Moziztam! - Az emlékek őre


Sziasztok!

Pár nap késéssel, de megírom végre Az emlékek őre filmértékelésemet. 

Őszintén mondom, féltem a filmtől. Amerikában már megnézhették sokan, mire mi a moziba jutottunk - még úgy is, hogy premier előtt láttam, köszönet a Big Bang Mediának érte -, és azoktól, akik olvasták, nem sok jót olvastam. Így utólag én nem igazán tudom magamban még hova tenni a filmet. Így, hogy olvastam a könyvet, rengeteg dolgot ki tudnék emelni, ami nem tetszett. De közben meg azt hiszem, ha valaki nem olvasta, annak érdekes volt, mert nem rossz film, és megtartottak az eredeti alapanyagból is fontos dolgokat. Csak hát...



Ahogyan azt már az előzetesből és alapból abból, hogy idősebb színészt választottak Jonas szerepére, mint a karakter, sejteni lehetett, hogy kicsit... túl filmesre, túl hollywoodira veszik a figurát. Így is történt. Volt itt repülős és motoros üldözéstől kezdve hajsza a Dajkálóközpontban, ja, és a levegőben ködben lebegő zárt hegyoromra épülő közösségen keresztül vízesésszerű falon átugráló szereplőkig minden. Ezek közül bizonyos dolgokra még mindig nem találom a magyarázatot. Például erre a vizes dologra. 

Ennek ellenére a világon alapvetően sokat nem változtattak. Futólag kaptunk ízelítőt a szokásaikból, a beszédükből, az irányítási rendszerükből. Mindenből egy kicsit. Számomra persze ez érthető volt, tudtam is mihez kötni, eszembe jutottak a könyvben olvasott részletes szabályai a világnak. Viszont kötve hiszem, hogy annak, aki először találkozott a sztorival, többet mondott annál, hogy minden központosítva van, aztán kész. Így pedig tényleg igaz az, amit sokan kifogásoltak: hiába egyedi sztori Az emlékek őre, és hiába íródott a nagy disztópialáz előtt húsz évvel, akaratlanul is eszünkbe jut sok más ilyen történet a közelmúltból. 
Így, hogy olvastam, bár kicsit kevésnek éreztem a világ felépítését a filmben, azért becsületükre legyen mondva, hogy legalább nem nagyon változtattak rajta. Tulajdonképpen már ezt is értékelhetném...



Alapvetően is igaz az, hogy nagy dolgokat nem nagyon írtak át. Megmaradt a világ felépítése, a cselekmény nagy része, a szereplők, a kapcsolatok. Tulajdonképpen minden változás egy dolog számlájára írható: hogy hollywoodi film.
Mint ilyen, kellett bele az akció, és ennek érdekében megváltoztatták például Jonas két legjobb barátjának foglalkozását, és beleírtak plusz akciójeleneteket. Persze alapjaiban ezek sem változtak ahhoz képest, ami a könyvben volt, Jonas menekülése például nagyjából hajazott az eredetire, de közben mégis belenyúltak: bicikli helyett motor, repülőgép... (Ráadásul van egy logikai hiba is, amire egyszerűen nem találok magyarázatot, de mivel nem akarok spoilerezni, inkább nem írom le. Mindenesetre a repülős üldözéssel kapcsolatos.)

A másik dolog, amit emiatt átírta: a film kapott egy szerelmi szálat. Tulajdonképpen nem mondanám rossznak, de jó sem volt. Ha pedig valaki olvasta a könyv folytatásait, akkor még kicsit érthetetlen is. Mindenesetre érezhetően erőltetett volt ez a szerelmi szál, ahogy a könyv is bizonyítja, nem volt rá szükség. Ennek köszönhetően a szeretetről áttevődött a hangsúly a szerelemre, és bár Jonas mindkettőt egyszerre fedezi fel, valahogy engem mélyebben megérintett a családi szeretetre és baráti szeretetre vágyó Jonas, mint a szerelmet kutató. Persze, ezek az új érzések egy tinifiúban nyilvánvalóan hozták a szerelem utáni vágyat, és még pár megmosolyogtató jelenetet is szült a dolog, de a szerelem megváltó erejéről annyi történet volt már. Ezzel szemben ha a szeretet tűzzük a középpontba, az már sokkal izgalmasabb - annak pedig csak egy kis szeglete a szerelem. Jonas nem egy lányok szoknyája után vágyakozó kamasz - Jonas egy szeretet nélküli világban felnőtt fiú, aki nem hormontúltengéstől szenved, hanem igazi magánytól egy kiüresedett világban. Szerintem kár volt ennyire összemosni a kettőt. 



