Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst! {Nyereményjáték}

Jó volt, de azért még akarnék valamit

Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!

A blogturnéról




A Vörös Pöttyös sorozatot gazdagítja az Aranymosás-győztes Demi Kirschner debütáló regénye. A történet Lipcsébe, majd Krakkóba vezet, ahol egy titkos világ tárul fel a hősnő, Jana elől. Nem várt igazságok, különleges lények, és a Sors áll szembe a lánnyal, miközben elszántan járja az útját és próbálja megmenteni az életét.

Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!




Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 416
ISBN: 9789633993910
Sorozat: Ellopott élet 1.
Függővég:
Bechdel-teszt:
Moly link
Megrendelési link
Jana Robins tizenöt éves, Lipcsében él, és számára az élet az iskolát, a legjobb barátját, vak házvezetőnőjüket és állandóan dolgozó, elérhetetlen apját jelenti.
De egy nap minden megváltozik. Kiderül, hogy mindez csak látszat. Megpróbálják elrejteni előle a világ valódi arcát. Egy olyan világét, ahol az emberek mellett különleges lények őrködnek.
Mindenkinek van egy előre elrendelt sorskulcsa, aminek be kell teljesednie az élete során. De vajon mi az élet értelme? Föl lehet lázadni az előre megírt jövő ellen?
Mi történik, ha a szerelmed talán az ellenséged?
Jana útra kel, hogy megfejtse a világ rejtélyeit, és múltja ádáz titkát. De megpróbál rájönni arra is, mit érez a két fiú iránt, akikre a lelkét is rábízná. Lehet-e barátságból szerelem? Vagy épp az ellenségből lesz a kedvesed?
A regény az Ellopott élet sorozat első kötete, az Aranymosás pályázat egyik nyertes műve.

Az első mondat:


"Mr. Loran minden nap ugyanazt a rituálét követte: reggeli fél hétkor, tárgyalás a tanácstagokkal, ebéd pontban délben, hosszú séta a hadiszálláson, levelezések lebonyolítása, könnyű vacsora, és némi olvasgatás lefekvés előtt."

Véleményem


Már órák óta gondolkozom, hol is kellene megfognom ezt a könyvet, hogyan is kellene indítanom az értékelésemet. Nem sokkal jutottam előrébb, szóval inkább belevetem magam. 

Az alapsztori szerint Jana Robins rájön, hogy a sorsunkat valójában nem mi irányítjuk, hanem előre elrendeltetett. Mindenkinek van egy sorskulcsa, ami meghatározza azt, és egy titkos társaság felügyel arra, hogy a sorskulcsok a helyükön legyenek - ha ugyanis belenyúlnak az emberek sorsába, az beláthatatlan következményekkel járhat. A Rend tagjai azonban nem csak vigyázzák a rendet, hanem plusz tudással is rendelkeznek: ismerik saját sorskulcsukat. Ez egyszerre átok és áldás. 

Ez a része a sztorinak egyébként nagyon tetszett. Az eleve elrendelés és az önálló akarat kérdése - függetlenül attól, hogy minek nevezzek, sorsnak vagy istennek az irányítóját - nagyon érdekes, és olyan hosszan lehet boncolgatni, hogy már többezer éve teszi minden ember, és valószínűleg még teszi majd a jövőben is. Különösen izgalmas kérdés az, hogy ha hiszünk az eleve elrendelésben, akkor bármilyen döntést próbálunk is hozni, valójában az is mindig ugyanabba az irányba vezet, még ha tudunk is a végcélról. De vajon tényleg így van-e? 

Illetve a másik csavar: oké, tudják előre, hogy vezet az utuk, mi az a nagy tett, amit végre fognak hajtani. No de a sorskulcs csupán egy sor. Többféleképpen értelmezhető, számos más tett is kapcsolódik egy emberhez, nem csupán egy - akkor mégis mennyiben határozhat meg minket csupán a sorskulcsunk? És a plusz kérdés: megvan a mi/mit, de mi van a hogyanokkal és a miértekkel? Pont ez teszi izgalmassá az egyik szereplő, Oliver szálát. 

Ugyanígy nagyon tetszett a titkos társaságos, összeesküvés-elméletes háttér is. A világunkat nem mi irányítjuk, hanem egy természetfeletti szervezet, ami sokkal többet tud nálunk. (Pár tök jó apró poén is volt ebből.) Az is nagyon tetszik, hogy vannak ellenlábas szervezetek is, és nagyon mások a nézőpontok sors ügyben - ahogy írtam, ez egy olyan kérdés, amiről sokat lehet vitatkozni, valahogy megnyugtató és hihető, hogy hiába minden plusz tudás, ugyanez a vita a háttérben is zajlik. Jók ezek a politikai-kémkedős szálak, kíváncsi vagyok, merre haladnak még tovább. 

