Breaking News

Megnéztem a Bridgerton család első részét - íme a véleményem!

Bevallom, megvoltak a magam kételyei a Bridgerton család adaptációja kapcsán, ahogy útközben követtem az eseményeket.

A castinggal sem voltam teljesen elégedett, és valahogy... nagyon amerikainak érződött az egész, már ami a megvalósítást illeti. Gondolok itt a légkörre, a zenére, a kosztümökre...

Másrészről viszont nagyon vártam is, mert Julia Quinn - le merem írni - a kedvenc történelmi romantikus szerzőm, a Bridgerton család pedig az egyik legkedvesebb történelmi romantikus könyvsorozatom. 

De még ha nem is tartozna a kedvenceim közé, minden történelmi romantikus adaptáció megérdemli a figyelmet, ugyanis ez ritka, mint a fehér holló. Persze, persze, vannak kosztümös sorozatok, de ezek nagy része valamelyik klasszikus regényen alapul, például Jane Austen, a Brontë nővérek, Charles Dickens, Victor Hugo, esetleg ha mélyebbre megyünk, akkor Elizabeth Gaskell vagy más egy fokkal kevésbé ismert klasszikus szerző munkái. 

Ez viszont egy kortárs mű, és egy valóban történelmi romantikus zsánerű regény adaptációja, amire... hát, bevallom őszintén így helyből nem is tudnék példát mondani.

És mivel a magam részéről nagy rajongója vagyok a zsánernek, ezért rettentő boldog vagyok, hogy valami ilyesmi egyáltalán megszülethet. 


A sorozat előtt - lehet, némileg botor módon - újfent elkezdtem olvasni a Bridgerton regényeket, ezekről is hozok majd értékelést külön. Viszont most megemlítem, mert frissebb az olvasási élményem, jobban észreveszem a különbségeket.


És akkor ennyi felvezető után csapjunk is bele!



Az rögtön látszik, hogy ez nem egy hagyományosabb, BBC kosztümös sorozat. Az egész miliőben, a vágásokban, mindenben érezni. Ez egy sokkal modernebb, sokkal amerikaibb felfogásű kosztümös sorozat. A napokban került szóba közöttünk a Sorok között Tibijével a Reign című sorozat, ami finoman szólva is szabadon kezelte a hagyományos kosztümök, zenék, beszédstílus kérdését - nos, ez inkább erre a vonalra hajaz, mint a BBC feldolgozásaira.

Ezt látni lehet a kosztümökben is. Egyértelmű, hogy kb. milyen korban járunk, viszont azoknak, akik sok kosztümös filmet néztek, esetleg a ruhák történetében merültek el jobban, egyértelmű lehet, hogy vannak csúsztatások szép számmal. Összességében ezzel együtt nem túlságosan zavaró a dolog.

Hasonlóan modern felfogásúak a zenék is a sorozatban. Még az instrumentális dallamokon is érezni, hogy nem klasszikusok, és ahogy korábban már az egyik hírben írtam is, tényleg elő-előkerülnek modern popslágerek instrumentális változatai is. Nekem ez nem volt zavaró, a sorozat hangulatához nekem illik, pedig ettől féltem.

A casting szintén egy olyan elem, amin érezni az amerikai hatást, ha úgy tetszik, a PC-t. Most már volt pár hónapom feldolgozni ezt, így nem ért váratlanul, és nem is zavart a sorozatnak ez a része. (Bár azért egy pont volt, ami nekem már tényleg határozottan túl sok lett, amikor is egy portrét mutattak a királyi párról, és ugye ebben a sorozatban a királyné is színesbőrű. Azt, hogy ez így lesz, már tudtuk, szóval erre fel voltam készülve - de azért az a királyi portré már tényleg nagyon arcbatolós érzést keltett bennem. Oké, vettük, királyné és színesbőrű, de azért figyelembe véve, hogy valós történelmi alakokról beszélünk, nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt még a portréval rátenni egy lapáttal. De ez tényleg csak személyes vélemény.) Ráadásul a királynével kapcsolatban éreztem egy kis... karikírozást, aminek nem örültem annyira - például a terpeszkedése ide-oda határozottan túl sok volt, és bár a lenti fotóig még nem jutottam el, előre félek a "pincsijétől".




