Libba Bray: The Diviners – A látók I.


Az igazi 20-as évek hangulat!
The Diviners – A látók I.

A blogturnéról



A látás nagyon meggyőző dolog. Tudjuk és hisszük, hogy amit látunk, az a valóság, az mindaz, ami történik körülöttünk, velünk, az mindaz, ami igaz. Eszünkbe sem jut ezt megkérdőjelezni.
Kivéve, ha az, amit látunk, az nem velünk történik meg, azt nem a szemünkkel, sokkal inkább a fejünkkel látjuk, valaki más szemén át.

Evie O’neill pontosan tudja, mit jelent ez. De Te vajon kíváncsi vagy-e rá? Kíváncsi vagy rá, hogy hogyan lehet ezt a képességet felhasználni? Miként lehet vele megtalálni akár egy gyilkost is?

Ha igen, mindenképpen tarts velünk december 10-20-ig Libba Bray új könyvének miniturnéján, ahol sok mindenre választ kaphatsz a könyvvel kapcsolatban! Megnézheted a regény magyar feliratos trailerét, olvashatsz a 20-as évek divatjáról, megismerheted a karaktereket, és részt vehetsz egy izgalmas és titokzatos játékban is, melynek fődíja nem más, mint A látók egy példánya!

Eredeti cím: The Diviners
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám:
Fordító: Benedek Dorottya
ISBN: 9789633739310
Sorozat: A látók 1.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (3,97)
Megrendelési link
Evie O’Neillt elküldik unalmas szülővárosából és New York forgalmas utcáira száműzik – amitől ő ma-xo-lú-te el van ragadtatva. 1926-ot írunk. New York nyüzsög az illegális italmérésektől, a Ziegfield lányoktól és a szemtelen zsebtolvajoktól. Az egyetlen bökkenő, hogy Evie-nek a nagybátyjánál kell laknia, aki az okkult tudományok megszállottja.
Evie attól tart, hogy Will bácsi felfedi majd legsötétebb titkát: természetfeletti képességét, ami eddig csak bajba sodorta. Ám amikor a rendőrség egy meggyilkolt lányra bukkan, akinek a testére egy titokzatos szimbólumot véstek és Willt a helyszínre hívják, Evie rájön, hogy képessége segíthet elkapni egy sorozatgyilkost.
Ahogy Evie fejest ugrik a gyilkossal való macska-egér játékba, újabb történetek bontakoznak ki a sosem alvó városban. Egy Memphis nevű fiatalember életét a rémálmok irányítják. Theta, a táncosnő múltja elől menekül. Egy diák, Jericho pedig megdöbbentő titkot rejteget. És mindannyiuktól függetlenül valami sötét és gonosz felébredt…



Véleményem

Libba Bray Rettentő gyönyörűség sorozatát még mindig nem sikerült elolvasnom, mert valamiért az első könyv elején nem szippantott be annyira, hogy folytassam. Azóta a rengeteg ajánlás miatt időről időre felmerül bennem, hogy adnom kellene neki még egy esélyt, hátha épp nem a megfelelő hangulatban álltam neki, de még soha nem jutottam el a megvalósításig. 
Aztán a Könyvmolyképző Kiadónak hála lehetőségem nyílt elolvasni A látókat, én pedig úgy voltam vele, miért is ne?

Amikor olvasni kezdtem a könyvet, kicsit megijedtem, hogy megint így fogok járni ezzel a Libba Bray könyvvel is. A hangulat már az elején is nagyon tetszett, látszott a rengeteg kutatómunka (erről még később), de valahogy nagyon lassan kezdett el beindulni a történet, ráadásul miután viszonylag hosszan követhettük Evie szemszögéből az eseményeket, és elkönyveltem magamban, hogy ez ilyen egyszemszöges sztori lesz, hirtelen jött egy váltás. De olyan váratlanul, hogy először nem is tudtam mi kezdeni vele. Nem értettem, ki ez a másik szereplő és mi köze van Evie-hez. Aztán sorban kaptunk újabb és újabb szemszögeket, és ez egy ideig nagyon zavart. De folytattam, mert a hangulat nagyon megfogott.

És milyen jól tettem! Amint nyilvánvalóvá vált, hogy mi köze is ennek a sok nézőpontkarakternek egymáshoz, és mindegyik szálon kaptunk valamit, ami elkezdett foglalkoztatni, már egyáltalán nem zavart a váltott szemszög. Ráadásul közben a sztori cselekménye is elkezdett kibontakozni. 

