"Moziztam" - The DUFF

Sziasztok!

Először is azzal indítanék, hogy leszögezem, nyilvánvalóan nem moziban láttam a filmet, mert sajnos hozzánk egyelőre nem érkezett meg, és nem is tudom, számíthatunk-e rá. Ezért is az idézőjel a címben. Mindenesetre megnéztem a Duffot, és mivel tudom, hogy sokan szeretitek a könyvet (mint én, az értékelésemet ITT olvashatjátok), gondoltam, írok róla néhány gondolatot. 

Már csak azért is, mert az már az első előzetes óta teljesen nyilvánvaló, hogy itt valami egészen más készült, mint a könyv. Aki esetleg azt remélte, hogy a kikerült előzetesek megtévesztőek, és hűségesebb lesz az adaptáció, mint elsőre tűnik... Nos, igen, ti csalódni fogtok, jó nagyot. Ugyanis az előzetesek nem hazudnak, a filmnek vajmi kevés köze van a könyvhöz. 

Figyelem! 

Az értékelésem spoilereket tartalmaz mind a könyvre, mind a filmre nézve!

Hogy mi az, ami megmaradt? Talán ezt az egyszerűbb felsorolni, mivel ez a lista jóval rövidebb. Megmaradtak a főszereplők nevei, illetve az, hogy a DUFF lét problematikáját járjuk körbe. És erősen gondolkozom, mi maradt még meg, de a helyzet az, hogy egyelőre ennél több nem jut eszembe. Ja, de: van szerelmi szál. 

Mit szeretünk a legtöbben a DUFF könyvben? Azt, hogy szerelmes tinikönyv léte ellenére tudott egyedi lenni, és tudta nem túlságosan nyálasan szállítani a szerelmi szálat, csak épp annyira rózsaszínűn, amennyire még pont jó. Adott nekünk Bianca, akit rágnak a családi problémák (anyja elhagyta őket, szülők válnak, alkoholista apa megint inni kezd), plusz felbukkan ráadásnak a volt pasija (az első pasija) is, aki csúnyán átverte, és ezt még spékeljük meg azzal, hogy gyakorlatilag lerondázza egy srác és rá kell jönnie, hogy egy olyan skatulyába került (DUFF), amiről előtte még csak nem is hallott. A kérdéses srác, Wesley, igazi szívtipró, folyamatosan egyéjszakás kalandokba keveredik mindenkivel, akinek szoknyája van, és egy furcsa fordulatnak köszönhetően Bianca ráébred, hogy egyetleg dolog tudja elterelni a figyelmét az életét átitató katyvaszról: a szex. A szex Wesley-vel, akit egyébként utál. 

Ez ugyebár az alapsztori. Mondom, mi lett belőle. Adott nekünk Bianca, aki mellőzve tengeti napjait két gyönyörű barátnője oldalán, akik észre sem veszik ezt - ami kész röhej, annyira az arcunkba van tolva, hogy Biancát mindenki magasról letojja. Bianca egy nap, Wesley-nek hála, rádöbben, hogy ő bizony DUFF, és ez annyira megviseli a lelkét, hogy elhatározza, változtatnia kell. Ezt azzal kezdi, hogy ejti a barátnőit (ami egy szép kritika rögtön a mai generáció felé, hiszen a jelenetben az a nagy veszekedés, hogy törlik egymást a közösségi oldalakról...), majd megfűzi Wesley-t, hogy faragjon belőle jó nőt. Itt kezdődik az átalakítóshow, önbizalmi leckékkel, új ruhatárral, épp csak egymás haját nem fonják be Wesley-vel. Eközben Bianca próbálja felszedni Tobyt, akibe ősidők óta bele van zúgva (elnézést, ez is maradt, de...). Csakhogy ez a rajongás totál érthetetlen, mert minden, amit Toby mutatni tud, az egy kis hajrázás meg némi gitárpengetés. (Ja, nem vicc, tényleg. Könyves, okos-udvarias-lelkiismeretes Toby sírva menekülne filmbéli alakjától.) Közben az iskola gonosz szépségkirálynője mindent megtesz, hogy beégesse Biancát, mert újra össze akar jönni Wesley-vel. És a végén... Nem fogjátok kitalálni, nem, nem, ilyet még soha nem láttunk: jön a bál a bálkirály és bálkirálynő-választással.