Ennek ellenére az, ahogy Jonas ráébred a régi világ szépségeire, tulajdonképpen tetszett. Azt hittem, nehéz lesz filmen megoldani, hogy átadják, milyen érzések dúlnak Jonasban, de tulajdonképpen nem. Gyönyörű bejátszások voltak, gyönyörű emlékek, tele színekkel és éllel vagy épp kellő homállyal. Kifejezetten tetszettek ezek a részek, ezek miatt újra is nézném a filmet szívesen.
Ennek része volt az is, hogy a film egy része fekete-fehér. Hatalmas gratula a készítőknek, amiért ezt be merték vállalni. A könyvben ennek nagyon fontos szerepe van, bár igaz, ami igaz, ott sokkal nagyobbat üt. De azért örülök, hogy nem maradt ki a dolog a filmből sem, még úgy is, hogy Jonas könyvbeli ráébredése a színekre nekem jobban tetszett. 

A sztori végét persze át kellett írni kicsit, nem történhetett az, ami a könyvben, hiszen filmet csak nem hagyhattak abba egy baromi nagy függővéggel. Ennek ellenére nem tértek egy a könyv világától sem, szóval azt mondanám, ez is jól sikerült. 



És még mielőtt zárom soraimat, még egy megjegyzés. Több BTK taggal néztük a filmet - most inkább nem kezdem el felsorolni, kikkel, mert tuti kihagynék valakit -, és élménynek nagyon jó volt a dolog, de filmes szempontból... Nem, nem kezdek el a szinkron minőségén agyalni, mert nem láttam az eredetit, szóval nincs összehasonlítási alapom. Ellenben azt így is érzem, hogy néhány fordítás a filmben, hát... elég bajos volt. Mi konkrétan szakadtunk a röhögéstől az egyik legdrámaibb jelenetben, ami nekem ráadásul az egyik kedvencem is, és sajnos így nem tudtam igazán átélni. Képzeljük el, hogy Jonas odasétál a családjához és megkérdezi, szeretik-e őt. Mire közlik vele, hogy ez nem pontos megfogalmazás. Idáig ez rendben is van, de azért szívesen megkérdezném a fordítót, hogy mit gondolt, amikor Jonas apjának szájába az élvezlek szót adta. Merthogy visszakérdezett apu: Ha azt kérdezed, élvezlek-e... No comment. Egyszerűen nem találom a magyarázatot a szóválasztásra. A fordítónak kellett volna magáévá tenni a "Fogalmazz precízen!" alapelvet. És mondjuk feldolgozni agyban, hogy az élvezlek és az élvezem a társaságod nem feltétlenül felcserélhetők.

Összességében szerintem nem volt ez egy rossz film, de úgy érzem, leginkább azok fogják értékelni, akik nem olvasták a könyvet. Azoknak sem lesz örök szerelem, nem vágynak majd arra, hogy rögtön újranézhessék, de amolyan egyszer kellemes élmény. Akik meg olvasták a könyvet, azok meg rágódhatnak azon, mennyivel többet nyújtott a regény - akciójelenetek és szerelmi szál ide vagy oda. 


Fummie - aki a mellettem lévő székben üldögélt és akivel együtt derültünk és bosszankodtunk a film alatt - szintén írt egy értékelést a filmről, ezt ITT olvashatjátok.

Rendeld meg a képre kattintva!