Vesszőfutás a vesszőkkel - 5 pontban a "Hova kell?" kérdésről


Sziasztok!

Ígértem mindenféle tippet a blogoláshoz, helyesírási rovatot is tervezek, és arra gondoltam, miért is ne ötvözzük a kettőt? Remélhetőleg ez a poszt hasznos lesz bloggereknek is, mindenki másnak is. 

Amikor arról kérdeznek, milyen számomra egy jó blog, a helyesírást mindig megemlítem. Természetesen mindenki hibázik, hiszen emberek vagyunk, de azért az látszik, ha az embernek csak épp becsúszik valami, vagy alapvető problémái vannak.


A magam részéről mindenkit írásra biztatok, legyen az blog, fanfiction, esetleg valami, ami az asztalfiókban végzi. 

Viszont ha valaki az írás mellett dönt, nem árt tisztában lennie vele, hogy az írásnak is megvannak a maga szabályai. És ezek közül a szabályok közül még valószínűleg a helyesírás az, amit bárki a legkönnyebben a magáévá tehet - nem véletlenül gyötörnek vele mindenkit már az általános iskolában is. 

Különösen kényes kérdés a helyesírás - legalábbis az én szememben -, ha valaki könyves blogol. Egy könyves bloggerről az alapvető feltételezés az, hogy olvas. Lehetőség szerint sokat. És ha valaki olvas, és más írásait kritizálja (bár ezt a szót nagyon nem szeretem), akkor egy minimum helyesírási szintet is elsajátított. Valahogy... hiteltelenné válik számomra az a könyves blogger, aki alapvető helyesírási hibákat ejt. Hogyan bízhatok meg az ítéletében, ha még annyit sem olvasott, hogy helyesen írjon? 



És igen, tudom, bizonyos szinten a helyesírás is érzék kérdése. Nekem is számos olyan ismerősöm van, aki szeret olvasni, mégis meggyűlik a baja a helyesírással. De ettől függetlenül kijelenthetjük: a helyesírás tanulható. És ha valaki ír, elvárható. 


Sokszor előfordult már, hogy bele sem kellett olvasnom egy szövegbe, már ránézésre meg tudtam mondani, hogy bizony ha nekiállok elolvasni, én, a nyelvtannáci, a hajamat fogom tépni. És hogy honnan tudtam ezt első blikkre? 

A válasz: központozás

Először is tisztázzuk, mi a fene az a központozás: 



A központozásnak számos érdekes aspektusa van, most egyelőre ebben a bejegyzésben a vesszőkkel foglalkozunk majd.

Nem ígérem, hogy ennek a bejegyzésnek az elolvasása után mindenkinek a helyesírása varázslatos módon megjavul majd. Mindenesetre nagyon sokszor elég, ha a szabály egyszer eljut az emberhez, normálisan elmagyarázva, nem a száraz nyelvtan órán, és máris minden sokkal könnyebbnek tűnik. 
(És akkor itt szeretném tisztázni azt is, nincs magyar szakos diplomám, szóval ha valaki valami hibát talál, jelezze! Remélem, nem lesz ilyesmiről szó, mert én magam is utánaolvasok a biztonság kedvéért még egyszer a szabályoknak, de jobb félni...) 

Nézzünk 5 alapvető szabályt a vesszőkről! 


1. Kell a szóköz - de hová? 


Sokszor találkozom azzal a netes világban - blogon, Molyon és más helyeken -, hogy nem mindenki van tisztában vele, hová is kell szóköz a vesszők és pontok környékén. Pedig ennek a szabálya tényleg gyerekjáték, és a gépelés világában, ahol sokkal egyértelműbb, hol van szünet és mennyi, mint a kézzel írott szövegben, fontos is. 

Ami nem helyes: 
Imádtam a könyvet , szerelmes vagyok Gusba!
Imádtam a könyvet ,szerelmes vagyok Gusba. 

Ami helyes: 
Imádtam a könyvet, szerelmes vagyok Gusba! 

Tehát: amikor írásjelet használsz (legyen az vessző, pont, kérdőjel, felkiáltójel), az írásjel elé NEM kell szóköz, utána viszont igen. (Vannak kivételek: pl. kezdő idézőjel után nem kell. De az alapszabály ez.)


2. Felsorolás - mikor kell és mikor nem? 


Ami helyes:
Szeretem a fantasyket, a romantikus könyveket, a történelmi regényeket. 
Szeretem a fantasyket, a romantikus könyveket és a történelmi regényeket.

