Molly McAdams: Taking Chances – Kétesélyes szerelem


Ehhez képest az Esmeralda is csak piskóta
Taking Chances – Kétesélyes szerelem

Eredeti cím: Taking Chances
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 518
Fordító: Varga Tibor
ISBN: 9789633738566
Sorozat: Taking Chances 1.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: megbukott
Moly link
Goodreads link (3,93)
Megrendelési link
A tizennyolc éves Harper egész életét tengerészgyalogos apja szigorú felügyelete alatt töltötte, most azonban elérkezett az idő, amikor végre a saját életét élheti, és olyan tapasztalatokra tehet szert, amelyekről korábban csak az apja egységében szolgáló újoncoktól hallott. Harper hatalmas reményekkel kezdi meg első évét a San Diego-i Állami Egyetemen.
Új lakótársának köszönhetően Harper hamar belecsöppen a bulik, a helyes pasik, a családi élet és a mindent elsöprő érzelmi viharok világába. A szíve csaknem kettészakad, amikor egyszerre szeret bele új barátjába, Brandonba és szobatársa bátyjába, Chase-be. Kemény külsejük és viharos múltjuk ellenére a fiúk imádják Harpert, és bármit megtennének érte – ha kell, félreállnak, csak hogy ő boldog legyen.

Véleményem

Ezzel a könyvvel már jó ideje szemeztem, mert egyszerűen szerelmes vagyok a borítójába. (És még mindig fáj a szívem érte, hogy nem fog a polcomon csücsülni.) Még a Goodreadsen találtam rá egy random vadászat során, és eldöntöttem: olvasnom kell. Nem tartott vissza az sem, hogy nyilvánvaló szerelmi háromszögre számíthatunk, és még az sem, hogy néhány ismerősöm állította: a könyv rossz. Én balga, gondoltam, tudom kezelni a szerelmi háromszögeket, és mindenki csak azért nem szerette. Hát jelentem: rég tévedtem ekkorát könyvvel kapcsolatban.

Annyi mindent nem szerettem benne, hogy azon gondolkozom, hol is kezdjem a felsorolását. Tudni kell (illetve nem kell, de talán érdekes lehet), hogy én ezzel a könyvvel eredetileg turnéztam volna, de kiléptem a turnéból. Aztán végül (nem ok nélkül) nem lett turnéja sem. Amióta olvastam, eltelt körülbelül két hónap, de olyan mélyen belém ivódott a történet, hogy képtelen vagyok elfelejteni. És annyira borzalmas, hogy azóta is minden könyves eseményen kisebb stand-up comedyt adok elő, amikor a könyvről mesélek. Komolyan felmerült bennem még az is, hogy ez az értékelés megérne akár egy videót is, mert olyan "lelkesen" tudok róla mesélni, de az nem az én műfajom, úgyhogy marad a blogposzt. 

Hatalmas szappanopera-rajongó voltam egyszer nagyon régen. Így azt hiszem, van némi fogalmam a kusza és totálisan hihetetlen és valószínűtlen szerelmi szálakról. De hogy mindezzel a szappanoperával ilyen töménységben könyvben találkozzak, még nem volt példa. 

Harper szigorú tengerész apja mellett nőtt fel, aki jóformán semmit nem engedett meg neki. Így tehát Harper olyanannyira ártatlan virágszál, hogy főiskolás gólyaként még egy csókot sem váltott senkivel. Ellenben egy csomó tengerész között nőtt fel, akik a legjobb barátai voltak, így elvileg ismernie kellene a "pasis" dolgokat. Ő azonban szabadságra vágyik, így az ország másik végébe megy továbbtanulni. 

És akkor itt indulnak be az események: Harper kolis szobatársa igazi csajos csaj, így belerángatja a rövid szoknyák és sminkek világába, Harperünk pedig boldogan tanul tőle. Így elég hamar egy buliban találjuk magunkat, ahol rögtön két srác is szemet vet főszereplőnkre: a szobatárs bátyja, Chase, aki a tipikus rosszfiú, illetve Brandon, a gondoskodó jófiú. 

