Breaking News

A Szürkére moziba menni önmagában élmény


Sziasztok!

Gondolkoztam rajta, hogy ezt a második élménybeszámolót megírjam, de aztán úgy döntöttem, miért is ne. A tegnapi véleményemben is ejtettem már néhány szót arról, hogy mint élmény milyen volt a moziban ülni, de végül úgy döntöttem, azért ez megér még egy misét. A Szürkére beülni ugyanis már önmagában is élmény volt.

Kezdjük a mozi előtt ácsorgó tömeggel! A 13:45-ös előadásra foglaltam jegyet egy vidéki moziba, ahol az első film 13:30-kor kezdődött, így 13:15-kor nyitottak. Ez azért lényeges, mert a mozijegyet elvileg legkésőbb a film kezdete előtt fél órával át kell venni, szóval hamarabb érkeztem, hogy ezt meg tudjam tenni. A lehúzott rácsok előtt már tömegek álldogáltak kisebb csoportokban, párokban. Jobb híján az ember ilyenkor azzal szórakoztatja magát, hogy felméri moziba igyekvő társait és találgat: vajon ki melyik előadásra érkezett. Talán senkit nem lepek meg vele, ha elárulom, kiderült, hogy a 13:30-kor kezdődő Annie-ra nem sokan érkeztek, a legtöbben a Szürke jegyeiket akarták átvenni. 


Már amikor a jegyem foglaltam, meglepődtem. A 13:45-ös előadást ugyanis nem csak azért néztem ki magamnak, mert a premiert nem számítva az első vetítésre akartam menni kíváncsiságból, hanem azért is, mert úgy gondoltam, egy kora délutáni előadáson nem sokan lesznek, így nyugodtan nézhetem a filmet. Jelentem, tévedtem, már 13:45-kor elég jól megtöltöttük a mozitermet, még ha kisebb fajta terem volt is. Hát nem dolgoznak az emberek? Vagy mindenki éjszakás, esetleg szabadságot vett ki? (Mondom ezt én, aki szintén szabad voltam, de azért a tömeg nagy része nem diákokból állt.)

Mindenesetre meglepődtem, valahogy arra számítottam, hogy több lesz a korombeli, ehelyett elég sok középkorú pár masírozott előre a Szürke jegyekért, amikor felhúzódott a rács. 

A Szürkére menetel második állomása, amikor közlöd a pénztárban álldogáló dolgozóval, te bizony a Szürkére jöttél, és nem a Kódjátszmára. Rossz esetben megvető pillantás a jutalmad - mint az egyik pénztárban láttam -, jobb esetben unott... Ha meg szerencséd van, ismerős áll a pultban, mint ahogy velem történt. Vidáman köszöntem, és amikor mondtam, mire jöttem, nevetve csak annyit fűzött hozzá: "Szar lesz." Majd amikor elfogyott a sor és lehetőségünk adódott még pár szót beszélgetni, hozzátette, a főnök épp akkor pörgette végig a filmet, amikor ott volt, és csupa meztelen jelenet az egész. 

A következő sokk akkor következik, amikor látod, hogy megérkezett a nézőközönség másik véglete. Amikor 3 tizenötéves forma lány állt be nevetgélve a sorba, akkor azért komolyan felmerült bennem a kérdés, vajon a szülők tudják-e, még bőven fiatalkorú csemetéik épp mire készülnek beülni. Ugyanis bár én magam liberális vagyok az ember olvasmányait illetően és abszolút a tiltás ellen vagyok, azért vannak körülmények, amikor igenis indokolt - egy általános iskolás, vagy max. elsős középsulis kezébe Szürke nem való. A képernyőjére se.

