Ilyen volt a könyvbemutató

Sziasztok!

Ígértem a hétvégén, hogy írok a szombati könyvbemutatóról, de aztán a laptopom úgy döntött, pihenni szeretne, így nem volt rá lehetőségem. 

Még mindig a szervizben van, mindenesetre azért gondoltam, egy rövid beszámolót a régi asztali számítógép is elvisel majd valahogy. 

Számomra a szombati négyes könyvbemutató igazából pénteken reggel kezdődött. Kulisszatitok: én voltam a Lucy blogturné kampányfőnöke, így amikor péntek reggel Lupi rám írt, hogy gond van, először azt hittem, a turnéval kapcsolatos. Aztán hamar felvilágosított, hogy nem erről van szó, csak beteg, indul az orvoshoz, és bizony nem biztos, hogy tud jönni a könyvbemutatóra. Ami amellett, hogy hiányozni fog nekünk, még egy okból gond: ő lett volna On Sai könyvbemutatóján a moderátor. Sajnos a doki tényleg eltiltotta a társaságtól, szóval én lettem a beugró. 

Természetesen szívesen vállaltam, mert imádtam a Lucyt (is), csak hát nem teljesen voltam felkészülve ilyesmire. Azt hittem, nyugodtan ellebegek majd a könyvbemutatóra, és csak a szokásos okok miatt leszek izgatott (találkozom a többiekkel, meg az ilyen bemutatókon mindig élvezem a hangulatot is), megspékelve azzal, hogy először találkozhatok Rácz-Stefán Tiborral. (Leírtam, Tibi, látod ezt? :D) Így azonban csatlakoztam hozzá a lámpalázasok táborában, mert hát ilyet még soha nem csináltam! Egy dolog interjút készíteni valakivel írásban, aztán megint más szóban, kettesben beszélgetni, de hát egy könyvbemutatón a moderátor az íróval együtt kiül a "dobogóra", és értelmesnek kellene látszódnia!

Ó, igen, nagyon is bennem volt a félsz, a többiek tanúsíthatják. Hiszen Bea olyan profin moderál, ráadásul imádtam a könyvét, és úgy szerettem volna, ha más is érzi ezt. 

Szóval igen, fejben elkezdtem végiggondolni, miket lehetne kérdezni, meg elkezdődött a Lucy újraolvasás is. (Kicsit vicces, hogy még le se ment a könyvbemutató, én meg már másodszor kezdek bele a könyvbe, de hát, a Blogturné Klub tagság egyik legjobb kiváltsága ez!)

Sajnos a bemutatóra jövő BTK-sok száma szépen lassan megcsappant, amit nagyon sajnáltam, mert mind nagyon vártuk a bemutatót, de azért Tibinken kívül négyen így is tudtunk menni - Zakkant, Fummie, Toffy és én. Meg is beszéltük, hogy a bemutató előtt kicsit hamarabb összefutunk, úgyhogy nekünk kicsit korábban kezdett a könyves beszélgetés. Ezúton is köszönöm nekik, hogy tartották bennem a lelket és biztosítottak, hogy jók lesznek a kérdések! :)

Aztán a kis találkánknak végül az lett az eredménye, hogy viszonylag későn indultunk el ténylegesen a bemutatóra, mert hát úgyis ott van egy köpésre. (A Corvinban voltunk.) Aztán Fummie megmondta a tutit, mi meg hittünk neki, pesti lány, tudja, merre kell menni - aha, egy hatalmas kerülővel végül nem sokkal a könyvbemutató kezdése előtt be is futottunk a Trafóba. Ekkor már sajnos késő volt odamenni Tibihez, de azért remélhetőleg érezte, hogy küldjük az energiát. 

