Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem {Értékelés + Nyereményjáték}
Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem
02. 25. Fanni’s Library03. 03. 03.10 Deszy könyvajánlója
A blogturnéról
A szerelem képlete nemcsak külföldön, de hazánkban is nagy sikert
aratott, ezért már mi is nagyon vártuk az Eszméletlen szerelem
megjelenését. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, ez a kötet is
elrabolta-e a szívüket, és ne feledjétek: egy szerencsés játékos
megnyerheti a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!
Kapcsolódó bejegyzések:
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 400
Fordító: Stier Ágnes
ISBN: 9789634996293
Sorozat: -
Nézőpont: E/1
Függővég: nincs
Bechdel-teszt: -
Moly link
Goodreads link (3,98)
Megrendelési linkMint egy lila hajú jedi, aki egyensúlyt hoz a férfiak uralta univerzumba, Bee Königswasser egyetlen egyszerű elvet követ az életében: mit tenne Marie Curie? Ha a NASA felajánlaná neki egy neuromérnöki projekt vezetését, Marie kérdés nélkül igent mondana. Csakhogy a modern fizika anyjának sosem kellett osztoznia a feladaton Levi Warddal.Jó, persze, Levi vonzó a maga sötét hajú, magas, metsző tekintetű módján. És erős karjaival romantikus hősként megmenti Beet, amikor a lány szorult helyzetbe kerül a laborban töltött első napján. De már évekkel ezelőtt, még a doktori iskolában teljesen világossá tette, hogy mit érez a lány iránt.Bee laborfelszerelése nem jött meg, a kollégák levegőnek nézik, ezért úgy érzi, hogy a karrierje megint megfeneklik. Talán a nyakszirti lebenye játszadozik vele, de Bee esküdni merne rá, hogy Levi szép lassan a szövetségesévé válik, támogatja az ötleteit, és… felfalja őt a szemével. A lány neuronjai pedig lángra lobbannak. De amikor eljön az idő, hogy lépjen, és kockára tegye a szívét, egyetlen dolog számít: mit tesz most Bee Königswasser?
Az első mondat:
"Elárulom, mi a kedvenc érdekes infomorzsám:dr. Marie Skłodowska-Curie laborköpenyben állított be az esküvőjére."
Véleményem
Ali Hazelwoodot A szerelem képlete kapcsán már nagyon megszerettem (itt
beszéltünk róla a Lopott Szavak podcastben), így nem is volt kérdés a
számomra, hogy a következő könyvét is olvasni fogom. Bevallom, kicsit féltem
tőle, mert A szerelem képlete annyira cuki volt, hogy magasra tette a lécet,
és hagytam, hogy a külföldi értékelések is befolyásoljanak.
Mindenesetre örömmel jelentem, a félelmem igazából alaptalannak bizonyult
azzal kapcsolatban, hogy túl magas volt a léc, mert ezt a könyvét is nagyon
szerettem.
Az Eszméletlen szerelem talán kissé furcsán indul, ugyanis az első oldalakon a
szerző rögtön egy sor Marie Curie ténnyel dobálja meg az olvasót. Ez persze
egyértelművé teszi, hogy megint egy tudósos románccal van dolgunk (és ebből a
szempontból kétségtelenül zseniális az első mondat, ami egyszerre szól
esküvőről és tudományról - hint, hint), de tán kissé meglepő és lassú indítás
- főleg ha A szerelem képlete nyitójelenetére gondolunk. De egyébként nem tart
sokáig, és aztán hamarosan kiderül, mivel is állunk szemben: egy ellenségekből
szerelmesek(?) sztorival.
Bee, a főszereplőnk tudományos pályán dolgozó nő, akinek a karrierje nem
indult be annyira, mint szeretné. De most megjöhet az áttörés, ugyanis
lehetőséget kap, hogy a NASA neuromérnöki projektjét vezesse! (Egészen
pontosan egy olyan sisakon dolgoznak, ami az agy stimulálásával szeretné
javítani az űrhajósok teljesítményét.)
![]() |
De az öröm túl korai, ugyanis hamar kiderül, hogy valójában csak
társvezető... és akivel együtt kell dolgoznia, nem más, mint Levi Ward, a
fickó, akit még a tanulmányai idejéről ismer, és aki nem kifejezetten
szívlelte őt. És akkor még finoman fogalmaztunk.
Egy ilyen lehetőséget viszont nem lehet kidobni az ablakon, úgyhogy Bee
felgyűri laborkabátja ujját, és mindent megtesz, hogy elássa a
csatabárdot.