Igazi misztikus krimit kaptunk. A 20-as évek New Yorkjában egy gyilkos szedi sorra az áldozatait, és igen bizarr módon - van, akinek a szemét vágja ki, valakinek a keze tűnik el. Mivel a hullákon különös jeleket találnak, főszereplőnk, Evie nagybátyját hívják segítségül a nyomozásban, aki az okkult tudományok ismerője, hiszen egy ilyen múzeum vezetője. A nyomok azonban egyre misztikusabbá válnak, és nyilvánvalóvá válik, hogy nem hétköznapi sorozatgyilkosról van szó. Az olvasó számára pedig különösen érdekes ez - ugyanis mi lépéselőnnyel indulunk, mert a gyilkosságokat mindig végignézhetjük, így mi pontosan tudjuk, ki áll a háttérben. Ettől azonban nem lesz kevésbé izgalmas a nyomozós szál, hiszen egyrészt izgulunk, hogy a szereplők végül mikor jönnek rá a gyilkos kilétére, másrészt azért bennünk is vannak kérdőjelek szép számmal, a hogyanok és a miértek például. Emellett nagyon érdekes, hogy az egyes gyilkosságokra kapunk jóslatot, de ezek olyan furmányosan vannak megfogalmazva, hogy nem feltétlenül siker belőle nekünk sem kitalálni, ki is lesz a következő áldozat. 

A történet tehát misztikus, és nyilvánvaló fantasyelemeket vonultat fel: képességgel rendelkező fiatalok,
szellemek... Urban fantasy a 20-as évekből. Mégis inkább a misztikus szót használnám rá, mert mindezektől eltekintve nagyon is realista képet kapunk a korról, és a szereplőink sem nagyon rugaszkodnak el attól, amit elhisznek. A háború utáni években a rengeteg veszteség okán ebben a korszakban valóban tombolt a természetfeletti utáni vágyakozás - mindenki beszélgetni szeretett volna egy elveszített szerettével. (Emlékeztek még a Fekete madarak árnyékában könyvre?) És itt is kapunk kamuszeánszokat és igaziakat, mert hát ez a 20-as évek! Meg mindenféle mást is, ami eszünkbe jut a misztikusságról: titkos társaságokat, furcsa szimbólumokat és bizony vallási szektákat. 

Egy újabb szál, amit imádtam a történetben. A nyomozás miatt Evie-éknek bele kell folynia a korabeli szekták világába is, és ez megint milyen érdekes! Hogy hogyan lehet elvakítani embereket csupán a hit szavával. Akármennyi történetet olvasok ezzel a kérdéssel, újra meg újra elcsodálkozom, hogy nagy tömegben milyen gonosszá és naivvá válhat az ember. (És nem tudom, mi van a levegőben, de ez egy hónap alatt már a harmadik vagy a negyedik olyan könyvem, amiben a szekta kérdés előkerül - csak nem üzenni akar nekem valamit az univerzum?)

A regény hangulata egész egyszerűen elképesztő, Libba Bray nagyon jól elkapta és látszik, hogy rengeteg kutatómunka áll a könyv mögött. A korabeli szokások, a zenei stílus, a divat, a szabadosság, a cigaretta, az új találmányok, a beszédstílus... Mind-mind előkerül a könyvben. Libba Bray minden érzékünkre hat, és konkrétan elérte, hogy olvasás közben vágyjak jazz-zenét hallgatni és vízhullámot akarjak a hajamba. Ha megkérdeznétek tőlem, mire fogok leginkább emlékezni a könyvből, garantáltan a hangulatot mondanám, mert az bizony öt csillagos.

Tehát a cselekmény izgalmas, a hangulat csillagos ötös, mi van a karakterekkel?

YA történetben viszonylag ritkán tudom ezt mondani, de itt ki merem jelenteni: mindenki egyedi a maga nemében. A sok szemszög miatt viszonylag sok fiatal főszereplőt kapunk, és mindegyik nagyon összetett, kidolgozott múltjuk van, és mind kellően érdekesek és rejtélyesek ahhoz, hogy foglalkoztatni kezdjenek minket. 

