Cora Carmack: Inspire
Paranormális new adult, végre!
Cora Carmack: Inspire
Eredeti cím: Inspire
Oldalszám: 284
Sorozat: The Muse 1.
Függővég: van
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,15)
Kalliope egyetlen célból él.Hogy inspiráljon.Halhatatlan múzsaként nincs is más lehetősége. Ez része annak, ahogy megalkották. Zenészek, festők, színészek - arra használják, hogy újabb szintre emeljék művészetüket, ő pedig arra használja őket, hogy túléljen. Egyik művésztől a másikig vándorol, sohasem marad elég ideig, hogy bárkihez is kötődjön. De csak egy dologra vágyik igazán: másmilyen életre - egy normálisra. Több ezer évet töltött el hazugságok között élve, de most már készen áll valami valódira.
Az édes, szexi és állhatatos Wilder Bell valóságosabbnak tűnik, mint bármi hosszú létezése alatt. És ami a legfontosabb... nem művész. Nem a képessége miatt akarja őt. De Kalliope nem kapcsolhatja ki a képességét, hogy befolyásolja az embereket, még azért sem, hogy megmentse egy férfi életét, akibe talán szerelmes. Mert kis adagokban képes segíteni, hogy valami gyönyörű születhessen, de a képességében ugyanúgy megvan a lehetőség a pusztításra, mint az alkotásra. Minél tovább marad, Wilder annál megszállottabbá válik. Már megtörtént korábban, és egyik halandó sem jöhet jól ki belőle.A jelenléte zseniket inspirálhat.De őrületet is hozhat.
Véleményem
Cora Carmack könyveit nagyon szeretem, úgyhogy az Insipre megjelenését is nagyon vártam. Már csak azért is, mert tudtam, úgy romantikus, hogy közben természetfeletti szállal is operál, méghozzá olyannal, ami hozzám közel áll. A görög mitológiát imádom, és az, hogy a könyv főszereplője egy múzsa, nagyon is kedvemre való volt.

De még nem is ez volt a "világgal" a legnagyobb bajom. Kalli többezer éves, napról napra regenerálódik, így nem öregszik - ez mind szép és jó. Viszont minden nappal gyűlik benne a kreatív energia, amit ki kell magából eresztenie, vagy talán pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy át kell adnia másnak, különben visszacsapódik rá.

Emellett szintén zavaró volt számomra a mitológiai háttérben, hogy bár behozza az írónő, mégis hiányérzetem volt. Kalli egy-egy gondolatából tudjuk, hogy elvileg minden mitológiai lény létezik - Argus fia fel is tűnik, de Kalli elmondása alapján valóban léteznek az istenek is. Na, ennek ellenére egy-egy jelenettől eltekintve a világ teljesen hétköznapi, sehol semmi természetfeletti, Kallit kivéve. Így tulajdonképpen a regény maga olyan, mintha csak egy romantikus történet lenne - egyszerűen csak nem az az egyik szereplő tragédiája, hogy egyszer régen megerőszakolták, hanem az, hogy egyébként egy múzsa.
Ilyen szempontból egyébként sokszor eszembe jutott a Twilight is. Van nekünk egy mit sem sejtő pasink, aki első látásra beleszeret Kallibe. Ezt még el is tudnám fogadni, hiszen egy múzsáról van szó, nyilván gyönyörű, meg jó érzést kelt mindenkiben. De a sztori alapja totál hasonló a Twilightéra, csak itt gimi helyett egyetemen vagyunk, vámpír helyett múzsa Kalli, és vérszívás helyett túltöltheti inspirációval az embereket, ezzel megőrjítve őket.
Egyébként ha a mitológiai száltól eltekintünk, a sztori nem is lett volna rossz. Olyan átlagos, semmi nagy meglepetés, amolyan szokásos NA könyv. Kallit és Wildert szerettem együtt, és ezúttal a barátok helyett Wilder családja érdemel pirospontot a mellékszereplők közül. Imádtam például Wilder húgát. Meg amúgy is - Wilder családjának tragédiája jó volt, hihető volt, szemben a mitológiai szállal. Ott erős kérdőjelek maradtak bennem.
Ráadásul reménykedtem, hogy Cora Carmack többé könyvéhez hasonlóan ez is olyan sorozat lesz, ahol minden rész külön sztori, más szereplőkkel, mondjuk más-más múzsákkal. (Bár tekintve, hogy az egyes múzsák konkrét szerepe szinte értelmét vesztette, nem lenne túl változatos.) De nem, ez bizony egy folytatásos sztori. A regény végén pedig irgalmatlanul gyorsan kapunk egy lezárást, és itt bizony nagyon is bejön a mitológiai szál. És csak az járt a fejemben, hogy miért csak a végén. És hát... persze, hogy függővég. Őszintén szólva inkább nevetségesnek éreztem a lezárást, mint hogy izgatni kezdjen. Persze, érdekel hogyan tovább, de valahogy... nem érzem kereknek ezt a sztorit.
Nem mondom, hogy rossz volt, nagyon Cora Carmack volt, amivel nem lenne gond - csak hát most úgy érzem, inkább maradjon meg a realitás talaján, vagy ha mégsem, akkor kicsit jobban át kellene gondolnia a világot. Az alapötlet nagyon tetszett, a kivitelezésen - főleg a mitológiai részen - még lett volna mit gyúrni.
EGYNEK ELMENT
Nincsenek megjegyzések