Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet

A lezárás is fájt...

Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet

A blogturnéról

 

Rebecca Donovan szívbemarkoló Csak lélegezz trilógiájának befejező részéről olvashattok hat állomáson át, április 13-tól 23-ig tartó turnénkon. Itt a nagy lezárás, annak minden fájdalmával és örömével. És ha ügyesek vagytok, még akár nyerhettek is a könyvből!

Eredeti cím: Out of Breath
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 481
Fordító: Bozai Ágota
ISBN: 9789632615219
Sorozat: Csak lélegezz! 3.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,32)
Megrendelési link

„Belülről égtem. Gondolkodtam, mit tehetnék, hogy ezt a kínt tudatom mélyének sötétjébe toljam, és visszajuthassak közönyös, tompa állapotomba. Egyedül nem fog menni. Segítség kell. Muszáj megoldást találni.”

Emma elhagyja Weslynt és mindenkit, akit ott ismert; a Stanford egyetem hallgatója lesz, ahogy mindig is remélte. Korábbi énjének csak árnyéka, teljesen megváltozott. Össze van törve, és csak úgy lehet újra teljes egész, ha felismeri értékeit és megbocsát magának. Emma megtanulja, hogy az őszinteség nagyon tud fájni, jobban, mint az árulás, és az igazság ára az, hogy elveszti egyetlen igaz szerelmét.
A trilógia utolsó részét az olvasók az utolsó oldalig lélegzetvisszafojtva fogják olvasni.

Véleményem

Ha van olyan könyvsorozat, amire illik a frusztráló jelző, akkor az ez. Annyi minden történik egyetlen lánnyal, hogy az valami elképesztő - és ahogy erre számítani lehet, a trilógia zárókötetében ezeket már nem lehet kerülgetni. 

Őszintén meglepődtem azon, ahogyan elkezdődött a könyv. Emma már egyetemista, Evannek még az említését sem tudja elviselni, ellenben Sara mellé beszerzett egy sor barátnőt is: Meget, Peytont és Serenát. Az élete teljesen más, mint volt. Még mindig visszahúzódó, de ez megváltozik, amikor hirtelen valami felidézi benne mindazt, ami vele történt. Innen egyenes út vezet a rossz döntésekhez, az iváshoz és... nos igen, egy pasihoz, aki nem Evan. 

De előbb maradjunk meg a rossz döntések és az ivás vonalán. Rögtön egy viszonylag sokkoló bulival kezdődik a történet, én bevallom őszintén, nagyra tágult szemmel olvastam, és reméltem, hogy valami, valami történni fog... Az nem lehet, Emma... De lehet. A felesek meg sorban csusszannak le Emma torkán, főleg a könyv első felében, már szó szerint Sarával együtt aggódtam, hogy alkoholista lesz a főhősnőnk. Őszintén mondom, minden szívfájdalma ellenére ettől a válaszreakciótól a falra másztam. Sorban hozza a nyilvánvalóan egyre rosszabb döntéseket. Nem fogok hazudni: haragudtam rá, amiért ennyire hülye. 

Az egyetlen pozitív pont a sztorinak ezen pontján Cole feltűnése volt. Igazán aranyos srác, támogató, figyelmes, és még tetszett is a kapcsolata Emmával. Vicces-civódó párbeszédeik kifejezetten megmosolyogtatóak voltak. Csakhogy... Csakhogy ott van Evan. Nagyon is hajlamos voltam végig arra gondolni, hogy miért kell ez ide, amikor ott van Evan? És az mindenki számára egyértelmű, hogy itt Evan az igazi. A Cole szál végül mégis olyan hosszúra nyúlt, hogy komolyan nem bírtam ki, és meg kellett néznem a fülszöveget, hogy egyáltalán számíthatok-e még Evan visszatérésére. 

És aztán Evan jött, és onnantól kezdve minden jobb lett. Mert mindenki számára egyértelmű a könyvben is az, ami nekem is az volt: itt Evannek és Emmának kell együtt lennie. Csak ez nem olyan egyszerű: borogatni kell a biliget, rendezni kell a nem kis konfliktusokat, aztán most már ott van Cole is, meg az a sok idő, ami eltelt, mióta Evan és Emma együtt voltak. És persze Jonathanról sem feledkezhetünk meg csak úgy. 