És akkor itt egy pillanatra álljunk is meg! Ugyanis amikor ezeket a szerepeket kiosztom a két srácra, nem túlzok, így vannak beállítva. Így tehát Chase az, aki az egyéjszakás kalandokat hajkurássza, aki az élő fával is flörtöl, motorozik és még sorolhatnám... Brandon pedig bár legalább olyan jóképű, illemtudó, megvédi a lányok becsületét - bár azzal azért nincs problémája, hogy egy hét után megpróbáljon bejutni Harper bugyijába, de ezt most még hagyjuk egy kicsit. 

Chase és Harper között az első találkozástól kezdve pattogtak a szikrák, így szépen el is könyveltem magamban, hogy bármi lesz is, Harper majd a rosszfiú mellett köt ki, ahogy ez lenni szokott. Előtérben volt Brandonnal szemben, hiába volt Brandonnal Harper, végig flörtölgetett Chase-szel, és féltékeny volt, meg a szokásos tünetek. De ezután az írónő szépen az arcunkba tolta, hogy Brandon milyen tökéletes, én meg nem tudtam eldönteni, hogy most akkor mi is van? És ez a bizonytalanság lehetne erősség is, nem kiszámítható a sztori, de higgyétek el nekem, nagyon nem az. A fejemet vertem a falba, ahogy Harper szöcskeként ugrál a két srác között. Egyszerűen nem normális. Ha az egyikkel van, a másikra vágyik és fordítva.

Aztán ha ez még nem lenne elég, bejön a képbe egy harmadik hódoló is. Harper legjobb barátja a tengerészettől áthelyezteti magát a lány kedvéért - meglepinek szánja. Csakhogy az alatt a két hét alatt, ami eltelt Harper költözése óta, a csaj rögtön két pasit is talált. Ekkora koppanást! Szóval ami a tanulság: ha ebben a könyvben valaki hímnemű, az garantáltan Harperre vágyik, nem lehet másként. 

És ha azt mondom, Harper beleveti magát az élvezetekbe, akkor egyáltalán nem túlzok. Fénysebességgel csattan el az első csók, szedi fel az első pasiját, és mire az ember kettőt pislog, már azon drámázik, hogy lefeküdjön-e vele. Nem kizárt, hogy én vagyok régimódi, de ez nekem sehogy sem akart összeállni. Adott egy ártatlan virágszál, aki burokban nevelkedett, és még soha nem csókolózott. De két héten belül már azon szenved, hogy le kéne feküdnie a pasijával. Szerintem ez a tempó irracionálisan gyors. 

És akkor elnézést mindenkitől, de ezt a sztorit nem tudom ennél tovább spoilerek nélkül kezelni. Ugyanis eddig csak amatőr és nevetséges a történet, tele klisékkel és sablonos szereplőkkel, de ezután válik igazán borzalmassá, amikor a cselekmény szó szerint fájni kezd, a szereplők meg annyira lehetetlenül viselkednek, hogy egy ponton felmerült bennem, hogy mindenki be van drogozva, azért ilyen nyugodt emellett az elviselhetetlenül sötét fruska mellett. (Az hagyján, hogy nyugodtak! Még imádják is... Érdekes pszichológiai kérdéseket vet fel, amikor a legborzalmasabb szereplőért rajong mindenki. Hm...)

Szóval itt a figyelmeztetés:
SPOILER!!!

Tehát ott hagytam félbe, hogy lánykánk szenved, lefeküdjön-e a pasijával, mert hát még nem áll készen. Erre bumm! Összefekszik Chase-szel, aki nem a pasija! Ha ez még nem lenne elég nagy tévedés, mindezt védekezés nélkül. És mondtam: szappanoperában vagyunk, nyilván terhes is lesz. Innentől kezdve pedig fénysebességgel szakít jófiúval, hogy rosszfiúval lehessen. Jó úton haladunk tehát a szép rózsaszín mázas befejezés felé. Chase szülei ugyanis természetesen abszolút nem látnak problémát abban, hogy alig felnőtt fiuk gyereket csinált, így beköltözik hozzájuk Harper, és boldogan élnek amíg... meg nem hal. Ja.

Hiszen ennyi "csavar" még nem lenne elég egy szappanoperához. Harper vidáman éldegél Chase-szel és a családjával, nő a pocakja, közben azonban - tessék kapaszkodni! - Brandont is szereti, nem tud szabadulni tőle. Ez végül totális veszekedésbe torkollik Chase-szel, aki persze közben részben megtért, hiszen hűséges Harperhöz és nincs gondja a gyerekkel sem, a csaja meg mégis Brandon után áhítozik. (Itt van rége a 66. résznek, reklám, folytatás következő nap.)

