Breaking News

Ali Hazelwood: Eszméletlen ​szerelem {Értékelés + Nyereményjáték}

Ali Hazelwood: Eszméletlen ​szerelem

A blogturnéról





A szerelem képlete nemcsak külföldön, de hazánkban is nagy sikert aratott, ezért már mi is nagyon vártuk az Eszméletlen szerelem megjelenését. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, ez a kötet is elrabolta-e a szívüket, és ne feledjétek: egy szerencsés játékos megnyerheti a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!


Kapcsolódó bejegyzések:



Kiadó: Maxim
Oldalszám: 400
Fordító: Stier Ágnes
ISBN: 9789634996293 
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: -
Moly link
Goodreads link (3,98)
Megrendelési link
Mint ​egy lila hajú jedi, aki egyensúlyt hoz a férfiak uralta univerzumba, Bee Königswasser egyetlen egyszerű elvet követ az életében: mit tenne Marie Curie? Ha a NASA felajánlaná neki egy neuromérnöki projekt vezetését, Marie kérdés nélkül igent mondana. Csakhogy a modern fizika anyjának sosem kellett osztoznia a feladaton Levi Warddal.

Jó, persze, Levi vonzó a maga sötét hajú, magas, metsző tekintetű módján. És erős karjaival romantikus hősként megmenti Beet, amikor a lány szorult helyzetbe kerül a laborban töltött első napján. De már évekkel ezelőtt, még a doktori iskolában teljesen világossá tette, hogy mit érez a lány iránt.

Bee laborfelszerelése nem jött meg, a kollégák levegőnek nézik, ezért úgy érzi, hogy a karrierje megint megfeneklik. Talán a nyakszirti lebenye játszadozik vele, de Bee esküdni merne rá, hogy Levi szép lassan a szövetségesévé válik, támogatja az ötleteit, és… felfalja őt a szemével. A lány neuronjai pedig lángra lobbannak. De amikor eljön az idő, hogy lépjen, és kockára tegye a szívét, egyetlen dolog számít: mit tesz most Bee Königswasser?








Az első mondat:


"Elárulom, mi a kedvenc érdekes infomorzsám:dr. Marie Skłodowska-Curie laborköpenyben állított be az esküvőjére."


Véleményem


Ali Hazelwoodot A szerelem képlete kapcsán már nagyon megszerettem (itt beszéltünk róla a Lopott Szavak podcastben), így nem is volt kérdés a számomra, hogy a következő könyvét is olvasni fogom. Bevallom, kicsit féltem tőle, mert A szerelem képlete annyira cuki volt, hogy magasra tette a lécet, és hagytam, hogy a külföldi értékelések is befolyásoljanak. 

Mindenesetre örömmel jelentem, a félelmem igazából alaptalannak bizonyult azzal kapcsolatban, hogy túl magas volt a léc, mert ezt a könyvét is nagyon szerettem. 

Az Eszméletlen szerelem talán kissé furcsán indul, ugyanis az első oldalakon a szerző rögtön egy sor Marie Curie ténnyel dobálja meg az olvasót. Ez persze egyértelművé teszi, hogy megint egy tudósos románccal van dolgunk (és ebből a szempontból kétségtelenül zseniális az első mondat, ami egyszerre szól esküvőről és tudományról - hint, hint), de tán kissé meglepő és lassú indítás - főleg ha A szerelem képlete nyitójelenetére gondolunk. De egyébként nem tart sokáig, és aztán hamarosan kiderül, mivel is állunk szemben: egy ellenségekből szerelmesek(?) sztorival. 

Bee, a főszereplőnk tudományos pályán dolgozó nő, akinek a karrierje nem indult be annyira, mint szeretné. De most megjöhet az áttörés, ugyanis lehetőséget kap, hogy a NASA neuromérnöki projektjét vezesse! (Egészen pontosan egy olyan sisakon dolgoznak, ami az agy stimulálásával szeretné javítani az űrhajósok teljesítményét.)

 




De az öröm túl korai, ugyanis hamar kiderül, hogy valójában csak társvezető... és akivel együtt kell dolgoznia, nem más, mint Levi Ward, a fickó, akit még a tanulmányai idejéről ismer, és aki nem kifejezetten szívlelte őt. És akkor még finoman fogalmaztunk. 

Egy ilyen lehetőséget viszont nem lehet kidobni az ablakon, úgyhogy Bee felgyűri laborkabátja ujját, és mindent megtesz, hogy elássa a csatabárdot. 