Itt jön be a szívfájdalom, a gyötrődés, a titkolózás, aztán a titkok kibontása, végre... Jó volt, hogy nem lett egyszerű a lezárás, tele volt nosztalgiával, emlékekkel - boldog és fájdalmas emlékekkel egyaránt - és nehézségekkel. Így kellett lennie. Bár azért maradtak még bennem kérdőjelek - például Cole-lal kapcsolatban. Szeretem én ezt a soroaztt, de azt azért nem gondoltam, hogy még ezt le fogom írni: szeretnék egy spin-off sztorit Cole-ról. Tudom, hogy Jonathan sztorija jön, de őszintén szólva Jonathant nem kedveltem meg túlságosan. Ellenben Cole... Cole sztorija érdekelne. 

És ha már mellékszereplők: imádtam Emma új barátnőit. Na jó, nem mindenkit, Peytontől néha a falra másztam, Meg meg sokszor inkább csak amolyan Sarapótlék, és ennél egyedibb tulajdonsága nem nagyon van... De Serena! Serenát kifejezetten imádtam, nagyon egyedi, nagyon szórakoztató és jó kis jelenetei voltak. 

 

Érdemes még szót ejteni arról, hogyan írta meg mindezt az írónő. A regény elején csak Emma szemszöget kapunk, de amint felbukkan Evan, ez megváltozik. Váltott szemszögből ismerhetjük meg a történet lezárását, de nem fejezetenként váltunk, hanem teljesen random és váratlan módon, akár jeleneten belül is ugrálunk Emma és Evan gondolatai között. Ez nagyon érdekes volt, és bár néha picit nehezebb volt nyomon követni, hogy épp kinek a fejében járunk (Emma szemszöge sima, Evané dőlt betűkkel volt szedve a mi verziónkban, tehát azért követhető), nagyon tetszett ez a megoldás. Bepillanthatunk Evan fejébe is, és sokszor nagyon jó volt tudni, ő mit gondol éppen, hol jár, hogyan dolgozza fel azt a sok "trutyit", amit Emma produkált a kapcsolatuk során és azóta. Mivel a téma a második esély és a megbocsátás, különösen jó ötletnek tartom, hogy mindkét fél oldaláról látjuk a történetet. Emmának önmagának kell megbocsátania, és a saját bűntudatával szembenézni. Evannek viszont nem magának, hanem Emmának kell megbocsátania, ha tovább akar lépni, akár a lánnyal, akár nélküle. Mindenkinek bele kell dobnia valamit a közösbe, mindenkinek meg kell nyílnia, hiszen egy kapcsolat csak így működhet.

Összességében nem volt ez egy rossz könyv. Nagyon fordulatokra ne számítson senki, bár azért akad egy-két meglepetés. De a hangsúly sokkal inkább az érzelmeken van, és azok kibogozásán. A fő kérdés pedig az, hogy létezik-e második esély, túl lehet-e lépni a rossz döntéseinken és magunk mögött hagyni minden rosszat? Másoktól kell várnunk a megbocsátást, vagy az a lényeg, hogy magunknak meg tudjunk bocsátani?

Érdekes kérdések, nyilván lehet őket hosszan boncolgatni. Nem mondom, hogy erre a legjobb ez a történet, de nem rossz. Némi rózsaszínnel, és sok-sok sötétttel festeném meg. 

És Szirmai Gergősen szólva: Fogyasztáshoz egy kis vodkát javasolnék. Vagy tequilát. Vagy sört. Vagy valamilyen kevert piát. Vagy akármit, csak alkohol legyen.

AJÁNLOM

Blogturné extra

Mivel ezzel a kötettel lezárul a Csak lélegezz trilógia, rendhagyó blogturné extrával készültünk. A sorozat részeit egy-egy kedvenc idézetünkkel, és az ahhoz szerintünk leginkább illő zeneszámmal szeretnénk felidézni. Tartsatok velünk ezen a hangulatos utazáson!

 

Nyereményjáték

A korábbi kötetekből már tudhatjuk, hogy Evan számára sokat jelent a fényképezés, a mostani részből pedig kiderül, hogy a szörfözés Emmával közös hobbijukká válik. Épp ezért a mostani játékban az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik szörfösök által kedvelt nyugat-amerikai településen készültek a lélegzetelállító sport fotók.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway
 

A turné állomásai

04.13. - Angelika blogja
04.15. - Deszy könyvajánlója
04.18. - Dreamworld
04.20. - MFKata gondolatai
04.21. - Kristina blogja
04.23. - Kelly & Lupi olvas