Breaking News

Rachel Van Dyken: Egyetlen méreg {Nyereményjáték}


Ez fájt

Rachel Van Dyken: Egyetlen méreg

A blogturnéról



A hazánkban is nagy sikert aratott Egyetlen sorozat második része jelenik meg 2015. szeptember 15-én az Athenaeum Kiadó gondozásában, Egyetlen méreg címmel, Rachel Van Dyken tollából. A Blogturnésok tíz bloggere vállalkozott arra, hogy Wes legjobb barátja, a balhés Gabe történetét véleményezze nektek. Érdemes követni a turnét, mert a különböző értékelések és érdekességek mellett a kedves Olvasóknak a játék helyes megfejtéséért cserébe, esélyük nyílik megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.

Kapcsolódó bejegyzések:



Eredeti cím: Toxic
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 328
Fordító: Szilágyiné Márton Andrea
ISBN: 9789632934488
Sorozat: Egyetlen 2.
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: átment
Moly link
Goodreads link (4,21)
Megrendelési link
Wes és Kiersten legjobb barátja, Gabe igazi balhés srác: egyik lányt fogyasztja a másik után, sötét haja és tetovált karja sem riaszt el senkit. Sőt.
Saylor igazi mintadiák: nagyszerű eredményei vannak, ösztöndíjat kap, kiválóan zongorázik, de valami mégis hiányzik az életéből – és a játékából.
A szenvedély.
Ők ketten egy zaklatott délutánon egy gyakorlóterembe futnak össze – szó szerint –, és bár elsőre taszítják egymást, hamar kiderül, hogy valami furcsa módon egy húron pendülnek.
Aztán egy napon Saylor önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézetben. Az ápoltak közül kiragyog Hercegnő, a nyaktól lefelé bénult lány.
De mit keres ott Gabe minden nap? Mire Saylor választ talál a kérdésre, menthetetlenül belegabalyodik Gabe életébe. Vajon együtt sikerül megküzdeniük a múlt döntéseinek következményeivel?



Az első mondat:


"Bárhová követtem volna."

Véleményem


Sokat gondolkoztam, hogy vajon mit is írhatnék erről a regényről. Amikor befejeztem, kavarogtak a gondolataim és az érzéseim. Egyrészt nagyon tetszettek dolgok, mások meg annyira nem. Viszont már akkor is egyértelmű volt, hogy nagy hatást gyakorolt rám. Nem tudtam egyszerűen csak letenni, miután befejeztem, hanem még merengtem rajta egy kicsit.

Leszögezném: az első rész jobban tetszett, ezt már a regény elején is éreztem, és miután befejeztem is. Valahogy varázslatosabb, könnyedebb volt, és jobban tudtam azonosulni a felmerülő problémákkal is. Az Egyetlent egyszerre éreztem könnyednek és nehéznek. A második résznél sokkal inkább a nehézre került a hangsúly.

Gondolkoztam, gondolkoztam, miután ezt a kötetet befejeztem, mert valami furcsa érzésem volt, de egy ideig nem tudtam rájönni, mi is az a gondolat, ami nagyon észre akarja vetetni magát. Aztán beugrott, hogy mi az, ami teljesen meglepett. Az első rész azt dolgozta fel, hogyan küzd meg egy ember betegségével, és hogyan harcol, hogy kilábalhasson belőle. Wes küzdelme nagyon megindító volt.
A második viszont a teljes reménytelenségből indul, és egy teljesen más küzdelmet dolgoz fel: hogy hogyan lehet elengedni valakit. Na, és ez az, amiért azért kalapot lengetnék. Lehet beszélni az első kötet fullcsoda-optimizmusáról, de ez a könyv, ez a könyv félelmetesen realista, és rettentően fájdalmas. Ugyanis végig érezzük, hogy bármilyen varázslatos volt is az első rész, azért a valósághoz inkább ez a kötet áll közelebb.


És ismerve az írónő történetét - ha emlékeim nem csalnak, az első résznél írta, hogy egy rákos rokona ihlette a sztorit -, különösen kalaplengetés jár. Az első részben ott a remény, a hirtelen hit akár még a csodákban is - és igen, amikor valakinek az egyik szerette beteg, az pont ilyen. Szinte láttam magam előtt, ahogyan az írónő a fájdalmát és a reményét csepegteti a történetbe, hogy igenis van kiút. Hirtelen az ateistából is hívő lesz egy ilyen helyzetben, mert egyszerűen kapaszkodni kell valamibe, az utolsó szalmaszálnyi reménybe is.

De aztán itt van ez a történet. A csodán túlról, amikor már nincs miben reménykedni. Ez szépen, lassan őrli fel az embert, belülről. És ha még okozója is, az maga lehet a pokol. Mélyen elgondolkodtatott arról, hogy vajon mentálisan hogyan képes egy baleset okozója feldolgozni, hogy valakinek a halálát okozta. Borzalmas lehet, nem tudom, hogyan lehet ép ésszel túllépni a lelkiismeretfurdaláson. Hát még ha olyasvalakiről van szó, akit az ember ennyire szeret. Jaj. Nagyon-nagyon fájt.