Valamikor találkozunk valakivel, és olyan fontossá válik, olyan hatással van rád, hogy tíz, húsz, hatvanöt évvel később visszatekintve rájössz, hogy ketté tudod osztani a létezésedet. Mielőtt felbukkant (KIE) és a Közös Időszak. Ez a saját Gergely-naptárad.


Rögtön az elején tisztázzuk: ez a könyv sok mindenben hasonlít A szerelem képletére, sok dologban viszont nem. 

Ami kétségtelen hasonlóság, az természetesen a tudományos vonal. De valójában ebben a könyvben ezt még erősebbnek is éreztem, mint a másikban. Sokat megtudhatunk a kutatásról, azt, hogy milyen sok dolgon múlhat egy-egy projekt sikere, és legfőképpen arról esik nagyon sok szó, hogy milyen a tudományos pályán létezni nőként. Ebbe a témában már A szerelem képlete is belemászott kicsit (azóta is gyakran idézem azt a részt belőle, ahol arról esik szó, hogy legyél olyan magabiztos, mint egy átlagos fehér ciszhetero férfi), de ezt még egy fokkal továbbviszi ez a könyv. 

Egyrészt Bee már dolgozó nő, sokkal többet tapasztalt ebből, mint A szerelem képlete főszereplője, és hihetetlen volt látni, mennyiféle megküzdési stratégiája van. Azt hiszem, jó pár olyan akadt, amik a női olvasóknak ismerősek lehetnek... Sajnos. Mert nem kell ahhoz a tudományos pályán lenni, hogy ismerősek legyenek az olyan szituációk, ahol kéretlen kétértelmű megjegyzéseket kap az ember lánya, vagy egyszerűen csak nem veszik komolyan, amíg egy férfi is rá nem bólint. Arghhh. 

Nagyon örülök, hogy ez a komoly téma ilyen mélységében előkerült egy relatíve "könnyű" könyvben. 

Ennek egyik eszköze egy Twitter oldal is, amit a főszereplő működtet titokban. Ez a szál egyébként nagyon tetszett, kifejezetten élveztem a tweetek olvasgatását. Annyira életszerű, hogy a hétköznapok frusztrációi, bizonytalanságai ilyen formában kovácsoljanak össze nőket az interneten! A privát üzengetésről nem szeretnék spoilerezni, majd ha olvassátok, de azt is nagyon szerettem, jókat mosolyogtam a nyilvánvalóságán. 

A valódi főgonosz a szerelem: egy instabil izotóp, ami állandóan spontán radioaktív bomláson esik át.
És ezért soha nem bűnhődik meg.


Az, ahogyan a vizsgás témát beleszőtte a történetbe Hazelwood, szintén közhasznú - igaz, ez értelemszerűen engem kevésbé szólított meg, bevallom őszintén, nem vagyok különösebben képben az amerikai vizsgarendszerrel kapcsolatban. Igaz, a saját vizsgarendszerünk háza táján is jócskán lenne hol söprögetni, arról például már én is írtam korábban, mennyire felháborítónak tartom, hogy a gyakorlati helyett még inkább magolós irányba tolják el az irodalom érettségit. 






Egyébként a talán egyetlen csalódásom is ezzel a szállal kapcsolatban volt a könyvben, nevezetesen a lezárás. Örültem, hogy a romantikus mellett két másik  konfliktus is futott a sztoriban, egyrészt a kutatás kapcsán, másrészt a Twitter oldallal kapcsolatban. De míg az előbbit szerintem szépen lekanyarította a szerző, utóbbinak kicsit kurtán-furcsán-gyorsan lett vége. 

Az internet egy tenger tele fura, cyberbűnöző hallal, és ha Mark Zuckerberg letakarhatja a laptopja kameráját egy darab ragasztószalaggal, akkor én is fenntartom a jogot, hogy könyörtelenül névtelen legyek.


Na, de ennyit a Twitter oldalról, mert volt egy másik eszköze is a feminista vonal hangsúlyozásának a könyvben, méghozzá az előbb már emlegetett Marie Curie dolog. Bee gyakorlatilag bármilyen élethelyzet kapcsán tud hozni valamilyen Marie Curie-párhuzamot, ennek kapcsán pedig tele van a könyv mindenféle érdekességmorzsával a tudósról. Nyilván Marie Curie nevét ismertem, valamicskét tudtam arról is, milyen teljesítmény miatt lett a tudományos világ egyik legkiemelkedőbb és valószínűleg legismertebb nőalakja, de bevallom, az életéről vajmi kevés konkrét információim volt. Szóval örülök, hogy többet megtudhattunk róla a könyvből.