Ja, ha ennyiből úgy érzitek, hogy a film enyhén szólva is klisés lett a könyvhöz képest, akkor jól érzitek. Van itt szépítőshow, szomszéd fiú (ó, igen, Wesley a szomszéd fiú lett, akivel Bianca együtt nőtt fel), gonosz szépségkirálynő, bálos királyválasztós nagyjelenet, és nem hiszitek el, még két poéngyárosnak szánt tanárt is sikerült beleírni a történetbe. 

A komoly szálakból nem sok maradt. A csak szex és más semmi kapcsolatba keveredő Bianca és Wesley teljességgel kikerült a képből, helyette kapjuk az "én tanítalak kémiára, ha te megtanítod nekem, hogy legyek jó nő" klisét. Bianca szüleinek válásából annyi maradt, hogy Biancát és az anyját elhagyta az apa(!!!), az anyja pedig épp a lányával egy időben kezd újra randizni. Igen, Biance és az apja kapcsolata tövestől lett kitépve, így az alkoholista szál is teljesen elmarad. Helyette Wesley szülei veszekednek és a fiú reméli, hogy hamarosan elválnak. De nem hagyják magukra a fiukat, nincsen utálatos nagymama és nincsen húga sem. 

De amiért talán a legjobban haragszom, pedig apróság: van a könyvben a jelenet, amikor Bianca megcsókolja Wesley-t, majd utána megpofozza. Imádom a könyvben, és azt is, ahogyan ez is végigvonul Bianca és Wesley kapcsolatán. A filmben ezt a bizonyos pofozós jelenetet a gonosz szépségkirálynő kapta. Komolyan, nem viccelek. És amikor megláttam... 

Nem mondom, hogy nem szerettem a filmes Wesley-Bianca párost, mert az nem lenne igaz. De a könyvben kettejük kapcsolata sokkal egyedibb, sokkal mélyebb. A filmes párost már ezerszer láttam. A népszerű srácnak és a szürkeegérnek együtt kell dolgoznia valamin, aztán végül persze megismerik egymást és összejönnek, aztán a srác dobja a szépségkirálynőt és boldogan elvonul a kisegérrel. A csaj nem jár egyedül, Lelkes testcsere, csak hogy az első kettőt mondjam, ami hirtelen eszembe jutott, de az biztos, hogy a lista nagyon-nagyon-nagyon hosszú lenne. 

Míg ha olyan tinifilmet keresnénk, amilyen a DUFF eredetije, hát... nem hiszem, hogy találnánk. 

Nem mondom, hogy reménytelenül rossz a film. Voltak benne cuki meg vicces jelenetek, a Wesley-t alakító Robbie Amell is jó választás, de összességében amolyan egyszer nézős film. A készítők belepakoltak minden olyan elemet, amit egy tinifilmtől elvártnak tekintenek, aztán a vége ennek megfelelően egy tucat tinifilm lett. Kár érte, mert a könyvben sokkal több volt a potenciál. Legalább azt az üzenetet meghagyták, hogy mindenki DUFF, bár ezt is sikerül egy klisével tálalni. (Bianca cikket ír a suliújságba a bálról...)

Szóval olvassátok a könyvet inkább, bár azt nem mondom, hogy ne nézzétek meg a filmet. Viszont ha valahogyan  mégis előbb juttok hozzá a filmhez, mint a könyvhöz, kérlek, könyörgöm, ne ítéljétek el a könyvet a klisés film alapján!