Rachel Joyce: Ellopott pillanat


Egy meglepő(en fájdalmas) történet
Ellopott pillanat

A blogturnéról



Harold Fry valószínűtlen utazása után a Maxim Kiadó új Rachel Joyce könyvet jelentet meg, mindenki nagy örömére. Természetesen a Blogturné Klub sem maradhatott ki az érzelmes és megható könyvek írónőjének új regényének bemutatásából.

Ismerd meg Rachel Joyce - Ellopott pillanat című regényének főszereplőjét, Byront, aki barátjával James-szel megpróbálja megérteni, hogy a világból eltűnt 2 másodperc okozta-e annak a reggelnek a szörnyű tragédiáját, ami mindent megváltoztatott az életben.

A Maxim Kiadó által felajánlott 3 nyereménykönyv is a Tiéd lehet, ha követed a turné állomásait, ahol az értékelések mellett sok érdekességet megtudhatsz az időről, a szereplőkről és Rachel Joyce írónőről. Tarts velünk szeptember 16-30 között és szerezd vissza Te is az ellopott pillanatokat.


Eredeti cím: Perfect
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 388
Fordító: ?
ISBN: 9789632615011
Bechdel-teszt: átment
Függővég: nincs
Moly link
Goodreads link (3,57)
Megrendelési link

Byron Hemmings hétköznapi reggelre ébred: iskolai egyenruhája a szék hátán hever, a húga veszekszik vele a reggelinél, odalentről hallja anyja cipőjének kopogását a konyhából. Amikor aztán hármasban elindulnak otthonról, és a tavaszi reggel sűrű párája veszi körbe őket, minden megváltozik. Csak egyetlen szörnyű pillanat, és valami olyan váratlan dolog történik, hogy Byron egész élete kizökken. Az édesanyja mintha észre sem venné, de a tizenkét éves Byron érti, hogy attól a pillanattól fogva már semmi nem lehet ugyanaz. Mi történt, és ki az oka? Napok, hetek telnek el, és Byron tökéletes világa megrázkódik. A szüleiben nem bízhat, ezért legjobb barátjával, Jamesszel szövetkezik, és a két fiú tervet kovácsol…

Véleményem

Vannak olyan könyvek, amelyekről nagyon nehéz írnom. Ez is egy közülük.

Nehéz elmondani ugyanis, mint is olvastam. Egy élet tragédiáját, ennyi bizonyos. Illetve ha őszinte akarok lenni, sok élet tragédiáját, egy bizonyos szereplőével a középpontban.

Amikor olvasni kezdtem a könyvet, nem pontosan erre számítottam. Az alapötlet, a kiindulópont zseniális. Két furcsa gyerek, egy talán túlságosan is tájékozott és felnőtt és egy kíváncsi és bizonytalan fiú érdekes hírt kapnak arról, hogy plusz két másodpercet hozzáadnak az időhöz. Mi az a két másodperc? Semmi. Két másodperc szinte semmire sem elég, kettőt pislant az ember, és már el is szállt, ahogyan az időnek szokása. De ahogyan egyetlen porszem is képes tönkretenni egy szerkezetet, úgy ez a két másodperc Byron életében tesz tönkre mindent. Egy pislantás, és a régi élete odavan.

Az a nagyon érdekes ebben a regényben, hogy tulajdonképpen senkit nem kedveltem meg. Először is, mielőtt bármit is mondanék a szereplőkről, valamit tisztázni kell: a történet két szálon fut. Egyrészt megismerhetjük a két már emlegetett fiút, Jamest és Byront a 70-es évekből, és egy kényszerbeteg férfit, Jimet napjainkból.

James viszonylag keveset szerepel, amikor pedig mégis is, leginkább kétes híreket és tanácsokat oszt meg Byronnal, a főszereplőnkkel. A legjobb, amit róla el lehet mondani, hogy jó barátja Byronnak.

Aztán ott van Byron, akiről kicsit az Alex Woods történet főszereplője jutott eszembe. Nem tudnám megmagyarázni, pontosan miért, de ez a gyerek egyszerűen más. Ha valamit a fejébe vesz, egyszerűen képtelenség azt onnan kirobbantani: ha a két másodpercről van szó, akkor azt, vagy ha a regény nagy konfliktusáról, akkor azt. Állandóan szajkózza, akkor is, ha nem kellene. És belegondolva, pontosan ez a tulajdonsága indítja el a lavinát. Meg az, hogy mintha fordítva lenne bekötve a megmondókája: amikor kellene, akkor nem böki ki az igazat, amikor inkább hallgatnia kéne, akkor meg tuti megszólal. Ha Byron minden furcsasága ellenére legalább arra képes lett volna, hogy befogja a száját... Na igen, akkor nincs ez a regény.