Szóval Jana Robins rádöbben, hogy beleszületett ebbe a Rendbe, és egészen tizenöt éves koráig erről semmit nem tudott. Most ripsz-ropsz kell bekapcsolódnia a világba, hiszen kiderül, hogy valamiért üldözik.

És innentől kezdve annyi minden történik a regényben, hogy ember legyen a talpán, aki képes lenne felsorolni. Más kérdés, hogy nem is akarom. Viszont pont a rengeteg dolog miatt tudok kicsit nehezen fogódzkodót találni a sztoriban. Annyi minden történik, annyi mindent kellene felfedezni...

Önmagában a világ nagyon érdekes. Amellett ugyanis, hogy sorskulcsok vannak, egy sor természetfeletti lényt is kapunk. Ráadásul saját "alkotmányok" ezek, tehát nem egyszerűen másik mitológiából átemelt lények. Különösen tetszett a zerkanok rendszere - minden rendbeli embernek van egy zerkanja, aki születésétől kezdve minden pillanatában ott van vele, védi, óvja, barátja, szülője egyszerre. Ez például szuper. Meg van még rengeteg szuper ötlet, de a világgal kapcsolatban hiányérzetem maradt. Egyrészt a sztori elején nagyon sokszor nem tudtam hova tenni dolgokat, örültem volna ennél kicsit több magyarázatnak. Még mindig vannak homályos foltjai bennem ennek az egésznek - a lényekkel kapcsolatban, a felépítéssel, szinte mindennel kapcsolatban. Amit nagyon kell, azt tudjuk, de annál nem sokkal többet... És érezni, hogy sok minden ki van itt találva, sokféle teljesen egyedi lényünk van, akik mind nagyon érdekesek, de pont ezért akartam volna többet.
És oké, Jana új ebben az egészben, de pont azért tudtunk meg keveset, mert mintha hiányzott volna belőle az egészséges kíváncsiság. A sztori elejének jó nagy részét egy szobában tölti, és vár. Vagy épp nagyon szerelmes. Amivel alapvetően nem lenne problémám, de egy új világ bevezetésénél örültem volna valami kíváncsiságnak, mert én olvasóként nagyon kíváncsi voltam, vágytam volna arra, hogy Jana kilépjen a szobából, és kezdjen felfedezni. Ó, még akár szobán belüli kutatással is elégedett lettem volna mondjuk egy könyvön vagy beszélgetéseken keresztül. 
Voltak persze ilyenek, de számomra kevés - és Jana annyira el volt foglalva az érzelmi életével, hogy néha mintha nem is annyira érdekelte volna, hogy mi van az ajtók mögött. Ha pedig valami fontosat megtudtunk, az nagyon sokszor Jana szemén kívül történt - mondjuk a zerkanok beszélgettek.

Ja, és ha már Jana szóba került. Na, vele nem nagyon tudtam mit kezdeni. Aranyos lány, de így kb. nekem ennyiben ki is merült. Alig tudtunk meg róla valamit - hogy mit szeretett emberként, mi hiányzik neki stb. Belecsöppen ebbe az egészbe, és aztán amint megjelenik Oliver, mintha hirtelen minden értelmét vesztené. És persze haragszik az apjára és Griffinre, a legjobb barátjára, amiért titkolóztak előtte. De mégis, azt vártam volna, hogy több jelenete lesz velük, hiszen akárhogyan haragszik is rájuk, csak ők jelentik a családját. De mind az apa - ő aztán tényleg rettenetesen -, mind Griffin háttérbe szorulnak Jana életében, szinte egyik pillanatról a másikra. 
Az új kapcsolatait meg nagyon gyorsan sikerül kialakítania. A zerkanja, Clifford persze imádnivaló, de tényleg. Olyan ölelgetnivalóan cuki, és tetszett is ez a kapcsolat, de Jana mindenben extra gyors. Cliffordot is pillanatok alatt tudomásul veszi. Persze egész életében vele volt, de örültem volna köztük egy kis lelkizésnek, picit több kapcsolatépítésnek, amit mi, olvasók is látunk, nem csak úgy... elfogadunk. 
És ugyanilyen gyorsasággal esik szerelembe is Jana. Egyik pillanatban még egyetlen fiú se tetszett neki soha, a másik pillanatban meg már alig lehet lehámozni Oliverről. Gyors. Rettenetesen. 

Ennek ellenére szerettem az Oliver-Jana jeleneteket, nagyon is. Tényleg aranyosak együtt, érezhetően megvan a kémia, volt egy-két nagyon-nagyon megmosolyogtató párbeszédük, kifejezetten tinidolgok is, amitől az egész sokkal hihetőbb. Csak oda kellett figyelnem rá, hogy elfogadjam, minden ilyen gyorsan történik. 

