hogy
ember, és hirtelen egy paranormális lényekkel teli világban találja magát,
aminek a létezéséről nem tudott. Beleszeret egy veszélyes és sötét titkokat
rejtegető fiúba, eközben a természetfeletti világban háború dúl a különböző
lények között.
Ez még így elég általános, a dokumentumban viszont Freeman hosszan sorolja,
milyen hasonlóságok vannak az ő kézirata és a Sóvárgás között - tényleg
megdöbbentő a lista, a leírásoktól kezdve a mellékszereplőkön és a
történetszálakon keresztül rengeteg a hasonlóság, olyan apróságokig, hogy a
főszereplő párosnak fontos az északi fény. Helyenként még a nevek is
egyeznek, 7 szereplő neve is ugyanaz, és nem gyakori nevekről van szó, tehát
nem Jessica és John ismétlődnek, hanem például a Marise, Collin és a
Bloodletter név.
Freeman elolvasta a gyors ütemben megjelent folytatásokat is, és ez még
inkább meggyőzte róla, a hasonlóságok nem véletlenszerűek.
2022. február 7-én aztán Freeman jogi képviselője levelet írt Tracy Wolffnak
(a Sóvárgás írójának), Kimnek (az ügynöknek, akivel együtt dolgozott Freeman
is), az Entanglednek (a kiadónak, ahol megjelent a Sóvárgás), a Macmillannek
(a Sóvárgás sorozat terjesztőjének) és a Universalnak (a stúdiónak, aki a
filmes jogokat megvette).
Erre a levélre az Entangled jogi képviselője válaszolt, ebben azt
állították, hogy Kim "nem emlékszik ilyen kéziratra" és nem volt "kreatív
szerepe" a Sóvárgásban. A levél szerint a Sóvárgás sorozat alapötlete, a
történet fő szálai az Entangled CEO-jától, Liz Pelletiertől ered, és ő kérte
fel Tracy Wolffot, mert úgy érezte, passzol a szerzői hangjához. A levél
szerint a Sóvárgás egy "kollaboratív projekt", amiben Pelletier elküldte
Wolff-nak a történet fő vonalát, a helyszínt, a karaktereket, jeleneteket,
és ezután aktívan részt vett a könyv írási és szerkesztési folyamatában.
Állításuk szerint "sem Pelletier, sem Wolff nem hallottak még Freemanről,
nem olvasták a több mint 10 éves kéziratot és nem voltak tisztában Freeman
semmilyen munkásságával".
A levélre Freeman képviselője válaszolt, kifejtette, hogy a hasonlóságok
túlmutatnak az alapötleten és a történet folyásán, és kifejezték, érdekesnek
találják a leírást az Entangled szerepéről a könyv megírásában, ugyanis Kim
azt mondta Freemannek, az Entanglednek is elküldte a kéziratot annak
idején.
Erre válaszul az Entangled jogi képviselője elismerte, hogy megkapták Kimtől
Freeman kéziratát, és hogy Freeman levelét, amelyben próbálja eladni a
kéziratot, Liz Pelletier kapta meg.
További érdekesség, hogy a kéziratot magát Kim Stacy Abrams-nek küldte el,
aki vezető szerkesztő volt az Entanglednél. És mit ad isten, a Sóvárgás és a
második könyv, a Vonzódás szerkesztője Pelletier mellett pont Stacy Abrams!
Tényleg érdemes belenézni
a részletes dokumentumba, ami jó hosszan firtatja a hasonlóságokat, ezeknek a felsorolásába a
fentieken túl én már nem mennék bele.
A helyzet további pikantériája, hogy az Entangled nem olyan régen hozott létre
egy új imprintet, ami többek között Tracy Wolff új könyvét és a nagy sikereket
arató Fourth Winget is publikálja, nem titkolva, hogy komoly piackutatás
eredménye az imprint létrejötte.
Az üggyel egyre többen foglalkoznak.
Többek között állást foglalt benne Courtney Milan szerző is, de többen
rámutattak, hogy nem elfogulatlan, és maga is elismerte, hogy vannak
Wolff-fal közös barátai és az Entangled terjeszti e-könyveit. Bár azt tagadja,
hogy ez befolyásolná, és ahogy írja, Liz Pelletierrel is csak egyszer
beszélt.
Ezt a Twitter kommentfolyamot itt találjátok:
Hey, I think people are talking about the lawsuit involving Tracy Wolff / Emily Sylvan Kim / Entangled right now.
— Courtney Milan 🦖 (@courtneymilan) June 27, 2024
I spend time looking through legal documents on this sort of thing.
És néhány TikTok videó a témában:
@dianarodriguezwallach Booktok Drama- Entangled publishing controversy and lawsuit involving the Crave series bu Tracy Wolff. #booktok #booktokdrama #cravebooks #tracywolff @Diana Rodriguez Wallach Author ♬ original sound - Diana Rodriguez Wallach Author
@charmaine.reads More reasons why I won’t ever read Crave 🙅🏻♀️ #Crave #CraveBooks #TracyWolff #ParanormalRomance #CopyrightInfringement #RomanceBookTok #RomanceBooks #BookTokRomance #BookTokDrama #AuthorDrama #BookTok #BookishNews #Theft #BookTokRomance ♬ original sound - Charmaine 📚📖
@danisbookish Never thought having one of my book reviews printed could be a bad thing 🤦🏻♀️ #booktokdrama #lawsuit #bookish #paranormalbooks ♬ original sound - Wing-Nut
@meganjaureguieccles In case you were wondering why everyone was freaking out about entangled and manuscripts being stolen. #bookdrama #authorlife #entangledpublishing #writingcommunity ♬ original sound - Megan Jauregui Eccles
Nincsenek megjegyzések