És itt jött el a pont, ami FÁJT. Így, nagy betűkkel. 
A könyvet egy szuszra olvastam végig, mert tudtam, hogy ha egyszer leteszem, soha nem fogok megint nekiállni. Szóval mire eddig a pontig jutottam, minimum éjfél körül járhatott az idő, és háromszor kezdtem el olvasni a fejezetet, mert azt hittem, hogy a) valamit félreértek vagy b) kihagytam néhány fejezetet. 

Nem szoktam gifeket használni,
de sajnos ez a könyv és ez a
csavar ezért a gifért kiáltott.
Ugyanis egy Harper-Chase veszekedést követően hirtelen egy temetés közepén találjuk magunkat. Nem viccelek, konkrétan a terhes Harper ücsörög a sorok között, Chase temetésén. Mi meg rohadtul nem tudjuk, mi a fene történt, mert az írónő nem igazán gondolta, hogy az olvasóknak azért érdemes lenne elárulni, hogy hogy kerültünk egy *cenzúra* temetésre. Méghozzá a főszereplő srác temetésére. Aztán persze nagyon homályosan kiderül, de attól a sokk még sokk. Nagy húzás akart lenni gondolom, a nagyon ütős csavar, de inkább csak nevetséges. Rosszabb, mint egy szappanopera. Őszinte leszek: itt már nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek. De tovább olvastam, mert csak az járt a fejemben, hogy hogyan lehet innen még tovább...

És igen, jól sejtitek: a terhes Harper szépen összejön megint a jófiúval, akit abszolút nem zavar, hogy ilyen fiatalon más gyerekét kell pátyolgatnia, Brandon szüleinek sincs ellenvetése, sőt, ezek ketten még külön is költöznek és hármasban mindkét fiú csatolmányaival (értsd: nagyszülők stb.) egy nagy boldog család. A csúcsjelenet, amikor Brandon előadja a mit sejtve a bölcsőben gőgicsélő babának, hogy az apja milyen bátor volt... Komolyan, a legértelmesebb szereplő ebben a sztoriban a baba, aki még nem is sejti, kik veszik körül. (Szegény. Róla szívesen olvasnék, kész pszichológiai tanulmány lehetne a gyerekből ilyen család mellett.)

SPOILER VÉGE!!!

Szóval ja: a cselekmény rosszabb, mint a gagyi szappanoperák, az írásmód tök átlagos, a szereplők totál valószínűtlenül viselkednek, semmilyen egyedi tulajdonságot nem tudnak felmutatni a szerepükön kívül (jófiú, rosszfiú stb.), a főszereplő csaj rém idegesítő, önző is és hülye is, a többiek meg csak szimplán hülyék. Komolyan olyanok, mintha betéptek volna valami boldogságbogyótól, és nem látnának a szemüktől. A történet nagy csavarja pedig olyan nevetséges, hogy arra nincsenek szavak. Ezerszer jobb fanfictionöket olvastam ennél.

Velem ritkán fordul elő, hogy végletekben fogalmazzak, szóval ha valami nem tetszett, nem szoktam azt mondani, hogy ez a könyv rossz, csak azt, hogy nekem nem tetszett. De EZ a könyv ROSSZ. Komolyan, pocsék. A legjobb benne a borítója, és sajnálom is a tervezőt, hogy ilyen rossz történettel verte meg a sors. Mindenesetre egy okból ajánlom elolvasni: ismerősöknek mesélni róla marha vicces, és ha úgy állsz neki, mint egy rossz paródiának, akkor jókat lehet rajta nevetni. Társasági élménynek sem lehet rossz: állj neki egyszerre a barátnőkkel, és akkor nagyon-nagyon sokat fogtok röhögni, amíg megbeszélitek.
Ha komolyan akarod venni, akkor viszont semmiképp ne vedd a kezedbe, mert hatalmasat fogsz koppanni.

