Alan Snow: A jó, a rossz és a sajt

Gyorsan véget ért...

Alan Snow: A jó, a rossz és a sajt

A blogturnéról

Könyvfesztiválra érkezik a Kolibri Kiadó Doboztrollok sorozatának harmadik része. Alan Snow ezúttal is remek rajzokkal kiegészítve meséli tovább Sajthida lakóinak történetét. 

Tartsatok velünk A Jó a Rossz és a Sajt három állomásos blogturnéján, fejtsétek meg a rejtvényt és esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három példány egyikét. Fel Sajthidára!

 

Kiadó: Kolibri
Oldalszám: 208
Fordító: Pék Zoltán
ISBN: 9786155450518
Sorozat: Doboztrollok 3.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Megrendelési link 

Nagy a baj Sajthidán! A föld fölött és a föld alatt egyaránt. Veszélyben a doboztrollok és a káposztafejek élőhelye is. Ráadásul a gaz Suvasznak újabb rettenetes tervei vannak, hogy még több keserűséget okozzon Sajthida lakóinak… Arthurék képesek túljárni az eszén? Megmentheti egy maroknyi csapat a várost? 

Véleményem

Hadd kezdjem az értékelésem ezúttal a könyv címével! Szerelmes vagyok ebbe a címbe. Megmosolyogtató és a történethez is nagyon jól illik. Olyan sikert aratott, hogy még a barátnőm is megjegyezte, mennyire tetszik neki, pedig sem nem olvasta, sem nem látta a Doboztrollokat.

Hosszú út vezetett idáig, de eljutottunk a Doboztrollok nagy fináléjáig. Meg kell fékezni a vizet, nem is beszélve Suvaszról és ördögi találmányáról - bármi legyen is az.

Az már az első részben nyilvánvalóvá vált, hogy nem teljesen ugyanaz a cselekmény, mint az adaptációban volt. Aztán a második rész végén teljesen biztosak lehettünk már benne, hogy nem feltétlenül ugyanazok a csavarok a könyvben, mint a moziban látható verziójában. Ennek olyan szempontból mindenképp örültem, hogy volt meglepetés dögivel.

Akadt viszont egy-két dolog, amit kicsit hiányoltam, például Madame Frufru lezárását. Azon kifejezetten jót nevettem a feldolgozásban, itt is vártam nagyon, de nem érkezett. De azért kárpótolt érte a hasonló vonalról érkezett fenékdivat a történet végén. Ennél jobban nem megyek bele, mert spoileres lenne, mindenesetre nem csak vicces volt, de jól kifigurázta a divatközpontú és folyamatos szépészeti beavatkozásoknak hódoló társadalmat.

A kérdésekre szerencsére sorban választ nyerünk: miért lakott nagyapa a föld alatt, ki a vaszoknis ember és hogyan került Suvasz börtönébe, pontosan min ügyködik Suvasz... Nagyon nem olyan válaszokat kapunk, mint amire esetleg a film alapján számítanánk. Kifejezetten tetszett nagyapa visszaemlékezése és a magyarázat vaszoknis ember bebörtönzésére, bár picit hihetetlennek tűnt, hogy mindez ilyen gyorsan, az igazságért való küzdelem nélkül lezajlott nagyapa részéről. És aztán ott van  Suvasz meg az műve. Ezt kicsit morbidnak találtam, bár még megküzdöttem vele, és ötletes is volt. A végére viszont kész horror bontakozott ki, túlságosan is viuzális alkat vagyok ahhoz, hogy az egész jelenetsort ne képzeljem el véres valóságában. Mindenesetre ahol sajtok futkosnak, akiket élőben változtatnak fondüvé, ez tulajdonképpen nem is olyan meglepő.

Itt a megoldásban azért találtam némi kötekednivalót, kicsit úgy éreztem, áthágjuk a fizika szabályait, miközben a fizikára hivatkozunk. Senkinek sem szeretném lelőni azzal a poént, hogy elárulom, pontosan mire is gondolok fizika alatt, de ha elolvassátok a könyvet, szerintem érteni fogjátok, mire gondolok. Itt kicsit megtorpantam a történetben és elgondolkoztam, hogy ez mégis hogy, és én értek-e rosszul valamit. De nem. Végül megbocsátottam, mert hát mesében járunk, ennyi belefér, főleg egy olyan regényben, ahol egy egyszerű géppel nyerik ki a nagyságot az emberből.

Ez még izgalmas is volt, ha eltekintünk a fizikától, de a végén Suvasz kiiktatása nekem kicsit gyorsra sikeredett. Elrágódtam volna még rajta, hogy hogyan kapják el, mi történik vele, számomra ez a rész kicsit kurtán-furcsán hirtelen volt. 

Az illusztrációk még mindig fergetegesek, a doboztrollok az elázott és vadiúj dobozaikkal minden eddiginél cukibbak, a patkányokon pedig még mindig nagyon jól szórakoztam. És nem tudom, az első két rész értékelésénél említettem-e, de Pék Zoltán fordítása szuper lett, kellően vicces és mesés, már az egyes lények, szereplők nevének fordításán is nagyon jót mosolyogtam. Mindenképpen szót érdemel, legalább így a sorozat végén.

Összességében nagyon örülök, hogy olvashattam a Doboztrollokat egészen a lezárásig. Nagyon egyedi a történet is, a stílus is, és néha annyira abszurd dolgok történnek, hogy pont ezért működik. Akkor szokott ilyesmi érzésem lenni, amikor Tim Burtont nézek: befejezem, és elgondolkozom, honnan jön ez a sok dilis gondolat és ez az egyedi stílus.

– El kell ismernem – szólalt meg Willbury –, hogy számos hibája ellenére szeretem Sajthidát.
– Nem is olyan rossz hely, igaz?

AJÁNLOM

Nyereményjáték

Ezúttal azoknak szeretnénk kedvezni, akik már olvasták az első két részt, és hozzánk hasonlóan várták A jó, a Rossz és a Sajt megjelenését.
Most tényleg nincs más dolgotok, mint kitölteni a Rafflecopter doboz megfelelő sorait. A három blogon csupán egy-egy kérdés vár rátok.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni az értesítő e-mail-re. Sok szerencsét!!

a Rafflecopter giveaway  

A blogturné menetrendje

04/13 Kelly & Lupi olvas

04/15 Dreamworld

04/17 Deszy könyvajánlója