Tehát a szabály: felsorolásnál a tagok közé kell a vessző, kivéve, ha kötőszó kerül valamelyik elé.


3. Hé haver! vagy Hé, haver!


Ami helyes:
Meg Cabot, tudsz te ennél jobbat is, hé!
Jaj, ne nyomulj már ennyi közösségi oldalon, John Green! 

Megszólításnál a megszólított elé vagy mögé kell a vessző. És ugyanígy kell a vessző az indulatszavak elé vagy mögé is!


Csak vártam, vártam, hogy jöjjön jöjjön.


Ugye milyen furcsán néz ki a fenti mondat? Nem véletlenül! 

Ugyanis helyesen így lenne:  
Csak vártam, vártam, hogy jöjjön, jöjjön.

Szóismétléseknél kell a vessző, ez elég egyértelmű, és furcsán is néz ki a mondat a vessző nélkül. 


4. De ha lehet...


Biztosan sokszor szenvedtél már vele, hogy ha két kötőszót írsz egymás után, fogalmad sincs, hova kell a vessző. Már csak azért is, mert okosan a fejedbe verték, hogy a ha elé mindig vessző kell, de a hogy elé is, és akkor most mi van, hogyha...

Ami nem helyes: 
Szeretlek, de, ha lehet, most hagyj békén, Will! 
Szeretlek de, ha lehet, most hagyj békén, Will! 

Ami helyes:
Szeretlek, de ha lehet, most hagyj békén, Will!

Magyarul ha két kötőszó van, nem kell mindkettő elé vessző: csak az első elé. Oda viszont KELL. 


5. Most akkor kell az és elé vagy nem kell? 


Az örök kérdés a vesszőkkel kapcsolatban: és elé most kell vagy nem? Azt is tanítják, kell vessző elé, viszont azt is hallani, hogy és elé soha nem teszünk vesszőt. Ráadásul én is épp az előbb írtam, hogy felsorolásnál nem kell az és elé vessző. Na most akkor mi van? 

Nos, ezzel elérkeztünk a vesszős szabályok legnehezebbikéhez, amit kb. mindenki elront. Pedig a szabály nem is annyira bonyolult, és ha egyszer megvan, akkor jól alkalmazható. 

Szóval mi is ez a szabály? 

Összetett mondatoknál a tagmondatok közé vesszőt kell tenni. 

Ez egy nagyon egyszerű kijelentés, de a megvalósítása már nem is annyira az. Mikor minősül összetettnek a mondat? És ha összetett, hová is kerül a vessző? Hol van vége egy tagmondatnak, hol kezdődik a következő? A kötőszavaknál? És mi van a kötőszavakkal, például az előbb említett éssel? 

Néha persze nagyon könnyű érezni a határt: 

Tessa sikoltásától zengett az egész ház, amit a lány próbált visszafojtani. 

Itt teljesen egyértelmű, hogy az amit elé vessző kerül, érezni is a hangsúlyból. 

Aztán ott van a tipikus, amit mindenkinek tanítanak: tudjátok, a hogy elé vessző! 

Szeretem, hogy gyakran szólítasz Jane-nek Blue helyett. 

A hogy elé vessző kell, itt is, hiszen tagmondatokat választ el. 

De mondjuk itt van ez a mondat: 
Azt hiszem, szeretem Jane-t. 

Ide is kell a vessző, pedig nincs egy darab kötőszó, se közel, se távol. De érezzük, hogy lehetne. (Mint ahogy ez a mondat is lehetett volna "De érezzük, lehetne".) Szóval a fenti mondat ugyanezt jelentené, ha azt írtam volna: 

Azt hiszem, hogy szeretem Jane-t.

Tehát attól, hogy nincs ott a kötőszó, hanem elhagyjuk (ahogy azt egyébként az esetek többségében tesszük), attól még a vessző kell. Na de miért? 

Röviden: azért, mert összetett mondat. 

Hosszabban, és most jön a szabály, amit érdemes elsajátítani:

Onnan lehet nagyon könnyen megállapítani, ha egy mondat összetett, hogy több állítmány van benne. 

Harry nagy nehezen befejezte a Pitonnak írt dolgozatát, és boldogan mehetett ki a Tiltott Rengetegbe Voldemortot hajkurászni.  

Látod, ott a vessző. És ahogy látod, és előtt van a vessző. Pusztán azért, mert az és itt két tagmondatot választ el. 

Ha csak a mondat első felét vesszük, érezni, hogy ott az állítmány. Mit állítunk? Befejezte. 
És ha a mondat másik felét nézzük, az és után, akkor is ott egy állítmány. Mit állítunk? Kimehetett (mehetett ki). 