CSAK MAZOCHISTÁKNAK

8 megjegyzés

Írj megjegyzést
Panna
AUTHOR
2015. március 29. 14:42 delete

Gratulálok a kritikádhoz,de sajnálom èn nem èrtek egyett!Szerintem ez egy remek könyv ès lehet,hogy csak èretlen voltál hozzá vagy felületesen olvástad el!Nem tudtad átèrezni a vesztesèget amit szenvedtek Chase halála miatt,lehet azèrt nem tudtad eldönteni,hogy nevess vagy sírj! Remek könyv ès csak ajánlani tudom mindenkinek! Nem akartalak megbántani,de nekem ez a vèlemènyem ès nem èrtek egyett veled!Ha megbántottalak nem rosz szándèkból írtam ès elnèzèst!

Reply
avatar
Névtelen
AUTHOR
2015. május 2. 13:13 delete

Én most nem tudom,hogy mi legyen.Töröltem az 1. 50oldalt ami le volt mentve a telefonomra.Van aki nagyon rajong érte,és olyan is,aki szörnyűnek írja le.Én ezek után már nem is tudom eldönteni,hogy egyáltalán érdemes-e olvasnom...

Reply
avatar
Edina
AUTHOR
2015. augusztus 24. 11:48 delete

Két napja álltam neki a könyvnek, és minden soroddal egyetértek. Édesistenem, ez a könyv tényleg borzalmas. A "nagy csavar" után vagyok, már megvolt az összebútorozás is és csak lesek. Muszáj volt körülnéznem a neten, hogy más szerint is ilyen rossz vagy én maradtam le valamiről. Nem fogom befejezni, 100% időpocsékolás.

Reply
avatar
Névtelen
AUTHOR
2015. november 19. 9:07 delete

Néhány hete olvastam a könyvet, és szerintem borzalmas volt. A felénél letettem, napokig fel sem vettem, de ha már elkezdtem, csak végigolvastam. Engem a leginkább az idegesített benne, hogy mindenki mindennel kapcsolatban annyira megértő volt. Ilyen család a világon nincs. Kijelenthetem, hogy ez volt a legrosszabb könyv, amit olvastam. Elnézést azoktól, akik imádták...de nem vagyunk egyformák :D

Reply
avatar
2015. november 26. 22:13 delete

Sírtam a megrendültségtől, hogy innen van e egyáltalán lejjebb?? Hajnalba nyúlt ez a kis kínzás, mire sikerült,egy a szemgödrömből induló, tarkómnál végződő brutális fejfájással megúsznom az "értelmezését"(??????)Jelentem, nem sikerült!Azt hittem ilyen könyv nem létezik, de mégis van.....hihhhhhhetetlen....Soha többé!!!!!!! :@ :@ Minden soroddal mélységesen egyetértek! Respect mindenkinek, aki végig bírta (köztük én is). Ma már csak jókat derülök rajta! :-) ;-)

Reply
avatar
2015. november 26. 22:14 delete

Sírtam a megrendültségtől, hogy innen van e egyáltalán lejjebb?? Hajnalba nyúlt ez a kis kínzás, mire sikerült,egy a szemgödrömből induló, tarkómnál végződő brutális fejfájással megúsznom az "értelmezését"(??????)Jelentem, nem sikerült!Azt hittem ilyen könyv nem létezik, de mégis van.....hihhhhhhetetlen....Soha többé!!!!!!! :@ :@ Minden soroddal mélységesen egyetértek! Respect mindenkinek, aki végig bírta (köztük én is). Ma már csak jókat derülök rajta! :-) ;-)

Reply
avatar
Bree
AUTHOR
2016. augusztus 5. 12:12 delete

Deszy! A szívemből szóltál, de te erősebb voltál, mint én. Én nem bírtam elolvasni.

Reply
avatar
Bogi
AUTHOR
2016. augusztus 11. 0:37 delete

Teljesen egyetértek.. Én teljesen pozitívan álltam hozzá, mert mielőtt megvettem olvastam róla pár jó véleményt. Aztán elkezdtem és egyszerűen azon tanakodtam, hogy vajon velem van-e a baj. Tudni kell, hogy én minden könyvet végig szoktam olvasni, még ha nem is nyeri el teljesen a tetszésemet. Viszont ezt a könyvet egyszerűen nem bírtam befejezni, abbahagytam a nagy csavarnak szánt esemény után, mert egyszerűen az volt az érzésem, hogy minden lehetséges szappanopera elemet összehánytak... A bejegyzésed viszont teljesen leírja a gondolataimat, amit ezzel a könyvvel kapcsolatban éreztem...

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!