Amikor kedves ismerősöm elkezdte beengedni a nézőket a terembe, még egy kis időnk volt beszélgetni, így elárulhattam, engem bizony sok meglepetés nem érhet, olvastam a könyveket. Erre mesélni kezdte, hogy én vagyok itt a kivétel, legalábbis ő így látja. Következett az élménybeszámoló. Ugyanis úgy tűnik, a Szürkére beülni bizonyos rétegekben nem hogy megvetendő, de bizony dicsekednivaló cselekedet - talán olyan, mint a tinikorban elfüstölt cigik, amitől menőnek tűnik az ember. Látott ő már plakát előtt selfie-ző lánykákat, de még középkorú nőket is. Viszont ahogy mesélte, a legjobb a férfiak feje - szélesen vigyorgó nők mellett fancsali képű férfiak masíroztak a terembe az előző napi premieren. És ahogy mellette álldogáltam, meg kellett állapítanom, hogy nem csak akkor. Kész tanulmány figyelni a Szürke nézőit, de komolyan. 


Aztán végül ott hagytam az ismerősömet, mert azok közé tartozom, akik a filmek előtti előzeteseket is imádják, és nem akartam lemaradni azokról sem. Hát, egy élmény volt az is, amíg azokra vártam. Ugyanis az ismerősöm nem viccelt a selfie-kkel. Négy felnőtt vágta magát pózba, mellettem meg egy másik lelkesen posztolta Facebookra, hogy hol van éppen. Valaki még a film főcímét is azzal töltötte, hogy közvetítse, épp kezdődik a Szürke. (Persze, meg se szólaljak, én is kiírtam. :D) 

A levegőben furcsa feszültség volt, bár lehet, hogy ezt már csak én képzeltem. Senki nem tudta igazán, mire számítson. Ráadásul nem mindennapi, hogy az ember ennyi idegennel néz hosszú szexjeleneteket - márpedig itt erre lehetett számítani. Ha azt mondom, hogy a film alatt sokan fészkelődtünk kényelmetlenül, nem túlzok. Komolyan, néha még azon is elgondolkoztam, merjek-e bizonyos részeknél köhögni, vagy akkor mindenki arra fog gondolni, hogy a torokköszörülés a zavarom miatt van. 

Ráadásul a terem érezhetően két csoportra volt osztható: akik olvasták és akik nem. Túlzásnak tűnhet, de nem az: az arcokra volt írva, ki melyik csoportba tartozik. Ki-ki magyarázott annak, akivel érkezett, a mellettem ülő párból például a nő rendszeresen megjegyzéseket fűzött a sztorihoz - mi maradt ki, mi miért van, mit kell még pluszban megérteni a párjának ahhoz, hogy teljes legyen az élmény. (Az a nyakkendő! Azzal fogja kikötözni!) Az már más kérdés, hogy erre az mennyire volt kíváncsi.

Nyilván nézőserege válogatja, hogy milyennek élték meg a vetítést. Mindenesetre a mi termünkben az erotikus jeleneteknél néma csend és harapni lehetett a feszültséget. Komolyan mondom. Ezt néha-néha feloldotta egy-egy nevetés, például az "üzleti tárgyalás" végén, amikor Mr. Grey közli, mit is tenne Anával legszívesebben. Ez az egy-két nevetés mindenkit kicsit felszabadított arra a néhány pillanatra, de aztán visszakerültünk a mellbimbók és korbácsok birodalmába. 

Komolyan mondom, életem egyik legérdekesebb moziélménye volt. És az érdekest most ne vegyétek dicséretnek se, meg lehúzásnak se. Furcsa volt az egész, elejétől a végéig. Bár lehet, hogy ez abból is fakadt, hogy egyedül mentem megnézni, és nem volt mellettem egy barátnő, akinek odasúghattam volna, hogy már megint Ana mellbimbója van a képernyőn, és már kezdek kicsit besokallni. Szóval  valószínűleg nem rossz ötlet erre a filmre nem egyedül menni, hogy legyen kivel összemosolyogni az ilyeneken. (Arra meg már gondolni sem merek, hogy milyen lehetett a 70-es években, amikor a Mély torok ment az amerikai mozikban, egyébként sikerrel. Jaj.)