Evie a "fő" főszereplőnk. Először nem igazán tudtam mit kezdeni vele, mert leginkább egy elkényeztetett hisztis úrilánynak éreztem, de ahogy a történet haladt előre, egyre jobban megkedveltem. Persze nem lett kevésbé kotnyeles és manipulatív, de ez hosszú távon pont érdekessé tette. Ráadásul ahogy a hangulat egyre jobban beszippantott, rájöttem, hogy ilyennek képzelem a tipikus 20-as évekbeli fiatal nőt: kihasználja nőisége előnyeit, flörtöl, manipulál, eközben pedig olyan felszabadultan próbálja élni az életet, amennyire csak lehet. Viszont Evie-nek is megvannak a maga tragédiái, amelyekkel szembe kell néznie, ha máshogy nem, álmában.

A többiekről nem szeretnék ilyen hosszan írni, de ezt a sémát szinte mindenkire rá lehet húzni: tuti, hogy mindegyiküknek van valamilyen csontváza a szekrényben. 

Memphis nem tudta megmenteni, akit a legjobban szeretett, és azóta is bűntudat gyötri. Foggal-körömmel igyekszik gondoskodni öccséről, de nincs könnyű dolga. Ráadásul színesbőrű egy nem túl elfogadó amerikai társadalomban, és csak úgy tud gondoskodni magáról, ha belefolyik a maffia üzelmeibe. Ezt még spékeljük meg a költészetével illetve a kitörni akarásával, és nyilván egy nagyon érdekes karaktert kapunk.
Jericho Evie nagybátyjának dolgozik, egy nagydarab és nagyon rejtélyes figura. Igazán értelmes, nagyon sokat tanul és Evie mércéjével túlságosan is konzervatív. De nyilvánvalóan titkol valamit. Ezt most nem fogok ellőni nektek, de annyit mondok: meg fogtok lepődni.

Ott van még nekünk Sam, akinek a karaktere nem hiányzohatott a 20-as évek sztoriból! Az igazi zsivány az utcáról, aki anélkül zsebel ki bárkit, hogy az észrevenné. Az Evie-hez intézett nagyképű beszólásait egyszerűen imádtam, meg azt is, hogyan alakítja a stratégiáját. Lehet, hogy utcagyerek és tolvaj, de nagyon is tudatos. És bizony neki is megvannak a maga céljai, amelyekért minden nap küzd. 

Theta a magabiztos táncoslány, a kor nőideálja. Fokról fokra hajt előre a sikerért, a hírnév felé tör, és egy kívülálló szemével a gondtalan frappel mintapéldánya. Dohányzik, iszik, szórakozni jár, magabiztos, jók a kapcsolatai és divatosan öltözik... Irigylésre méltó... lehetne. De ami a múltjáról kiderül, közel sem az.

Thetával együtt csomagban kapjuk Henryt, a zongoristát, aki szintén be szeretni futni - csak sajnos a tehetségét senki nem veszi észre. A meleg fickó Theta legjobb barátja, elválaszthatatlanok egymástól, amióta Henry kisegítette a lányt. Viszont neki is vannak titkai, és talán ő az, aki a legjobban őrzi ezeket. 

És a sor végére hagytam Mabelt, Evie legjobb barátnőjét, aki sok szempontból szöges ellentéte a főszereplőnknek. Visszahúzódó és félénk, és nagyon rövid pórázon tartják a szülei. Fülig szerelmes Jerichóba, és próbálja magára felhívni a fiú figyelmét, eddig nem sok sikerrel. És bár ebben a részben talán viszonylag kis jelentősége van, az anyja politikai törekvései, illetve az ő szálán a sztori végén felbukkanó rejtélyes karakter miatt azt hiszem, a jövőben még sokkal fontosabb szereplő válhat belőle. 

Rajtuk kívül még egy sor érdekes figurát vehetnék elő, nagyon sok szereplő van a történetben, és mindegyikről érdekes lenne elmerengeni, de az értékelésem már így is kezd hosszúra nyúlni.