Valamikor találkozunk valakivel, és olyan fontossá válik, olyan hatással van rád, hogy tíz, húsz, hatvanöt évvel később visszatekintve rájössz, hogy ketté tudod osztani a létezésedet. Mielőtt felbukkant (KIE) és a Közös Időszak. Ez a saját Gergely-naptárad.
Rögtön az elején tisztázzuk: ez a könyv sok mindenben hasonlít A szerelem
képletére, sok dologban viszont nem.
Ami kétségtelen hasonlóság, az természetesen a tudományos vonal. De
valójában ebben a könyvben ezt még erősebbnek is éreztem, mint a másikban.
Sokat megtudhatunk a kutatásról, azt, hogy milyen sok dolgon múlhat egy-egy
projekt sikere, és legfőképpen arról esik nagyon sok szó, hogy milyen a
tudományos pályán létezni nőként. Ebbe a témában már A szerelem képlete is
belemászott kicsit (azóta is gyakran idézem azt a részt belőle, ahol arról
esik szó, hogy legyél olyan magabiztos, mint egy átlagos fehér ciszhetero
férfi), de ezt még egy fokkal továbbviszi ez a könyv.
Egyrészt Bee már dolgozó nő, sokkal többet tapasztalt ebből, mint A szerelem
képlete főszereplője, és hihetetlen volt látni, mennyiféle megküzdési
stratégiája van. Azt hiszem, jó pár olyan akadt, amik a női olvasóknak
ismerősek lehetnek... Sajnos. Mert nem kell ahhoz a tudományos pályán lenni,
hogy ismerősek legyenek az olyan szituációk, ahol kéretlen kétértelmű
megjegyzéseket kap az ember lánya, vagy egyszerűen csak nem veszik komolyan,
amíg egy férfi is rá nem bólint. Arghhh.
Nagyon örülök, hogy ez a komoly téma ilyen mélységében előkerült egy
relatíve "könnyű" könyvben.
Ennek egyik eszköze egy Twitter oldal is, amit a főszereplő működtet
titokban. Ez a szál egyébként nagyon tetszett, kifejezetten élveztem a
tweetek olvasgatását. Annyira életszerű, hogy a hétköznapok frusztrációi,
bizonytalanságai ilyen formában kovácsoljanak össze nőket az interneten! A
privát üzengetésről nem szeretnék spoilerezni, majd ha olvassátok, de azt is
nagyon szerettem, jókat mosolyogtam a nyilvánvalóságán.
A valódi főgonosz a szerelem: egy instabil izotóp, ami állandóan spontán radioaktív bomláson esik át.És ezért soha nem bűnhődik meg.
Az, ahogyan a vizsgás témát beleszőtte a történetbe Hazelwood, szintén
közhasznú - igaz, ez értelemszerűen engem kevésbé szólított meg, bevallom
őszintén, nem vagyok különösebben képben az amerikai vizsgarendszerrel
kapcsolatban. Igaz, a saját vizsgarendszerünk háza táján is jócskán lenne
hol söprögetni, arról például már én is írtam korábban, mennyire
felháborítónak tartom, hogy a gyakorlati helyett még inkább magolós irányba
tolják el az irodalom érettségit.
Egyébként a talán egyetlen csalódásom is ezzel a szállal kapcsolatban volt a
könyvben, nevezetesen a lezárás. Örültem, hogy a romantikus mellett két
másik konfliktus is futott a sztoriban, egyrészt a kutatás kapcsán,
másrészt a Twitter oldallal kapcsolatban. De míg az előbbit szerintem szépen
lekanyarította a szerző, utóbbinak kicsit kurtán-furcsán-gyorsan lett
vége.
Az internet egy tenger tele fura, cyberbűnöző hallal, és ha Mark Zuckerberg letakarhatja a laptopja kameráját egy darab ragasztószalaggal, akkor én is fenntartom a jogot, hogy könyörtelenül névtelen legyek.
Na, de ennyit a Twitter oldalról, mert volt egy másik eszköze is a feminista
vonal hangsúlyozásának a könyvben, méghozzá az előbb már emlegetett Marie
Curie dolog. Bee gyakorlatilag bármilyen élethelyzet kapcsán tud hozni
valamilyen Marie Curie-párhuzamot, ennek kapcsán pedig tele van a könyv
mindenféle érdekességmorzsával a tudósról. Nyilván Marie Curie nevét
ismertem, valamicskét tudtam arról is, milyen teljesítmény miatt lett a
tudományos világ egyik legkiemelkedőbb és valószínűleg legismertebb
nőalakja, de bevallom, az életéről vajmi kevés konkrét információim volt.
Szóval örülök, hogy többet megtudhattunk róla a könyvből.