7 megjegyzés:

  1. Ez érdekes bejegyzés volt, mosolyogva olvastam. :)
    Egyébként húsz éves barátnőm ült be megnézni, és mondta, hogy bizony nem spórolták ki a szexjeleneteket...ahhoz képest osztálytársam (15 éves) menni akart rá. Pech, hogy felvitték 18-ra a korhatárt :D
    Értem én, hogy a mai fiatalok korán érnek, de azért ennyivel? Megdöbbentő :)
    Mindenesetre örülök, hogy mind a film, mind maga a mozizás tetszett végül :)

    VálaszTörlés
  2. Újból megpróbálom elküldeni a kommentemet. Szóval nekem is érdekes élmény volt. Összefoglalva aggódtam, hogy a 15 éves öcsémet nem fogják beengedni, de szerencsére nem történt meg. A mögöttünk lévő nők folyamatosan susmorogtak és nyerítve röhögtek. Néha már inkább rajtuk röhögtünk tesómmal.
    Engem elsőre nem nyűgözött le a film, de vissza-visszagondoltam rá többször is, ezért megnéztem újra.
    Tesóm meg nagy meglepetésemre azt mondta, hogy tetszett neki és még kérdezett is a folytatásról.

    VálaszTörlés
  3. Szia! En olvastam mind 3 konyvet. Nekem tetszett a tortenet. A film mar nem volt annyira jo. Jamie-t imadom, de Dakota nem tetszik. A szinkron nagyon rossz volt. A baratnommel neztem meg aki szinten olvasta mindharom konyvet. Egesz film alatt megbeszeltuk mit hagytak ki, mi volt maskepp a konyvbe. :) Varom a kovetkezo reszt :)

    VálaszTörlés
  4. Szia! En olvastam mind 3 konyvet. Nekem tetszett a tortenet. A film mar nem volt annyira jo. Jamie-t imadom, de Dakota nem tetszik. A szinkron nagyon rossz volt. A baratnommel neztem meg aki szinten olvasta mindharom konyvet. Egesz film alatt megbeszeltuk mit hagytak ki, mi volt maskepp a konyvbe. :) Varom a kovetkezo reszt :)

    VálaszTörlés
  5. Nekem valahogy a film tetszett jobban, bár könyv se semmi, nekem mégis kicsit túl erős volt. Nem az én lüke 17 éves fejemnek való, de hát amilyen bolond vagyok, a jó kis Ulpis 2+1 akcióban lecsaptam a teljes trilógiára, mert ez így Libri gazdaságos volt. :D Imádtam mikor Ana kötözködött Christiannal, főleg mikor lehányta a cipőjét. A forgatókönyvírók sikeresen felturbózták az egyébként - szerintem legalább is - jellemtelen karaktert. (Mármint a szájtáti tollrágcsálgatós Anat). Sírva röhögtem a filmen, és nem csak a poénos jelenetek miatt, a velünk szemben lévő sorban ugyan is egy kisebb csoport hajlott korú nyugdíjas ült, akik végig-kommentelték a teljes filmet, majd részletesen ismertették, hogy idézem: "Nem is lehet olyan rossz". A film után rekeszizomgörccsel és teljes kiábrándulással tértem haza... Félek a nyugdíjasoktól.

    VálaszTörlés
  6. Imádtam a könyvet is és a filmet is!! <3

    VálaszTörlés
  7. Nekem is egy élmény volt elmenni a filmre. :3 Barátnőmmel mentünk ketten és nagyon élveztük az egészet. Az első könyvet elolvastam, most tartok a 2. kötetnél. bevallom nekem először nem tetszett a könyv, mert számomra nagyon lassan haladtak az események. De aztán természetesen bepörögtek és onnantól nem volt megállás. A film is nagyon tetszett. ^^ Igaz hagytak belőle ki részeket,de ez érthető. Így is két órás volt a film, amit szinte észre se vettünk annyira élveztük :)

    VálaszTörlés