Még egy utolsó gondolat a szerelmi szálakról, mert hát YA történetben vagyunk, ez sem maradhat el teljesen. Ahogy az egyes szereplők szálai elkezdenek összetalálkozni és összefutni - egy sor esemény van, ami összehozza őket, és mindet imádtam, drukkoltam, hogy egyesek fussanak már össze végre normálisan is -, a szerelmi szálak is beindulnak. Nem hiszem, hogy sokat mondok azzal, hogy több ilyet is kapunk, ráadásul egy cuki kis szerelmi négyszög is kialakulóban van - nem mondom meg, kik között, majd rájöttök. Tetszett, hogy nem ezek a hangsúlyosak, mégis érezni, ha valakinek tetszik valaki. Egy dolog zavart csak, Evie szálán szerintem a végén túl gyorsan és túl egyértelműen történtek a dolgok. Mindenesetre ha valaki nem szereti a rózsaszín románcokat, az szerintem boldog lesz ezzel a könyvvel, mert nem ezek a hangsúlyosak. De azért az is örülhet, aki élvezi ezeket, lesz kiknek szurkolni. 

Összességében bár kicsit lassan indult be a történet, imádtam! Mert amint ténylegesen is elindult a krimiszál, folyamatosan volt miért, kiért izgulni, a hangulat miatt pedig amúgy sem lehetett letenni a könyvet. A végén kaptunk még jó pár kérdőjelet, amelyek miatt nagyon-nagyon várhatjuk a folytatást is, de mégsincs függővég érzésem az olvasás után. 

NAGYON AJÁNLOM


Olvassatok bele a képre kattintva!

konyvmolykepzo.hu/reszlet/diviners_reszlet.pdf?ap_id=Deszy


Blogturné extra - A 20-as évek amerikai divatja

A 20-as évek divatja óriási változást hozott a korábbiakhoz képest, főként a női ruházkodások szempontjából. Az első világháború évei alatt a nők egyre inkább a praktikum jegyében kezdtek öltözködni - nem volt idejük olyan kényelmességekre, mint a hatalmas abroncsok és alsószoknyák felvétele vagy fűzők fűzögetése.
A háború évei után ez a praktikus hozzáállás, valamint az óriási változások a női egyenjogúság felé megtették a hatásukat a divat területén is. Ehhez pedig hozzájött az elveszett nemzedék szabadságvágya is - a tipikus 20-as évekbeli - különösen gondolva itt a jómódú - nők már nem akartak megmaradni otthoniakban és hűségesen várni haza a férjüket. A rengeteg borzalom után szórakozni akartak, kimozdulni és addig élvezni az életet, ameddig lehet. Carpe diem!

"Az úgynevezett “flapper” stílusnak a lázadó fiatal lányok öltözködését, viselkedését hívták.
Jellemzővé vált a rövidebb, szabad esésű, A vonalú ruha, sok rojttal, gyönggyel, esetleg az anyagával, a csípőnél övszerűen szűkítve." (x)

"A nők végre kényelmesebb ruhákat hordhattak (eltűnt a fűző), megjelenésük kissé fiússá vált. A 20-as években a kétrészes ruhákat felváltották az egybeszabott “zsákruhák”, tunikák melyek nem derékban, vagy mell alatt, hanem szokatlanul a csípőnél voltak szabottak. Combközéptől a földig érőig az összes ruhahosszt kedvelték. A kerek, csónak és V kivágás is jelen volt. A ruhák háta gyakran mélyebben kivágott volt mint elöl. Ezt a kort a bő szabású ruhák jellemzik melyeket fliterekkel, gyöngyökkel rojtokkal és fodrokkal tettek nőiessé.  A fejdíszek közt a legkedveltebb a fejpánt és a homlokot takaró kalap volt, melyeket előszeretettel díszítettek tollakkal (a tollboa is kedvelt volt). A hajviselet a nőknél elég egységes volt; általában rövid volt és göndör, amit gyakran kontyba fogtak, a hullámokat meg a fejükhöz simították." (x)

"A jazz, a charleston, vagyis a mulatás, a féktelen tánc kötelezővé tette a kényelmes trottőr sarkú, pántos, kényelmes cipőket. A könyékig érő kesztyű, a hosszú szipka  szintén meghatározója volt egy elegáns nőnek. A sminkelés fontos szerepet kapott, mind a szem és a száj hangsúlyozása erőteljesebb lett.
A szexualitás áthatotta az “új nőt”!" (x)