Teljesen más vonalon, de szintén hasonlóság A szerelem képlete és az
Eszméletlen szerelem között az, hogy mi, olvasók mit tudunk. Kifejtem, mire
gondolok, és akkor érteni fogjátok. Vannak azok a románcok, amik tele vannak
kommunikációs félreértésekkel a szereplők között, de az olvasónak végig
teljesen nyilvánvaló, mi történik a háttérben. Nos, ez is egy ilyen. Lehet,
hogy a könyv elején akad valakiben némi bizonytalanság - bár szerintem az
elejétől egyértelmű, mi zajlott valójában Levi fejében -, de az tuti, hogy a
regény nagy részét mi, olvasók abban a tudatban töltjük, hogy nagyon is
tudjuk, mi jár a férfi karakter fejében, miközben a női főszereplő nem.
Gondolom, vannak, akik ezt nem szeretik, én olvasóként kifejezetten szeretek
jókat mosolyogni azokon a helyzeteken, amikor egy-egy cselekedetből süt a
tök nyilvánvaló - de a szereplőnek mégsem jön át a lényeg.
– Csak ereszkedj le a pereméről! – mondja Levi. Ott áll közvetlenül alattam, a karját felemeli, hogy elkapjon, a feje néhány centire van a himbálódzó lábamtól.– Jézusom! – Felejtsd el az ájulást! Mindjárt hányok. – És ha nem kapsz el? Mi van, ha túl nehéz vagyok? Mi van, ha mind a ketten elesünk? Mi van, ha kitöröm a nyakad?– El foglak, nyilván nem vagy az, nem fogunk, és nem fogod. Rajta, Bee! – kéri türelmesen. – Csak csukd be a szemed!
Szintén a szerelmi szállal kapcsolatos egy hasonlóság és egy különbség is:
az Eszméletlen szerelem, csakúgy, mint A szerelem képlete egy klasszikus
romantikus toposszal dolgozik. De nem ugyanazzal!
Az előbb már említettem is, ez a könyv bizony egy klasszikus ellenségekből
szerelmesek sztori, a lehető legcukibb kivitelben. Bár igazából ebben is van
egy csavar, mert hát ugye mi tudjuk, amit Bee nem tud. :)
De ha már toposzok, azt is hozzá kell tennem, hogy abból is látszik, Ali
Hazelwood mennyire otthon van a toposzokban, klisékben és előítéletekben a
romantikus könyvekkel kapcsolatban, hogy mindig játszik velük egy kicsit.
Ebben a könyvben például az ájulós, bajba jutott hölgy klisén csavart egyet
- nagyon ügyesen, hogy mit ne mondjak.
Egyébként most, a második könyv után már bátran kijelenthetem: imádom Ali
Hazelwood cuki romantikus jeleneteit! De tényleg. Mesterien játszik azzal,
hogy mi tudjuk, amit ő(k) nem tud(nak), és így nagyon jó meglátni a
legkisebb apró figyelmességben is az "ahww" faktort.
Ami a karaktereket illeti... a kedvencem egyértelműen Levi lett, de ezzel
talán nem lepek meg senkit. (És az a szerelmi vallomás! Te jó ég!) Egyébként
Bee-t is nagyon csíptem, de azért nem állítom, hogy nem voltak olyan
pillanatok, amikor értelmes nő létére kicsit túlságosan is értetlen volt a
számomra. Bár hajlamos vagyok ezt megbocsátani neki, mert innen, a másik
oldalról sokkal könnyebb észrevenni az ilyesmit.
És ha már karakterek...
Érvek, amik miatt még szeretheted a könyvet: MACSKÁK!
Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, biztos vagyok benne, hogy
újraolvasós lesz nálam, és egy borúsabb napon, amikor nagyon kell majd
valamilyen cukiság, újra elő fogom venni.
NAGYON AJÁNLOM
Nyereményjáték
A történet során nagy szerepet kap a híres tudós Marie Curie is, így
mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy ti mennyire
ismeritek az életét. Minden állomáson találtok egy hozzá kapcsolódó
kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a helyes választ
a Rafflecopter megfelelő dobozába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A
nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre,
ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi
címre postáz.)
Honnan származik?
A turné menetrendje
02. 25. Fanni’s Library
02. 27.
Könyvvilág
03. 01.
Kelly és Lupi olvas
03. 05.
Angelika blogja
03. 07.
Csak olvass!
03. 09.
Insane Life
03. 11. Dreamworld
03. 13. Hagyjatok! Olvasok!
03. 15. KönyvParfé
03. 17. Sorok között
Nincsenek megjegyzések