A szereplőgárda nagy részével nagyon elégedett vagyok egyébként. Bár még mindig nem mondanám, hogy így képzeltem el őket, abszolút elfogadható volt mindenki. 

Pozitív példaként hoznám a főszereplő párost - mind Daphne, mind Simon nagyon jól működik a sorozatban. Szintén nagyon tetszett Eloise, pedig tőle tartottam. A beszéde, a gesztusai viszont nagyon hozzák a vadóc karaktert, szóval itt is elégedett vagyok. Kifejezetten jót mosolyogtam azon is, milyen jól eltalált Francesca - pont úgy eltűnik a sok nagyon karakterek Bridgerton között, ahol kell. Egy jelenetben csak úgy random arra lettem figyelmes, hogy jé, ő is ott van. (Félre ne értsetek, nincs bajom vele és a könyvével, viszont mindig határozottan úgy éreztem, hogy abszolút háttérbe szorul a sok testvér között.) Nagyon elégedett vagyok Lady Featherington castingjával is, jól eltalált választás. 





Szintén ki kell emelnem Julie Andews narrációját Whistledownként, ami konkrétan telitalálat. Zseniális passzol a hangja, és pont úgy hangsúlyoz minden információt, ahogy kell. Csillagos ötös casting.

Kevésbé tetszett Lady Danbury. Ezt már az előzetesek alapján is sejtettem, de sajnos be is igazolódott, amitől féltem. A színésznőt túl fiatalnak találom. Lady Danburyt mindig egy amolyan - elnézést - vén csoroszlyának képzeltem, aki nagyon ráncos, nagyon öreg, és nem csak viccből hordja magával a botját, hanem valóban szüksége is van rá. (Más kérdés, hogy az évek során megtanulta, hogyan használhatja egészen más dolgokra is.) Nem rossz ez a Danbury, de mivel nekem az egész Julia Quinn világból ő az egyik kedvenc karakterem, magasan van a léc - és azt szerintem nem sikerült megugrani. 




Írtam már róla, hogy Penelope és Colin milyen közel állnak a szívemhez, így leginkább rájuk szeretek odafigyelni. Nem rosszak, sőt, kifejezetten szerettem egy-egy jelenetüket, viszont még mindig nem 100%-osak nálam. És valaki magyarázza el nekem, könyörgöm, miért kellett ez az Elvis frizura Colinnak! Vágjon már le belőle valaki pár centit a kedvemért. 



És akkor a történetre!

Kíváncsi voltam, hogyan oldják meg, hogy egy relatíve gyorsan "letudható" történetet 8 részen keresztül meséljenek el. 

Nos, a fő szálban, ahogy az várható volt, van néhány változás. Aggodalomra azonban semmi ok, összességében nem bántóak ezek a változtatások - hacsak nem vérbeli Anthony rajongó az ember. 

A történetet korábbról indítja a sztori kicsit, mint ahol a könyvben bekapcsolódunk, és picit a szokásokon is módosít. Egyrészt a Whistledown még egy friss dolog, így nem csak elmesélve látjuk, hogyan kezdődött a lap útja, hanem teljes egészében. 

A sorozatban Daphne épp debütál a szezonban, és ezt egészen onnantól követhetjük, hogy bemutatják az udvarnál és a már emlegetett királyné előtt megítéltetik, ki a legkiemelkedőbb menyasszonyjelölt a szezonban.

Julia Quinn regényeiben mindig sok szó esik arról, ki mennyire kelendő éppen, viszont ezt a Netflix sorozatban még jobban kihangsúlyozták, mint a könyvekben, itt szó szerint konkrét versenyt kerekítettek belőle. A két fő eszköz pedig erre a királyné és persze Whistledown. 

Daphne egy fokkal több nehézséget kapott így a párválasztásban, mint a regényekben. Spoilerezni nem akarok, majd látni fogjátok.