Férfi divat:
"Bár a 20-as évek a nők forradalma volt, azért a háború után a férfidivat is változáson ment keresztül, de ez a változás lassabb volt. Divatossá váltak a sötétkék, a drapp és a szürke zakók hajszálcsíkos változatban kétsoros gombolással, de készültek kockás és egyéb kismintás anyagokból is öltönyök.
A sport elterjedése az ő öltözködésüket is befolyásolta. Az ő ruhásszekrényükben is megjelent a tweedanyag, melyből hátul övvel összehúzott sportzakókat készítettek az erősebbik nem számára. Sportos kabátot is hordtak a férfiak, amelyet trencskó-nak neveztek. Hódítottak a mellények, a kardigánok és a kötött pulóverek is. A mellényt napközben inkább a kötött pulóverek váltották fel.
Az oxfordi diákoknak köszönhetően divatos lett a flanelnadrág, lassan a férfiak is megszabadultak az eddigi divat kötöttségeitől. 1925 körül a nadrágok derekát magasra emelték, és a nadrágok hajtókát kaptak.
Az urak is zselével formázták a hajukat, amit középen választottak el, és szorosan a fejre fésültek. Kalapot hordtak, de a cilinder teljesen divatjamúltnak számított. Viszont nagy szerepet kapott a nyakkendő, amely a divatosság elengedhetetlen kelléke lett.
A 20-as évek divatforradalma abból is állt, hogy most már nem lehetett a ruha alapján megállapítani, hogy ki melyik társadalmi osztályba tartozik. A ruha vonalvezetése és színe semmit nem árult el erről, de a nagy tervezők darabjait, Coco Chanel-ét, Madeleine Vionner-ét, Jean Patou-ét, Jeanne Lavin-ét nem tudta megfizetni, csak a gazdagabb réteg. Ezeknek a tervezőknek a ruhái minőségi anyagokból és minőségi munkával készültek, tehát ebben rejlett még is egy kis különbség az egyes társadalmi rétegek hölgytagjainak ruhái között." (x)

És mégis hogyan lehetne jobban belelátni a divatba, mint hogy hozok nektek egy sor képet a kor ruházatáról! 










Érdekes lehet az is, ha nem korabeli fotókat nézegetünk, hanem csak a ruhákat, hiszen így a színeket is jobban látjuk, mint a fekete-fehér fotókon. 

Íme néhány Pinterest tábla, amiket ajánlani tudok: 

És hoztam egy videót is nektek. A fickó az elején nagyon sokat beszél ruhák nélkül, de érdekes dolgokat mond, úgyhogy érdemes meghallgatni azt is, de kb. a videó közepétől már mutogatja is a ruhákat.



Nyereményjáték

Evie és társai lépten nyomon egy furcsa könyv furcsa jóslataiba botlanak, melyeket követve a sorozatgyilkos sorra szedi áldozatait.

Mi ugyan nem tervezzük, hogy áldozatokat hagyunk magunk után, ám a mi tarsolyunkban is van néhány “jóslat”, melyek segítségével igyekszünk hozzátok eljuttatni némi információt a turnéban részt vevő blogokról, bejegyzésük tartalmáról, szereplőkhöz fűződő viszonyáról.

Minden blogállomáson találtok egy furcsa jóslatot. Találjátok ki, melyik részt vevő blogról szól a versike, illetve azt, hogy milyen információt közöl veletek, vagyis mi a jóslat!
(a jóslat vonatkozhat arra, hogy az említett blog milyen érdekességet közölt/fog közölni a könyvről, ki volt a blogger kedvenc szereplője stb.)

Fejtsétek meg a jóslatot, és szerezzétek meg a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

Jóslat 2. (melyik blogról szól - és mit jósol?)

Jóslatunk blogjának dísze egy fáradt kis balerina,
bár írójának tisztje mégis inkább: bloggerina.
Mottója szerint a jó könyv tesz minket még jobbá,
de megmondom mi történt vele e könyvet olvasván:
volt egy alak, erős, sötét,
családtól elszakítva mások nevelék,
kinek isten nem sok évet enged,
megtették őt mások szörnyetegnek.
Ám mindezt kemény titok őrzi,
s alakját  egy múzeum árnyékába rejtve,
annak igazgatójának segédjévé tette.
Ő lett hát e blog gazdájának kedves,
ki a történetben neki leginkább rokonszenves.



a Rafflecopter giveaway

A blogturné menetrendje

12/10. Roni Olvas
12/16. Deszy Könyvajánlója
12/20. Függővég

Rendeld meg a képre kattintva!