És hát őszintén szólva nem tudom hibáztatni Janát, amiért belezúgott Oliverbe. Kifejezetten jó pasi - Jana szemével nézve. Olvasói szemmel nézve meg ezen felül egy nagyon érdekes karakter is. Nálam határozottan ő vitte a sztorit a vállán. Egyrészt a sorskulcsa miatt, ami már rögtön egy nagyon jó sztorialapot ad, másrészt a családi rejtélyeivel, amiből jó sok akad. És ha ő maga önmagában nem lenne elég, akkor ráadásul még a csatolmányait is nagyon szerettem: a húga, Kathy egy tündér, ölelgetnivalóan, gügyögősen cuki, aki probléma nélkül szakít félbe a gyerekszájával egy romantikus jelenetet vagy nagy drámát egyaránt. És a másik csatolmányt, a zerkan Axont is nagyon szerettem, igazán gondoskodó és figyelmes, és eszem a szívét, ahogy mindent drazsékkal próbál elmagyarázni. 

Mellettük még fontos a legjobb barát, Griffin figurája. Első körben hagyjuk, érzelmileg hogy vagyok vele, mindenesetre azt nem tudom tagadni, hogy mint karakter, ő is kenterbe verte Janát. Ettől független vele kapcsolatban is vegyesek az érzéseim. Én tudom, hova tegyem magamban, és nagyon kellett a történetbe, hiszen sok minden tőle indul, de valahogy egyszerre sok és kevés. Ahhoz sok, hogy sajnálni tudjam, ahhoz kevés, hogy igazán utáljam. Összetett...ecske. Sajnálom, hogy a motivációit nem mindig tudom egyszerűen ennyinek elfogadni. Szeretem, ha értem a szereplőt és hogy mit miért csinál. Nála kicsit úgy voltam, hogy ha jobb magyarázatot kaptam volna, ha több okot látok, akkor talán jobban megmozgat ez a szereplő is.

További csavar a sztoriban, hogy a kvázi főgonoszunk, Virgin (rettegjetek a V betűs főgonosztoktól?), akinek egyébként a névválasztása rendkívül ironikus, az egyik főszereplőnk anyja. Mondtam már, hogy Oliver történetszála a legérdekesebb? Igen? Nos, nem lehet elégszer hangsúlyozni. Oliver konkrétan kenterbe veri az egész bagázst, én talán még azt is ki merném jelenti, hogy valójában nem is Jana a főszereplő, sokkal inkább Oliver. (Technikailag persze ez vitatható, de...)

Összességében volt itt minden: árulások, nagy kérdőjelek, nagy szenvedések, rengeteg érzelem: szerelem, düh, csalódás... Jó pár csavar és meglepetés, meg jó néhány elejtett félmondat vagy megjegyzés, amiből még jó párra következtethetünk. Csak az én ízlésemnek minden kicsit túl gyorsan történt. Elfogadtam, és ettől maga a történet nem lett rossz, de ez, együtt a rengeteg bennem ragadt kérdéssel és a világgal kapcsolatos homályos foltokkal hiányérzetet hagyott bennem.

A lezárás mindenesetre tetszett, sok lehetőséget hagy még a folytatásra, és kíváncsian várom azt a bizonyos dolgot, ahová Janáék mennek. (Tudom, rébuszokban, de nem akarok spoilerezni.) Remélhetőleg így majd többet tudunk meg a világról. 

Mindenesetre Oliver, ha hallasz: szurkolok!

AJÁNLOM
 

Olvass bele a képre kattintva!


konyvmolykepzo.hu/reszlet/entangled.pdf?ap_id=Deszy


Nyereményjáték


A regényben fontos szerepet kapnak az úgynevezett Sorskulcsok, amik egy mondatban elmondják, hogy mi az adott ember legfőbb feladata az életben. Mi most megalkottuk a már jól ismert könyves karakterek sorskulcsát, neked pedig a leírás alapján kell kitalálni, hogy kire gondoltunk, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

A kiadó sajnos csak magyarországi címre postáz. A győztest e-mailben értesítjük, amire 72 órán belül választ várunk, különben sajnos újra kell sorsolnunk.

Olyan sors vár rá, amikor kikel neki a háromból az egyik, amire senki sem számított.

a Rafflecopter giveaway

A turné menetrendje


December 2 – Kelly Lupi olvas
December 8 – Media-Addict.hu
December 15 – Deszy könyvajánlója
December 22 – Insane Life
December 29 – Letehetetlen
Január 5 – Zakkant olvas
Január 12 – Dreamworld

Rendeld meg a képre kattintva!