Meiszner Krisztina, Rácz-Stefán Tibor és Marco Caldera könyvbemutatója nagyon jól sikerült - kifejezetten jókat kacarásztunk a sorokban, többek között például azon, hogy zavart okozott a két Tibor neve (Marco Caldera igazi neve is Tibor, meglepi!), de leginkább azon, ahogyan Meiszner Krisztina a roma vámpírcsalád, Lakatosék kalandjairól mesélt. Már ebből tudtuk, hogy a regény is hasonló stílusú lehet, bár mellettem Toffy és Fummie szabályos fanclubot alapítottak Jenőnek. (Fummie annál a kérdésnél, hogy tervez-e az írónő folytatást, lelkesen be is kiabált, hogy ő nagyon szeretne.) Az, hogy a Fogadj el!-lel és a Lucyvel távozom, nem volt kérdés, de a lelkes BTK tagok miatt úgy döntöttem, megveszem én is a MásValaki Problémáját, mert már rettentően érdekelt ez a bizonyos Jenő. Sajnos a Szin markában egyelőre nem jöhetett velem haza, a pénztárcámból most csak erre az egy könyvre futotta, de a részletből és a beszélgetésből izgalmasnak tűnt, úgyhogy nem kizárt, hogy előbb-utóbb az is a polcomon köt ki. 

Ezután következett a dedikálás, szépen sorban álltam mindenkinél, hogy aláírja a könyvemet, és végre odamehettem Tibihez is. Igaz, nem sok időnk volt beszélgetni, mert hát neki nyilván fontosabb dolgai voltak a saját bemutatóján, én meg már nagyon izgultam a moderátori szerepköröm miatt. (Annyira, hogy el is felejtettem odaadni Tibinek azt az apróságot, amit vittem neki.) 

Az, hogy milyen volt a moderálás, számomra is rejtély. Benne lenni egy helyzetben egész más, mint kívülről látni. Én azt éreztem, szörnyű voltam, de többen mondták, hogy jó volt, ami kicsit megnyugtatott. Mindenesetre még az elején, amikor bemutatkoztam, az első sorban ülő egyik olvasó nagyon meglepett, hirtelen nem is értettem a lelkesedését. Ugyanis amikor bemutatkoztam, nagyon örült nekem az első sorban - rejtély. A beszélgetés végén aztán odajött és kiderült, hogy Árnyvadász volt, követi a rajongói oldalt, azért örült nekem ennyire. Neki ezúton is köszönöm, nagyon jól esett, hogy odajött hozzám! 

Az, hogy pontosan miről beszélgettünk Beával, némileg a feledés homályába merült számomra. Nem mondom, hogy se kép, se hang, de azért vannak pillanatok, amik kiestek. Hiába, izgulós típus vagyok. Arra azért emlékszem, hogy mesélt a sülysápi piacavatóról, ami az egyik jelenetet ihlette, meg hogy kérdeztem az eddigi visszajelzésekről és arról, hogy mikre számíthatunk tőle a jövőben. (Calderon 3. - nagyon, nagyon akarom!)

Mindenesetre összességében nagyon élveztem az estét, ahogy minden ilyen könyvemutatós-dedikálós alkalmat, szóval mindenkit csak biztatni tudok, hogy jöjjön el, ha teheti.

Az meg már csak hab volt a tortán, hogy utána még beültünk valahová többen, és annyit beszélgettünk, hogy végül az utolsó vonatommal indultam hazafelé. És félelmetes, milyen váratlan fordulatokat tud venni egy-egy ilyen beszélgetés. Moskát Anitával meg Fummie-val például simán váltottunk a Harry Potteres beszélgetésről Stephen Kingre (egy szakértő véleményét kérdeztem, melyik könyvével is kéne kezdenem), majd végül nagyon érdekes elemezgetésbe torkollott a beszélgetés a (tessék kapaszkodni!) szappanoperákról.

Még sok ilyet!

Ami a képeket illeti, sajnos nem hivatalos fotósunk, Lupi hiánya miatt mi nem készítettünk képet, de azért megmutatom, milyen gyönyörű bögrét kaptam Beától, meg lefényképeztem nektek a dedikált könyveimet is. :)