Teljesen más vonalon, de szintén hasonlóság A szerelem képlete és az Eszméletlen szerelem között az, hogy mi, olvasók mit tudunk. Kifejtem, mire gondolok, és akkor érteni fogjátok. Vannak azok a románcok, amik tele vannak kommunikációs félreértésekkel a szereplők között, de az olvasónak végig teljesen nyilvánvaló, mi történik a háttérben. Nos, ez is egy ilyen. Lehet, hogy a könyv elején akad valakiben némi bizonytalanság - bár szerintem az elejétől egyértelmű, mi zajlott valójában Levi fejében -, de az tuti, hogy a regény nagy részét mi, olvasók abban a tudatban töltjük, hogy nagyon is tudjuk, mi jár a férfi karakter fejében, miközben a női főszereplő nem.
Gondolom, vannak, akik ezt nem szeretik, én olvasóként kifejezetten szeretek jókat mosolyogni azokon a helyzeteken, amikor egy-egy cselekedetből süt a tök nyilvánvaló - de a szereplőnek mégsem jön át a lényeg.

– Csak ereszkedj le a pereméről! – mondja Levi. Ott áll közvetlenül alattam, a karját felemeli, hogy elkapjon, a feje néhány centire van a himbálódzó lábamtól.
– Jézusom! – Felejtsd el az ájulást! Mindjárt hányok. – És ha nem kapsz el? Mi van, ha túl nehéz vagyok? Mi van, ha mind a ketten elesünk? Mi van, ha kitöröm a nyakad?
– El foglak, nyilván nem vagy az, nem fogunk, és nem fogod. Rajta, Bee! – kéri türelmesen. – Csak csukd be a szemed!


Szintén a szerelmi szállal kapcsolatos egy hasonlóság és egy különbség is: az Eszméletlen szerelem, csakúgy, mint A szerelem képlete egy klasszikus romantikus toposszal dolgozik. De nem ugyanazzal! 
Az előbb már említettem is, ez a könyv bizony egy klasszikus ellenségekből szerelmesek sztori, a lehető legcukibb kivitelben. Bár igazából ebben is van egy csavar, mert hát ugye mi tudjuk, amit Bee nem tud. :)

De ha már toposzok, azt is hozzá kell tennem, hogy abból is látszik, Ali Hazelwood mennyire otthon van a toposzokban, klisékben és előítéletekben a romantikus könyvekkel kapcsolatban, hogy mindig játszik velük egy kicsit. Ebben a könyvben például az ájulós, bajba jutott hölgy klisén csavart egyet - nagyon ügyesen, hogy mit ne mondjak. 

Egyébként most, a második könyv után már bátran kijelenthetem: imádom Ali Hazelwood cuki romantikus jeleneteit! De tényleg. Mesterien játszik azzal, hogy mi tudjuk, amit ő(k) nem tud(nak), és így nagyon jó meglátni a legkisebb apró figyelmességben is az "ahww" faktort.





Ami a karaktereket illeti... a kedvencem egyértelműen Levi lett, de ezzel talán nem lepek meg senkit. (És az a szerelmi vallomás! Te jó ég!) Egyébként Bee-t is nagyon csíptem, de azért nem állítom, hogy nem voltak olyan pillanatok, amikor értelmes nő létére kicsit túlságosan is értetlen volt a számomra. Bár hajlamos vagyok ezt megbocsátani neki, mert innen, a másik oldalról sokkal könnyebb észrevenni az ilyesmit. 

És ha már karakterek...
Érvek, amik miatt még szeretheted a könyvet: MACSKÁK!

Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, biztos vagyok benne, hogy újraolvasós lesz nálam, és egy borúsabb napon, amikor nagyon kell majd valamilyen cukiság, újra elő fogom venni.

NAGYON AJÁNLOM






Nyereményjáték


A történet során nagy szerepet kap a híres tudós Marie Curie is, így mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy ti mennyire ismeritek az életét. Minden állomáson találtok egy hozzá kapcsolódó kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a helyes választ a Rafflecopter megfelelő dobozába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Honnan származik?

A turné menetrendje


02. 25. Fanni’s Library
02. 27. Könyvvilág
03. 03. 03.10 Deszy könyvajánlója
03. 05. Angelika blogja
03. 07. Csak olvass!
03. 09. Insane Life
03. 11. Dreamworld
03. 13. Hagyjatok! Olvasok!
03. 15. KönyvParfé
03. 17. Sorok között

Nincsenek megjegyzések