Byron édesanyját leginkább áldozatnak érzem. A körülményei és a döntései áldozatának, persze nem eltagadva a tetteit. Amikor először megjelent a "hétvégi férj", amikor először hallottuk őket telefonon beszélgetni, és amikor először merült fel az, hogy a legfontosabb kérdés a férjtől a feleségnek az, hogy mennyien dicsérték meg az új kocsit... Nem egy boldog család ez, nem egy vidéki boldogságtörténet. Byron édesanyja egy elnyomott rabszolga, tipikus példája annak a fajta családmodellnek, amelyben a "teremtés koronája" teljes kiszolgálást és abszolút fölényt és tekintélyt vár el a család többi részétől, amiért ő a pénzkereső. Miközben a feleségét nem engedi dolgozni, így ő maga nem is tudna magáról gondoskodni. Eközben kényszeresen ellenőrzi, hogy a kérdéses feleség mire költi a pénzt, pontosan mennyi csekket használ fel a csekkfüzetből és mennyi sót tesz a levesbe. Őszintén megvallom, az én nézeteimmel és családmodellemmel ezt az egészet félelmetes volt követnem. Persze nem ez a szál van a középpontban, közel sem, de a hátamon felállt a szőr. Szinte már vártam, mikor pattan el a húr a csendes agresszív férjnél. És nem biztos, hogy elpattan, de attól még azt éreztem, hogy Byron édesanyjával együtt elnyomott vagyok, valaki, akinek mindig attól kell tartania, hogy ha valamit elront, ott lebeg a hóhér bárdja a feje fölött. Vagy ha azé nem is, egy kiadós veszekedésé és talán verésé, ki tudja?
És igenis úgy vélem, annak a bizonyos figyelmetlenségnek Byron természetén kívül ez volt az oka. A félelem, a görcsös rettegés attól, hogy a kocsinak baja eshet. Vagy hogy a gyerekek elkésnek az iskolából. Vagy hogy nem fog ragyogni a lakás. Vagy hogy véletlenül nem a megfelelő dolgot mondja a telefonban. Ez az asszony egyszerűen szinte összeroppan a teher alatt, hogy tökéletesnek kell lennie neki is, meg az életüknek is. Miközben nyilvánvalóan egyik sem az. (Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a könyv eredeti címe Perfect, azaz tökéletes. Nem pont ezért, de azért érdekes belegondolni.)

Nagyon sok spoileres elem van a regényben, amiről szívesen beszélnék, de sajnos nem tudok anélkül, hogy lelőnék valamit. Úgyhogy inkább nem teszem. De érezhetően mindenki egyre mélyebbre süllyed az ingoványban, az olvasó meg csak várja a tragédiát. Az újabbat.

A másik szálon pedig ott van nekünk Jim, a kényszerbeteg férfi, akinek a jelenlétét először talán nem is értjük. De ahogyan halad előre a történet, egyre többet és többet tudunk meg róla, elkezd összeállni az egész. Az egyik problémám ez volt: ütős akart lenni a jelenet, amikor kiderül, miért is van nekünk egy Jimünk. De az a helyzet, hogy már sokkal-sokkal korábban rájöttem, ki ő, így nem rázott meg annyira a felismerés.

Összességében nem mondanám, hogy nagy szerelmem nem lett ez a könyv. Már olvasás közben is próbáltam emésztgetni, érezhetően nem egy könnyed téma. Ami tetszett, az a kényszerbeteg szereplő behozatala és az, hogy ezt a mentális labilitást, ami a szereplőket jellemzi, végig nagyon jól sikerült kezelni. Ebben a könyvben gyakorlatilag senki sem normális mentális, legalábbis szerintem tuti nem. Az apa agresszív és túlságosan tekintélyelvű, ami érezhetően abból fakad, hogy rettenetesen bizonytalan, ezért is kérdezgeti állandóan, mit gondolnak a kocsiról (azaz róluk) a szomszédok és azt is, hogy van-e náluk valaki. Az édesanya egy csendes alárendelt szerepet vett fel, miközben a problémái lassan felőrlik, valószínűleg depressziós is, amit gyógyszerekkel, alkohollal és dohányzással kúrál, mikor melyik van. Byronról pedig már beszéltem is.
Azt javaslom, ennek a történetnek az álljon neki, aki nyitott arra, hogy egy diszfunkcionálisan működő családról olvasson, egy furcsa tragédiáról és olyan emberekről, akik garantáltan máshogy gondolkoznak. Nem egy könnyed történet, nem lehet nyálas-rózsaszín befejezésre számítani, nincsenek mindent megoldó szerelmek. Csak a kőkemény realitás, annak minden problémájával és súlyával.

(Utólagos engedelmetekkel ezt a könyvet nem címkézem fel, mert egyszerűen képtelen vagyok eldönteni, milyen címkét aggassak rá. Valahogy nem érezném megfelelőnek egyiket sem. Az Egynek elmegy azt sugallná, hogy rossz könyvről beszélünk. Miközben csak egy érdekes könyvről, más könyvről. Nem olvastam még hasonlót. Viszont az Ajánlom címke több lelkesedést feltételezne részemről, mint amennyivel szolgálni tudok.)


Nyereményjáték


Az Ellopott pillanat című regényben nagy szerepe van a másodperceknek, ám ez a feladat megoldáshoz inkább percek kellenek majd. Keresed meg a a turnéban résztvevő blogokon az elbújt képeket. A képek mindegyikén egy-egy betűt találsz majd. Mi az a fogalom, ami szorosan kapcsolódik az időhöz, és a blogokon elrejtett betűkből kirakható?

Azok között, akik kiteszik az összekevert betűkből álló szót és a Rafflecopter dobozba beírják esélyesek arra, hogy megnyerjék a Maxim Kiadó által felajánlott 3 db Rachel Joyce - Ellopott pillanat című könyvének egyikét. Jó keresgélést!

A Kiadó csak magyarországi címre postáz.


a Rafflecopter giveaway


A blogturné menetrendje

09/16. Roni olvas 
09/18. Zakkant olvas 
09/20. Always Love a Wild Book
09/22. CBooks
09/24. Könyvgalaxis
09/26. Deszy Könyvajánlója
09/28. Book Heaven
09/30. Könyvszeretet

Rendeld meg a képre kattintva!