Viszont annyit muszáj megjegyeznem, hogy Anthony figuráján nagyon sokat változtattak. Épp a minap olvastam újra az ő kötetét is, és bár mindig is nőcsábászként írták le, nekem a könyvek alapján mindig az volt a benyomásom, hogy ha attól eltekintünk, hogy szereti kiereszteni a gőzt, nagyon is felelősségteljes családfő. Rengeteg hallunk erről már az első könyvben is, a másodikban pedig még többet. Soha nem kérdőjeleződik meg, hogy Anthony mindent megtesz a családjáért és azért, hogy az öccsei és húgai megfelelő párt találjanak. Ebben a tekintetben persze lehet, hogy szigorú itt-ott, de sosem akadályozó tényező, mindig segíteni próbál - és persze előfordul, hogy valakit nem tart megfelelőnek. De konkrét akadály sosem volt, mindig mindent helyesen tett. 

Na, ebbe belenyúltak kissé a sorozatban. Nem zavaró a számomra a dolog, de kissé meglepődtem rajta. 

Ezzel együtt viszont nagyobb szerepet is kap a karaktere, legalábbis az első részben biztosan. Foglalkozunk a szerelmi életével, a család többi tagjával való kapcsolatával...

Ó, és ha már előbb említettem a terpeszkedést - ebből Anthony is szállít. Nekem kicsit az a benyomásom, hogy "ezek az amerikaiak" a nemességet így képzelik el, amolyan terpeszkedősnek. 





És itt jön be a képbe Violet Bridgerton. Nekem ő is kissé csalódás, bár a castinggal semmi problémám. De Violet nekem mindig olyan anyuka volt, aki minden gyerekéről mindent tud és tudja, hogyan irányítsa őket - akár konkrétan, akár a háttérből anélkül, hogy tudnának róla. Ez részben megjelenik a sorozatban, de volt egy-két Violet-Anthony jelenet, amit ebben a formában nem tudtam volna elképzelni a könyves karakterekről. Nem mondom, hogy rossz ez a változtatás, csak nekem kissé furcsa - szeretem a mindent kézben tartó könyves Violetet, az egyik legjobb és legerősebb anya, akiről könyvekben olvastam.

Vannak amolyan mellékszálak, amiket kicsit kihangsúlyoz a sorozat, nyilvánvalóan azért is, hogy kicsit fűszerezze a sorozatot, illetve ha tartani akarják az egy évad egy könyv, 8 rész sémát, akkor erre szükség is van, hogy ne fogyjon el idő előtt a történet. 

Szintén fontosnak tartom megjegyezni, a karika és a szex figyelmeztetés a Netflix sorozat elején nem véletlen - nem pironkodtak ilyeneket valóban megmutatni a részben, úgyhogy szemben a legtöbb kosztümös sorozattal, itt bizony valóban számíthatunk szexi jelenetekre, meztelenséggel!





Ami viszont számomra a legfontosabb és legjobb dolog a sorozatban: képesek voltak áthozni azt a finom humort, ami átszövi a regényeket is. Sok-sok jó romantikus bálozós történelmi romantikust lehet olvasni, de Julia Quinn a sok jó szerző sorából a remek ötletein kívül szerintem a humorával emelkedik ki igazán. Nehéz hitelesen életet, humort és könnyedséget csempészni ebbe a kissé talán porosnak, avíttnak ható szokásokkal teli világba, de neki ez a regényeiben mindig sikerül.

És az első rész alapján azt érzem, ezt a Netflix adaptációnak is sikerül megvalósítani.

Folytatom, most is csak azért hagytam abba, hogy még az első benyomások alapján tudjam megírni ezt a bejegyzést.


U.i.:
És imádom, ahogy odafigyeltek az apró részletekre. Például az akácra és méhekre. 

3 megjegyzés:

  1. A méhekre én is felfigyeltem és nagyon tetszett.
    Egyetértek, Violet karakterét nem sikerült eltalálni, ami nekem is fáj.

    VálaszTörlés
  2. Szia! Nekem lenne egy kérdésem: a konyv sajnos nincs meg, ezért letöltöttem a PDF változatát, többet is. Viszont telis telte voltak helyesírási hibákkal, amik nagyon zavartak. Vajon ez a nyomtatott könyvben is így van?
    Köszi a bejegyzést, adott egy újabb löketet a könyv elolvasásához, a sok negatív angol kritikai ellenére, amit fórumokon olvastam. A válaszodat pedig előre is köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Honnan sikerült letöltend a pdf változatokat? Nem bírom kivárni a nyomtatott formát 😀

      Törlés