Azaz ez a mondat valójában akár két teljes értékű mondat is lehetne, külön-külön. 

Harry nagy nehezen befejezte a Pitonnak írt dolgozatát. Boldogan mehetett ki a Tiltott Rengetegbe Voldemortot hajkurászni.  

A két egyszerű mondatból lett egy összetett, és ahol a pontnak kellett volna lennie, vessző lett belőle.
Ez sima mellérendelő mondat, könnyű szétszedni, de az összes előző összetett példamondatnál is megvan a két állítmány, aláhúzom ezekben is:

Tessa sikoltásától zengett az egész ház, amit a lány próbált visszafojtani. 
Azt hiszem, szeretem Jane-t.
És így már az is egyértelmű, miért elhagyható, és a vessző szempontjából teljesen lényegtelen a kötőszó. Ugyanis nem a kötőszó a lényeg, hanem az, hogy több tagmondat! 

Többszörösen összetett tagmondatnál (azaz ha nem kettő, hanem még több állítmány van), értelemszerűen az állítmányok számával nő a vesszők száma is. Olyan összetett mondatnál, ahol három állítmány van, kettő vessző kell. Négy állítmánynál három.
(Ha nagyon matekosan szeretnék fogalmazni, hogy mindenkit elijesszek, akkor n-1 vessző kell, ha n az állítmányok és a tagmondatok száma.)

Azaz: ha egy hosszú mondatban több mindenre rá tudsz kérdezni a klasszikus "Mit állítunk?" kérdéssel, akkor az bizony összetett mondat, és 1000%, hogy vessző kell bele - ha van benne kötőszó, akkor az elé is, legyen az és vagy vagy, vagy akármi más. (Mennyi vagy egy rakáson! :D)

Nos, elég nagy rá az esély, hogy ez elsőre kicsit bonyolultnak tűnik, és tulajdonképpen nem is egyszerű. Viszont amint az ember egyszer megtanulja az "állítmánykeresős" módszert, onnantól szinte el se lehet rontani. (Azért hangsúly a szintén.)


Viszont ezzel első helyesírási bejegyzésünk végére értünk! Ha picit tömör volt, olvasd el akár még egyszer, hátha rögzül. Aztán majd visszatérek még blogger tippekkel is, és hozok nyakatekert helyesírási szabályokat is. (És úgy az igazi, ha olyanokat, amiket én magam is sokszor rontok. Ha már elkezdődött a tanév, üljünk be mind a virtuális iskolapadba!)

4 megjegyzés

Írj megjegyzést
Névtelen
AUTHOR
2015. szeptember 27. 10:49 delete

Szia! Ennél a mondatnál az ami elé nem kell vessző? Nem kötekedésből kérdezem, csak nekem onnan hiányzik, de lehet, hogy rosszul gondolom. Nincs ugyan két állítmány a mondatban, de nekem oda valahogy akkor is kellene... Van erre valami szabály?
"Itt teljesen egyértelmű, hogy az amit elé vessző kerül, érezni is a hangsúlyból."

Reply
avatar
Névtelen
AUTHOR
2015. szeptember 27. 10:51 delete

Azt még elfelejtettem megkérdezni, hogy te most már az új helyesírás szabályai szerint fogsz írni, vagy még a régi szerint?

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2015. szeptember 30. 18:20 delete

Nem kell. Itt az arra kell koncentrálni, hogy "hogy az amit elé vessző kerül"
A hogy kötősző, akár el is lehetne hagyni, tehát erre kell figyelni: "az amit elé vessző kerül"
Az amit elé normális esetben vessző kerülne, igen - mert visszautalnánk vele az előző mondatra.
Itt nem erről van szó, mert itt pusztán helyhatározó. :)

Reply
avatar
Deszy
AUTHOR
2015. szeptember 30. 18:23 delete

Jó a kérdés, az a helyzet, hogy nagyon-nagyon mélyen nem ástam bele magam a szabályokba, egy-kettő van, amit nem vagyok hajlandó úgy írni (pl. észszerű, mert így teljesen ésszerűtlen), a többinél meg meglátjuk, mennyire épül bele majd a mindennapjaiban.
Igazándiból nem értem a mostani változtatásokat, a legtöbbet teljesen feleslegesnek érzem, ráadásul nagyon sok helyen megengedő lett - így is lehet, úgy is lehet.
Majd még utánanézek jobban...

Reply
avatar

Rendeld meg a képre kattintva!