És persze ott van a kibontakozó szerelmi szál is, mint az első részben. Ott vannak a mély barátságok, amelyekből már kaptunk egy-egy darabkát az első kötetben. Van egy csomó szépség ebben a regényben, ami enyhíthetné a fájdalmat - ahogy már említettem, a szerelem, a barátság, a zene... Minden ott van, mégis ahogy Gabe szemszögéből végigkúszunk a történeten, mintha folyamatosan tüskés bozóton kellene átküzdenünk magunkat. Néha találunk útközben szép virágokat, és ott a jó illat, de attól a tüskék még rohadtul szúrnak, folyamatosan, és hiába szép a virág, és hiába jó az illata, azért a tüskék okozta fájdalom végig ott van.

Na ilyen volt Gabe szemszöge. Pokolian szenvedtem, és nagyon akartam valami enyhülést. Ez volt a szerelmi szál, és néha-néha ezt jelentette Wes jelenléte, pillanatnyi enyhülést, de nem többet.

És ha már szóba kerültek a szereplők... Gabe-et az első részben egyszerűen imádtam! Jó fej volt, de rejtélyes, és tudni akartam, mi a csuda az ő története, mik a titkai, és alig vártam, hogy megtudjam. Hát, kijelenthetjük, nagyon nem erre számítottam. Ennyi szarságot, amit ő kapott, ember legyen a talpán, aki képes legyőzni. Gondoltam, hogy van valami sötét a múltjában, de erre egyáltalán nem voltam felkészülve.


Mellé párnak ott van Saylor. Édes volt, kedves volt, ártatlan volt - alapvetően egy szimpatikus szereplő, de igazándiból ki merem jelenteni, hogy csak kellék. Persze, belelátunk az ő fejébe is, megvan a maga története - de itt a show Gabe-é, mindenki más csak asszisztál. Lehet, hogy pont ezért nem tudtam szurkolni a kettősüknek sem annyira. Illetve még ez sem igaz. Szurkoltam én, akartam Gabe-nek a happy endet, de a másik szálon sokkal fontosabbnak éreztem a lezárást, mint itt a kapcsolat elindulását, még akkor is, ha nyilván ez a kettő ebben az esetben kicsit kéz a kézben járt. Ráadásul ott volt már előttünk példának Wes és Kiersten, és ha párost nézünk, valahogy ők sokkal jobban megmozgattak.

Ebben persze valószínűleg a hosszú szenvedés is szerepet játszott. Nagyon éreztem Gabe fájdalmát, nagyon sajnálat, a szívem szakadt meg érte, ennek ellenére sokszor indokolatlanul soknak éreztem a szenvedést a szerelmi szálban. Nehéz helyzet volt, az egyértelmű, talán a legbrutálisabb és kínzóbb akadály, amiről eddig ilyen könyvben olvastam - ennek ellenére bizonyos jelenetekben nem tudtam igazán elfogadni a szenvedés okát. Egy pontig még igen, egy pont után viszont már nem...

A mellékszereplőket még mindig nagyon imádtam, Wes aranyat ért, éppúgy, mint ahogy Gabe is aranyat ért az elsőben. Kiersten most kissé háttérbe szorult, a srácokon volt a hangsúly, illetve Lisán, akinek megint csak tudni szeretném a titkát. És bár az új mellékszereplők nyilván nem olyan fontosak, mint a sorozat főszereplői, de őket is kedveltem - vagy épp rühelltem.

Összességében tetszett a könyv, Gabe fájdalma nagyon átjött, igazán kínzóra sikerült, viszont azért az első rész jobban tetszett.

AJÁNLOM


Nyereményjáték


Minden állomáson találtok egy YouTube videót, egy-egy fülbemászó zongorajátékkal. Írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a videókon szereplő művek SZERZŐinek nevét.
A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.




a Rafflecopter giveaway


A turné menetrendje


09.06 Angelika blogja
09.07 Kristina blogja
09.08 Szembetűnő
09.09 Dreamworld
09.10 Kelly & Lupi olvas
09.11 CBooks
09.12 Deszy könyvajánlója
09.13 Könyvszeretet
09.14 MFKata gondolatai
09.15 Zakkant olvas

1 megjegyzés:

  1. Kösz, hogy csinálsz ilyen nyeremény játékot! :) :* Amit tudtam beírtam remélem helyesen :) Annyira jó lenne nyerni... Sose nyertem ilyet :/ :( ! De még az lenne a kérdésem, hogy csak akkor lehet nyerni, ha az összeset jól töltöd ki vagy ha minnél több pontot érsz el? :) Előre is a választ! :*

    VálaszTörlés